A vezérlések összes alkatrésze átalakult az utóbbi 10-20 esztendőben. A feszítőgörgők már több excentert tartalmaznak, hidraulikus segédfeszítők kerültek a rendszerekbe, és a szíjak, láncok sem ugyanazok már, mint korábban. Megváltoztak a vezérlésekkel szemben támasztott követelmények, és a vezérlések cseréje sem olyan egyszerű már, mint azelőtt. Most a vezérműszíjak és vízpumpák példáján keresztül lássuk, hogy miért nem kockázatmentes az utángyártott alkatrészek beépítése. Új szíjak Az új szíjak kívülről megszólalásig hasonlítanak korábbi társaikhoz, de felépítésük, anyaguk, szerkezetük teljesen megváltozott az elmúlt évtizedben. Egyrészt ma már 6-7 rétegből tevődik össze egy vezérműszíj. A rétegeket merőben más anyagok tartják össze, mint korábban. Azelőtt a futófelület (hátoldal) ugyanolyan anyagból készült, mint a fogazott oldal. Sok esetben három-négyféle anyagból épül fel egy szíj, miközben a külső szemlélő ebből mit sem vesz észre. A szálszerkezetből és a „szendvicses” szerkezetből adódóan létrejön egy teljesen más anyag, pontosabban fogalmazva, a kész szíj viselkedése, nyúlási értékei, teherbírása és kopásállósága sokkal jobb lesz, mint a korábbi kivitelekre jellemző értékek. A felhasznált alapanyagok is rengeteget változtak, Hálós szerkezetű kompozit anyagok biztosítják a megfelelő tulajdonságokat a korszerű vezérmű szíjaknak. A korábban használt anyagoknál egyszerűen nem volt szempont, hogy környezetbarát legyen. Sokan nem tudják, hogy az EURO normák nem csak a kibocsátási értékeket írják elő, hanem a járművekbe épített anyagok újrahasznosíthatósága, környezetbarát tulajdonságai is számítanak. Az új anyagokkal azonban még kevés a tapasztalat, például egy ragasztóanyag környezetre gyakorolt hatása hosszútávon ismeretlen. Hogyan gyártanak egy szíjat? Az első lépés a fogprofil anyagának legyártása, majd készül egy hátoldal anyag, ami – ahogy említettük – manapság már teljesen más, mint a fogak anyaga. A köztes rétegek is külön készülnek, ide kerülnek be a már említett szövési technológiával készülő anyagok, ezekbe kerülhet üveg- vagy szénszál is. Az elkészült rétegeket ezután összeragasztják, pontosabban nem csak ragasztják, hanem sütik és varrják is őket. Ha nincs pénz a márkás szíjra A piacon nem csak a legnagyobb márkák termékei találhatók meg, hanem természetesen a szíjakból léteznek különféle minőségű utángyártott alkatrészek. Nagyon ritka azonban az olyan vezérlésszett, amelynek minden alkatrésze megfelel a gyár által kifejlesztett, vagy előírt minőségnek. A gyárinak kikiáltott szettek hozzák is megfelelő minőséget, de ennek természetesen ára van. Alternatívaként ott van, hogy minden szükséges alkatrészt külön-külön vásárolunk meg, adott esetben különböző gyártók termékeiből összeválogatva. Ennek az a kockázata van, hogy az alkatrészek gyártójának minőségi politikája miatt, az alkatrészek egymással való működése nem teljes mértékben biztosított. Tehát nem lehetünk biztosak benne, hogy a különböző alkatrészekből megoldott vezérlésünk, teljesíteni fogja a gyár által előírt futásteljesítményt, magyarul megeshet, hogy nyugodtan autózunk, bízván abban, hogy még jó sok kilométer van hátra a vezérléscserééig, aztán egyszer csak nagyon kellemetlen meglepetésben lesz részünk. Gyári minőségű, vagy gyári minőséggel megegyező A két kifejezés első hallásra ugyanazt takarja, de az aftermarketben koránt sem ugyanazt jelentik. Az utángyártott cikkek piacán három fő réteget lehet elkülöníteni. Az első a gyári, vagy gyárival megegyező minőségű alkatrészek gyártói, a második egy közepes minőségű alkatrészszolgáltató, és egy harmadik, amely azokat a minimum követelményeket teljesíti, amelyek az aftermarketre vannak meghatározva. Teljesíti a biztonsági előírásokat, az anyagkövetelményeket, viszont semmiféleképpen nem garantálja a gyári élettartam előírásokat. Ugyanolyan vízpumpák, mégis mások Jakab Ákos az SKF-nél a vízpumpákat hozza fel példának. Nagyon gyakran előfordul, hogy egy-egy népszerű típushoz akár 6-7 féle utángyártott vízpumpát is találunk a piacon az eredeti gyárin kívül. ha ezeket sorba rakjuk, szétszedjük, azonnal jelentős különbségeket fedezhetünk fel akár laikusként is. Nem egyezik meg a pumpák kialakítása, ezért ugyanazon a tengelyfordulatszámon eltérő szállítási kapacitással bírnak. A járókerekek anyagukban és/vagy geometriájukban sem egyeznek meg a gyári kialakítással. Van, aki műanyagból, van, aki bronzból, vagy alumíniumból készíti a járókereket. Lehet a geometria kialakítása öntött, vagy hajlított. Természetesen más lesz a melegedés során való viselkedésük is. A legalsó aftermarket kategóriában csak a beszerelhetőség és a működőképesség az előírás. Arra már nincsen garancia, hogy egy adott anyag kopástűrősége, vagy az üzemanyaggal (hűtőfolyadék, motorolaj stb.) való hosszútávú reagálása milyen legyen. De nem tudhatjuk, hogy ugyanúgy van-e megedzve a lánckerék, vagy ugyanolyan fémötvözetből készült-e. Minél korszerűbb, annál kockázatosabb Röviden összefoglalva, az 1995. után gyártott autók többségében már van valamilyen „trükk” a vezérlésben, amiért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen alkatrészek kerülnek be vezérléscserekor. Minél lejjebb adjuk a színvonalat, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy az eredeti csereintervallumot nem fogja teljesíteni a vezérlésünk. A korszerű vezérlés alkatrészeinél még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a minőségre, méretpontosságra, a megfelelő anyagokból való gyártásra. Vezérléscserekor forduljunk szakszervizhez és válasszunk magas minőségű alkatrészeket! A cikk elkészítésében nyújtott segítségért köszönet az SKF Svéd Golyóscsapágy Kft-nek és Jakab Ákosnak.