Kép és szöveg: Lőrincz KárolyHabár a jól ismert technikára épülő kétkerekűek eddig sem támogatták a száguldozást, huligánkodást, hiszen kéthengeres, 670 köbcentis motorjuk működése inkább az autókat idézte. A használható fordulatszám-tartomány szokatlan egy motorosnak, ugyanis a leszabályozás olyan fordulatszámnál érkezik, ahol egy átlagos motor éppen élettel telik meg. Az ésszerűség hívta életre az NC-famíliát – hiába képviselik tagjai a fiatalosabb, lendületesebb vonalat, mégis inkább igavonó jellegűek, ugyanakkor mégis képesek kellő élvezetet adni. Teljesen logikus döntés volt tehát a Hondától, hogy a naked (NC700S), az enduró (NC700X), valamint a nagyrobogó (NC700D Integra) mellé egy cruisert is megalkossanak. Igaz, ez utóbbi már elhagyta a New Concept megnevezést, helyét a CTX – Comfort, Technology, eXperience (komfort, technológia, élmény) vette át, mivel ez egy másik sorozat tagja, legközelebbi rokona a CTX1300.Egy nagy család legújabb tagja, ami először az amerikai földrészen jelent meg - még több kép a galériábanPedig a Honda nem tett mást, csak a bevált alapra új gúnyát húzott, lefedve ezzel a piac egy újabb szeletét. A bevezetőben már említett vevőkör mellett azok érdeklődésére is számíthat, akik szerelembe estek az NC-vel, annak technikájával, ám magasságuk miatt kénytelenek voltak csak vágyakozni. Őket tökéletesen kényezteti a CTX, hiszen ülésmagassága mindössze 720 mm. Valószínű, hogy nekik nem okoz majd álmatlan éjszakákat az európai szemnek szokatlan formavilág feldolgozása. Az ugyanis eléggé megosztó, semleges véleménnyel nem is találkoztam ezzel kapcsolatban. Egyesek egyenesen csúnyának tartják, míg mások dicsérik a megszokottól eltérő megoldásokat. A lényeg azonban mégis az, hogy feltűnő, senki nem megy el mellette szó nélkül. Nem csoda, ugyanis a CTX egy kis kitérővel került Európába, először Amerikát kellett meghódítania, csak aztán jutott el hozzánk. Én az első képek láttán rögtön ki akartam próbálni, igaz, ez inkább szólt a technikának, hiszen tavaly volt alkalmam egy NC700S kipróbálására, így kíváncsi voltam, mit mutat egy kényelmesebbre szabott formában.Ebből a szögből nem mutat esetlenül a fejidomAzért szerencsére nem mentek el a végletekig, és a CTX700D nem is kapható oldaldobozok nélkül, így oldalról egységes képet mutat, nem lesz uralkodó a csöppnyi szélvédővel ellátott fejidom. Aki hajlandó másodjára is a motorra tekinteni, észreveheti benne Amerikát, különösen ebben a fehér színben. Az összhatás kicsit rendőrös. Míg a fejidomot és az oldaldobozokat nélkülöző CTX700ND sokkal könnyedebb jelenség. Véleményem szerint a CTX azonban ezekkel együtt teljes egész, így hozza a kategóriára jellemző jegyeket. Ezek közül azonban néhány áldozatául esett a költségoptimalizálásnak. Ha nem is válságmotor a CTX, azért érezhető rajta, hogy alaposan kimérték a hozzávalókat. Ezért csak a legszükségesebb mennyiségben tartalmaz fémet, ám a kilométerórát is hiába keresnénk a megszokott helyén, a tankon. Ehelyett egy digitális kijelzőről olvashatjuk le aktuális sebességünket – sok egyéb információ mellett –, amelyet a fejidomba integráltak. Cserébe viszont a tanksapka fedél alatt lapul, egy aprócska rekesz társaságában. A praktikum alakította a részleteket.Előre is csak egy tárcsa jutott, ám a blokkolásgátlóval kombinált fékrendszer így is megfelelő hatásfokkal dolgozikLábainkat nem méretes trepniken pihentethetjük, de ugyancsak a hiányzók listáját gyarapítja a sarokkal is taposható váltókar. Ugyanakkor a lábtartók helyzete miatt szép nagy fékpedál meredezik jobb oldalon az ég felé. A motorozás közben felvett testhelyzet ugyanis mindenben megfelel az elvártaknak. Az ülés alacsony, a lábak előrenyújtva pihennek, a hátranyúló kormánynak köszönhetően a karok kényelmesen tarthatóak. Két dolog szólhat bele ebbe a nirvánába, de csak alkalomadtán. Az egyik a fékpedál helyzete: nekem sokszor kényelmetlen volt fölötte tartani a talpamat, annyira hátra kellett feszíteni a lábfejemet. Országúton ez nem jelentkezett, de városban nem árt a fékkészenlét. Kiváltképp úgy, hogy a motor tömegének nagy része a hátsó tengelyre nehezedik. A másik kellemetlenség a kormányhoz köthető – szűk fordulókban, amikor teljesen kitekerjük a kormányt, bizony nyújtózkodni kell a távolabbi kormányszarvért. Ez nekem nem jelentett különösebb gondot – 193 centis magasságomhoz megfelelően hosszú karokkal rendelkezem –, ellenben ez az alacsonyabbaknak nehézséget okozhat.Méretes pedállal hozható működésbe a hátsó fékViszont a motor kezelhetősége ezektől eltekintve példásan könnyed. Ennek egyik összetevője a megfelelő súlyelosztás, ami a tekintélyes mértékben, 62 fokban előredöntött motorblokknak köszönhető. Fel sem tűnik a CTX 244 kilós tömege, hiszen amint megmoccan a motor, olyan, mintha megszűnne a gravitáció. Gyakorlatilag játszi könnyedséggel pakolgathatjuk jobbra-balra, jobbról balra, haladéktalanul engedelmeskedik az akaratunknak. Nem kell attól sem tartani, hogy a lábtartók hamar szikrát hánynak, sokkal később érik el az aszfaltot, mint ahogy azt várnánk a motor látványa alapján. Vagyis a hétköznapokban csodásan használható, pályára meg nem ilyen kétkerekűvel jár az ember.Hátulról méretesnek mutatja magát, ám a 160-as gumi árulkodó jelA másik pedig a motor-váltó egység. A kéthengeresben gyakorlatilag semmi érdekes nincs, hacsak a korábban említett viselkedést nem tekintjük annak. Nem csavarták fel túlságosan a teljesítményét, hiszen a 6250-es fordulaton jelentkező 48 lóerőnél lényegesen többet is ki lehet facsarni ekkora hengerűrtartalomból. Nem véletlen ez, hiszen így A2-es jogosítvánnyal is vezethető, ami egy újabb kör előtt nyitja meg az utat a CTX felé, akár kezdő motorosok járgánya is lehet. Akik talán éppen robogóról szállnak fel egy komolyabb teljesítményű járműre. Így nekik kedvezhet a duplakuplungos automata is – becsületes hondás nevén DCT –, ami ugyanakkor óriási előrelépés a CVT-váltókhoz képest. Hat fokozattal gazdálkodhatunk, amit az automatika a körülményeknek megfelelően kapcsolgat. Indítás után nincs más dolgunk, csak sebességbe lökni, és már indulhatunk is – természetesen nem elfeledve a rögzítőfék oldását. Még a szokásos csattanás sem marad el, amikor egyesbe tesszük.A 62 fokban előredöntött blokk és a duplakuplungos váltó egysége - 4 literes átlagfogyasztással mozgatja a CTX-etA váltó D (normál) állásában a takarékosság jegyében közlekedhetünk, nagyon hamar, háromezres fordulat körül megtörténnek a felkapcsolások, olyan dízelesen alacsony fordulaton haladhatunk. Hatodikba érzésem szerint túlságosan korán, már 65 kilométeres sebességnél felpakolja. Ha nem gyorsulunk tovább, hanem továbbra is ezzel a tempóval haladunk, szenvedősnek tűnik a motor hangja. Lehetőségünk van automata módban is kézzel belenyúlni a választásba, de hiába rakjuk vissza ötösbe, egy idő után a rendszer felülbírál, és újra jön a hatos. S, vagyis sport módban annyi a különbség, hogy jobban engedni pörögni a motort, később jönnek a váltások, egy tapasztalt motoros valószínűleg jobban fogja kedvelni ezt az üzemmódot. A manuális váltást kipróbáltam, de nem érzem létjogosultságát. Megvan a szabadságunk, hogy egészen leszabályozásig forgassuk az erőforrást, de rácsap a kezünkre, ha egy felváltás eredménye túlságosan alacsony motorfordulat lenne. Én leginkább D-ben használtam, a dinamika így sem szenved csorbát, aztán egy-egy visszaváltással közbeszóltam, ha idejekorán rá akartam készülni a gyorsításra. Visszafelé ugyanis egy hangyányival kelletlenebbül vált, mint magasabb fokozatba, de kézzel elejét lehet venni a tanakodásnak.Hüvelykujjal tehetjük üresbe a váltót, vagy választhatjuk ki a váltó beállítását (normál, sport), a panel túloldalán a mutatóujjunkkal a váltási módot (manuális, automata)Vagyis a CTX-en nem sokkal van több dolga az embernek, mint egy robogón – húzza neki és halad –, csak sokkal dinamikusabban mozoghat. Van azonban egy pont, ahol a robogókkal azonos tulajdonságot mutat a cruiser, ez pedig a hátsó futómű viselkedése. A robogók farnehéz alkotmányok, nagy rugózatlan tömeggel, ezért aztán az úthibákat, különösen a keresztben húzódókat igen rosszul kezelik. A CTX jó úton csodásan mozog, ám sima aszfalt hiányában könnyen zavarba hozható a hátulja. Hatalmasakat képes ütni, szinte csillapítás nélkül kapjuk az áldást. Kifejezetten rossz érzés ez a hátul ülőnek, hiába van neki is kényelmes helye, leszálláskor nem arra fog emlékezni, hanem az úthibák pontos lelőhelyeire. Ennyivel marad el az NC-k mögött tudásban.Az alacsony pilóták fogják igazán kedvelni, de a magasaknak sem kell fészkelődniük a nyergébenViszont azoknál drágább is – a CTX700D alapára 2,7 millió forint –, igaz a félmilliós árkülönbség a doboz nélküli NC700S-re vonatkozik. Felmálházva már kisebb a differencia, de még úgy sem elhanyagolható. Ahogyan az sem, hogy vannak, akiknek ez lehet a megfelelő motor, mert az NC túl nagy, vagy a formája túlságosan kommersz. 

Vége a tanulásnak, így újra van idő, hogy együtt legyen a család és elmenjetek egy jó biciklitúrára. Egy ilyen kirándulás alkalmával is fel kell készíteni kerékpárunkat a megfelelő kiegészítőkkel, hogy a látni és látszani elvet betartva, biztonságosan közlekedhessünk és élvezhessük a szünidőt. A kerékpár kötelező tartozékai:Élvezzük a biciklizést láthatóan!Különösen fontos figyelni arra, hogyan közlekedünk forgalomban. A libákhoz hasonlóan egyes sorban haladva zavarjuk legkevésbé a környező, gyorsabb járműveket, ezáltal csökken a baleset kockázata.Fontos minden túra előtt tájékozódni a túra útvonaláról, és az ott ránk leselkedő közúti akadályokról, hogy minden esetben olyan útvonalat válasszunk amely biztonságosabb. Ez hatványozottan igaz, ha kisebb gyerkőcünk is velünk tart! A biciklink kivilágítottsága minket tesz láthatóvá, így nagy segítséget nyújt az autósoknak is. Ezért fontos, hogy vagy a kerékpár vázára, vagy ruházatunkra fényvisszaverőt, vagy lámpát helyezzünk el!Közlekedik a család 9. online forduló:A vetélkedő 9. fordulójának kérdésére az alábbi meserészletben találjátok meg a választ.Szerezzétek meg a teljes CD-t és hallgassátok meg ezt a mesét is! TÓBIÁS A VASÚTÁLLOMÁSONBalambér nagyon szeretett Tóbiással sétálni. Hiszen Tóbiás nagyon okos kölyökkutya volt – mindig tudta mit szabad, és mit nem. Azt is tőle tanulta meg Balambér, hogy az utcán nem szabad futkározni, szaladgálni, és pláne nem szabad olyan helyeken, ahol közel van az úttest! Egyszer ugyanis az történt, hogy Balambér fogócskázni szeretett volna az utcán, és nagy igyekezetében majdnem leszaladt az úttestre – de Tóbiás még időben elkapta a fülecskéjét és visszarántotta. Mindketten nagyon megijedtek, így Balambér jól megjegyezte ezt a fontos szabályt a futkorászásról. S bár Balambér rettentően szeretett szaladgálni, most mégis rendesen lépkedett Tóbiás mellett.- Tóbiááás! Messze van a vasútállomás? Én még sosem jártam arra… És vannak ott vonatok? Meg mozdonyok? Meg mik vannak még ott? Milyen az a vasútállomás? Lehet ott csokoládét kapni? Van nálad pénz, Tóbiááááás? És milyen lesz az a vonat, amivel Lujza néni megérkezik? És honnan fogjuk felismerni? Mármint a vonatot… Mert Lujza nénit felismerjük… Hacsak nem nőtt meg ő is, mióta legutóbb találkoztunk… És a vonatokon van kalauz? És a vasútállomáson sokan vannak?Tóbiás mosolyogva nézett kisöccsére. Gyakran mondják, hogy Balambér túl sokat kérdez, és ezzel mások agyára megy – de Tóbiást ez sosem zavarta. Egyfelől, mert – ahogy Édesanyja mesélte – ő is éppen ennyi mindent kérdezett, mikor olyan idős kölyökkutya volt, mint Balambér; másfelől pedig Tóbiás úgy vélte, hogy csak úgy tudhatunk meg minél több dolgot a nagyvilágról, ha kérdezünk. Márpedig a nagyvilág borzasztó érdekes!- Ide figyelj, kis Balambér – kezdte Tóbiás -, először is voltál már a vasútállomáson, csak biztos nem emlékszel rá, mert kicsi voltál még…- Aha – hümmögött Balambér, és megint nem értette, hogy hogyan lehetett ő valamikor még ennél is kisebb…- És igen, rengeteg vonat lesz a vasútállomáson. Kék vonat, piros vonat, szürke vonat – mikor milyen jön. és persze mozdonyok is lesznek, és bár lehet csokoládét kapni, de most nincs nálam pénz, és Lujza néni nem hinném, hogy megnőtt, mióta legutóbb láttuk, és a vonatát onnan fogjuk felismerni, hogy a hangosbemondó mindig közli, mikor honnan érkezik a vonat. És minden vonaton van kalauz, és igen, rengetegen lesznek a vasútállomáson, és nekünk nagyon szemfülesnek kell lennünk, hogy megtaláljuk Lujza nénit a nagy tömegben.- Aha – hümmögte ismét Balambér, és jó darabig csöndben lépkedett Tóbiás mellett, s próbálta összerakni a kérdéseit Tóbiás válaszaival. Ahogy így bandukoltak, Balambér észrevette, hogy az utca végéről már látszanak a sínek. A síneken megy ugye a vonat – tehát hamarosan odaérnek a vasútállomásra. De Balambér azt is észrevette ám, hogy az úttest pontosan nekimegy a síneknek, és a síneken túl folytatódik. Ezt már nem állhatta meg kérdés nélkül:- Tóbiáááás…. Mi van arra, a Városon túl? Miért megy át az úttest a síneken?- Mert abba az irányba is vannak más városok, oda is el kell jutni valahogy. Ilyenek ezek az utak: erre-arra kanyarognak; átmennek falvakon, városokon, síneken, hidakon, és mindig egy új, ismeretlen, érdekes helyre vezetnek. – válaszolt Tóbiás, és közben arra gondolt, milyen csodálatos dolog is utazni, új helyeket megismerni. De nem sok ideje maradt az ábrándozásra, mert Balambér újabb kérdéssel állt elő:- És ott hogy mennek át a kocsik? Mi van, ha pont akkor jön a vonat? Ugye nem ütköznek össze?- Ha mindenki betartja a szabályokat, akkor nem ütköznek össze. Erre való ugyanis a sorompó.- A miiiiiii? – érdeklődött Balambér.- A sorompó egy hosszú rúd, ami pirosra és fehérre van festve, és ha jön a vonat, leengedik keresztbe az úttesten, hogy az autók, kerékpárosok, gyalogosok ne mehessenek át addig a síneken.Balambér akárhogy is meresztgette a szemét, bizony nem látott semmiféle piros-fehér rudat a sínek előtt.- Te Tóbiás, itt nincs is olyan izé… soroló… öööö… sorompó….- Valóban… - szemlélődött Tóbiás is -, itt tényleg nincs leengedhető sorompó. Viszont van fénysorompó!Balambér azt érezte, hogy kezdi elveszíteni a fonalat. Már a sorompót se értette igazán, de ez a fénysorompó… Ez teljes rejtély volt…