Vége a tanulásnak, így újra van idő, hogy együtt legyen a család és elmenjetek egy jó biciklitúrára. Egy ilyen kirándulás alkalmával is fel kell készíteni kerékpárunkat a megfelelő kiegészítőkkel, hogy a látni és látszani elvet betartva, biztonságosan közlekedhessünk és élvezhessük a szünidőt. A kerékpár kötelező tartozékai:Élvezzük a biciklizést láthatóan!Különösen fontos figyelni arra, hogyan közlekedünk forgalomban. A libákhoz hasonlóan egyes sorban haladva zavarjuk legkevésbé a környező, gyorsabb járműveket, ezáltal csökken a baleset kockázata.Fontos minden túra előtt tájékozódni a túra útvonaláról, és az ott ránk leselkedő közúti akadályokról, hogy minden esetben olyan útvonalat válasszunk amely biztonságosabb. Ez hatványozottan igaz, ha kisebb gyerkőcünk is velünk tart! A biciklink kivilágítottsága minket tesz láthatóvá, így nagy segítséget nyújt az autósoknak is. Ezért fontos, hogy vagy a kerékpár vázára, vagy ruházatunkra fényvisszaverőt, vagy lámpát helyezzünk el!Közlekedik a család 9. online forduló:A vetélkedő 9. fordulójának kérdésére az alábbi meserészletben találjátok meg a választ.Szerezzétek meg a teljes CD-t és hallgassátok meg ezt a mesét is! TÓBIÁS A VASÚTÁLLOMÁSONBalambér nagyon szeretett Tóbiással sétálni. Hiszen Tóbiás nagyon okos kölyökkutya volt – mindig tudta mit szabad, és mit nem. Azt is tőle tanulta meg Balambér, hogy az utcán nem szabad futkározni, szaladgálni, és pláne nem szabad olyan helyeken, ahol közel van az úttest! Egyszer ugyanis az történt, hogy Balambér fogócskázni szeretett volna az utcán, és nagy igyekezetében majdnem leszaladt az úttestre – de Tóbiás még időben elkapta a fülecskéjét és visszarántotta. Mindketten nagyon megijedtek, így Balambér jól megjegyezte ezt a fontos szabályt a futkorászásról. S bár Balambér rettentően szeretett szaladgálni, most mégis rendesen lépkedett Tóbiás mellett.- Tóbiááás! Messze van a vasútállomás? Én még sosem jártam arra… És vannak ott vonatok? Meg mozdonyok? Meg mik vannak még ott? Milyen az a vasútállomás? Lehet ott csokoládét kapni? Van nálad pénz, Tóbiááááás? És milyen lesz az a vonat, amivel Lujza néni megérkezik? És honnan fogjuk felismerni? Mármint a vonatot… Mert Lujza nénit felismerjük… Hacsak nem nőtt meg ő is, mióta legutóbb találkoztunk… És a vonatokon van kalauz? És a vasútállomáson sokan vannak?Tóbiás mosolyogva nézett kisöccsére. Gyakran mondják, hogy Balambér túl sokat kérdez, és ezzel mások agyára megy – de Tóbiást ez sosem zavarta. Egyfelől, mert – ahogy Édesanyja mesélte – ő is éppen ennyi mindent kérdezett, mikor olyan idős kölyökkutya volt, mint Balambér; másfelől pedig Tóbiás úgy vélte, hogy csak úgy tudhatunk meg minél több dolgot a nagyvilágról, ha kérdezünk. Márpedig a nagyvilág borzasztó érdekes!- Ide figyelj, kis Balambér – kezdte Tóbiás -, először is voltál már a vasútállomáson, csak biztos nem emlékszel rá, mert kicsi voltál még…- Aha – hümmögött Balambér, és megint nem értette, hogy hogyan lehetett ő valamikor még ennél is kisebb…- És igen, rengeteg vonat lesz a vasútállomáson. Kék vonat, piros vonat, szürke vonat – mikor milyen jön. és persze mozdonyok is lesznek, és bár lehet csokoládét kapni, de most nincs nálam pénz, és Lujza néni nem hinném, hogy megnőtt, mióta legutóbb láttuk, és a vonatát onnan fogjuk felismerni, hogy a hangosbemondó mindig közli, mikor honnan érkezik a vonat. És minden vonaton van kalauz, és igen, rengetegen lesznek a vasútállomáson, és nekünk nagyon szemfülesnek kell lennünk, hogy megtaláljuk Lujza nénit a nagy tömegben.- Aha – hümmögte ismét Balambér, és jó darabig csöndben lépkedett Tóbiás mellett, s próbálta összerakni a kérdéseit Tóbiás válaszaival. Ahogy így bandukoltak, Balambér észrevette, hogy az utca végéről már látszanak a sínek. A síneken megy ugye a vonat – tehát hamarosan odaérnek a vasútállomásra. De Balambér azt is észrevette ám, hogy az úttest pontosan nekimegy a síneknek, és a síneken túl folytatódik. Ezt már nem állhatta meg kérdés nélkül:- Tóbiáááás…. Mi van arra, a Városon túl? Miért megy át az úttest a síneken?- Mert abba az irányba is vannak más városok, oda is el kell jutni valahogy. Ilyenek ezek az utak: erre-arra kanyarognak; átmennek falvakon, városokon, síneken, hidakon, és mindig egy új, ismeretlen, érdekes helyre vezetnek. – válaszolt Tóbiás, és közben arra gondolt, milyen csodálatos dolog is utazni, új helyeket megismerni. De nem sok ideje maradt az ábrándozásra, mert Balambér újabb kérdéssel állt elő:- És ott hogy mennek át a kocsik? Mi van, ha pont akkor jön a vonat? Ugye nem ütköznek össze?- Ha mindenki betartja a szabályokat, akkor nem ütköznek össze. Erre való ugyanis a sorompó.- A miiiiiii? – érdeklődött Balambér.- A sorompó egy hosszú rúd, ami pirosra és fehérre van festve, és ha jön a vonat, leengedik keresztbe az úttesten, hogy az autók, kerékpárosok, gyalogosok ne mehessenek át addig a síneken.Balambér akárhogy is meresztgette a szemét, bizony nem látott semmiféle piros-fehér rudat a sínek előtt.- Te Tóbiás, itt nincs is olyan izé… soroló… öööö… sorompó….- Valóban… - szemlélődött Tóbiás is -, itt tényleg nincs leengedhető sorompó. Viszont van fénysorompó!Balambér azt érezte, hogy kezdi elveszíteni a fonalat. Már a sorompót se értette igazán, de ez a fénysorompó… Ez teljes rejtély volt…