Amarok
Mi köze van ennek az autónak Mike Oldfield tizenkettedik nagylemezéhez, amin egy sor instrumentális dal is szerepel? Az album, és a pickup neve is farkast jelent. A Volkswagen 2010-ben mutatta be újdonságát, amihez kerestek egy jók csengő nevet, és mivel a farkas, mint szimbólum már korábban is feltűnt a márka háza táján, így született meg az Amarok is. Régen is volt pickup a kínálatban, bár a Caddy első generációjának megmaradt példányai mára már csak a gyűjtőknél pihennek, de valaha még a forgalomban is találkozhattunk velük akkor, amikor munkás autók voltak, aztán szépen kikoptak a forgalomból. Vajon miért gondolta úgy a Fauvé, hogy megint megpróbálkozik ezzel a karosszéria kialakítással? Nos, házon belül ott volt a négykerékhajtás, meg a megbízható dízel motorok, így sokat nem kellett gondolkodni, hogy milyen csomagból építkezzenek, és készítsék el a járművet. De kellett valami, ami kiemeli a konkurensek közül, és a nagyobb jobb elven indultak el.
Hátul akkora a plató, hogy az EU raklap keresztbe, és hosszába is befér. Kényelmes hely van a fülkében a hátsó utasoknak is, és még olyan funkcionális extrákra is gondoltak, mint a kapcsolható raktér világítás. Egyszóval látszik, hogy az autót azoknak tervezték, akik nem csak a garázs előtt polírozzák rajta a krómot, hanem terepen, éles bevetéseken is használnák. Az autó stabil, megbízható, és extrém körülmények között is jól teljesít. De persze pénz az exkluzív csomagból jön, így szépen felextrázható, mint a tesztelt Aventura kivitel, ami optikailag is elkülönül a hátköznapi kivitelektől, és egy sor extrával is kényezteti utasait. A tesztelt legújabb széria már nem saját gyermek, a Ford Rangerrel közös fejlesztés, így sok hasonlóságot is felfedezhetünk, de persze minden ízében igyekszik Volkswagen maradni. Jó hír, hogy a gyár komolyan tervez vele, hiszen bevezetése óta már 800.000 darabot értékesítettek belőle világszerte. Az Argentínai gyártás, és a Forddal közös együttműködés pedig biztosan optimalizálja a gyártási költségeket, így még sokáig velünk lehet a behemót óriás.
Van egy kiterjedése
Nem mondom, hogy elbújt a tesztautó a parkolóban, sötétfekete színével, és hozzá passzoló króm kiegészítőivel kifejezetten tetszetős, férfias megjelenést hoz, jelen van a térben, és kihasználja a szabvány parkolóhelyet. Az első meglepetés, hogy SUV-khoz képest is mennyivel magasabb, hiszen fel kell lépni a fülkébe, viszont a megfogalmazás cinikus, hiszen egy prémium autó kényelmével egyenértékű minden az utastérben. Az extrák listája végtelen, az anyaghasználat, és minőség minimum Passat szintű, az érzés, hogy mindenkitől legalább egy fejjel magasabban ülök pedig megfizethetetlen. Azonnal bekapcsolt nálam egy gombot, amitől azt éreztem, hogy minden akadályon átvághatunk együtt, és nincs megközelíthetetlen úticél. Ebből a szempontóból nem változott az elődhöz képest, ami korábban egy hétig volt nálam tartós teszten. De miközben ezen gondolkodtam szerettem volna kikapcsolni a klímát, hogy hallhassam a motor hangját, és csalódás, hogy itt sem lehet fizikai gombbal megtenni ezt, mert ott a belső teret méreteiben is uraló központi kijelző, azon kell keresni. Még jó, hogy 3D-ben tudunk parkolni, CarPlay, és minden trendi funkció ott van a "nagy dobozban", na meg a Harmann Kardon hifirendszer, ami átlagon felül szól. De attól még nekem, mint öreg motoros, analóg muksónak, sokkal jobban esett, amikor leengedtem az ablakot, és hallgattam, hogy tölt, meg fúj le a turbó. Nem tudom mitől, de itt sokkal jobban lehet ezt hallani, tényleg olyan, mintha kihajóznék egy nagy teherszállító hajóval a forgalomba. A minden irányba elektromosan állítható ülést tökéletesen magamra tudtam állítani, és nagyon nagy segítség volt a nagy tükör is a szűk manővereknél.
Hogy mozog?
Nézzük most már, mit mutat menet közben! Az első meglepetés, hogy milyen régen ültem ilyen autóban, és elszoktam tőle, hogy a futómű, és a magas építés miatt mekkorát dől, és bólint a kasztni. Az elődben még benne volt az állandó összkerékhajtás, torsen difi, és laprugók. Az újabb kivitelben viszont kapcsolható összkerékhajtás dolgozik: választhatunk összkereket vagy felezőt, vagy egyszerűen csak hagyjuk automatában és akkor az autó eldönti, hogy mikor mit kapcsol. Ha már szóba került a terep, akkor meg kell jegyezni, hogy komoly gázlómélységgel rendelkezik, és megsüvegelendő terepszögekkel. De én mégis inkább egy Jimnyvel indulnék bóklászni a vadonba, mert terepen túl hosszúak vagyunk ezzel a karosszériával. De egy biztos, hogy a hatalmas V6-os motort már nagyon kevesen engedhetnek meg maguknak. Igazából a Fordon, és Volkswagenen kívül nem is igen van a kínálatban olyan pickup amit nem egy négyhengeres motor hajtana, így különlegesség a V6-os dízel, a gőzmozdonyi nyomatékával, ami alulról építkezik, így nyomatékos, és sokszor csak a fékerő, vagy a karosszériadőlés feledteti el velem azt, hogy majdnem 2,5 tonnát kell mozgatnia.
Milyen használtan?
Kevesebb, mint két tucat Amarokot találtam a legnagyobb használt autó keresőben, így kijelenthető, hogy nem gyakori a típus. A 14-15 éves 3-400.000-et futott autókat három és félmilliótól kínálják, a csúcson a tesztelt autóhoz hasonló fiatal, makulátlan állapotú pár éves darabok állnak 15-20 millió forint között. Tehát jól látható, hogy elég nagy a szórás, és ennek megfelelően alaposan át kell vizsgálni a kinézett darabot megvétel előtt. Ezeket a kocsikat munkára használták, így a hajtáslánc, a motor, és az utastér is jobban kopik, mint a polgári változatoknál. A modern, közös befecskendezéses dízelmotorok kétszázezer kilométer után már előbb utóbb kérni fogják a magukét, így erre is tartalékolni kell majd, és persze az alkatrész árak is közép, vagy felsőpolcosak, tehát nem az olcsón üzemeltethető autók közé tartozik, de a legtöbb helyen megdolgozik az áráért, így a tulajdonosaik is más szemmel néznek rájuk. Sok okos megoldásával, tartósságával, és méreteivel jó segítség lehet azoknak, akik gyakran elhagyják az aszfaltozott utat, és egy alapos ellenőrzés, majd hivatalos szakszervizes nullrevízió után az Amarokkal megbízható igáslovat tudhatnak magukénak.
További használttesztek itt olvashatók.