Toyota Land Cruiser. Egy terepjáró, amiben a japán gyártó minden 4x4-es tudása és a kivitelnek megfelelő megjelenésű luxusa benne van. Az ügyfél egy eltökélt, fizetőképes férfi, aki ilyen komoly autót szeretne, más modell szóba sem jöhet nála. Már a harmadik autót néztük neki, valami mindig közbejött. Újabb tanulságos történetünk következik a vásárlás előtti használtautó átvizsgálások világából. És a terv nem olcsó A terepjárók általában is nagyon jól tartják az árukat, hiszen ezeknek a kocsiknak főképp nem az esztétikai élmény a lényegük, hanem hogy árkon-bokron el tudnak menni. Ha ez utóbbit tudják, akkor másodlagos szempont, hogy itt-ott meg van-e húzva, vagy ki van-e szakadva az ülése. A Land Cruiser nagyon érti a dolgát, kiváló terepképességei miatt igen kedvelt a 4x4-ezők körében. A Toyota Land Cruiser legfrissebb modellje (forrás: toyota.hu) A típus jelenleg 25 millió forintos belépővel indul, de felszereltségtől függően simán 30 fölé lehet tornázni az árát. Ami az ártartást illeti, az elsőként vizsgált 2014-es 3.0 D-4D kivitel 14 millió forintért volt meghirdetve. Hát mutassanak nekem olyan hagyományos autót, ami csaknem 10 évesen még az újkori árának több mint a felét tudja. Na ugye! Vizsgálni is másképpen kell Egy hagyományos személyautó általában nincs átalakítva, nem nyúzzák és nem kell a különleges hajtáslánc bajaira odafigyelni. Egy (ilyen) valódi terepjárónál azonban éppen erre kell nagyobb figyelmet fordítani a vásárlás előtti helyszíni átvizsgáláson, hiszen ezért venné az ügyfél. A kategóriában népszerű az átalakítás is. Sokaknak nem elég a gyári hasmagasság és gázlóképesség, hanem a futómű megváltoztatásával azt még magasabbra állítják, növelnek a nyomtávon is. A fejem is simán beférne a kerék és a sárvédő közé A hirdetésben is igen peckesen állt a Land Cruiser, de a képek alapján nem lehet megmondani, hogy ezt át van-e alakítva. Testközelből már másképp festett. Egy kis trükk és máris legálisnak tűnik A vásáslás előtti használt autó vizsgálatok alkalmával, minden esetben lefényképezzük a kocsi forgalmi engedélyét. Ennek a hátoldalára kerül minden olyan hivatalos bejegyzés, amely vagy ideiglenes, vagy egyedi körülményeket rögzít. Ennek az autónak is volt valami beírva: Egyedi engedély alapján forgalomba helyezhető Talán ennyi elég egy mezei igazoltatáskor, hogy a kocsi feltűnően átalakított futóművét ne firtassa a rendőr. Nekünk egy kicsit több kell. A kocsi rendszáma alapján azonnal megnéztük, milyen állapotban vizsgázott az autó tavaly októberben. Ezekről azonnal meg lehetett állapítani, hogy a bár a hátsó futómű már az átalakított verzió volt, az eleje sokkal, de sokkal lejjebb ült, mint ahogy most van. Összerakva a képet úgy gondoljuk, hogy az engedélyezett hátsó futóművi változások kerültek be a forgalmi engedélybe a fenti a szöveggel, majd az autó megkapta az első futóműre az emelő pogácsákat és a nyomtávszélesítőket is. Ha ez is engedélyezve lett volna, akkor ezzel vizsgázik. Búg is az osztómű A próbaúton az első osztómű felől búgás hallatszott. A kocsiban lévő 180 ezer kilométer ezt még nem feltétlenül indokolná, de az emelés miatt egy túl nagy szögben csukló féltengely simán leterhelheti a csapágyát úgy, hogy az megszólaljon (végül tönkre menjen). Ezen kívül szivárgott a hátsó differenciálmű, nem működtek a lámpamosók és az elektromos tükrök. Az eladó szervizkönyvet semmilyen formában nem tudott mutatni, az autó pedig kapott egy (gondolom esztétikai) telifényt (nagyon jól sikerült), a rétegek ugyanis rendre 170 és 300 mikron között mozogtak. De hogy a pozitív dolgok is elhangozzanak: vadi új 20 colos Bridgestone abroncsokon gurult a jószág, aminek darabja 140.000 forint, jó állapotban vannak a porlasztócsúcsok és a részecskeszűrő, a váltó jól működik és meg sem nyikkan a kettőstömegű lendkerék. Az ügyfél mégis tovább állt. Felmérte az engedély nélküli átalakítás kockázatait: nem csak az a baj, hogy várhatóan nem bírja majd sokáig a féltengely és egyéb dolgok is történhetnek, hanem az is, hogy sokat járnak Nyugat-Európába, ahol nem bánnak kesztyűs kézzel az átalakított a kocsikkal és ha kiszúrják a dolgot, könnyen leveszik a rendszámot, vagy helyben visszaalakításra kötelezik a tulajdonost. 1 millióval drágább, kevesebbet futott A következő szemlén egy szintén 2014-es, de csak 145.000 km-es példányt vizsgáltunk. Ez már automataváltós kivitel volt, tetőmonitorral, Blu-ray lejátszóval, nem győztük pipálgatni az extralistát. Javítva sosem volt, a gyári fényezést a használatból eredő és ezzel az autót hitelesítő sérülések voltak csak: kavicsos motorház fedél, élben fénysérült ajtók, lehorzsolt első lökös. Csak ennek meg folyt az osztóműve. Nem nagy probléma, csak ki tudja mióta ereszt és éppen mennyi olaj maradt benne, és milyen károkat okozott ez. Ezen „csak” 18-asak a kerekek, az abroncsok pedig 6 évesek, de a kisebb gumi legalább olcsóbb rá. A befutó: Csak 2.8-as, de újabb Harmadjára már egy 2017-es 2.8 D-4D került a górcső alá. Az odométer átlépte a 200.000 km-t, az árcédula pedig a 16 milliót nyaldosta. Az osztómű itt is folyt, a hátsó futó pedig érdekes hangokat hallatott. Az első fék alkatrészek kopottak voltak. Mégis ez lett a befutó. A gyönyörű barna bőrülések, a gyárihoz közeli állapot végül meggyőzték az ügyfelet. Egy vásárlás előtti vizsgálat nem csak arról szólhat, hogy miket kell azonnal cserélni, vagy mennyire volt összetörve korábban a kocsi. Mindenképpen érdemes átnézetni a kiszemelt autót, vagy ahogyan ez az eset is mutatja, akár többet is, mielőtt egy forintot is kiadunk a kezünkből. Pláne 16 milliót. További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!