Az emberi gyengéket kihasználni nagyon jó jövedelemforrás. Régebben nemesi címet hazudó vizitkártyával és hangzatosra magyarosított névvel lehetett tekintélyt, elismerést szerezni, persze csak azok körében, akikre hat az ilyesmi. Ma az autó az átverés egyik legjobb eszköze. Elmúltak az idők, amikor egy gépkocsi puszta birtoklása adott presztízst valakinek, mára úgy számít, hogy az autó az ember névjegye, nyilvános bemutatkozása. Ahogy anno a névjegy sarkába nyomtatott korona ágainak száma mutatta, hogy hol áll a társadalmi renglétrán az illető, ma a kocsi márkája számít. De nemcsak az! Van egy láthatatlan választóvonal, mint valaha a pór és a nemes között. A varázsszó a prémium. Van prémiumkategória, vannak prémiumgyártók, prémiumautók. Soha senki nem definiálta, hogy mit is jelent e szó, de mindenki tudni véli, és büszke magabiztossággal használja. Eredetileg díjat, díjazást értettek rajta, például olaszul Gran Premio egy nagydíj-kategóriájú verseny. Bizonyos munkakörökben évente egyszer vagy többször prémium jár jó teljesítésért. Nos, annyit kimondhatunk, hogy egy prémiumautóra simán rá lehet költeni egy rangos állásban kapott prémium többszörösét. Ez a tuti, de hogy mit kapunk ellenértékként, az már egyáltalán nem, mert a prémiumgyártók néha nagyobb garanciális és minőségi bakikat engednek meg maguknak, mint volumengyártóként lesajnált márkák. A golfpálya parkolójába azonban okosabb prémiumautóval beállni, különben kigolyózhatják a gazdáját. Ki venne meg egy járművet, ha tanyakocsi vagy parasztautó lenne a besorolása? Még a tanyán lakó vagy mezőgazdálkodásból élő ember sem szívesen, a szavakhoz tapadó negatív jelentéstartalom miatt. De mennyire más, ha SUV a jellegnév! Amerikában találták ki, kínjukban, mert nem jutott eszükbe semmi jobb. Sport Utility Vehicle, azaz sport-használati jármű. A használati jármű rendben van, de mitől „sport”? Semmitől, de az emberek mindenre buknak, amit e címkével akarnak rájuk tukmálni. Szóval SUV… Kiejtése eszjuvi, de erre nem áll rá a magyar száj, „szuv” lesz belőle, eszerint ragozva. Az amerikamajmolás, az igazi nyelvtudás nélküli anglománia példája – elszomorodni éppúgy lehet rajta, mint mosolyogni. Mint ilyen, a Forma 1 rokona: még az ötvenes években így magyarította egy műveletlen zsurnaliszta a Formula 1-et, mit sem tudva arról, hogy a forma valaminek az alakja, a formula pedig egy műleírás. És abban is hasonlít a kettő, hogy kiirthatatlan. Fejlődnek az autók, többek között aerodinamikailag is. Ennek vadhajtásaként olyan formát kapnak a szélcsatornában, hogy csak meggörnyedve lehet beszállni, odabenn pedig úgy érezzük magunkat, mintha vákuummal szívták volna ránk a karosszériát, annyira szűk. Na, erre jött a nagy találmány: keresztezzük a limuzint a terepes SUV-val! És ha már kereszteztük, hát legyen a neve crossover, mondták a Nagy Víz túloldalán. Igazából ezzel sem mondtak semmit, de valamire ráragadt egy név, és ha megkérdeznek egy autóst, miért ilyen kissé suta a kocsija, büszkén rávághatja: ez egy crossover! Szóval divatos, trendi. Igaza is van, ha meg lehet nevezni valamit, akkor az már létező fogalomnak számít.   Egyébként is nagy a szavak hatalma. Mindegyik márka öntömjénező sajtókommünikékben áradozik gyártmányai nagyszerűségéről, hátha megragad valakit, ha elég sokat ismételgetik. Nem elég, ha látjuk a járművet, vagy a fényképeit, a szánkba kell rágni, hogy mit is kell látni, vagy belelátni. Külön nyelvezet alakult ki erre. Minap olvasom, hogyan fújja a reklámharsonát egy prémiummárka az új típusáról: „progresszív designjával áthidalja a szakadékot a keménység és a stílus között, érzéki letisztultsággal testesítve meg a márka kikristályosodott formanyelvét. A purista, felülethangsúlyos design redukált és rendkívül precíz grafikái emócionálisan és szinte határtalan funkcionalitással érvényesítik alaperényeit”. Mi ez? Hallatanul magas szférákba tökéletesített, a szöveg tárgyához illően kifinomult szaknyelv, vagy közönséges halandzsa, Karinthy Frigyes „kiszera méra bávatag”-jának stílusában, amellyel egy kávéházi svihák énekelt ki öt koronát a rászedett balektól? Öt korona nem volt nagy pénz, de mennyit fizet, aki nagykanállal megeszi a reklámrizsát? Ne dőljünk be az olyan megfogalmazásoknak sem, hogy „döntsd le a határokat”, persze az adott autóval. Milyen határokat is lehet valójában ledönteni? Talán a telekszomszéd kerítését. A többit hagyjuk az akciófilmekre. A vásári kikiáltók ricsaját nem zárhatjuk ki a fülünkből. Egyet azonban meg lehet tenni. Amikor komolyabb beruházást igénylő vásárláson gondolkozik valaki, fordítsa le egyszerű magyar nyelvre, amit az illető termékről állítottak. Valahogy úgy, hogy a nagymamája vagy a kisgyereke is megértse. Saját magáról nem is beszélve. És amit ekkor eredményül kapott, azt állítsa szembe vágyai tárgyának árával, és mindennel, amibe a puszta pénzen felül kerülhet. Cikornyás, vagy épp ellenkezőleg, túlzottan leegyeszerűsítő halandzsáért pedig ne adjon semmit.