Albrecht András, a P és a C Automobil Import Kft. alkatrész és vevőszolgálati igazgatója 1970-es születésű, a budapesti Toldy Ferenc gimnáziumban érettségizett, a vár oldalában, a jó hangulatú suliba nem volt könnyű bejutnia – és ma sem az. – Édesapám sokat motorozott és volt egy balesete, így esélyem sem volt, hogy fiatalon kismotort kapjak, úgy gondolta, a négy kerék biztosabb – emlékszik vissza tinédzser korára. A személyautóra érvényes jogosítványt viszont a lehető leghamarabb, korengedménnyel szerezte meg, minden vizsgája elsőre sikerült. A C kategóriát főiskolán csinálta meg, a gyakorlat azonban csak a másodikra vizsgán sikerült. – Az oktatóm már a második órán megkérdezte, hogy ugye Budapesten szeretem az első jogsimat – mondja, hozzátéve, biztosan látott valamit, a fővárosban ugyanis muszáj betolni az autó orrát a kereszteződésbe, ha haladni akar a vezető. 1998-ban azért a nagymotorra is megszerezte a jogosít, eleinte a barátokét hajtva, majd később, 32 évesen lett meg az anyagi háttér arra, hogy önállóan, komolyabb motorra ülhessen. Jól be is kezdett, első saját motorja mindjárt egy 750-es Suzuki volt, 90 lóerő körül, de igyekezett megfontoltan közlekedni. Ez sokáig megvolt, utána a fia születésekor anyagi okokból elváltak útjaik. – Azóta csak vágyakozva nézem a motorosokat és várok, hogy visszaszálljak, akár egy kisebbre is – jelzi, hogy bármi megtörténhet. Családjában kétütemű Trabant és Wartburg volt, utóbbit meg is örökölte, majd lett egy 2140-es Moszkvicsa is, ami nagyon sokat evett – ez megvolt neki még a főiskolán is. Túl sok saját kocsit nem hajtott, hiszen már a második munkahelyén, 1995-től kapott céges autót. A győri főiskola járműgyártó szakán végezett, mehetett volna a budapesti Kandóba is, de úgy gondolta, az igazi diákélet nem az, amikor reggel az anyuka megcsinálja a szendvicset nagy fiának. Diploma után elvitték 12 hónapra katonának, fél évet Zách utcában volt a hadtápon, majd Ócsára került. – Az első munkahelyemen, a Suzukinál úgy kezdtem dolgozni, hogy néhány hétig még katona voltam, de a parancsnokom rugalmas volt, megértette, hogy nem szabad elszalasztani a jó lehetőséget – emlékszik vissza az egyenruhás időkre. Amikor 1992-ben a Suzukihoz került Albrecht András, még gyártás sem volt és az ajánlott állás is az alkatrész-kereskedelem területére szólt. – Esztergomba jártam minden nap, érdekes, hogy az ottani első csapat jelentős része néhány év után eljött ugyan, de szinte szinte mindenki ott van most egy nagy márkánál – mondja, hozzátéve, hogy jó iskola és jó márkanév is volt. Megtudtuk, viszonylag „lapos” volt a szervezet, egy japán főnök és a Lepsényi István, nem is volt más szint. Nem volt könnyű a mindennapos Esztergomba járás – gyakran ultival ütötték el az egy órás buszutat – , plusz a bérek sem akartak akartak emelkedni, ezért is volt viszonylag nagy az elvándorlás. – Én is próbálkoztam és az Emil Frey Magyarországtól kaptam leghamarabb választ, 1993 végén – emlékszik vissza váltásra. Ott is alkatrésszel kezdett, a kiskereskedelemmel, utána megkaptam a Chrysler és a Jeep alkatrészimportot is. Sávos Lajos ügyvezető volt a főnöke, sokat tanult tőle, szakmában és emberi tartásban is. Adott egy lehetőséget és munka mellet el tudta végezni levelezőn a külkereskedelmi főiskolát, a nemzetközi marketing szakot. – Hálás vagyok neki, ő kérdezte, hogy mi az amit szeretnék, így választottam a külkert, és ő biztosította a hátteret – emlékszik vissza második főnökére. Egy visszautasíthatatlan ajánlat mozdította ki második munkahelyéről 1997-ben. Ekkor volt 1,5-2 éves a Citroën Magyarországon és alkatrész-kereskedelmi vezető lett egy francia vevőszolgálati főnök beosztottjaként. – Angolul beszéltem, franciául egy szót sem, ám elég hamar kiderült, hogy  gördülékenyebb a munka, ha megtanulom a nyelvet – mondja, és hozzáteszi, hogy ez ma ez már nem annyira lenne elvárás. Megtudtuk, a PSA központjában 2-3 nyelvet mindenki beszél és a franciák az angol után jellemzően egy latin nyelvet tanulnak meg és ez többnyire a spanyol. Albrecht András 2005-ben Szegeden házasodott, 2006-ban született fia most ötödikes. – Jobb gyerek mint az apja, dicséretesen tanul és nem ad extra munkát a szülőknek – mondja büszkén, hozzátéve, erősen gondolkoznak egy 6 osztályos gimnáziumon, ami a gyerek tovább tanulását illeti. Otthon, a gyereklogisztikába egy háromhengeres C3 segít be, még a nagy szélvédős, kellemes városi autó,  jól látni belőle a jelzőlámpákat. – Én hetente kézszer háromszor járok edzőterembe, utána úszással és szaunával vezetem le, régebben kosárlabdáztam is, de ez elmaradt – mondja. Szeret a fiával bárhova menni, legyen az város-, vagy várlátogatás, állatkerti túra. Kifejezett hobbija nincs, sok minden érdekli, például a számítástechnika, és abból több, más, mint ami a munkához kell. Többször is nekifutott már annak, hogy megismerjen egy-egy programnyelvet. – Szeretem a gasztronómiát, de inkább az fogyasztók térfelén, plusz a jó bort hozzá, magam nem igazán főzök – mondja. Visszatérve a munkára, 2003 körüli évek nagyon erősek voltak, mostani helyükön kezdték el építeni egy Citroën tulajdonú márkakereskedést, amiről a későbbi szűkösebb években kiderült, hogy elfér ott a Peugeot is. A legerősebb évben 200 ezernél több új autó kelt el Magyarországon – sok önerő nélkül –, ez már nem tér vissza, szerinte a 150 ezer azonban reális szám lehet. Nekik lökést adott, hogy a 3008-as modell lett a 2017-es Év Autója, ami természetesen megmozdította az értékesítést és – ahogy az várható volt – megnőtt a várakozási idő is. 2012-ben komoly átszervezések történtek, utána már a Peugeot alkatrészek és a vevőszolgálat is Albrecht Andráshoz tartoztak. – Ugyan mindkettő a javításhoz kapcsolódik, de az egyik kereskedelem, a másik ügyfélszolgálat – hangsúlyozza. Mint ismert 2016-ban a svájci Emil Frey csoport megvette a magyar importjogot a gyártól, egy időben Csehországgal, Szlovákiával, Szlovéniával és Horvátországgal így Albrecht András ismét egykori munkáltatójánál dolgozik. – Van akinek újra kollégája lettem, Sávos úr még visszadolgozik a csoporthoz, de már nem napi szinten – jelzi, hogy az élet mekkora rendező. Eredeti vagy utángyártott alkatrész, kérdezzük a legilletékesebbtől. – Mi csak gyárit forgalmazunk, a minőség és a garancia miatt nincs más, de a kopó, forgó alkatrészekből van kedvezőbb árú is, a gyár által idősebb járművekhez forgalmazott Eurorepar paletta. Ezen kívül fut a Peugeot Főnix Program, ami értékeli a hűséget és rendszeresen vannak akciók is – érvel az igazgató, aki hozzáteszi, mindig azt szokta mondani, hogy kérjünk egy ajánlatot a márkaszerviztől és utána is eldönthetjük, mit akarunk. Egy érdekes példát is hallunk tőle. Egy időben nagyon fogytak az olajnívó pálcák, a bontók vásárolták komoly tételben és adták el az ügyfeleknek a 4 ezer forintost hatért. Mutatja, hogy érdemes a márkát is megkeresni az alkatrészvásárláskor. Vevőszolgálatban is próbálják az átláthatóságot és az ügyfél kényelmét biztosítani, egyre több a munkadíjat és alkatrészt is tartalmazó „fixdíjcsomag”, valamint hamarosan indul az online bejelentkezés lehetősége is szervizidőpont foglalására.