Az esemény előtt egy nappal még kaptunk egy e-mailt Lajtner Tamástól, a Ford kommunikációs és közönségkapcsolati vezetőjétől, hogy az előrejelzés sajnos esőt jósol a rendezvény napjára, ugyanakkor hozzátette, ez akár a még jól is jöhet a Rangernek a terepen. A nap végeztével kiderült, igaza lett. Az e-maileben nyugtatta az újságírókat, amennyire lehet készülnek az eső elleni védelemmel. – Mivel nagyrészt szabadtéri környezetben leszünk, így az időjárásnak megfelelő öltözettel készüljetek. Széldzseki/esőkabát, pulóver és kényelmes cipő, ami nem baj, ha sáros lesz – írta Tamás, így azután én is rendesen beöltöztem és játszós cipőt vettem. Az esőnek volt még egy apró járulékos haszna is, a találkozási ponton, az Etyek és Biatorbágy közötti úton, a megyehatárnál felállított méretes indiánsátorban a szervezők profi Ford esőkabátot/széldzsekit erőltettek mindazon sajtómunkásokra, akik nem látszottak elég vízállónak. Lehet, hogy az esemény végén vissza kellett volna adni, de nem mondták, nem vették le rólam az elköszönéskor, én meg nem kérdeztem. A találkozási pontról az első utunk Óbarokra, az off-road állomásra vezetett. „Menetpróba menetoszlopban (33 km, 30 perc) autópálya útvonalon” – írta erről az előzetes program, ám csak javaslatként. Párunkban Balázs ült a kormány mögé először, ő történetesen biatorbágyi lakos és ő fejben navigált. Így helyismeretének köszönhetőn lényegében elsőként értünk az off-road állomás indiánsátorához. Kerültve a javítások miatt gyakran feltorlódó M1-est… Ahogy a Fordnál már megszokhattuk, a tereppróba előtti elméleti felkészítés – a márka és a modell piaci helyzete nemzetközi és hazai kitekintésben, a biztonsági előírások ismertetése stb. – illendő hosszúságú, vagy inkább rövidségű volt, de hasznos, tömör és mindenképpen tartalmas. (Korábbi menetpróbáinkról itt, itt és itt olvashat.) A Ford Pro Haszongépjármű Üzletág összefoglalója, Ranger PHEV termékbemutatója és műszaki érdekességek bemutatása belefért 45 percbe. A terepen négy feladat várta a szakújságírókat, így azután ennyi csapatra osztottak bennünket a szervezők. Mi, a sárga szalagosok a legkönnyebbel kezdtük, egy időben kellett elektromos kerékpárt tölteni és kompresszorral felfúni egy SUP-ot, a Ranger platóján található két csatlakozó segítségével. Ezek egyenként tudtak 230 voltot, 10 ampert, maximum 2,3 kW mellett. A feladatot sikerrel abszolváltuk, demonstrálva, hogy a vállalkozó is bátran flexelhet, fúrhat, illetve töltheti akkus célszerszámait a Ranger nagy akkumulátoráról a puszta közepén is. A második feladat már embert-, vagy inkább autót próbáló volt, a lejmenet vezérlés működését tapasztalhattuk meg ehhez illő meredekségű, mezőgazdasági művelés alatt álló terepen. Addigra éppen elállt az eső, de az előttünk járók olyan pályát hagytak ránk, ami tényleg próbára tette a rendszert. Van lejárt, kissé agyagos talajú szántóföldnek olyan pillanatnyi állapota, hogy felül ott a filmszerű, csúszós réteg, amit nehéz kezelni. Vagy én voltam ügyetlen, mindenesetre volt néhány pillanat, hogy nem éreztem, igazán uralom a Rangert. A lejtmenet után már szépen lehetett nyomni az erdő aljában, utána meg felfelé, nagy gázzal is tökéletesen ment az autó. El is vitt a lendület és a célegyenesben nem vettem észre egy kisebb bukkanót, ami az én sebességemnél már nagynak számított. Szépen dobott az autó, meg is kaptam az instruktortól, hogy gyorsan teljesítettem a kört - némi iróniát éreztem a hangjában. A harmadik feladatról a Farm, vagy a Házasodna a gazda sorozat jutott először eszembe – bár egyiket sem nézem. Tolatás szalmabálákkal megpakolt utánfutóval úgy, hogy a feladat előtt minden csapat saját kezével rakta fel a bálákat, a végén meg visszaállította az eredeti állapotot. Volt közöttünk, aki életében nem húzott még utánfutót, olyan is, aki igen, de tolatnia még nem kellett. Nekik azért kellett 3-4 kiigazítás, mire beügyeskedték az utánfutót a kiszalagozott helyre és abszolválták az utánfutós Y megfordulást. Harmadikként kerültem sorra, viszonylag sok ilyen feladattal megbirkóztam már a való életben, de itt, a méretes utánfutóval kudarcot vallottam, én sem úsztam meg 2 kiigazítás nélkül. Alföldi legényként nem igazán tudtam kezelni, hogy a terep miatt teljesen eltűnt a középső visszapillantó tükör látótérből az utánfutó. A végén egy fiatalember tempósan, egyetlen ívben, megállás és kiigazítás nélkül mutatta meg nekünk, hogyan kell utánfutóval tolatni. Megdicsértem és rá is kérdeztem: ez így hogy? Kiderült, jó néhány évig trélerezett. Nem kizárt, hogy szándékosan hagyta magát utoljára, ha ő kezdi, magasra teszi a lécet. A negyedik feladat volt a legszebb, s egyben legizgalmasabb is, tisztán elektromos módban mentünk egy viszonylag szűk, szép erdei ösvényen. Figyeltünk, hogy az ágak ne húzzák meg az autót, plusz két helyen is figyelmeztető festéssel ellátott méretes kőtömbök között kellet elhaladni. Az egyiknél valóban nagyon ki kellett centizni… Ez a kicentizés csak bemelegítés volt az éleshez, amikor egy árkon átvetett pallópáron kellett áthaladni a Forddal. Bevallom egyedül nem ment volna, vagy derékig kihajolok az ablakon vagy ötször kiszállok közben, hogy ellenőrizzem, hol tartanak pontosan a kerekek. Erre nem volt szükség, egy profi instruktor segítségével abszolváltam a feladatot. Végig beszélt hozzám, a lényeg az volt, hogy nagyon lassan menjek, és ne tegyek semmilyen hirtelen kormánymozdulatot. Akár be is köthették volna a szemem, akkor is minden pontosan ugyanúgy történt volna. Ez a feladat kicsit arról is szólt, van, amikor meg kell bízni a másikban. A képre kattintva videón nézheti meg a szerző átkelését Ezután összevártuk egymást és kezdődött az erdőszéli, szántóföldi csapatás, hegyre fel, hegyről le. Mondták, milyen távolságot tartsunk, ez ment is mindaddig, ami nagy tempóban fel nem értem a hegytetőre. Korábban tanultam a bizalomról, de nem annyit, hogy alföldi gyerekként úgy száguldjak át egy ilyen komoly „bukkanón”, hogy ne lássam, hova érkezem meg. Én bizony visszalassítottam, és úgynevezett saját tempóba gyűrtem le az akadályt. Utastársam meg is jegyezte, hogy ez bizony meleg volt, nem sok hiányzott ahhoz, hogy utolérjenek… Nem volt túl feszes a program, kellő időt biztosítottak a szervezők a grillezős ebédhez, illetve – ahogy mostanában mondják – az egyéni tartalomgyártáshoz. Ezt mi, öregek, fotózásnak és videózásnak hívjuk, de el kell ismerni, egy jól szerkesztett hangos videóhoz idő kell, akkor is, ha a végeredmény a vágás után nem túl hosszú. Ugyanakkor a szántóföldi tartalomgyártás csak egyfajta bemelegítés volt, innen átmentünk ugyanis egy olyan állomásra, amit kifejezetten ezért iktattak be a szervezők. Bő 40 kilométert autóztunk, utána élmény volt lemenni a zsámbéki meglepetés „fotópontra”. Azért le, mert a kőbánya legmélyebb pontjáig ereszkedtünk és valóban különleges hátteret kaptak a sajtómunkások a fotózáshoz, videózáshoz. Az egészet az tette nagyon élővé, hogy időnként különböző helyeken megindult a kőomlás, látványos porral és kicsit félelmetes zajjal kísérve. Többeknek is sikerült mindezt videóra vennie, innen is igazolom, hogy ez nem egy látvány miatt megrendezett jelenet volt. Elkészült az ilyenkor szokásos csoportkép az összeterelt autókról. A bányából több részletben kísértek ki bennünket, elől mentek a sietősebb kollégák, legvégül pedig az igényesebb tartalomgyártók. Már csak 17 kilométer volt az etyeki indulópont, ahol a búcsúzáskor külön is megköszönték a szervezők, hogy a menetpróbán – ahogy a Magyar Néphadseregben mondták – rendkívüli esemény nem történt. És nem adtam vissza a fordos esőkabátot, bár ezt már írtam. A világ 180 piacán forgalmazott Ranger sikertörténetet, az elmúlt 10 évben Európa legkelendőbb pickupja volt. A már plug-in hibrid hajtással is kapható modellről, illetve az autó és a márka piaci pozíciójáról itt írunk. A benzines/elektromos hajtáslánc maximális forgatónyomatéka 697 Nm – nagyobb bármelyik eddigi sorozatgyártású Ranger-modellnél –, teljesítménye 281 lóerő, és az új modell 43 kilométeres tiszta elektromos hatótávolságot tud. Fotók: Mosoni Péter/Ford és a szerző További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A járműgyártás holnap, azaz október 8-án indul újra a wolverhamptoni motorgyártó üzemben, valamint a Battery Assembly Centre-ben, több mint egy hónap állás után. Ezt követően a solihulli és nyitrai gyártósorok is újra működésbe lépnek. A JLR munkatársai ugyanezen a napon visszatérnek a Castle Bromwich, Halewood és Solihull létesítményekbe is. További részleteket hamarosan közöl a vállalat a szabályozott és fokozatos újraindítás következő lépéseiről, beleértve a halewoodi (Merseyside) üzemet is. Az új finanszírozási programról A JLR egy új pénzügyi megoldást is elindított, amely lehetővé teszi, hogy a jogosult beszállítók előre megkapják a megrendelések ellenértékét, így gyorsítva likviditásuk helyreállítását. A vállalat átvállalja a program költségeit a gyártás újraindítási időszakában. A lépés célja, hogy felgyorsítsák a beszállítók kifizetését – akár 120 nappal korábban, mint a megszokott 60 napos határidő –, és biztosítsák a zavartalan termelést járműveik előállításához. „Ez a hét fontos mérföldkő a JLR és partnereink számára, hiszen újraindítjuk gyártásunkat a kibertámadás után” – mondta Adrian Mardell, a JLR vezérigazgatója. „Új finanszírozási programunkkal beszállítóinkat is támogatjuk, kihasználva mérlegünk erejét az ő pénzügyi stabilitásuk érdekében. Hálás vagyok minden munkatársunk és partnerünk elkötelezettségéért az elmúlt hetekben. Tudjuk, hogy még hosszú út áll előttünk, de helyreállítási folyamatunk jó úton halad” – tette hozzá. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A Reach Air Medical Services által üzemeltetett Airbus H-130-as helikopteren hárman tartózkodtak, egy pilóta, egy ápoló és egy mentős. Mindhármukat kórházba szállították, állapotuk válságos. Beteg nem volt a fedélzeten. Az amerikai szövetségi légügyi hivatal (FAA) adatai szerint a helikopter 2021 óta áll szolgálatban a Reach légitársaságnál.   Egy videófelvételen az látszik, hogy a helikopter az autópálya felett lebeg, majd a földre zuhan, és a bal oldalára dől, miközben a rotorlapátjai letörtek. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Az Európai Bizottság világossá tette, hogy a fenntartható közlekedés csak akkor lehet sikeres, ha mindenki számára hozzáférhető, megfizethető, biztonságos és inkluzív. Ez nem csupán politikai nyilatkozatot jelentett, hanem valódi elköteleződést amellett, hogy a jövedelemtől, a lakóhelytől, a nemtől vagy a fizikai képességektől függetlenül mindenkinek joga van modern és élhető közlekedési rendszerhez. A kampány célja az volt, hogy a hétköznapi utazásokat újragondoljuk, és a közösségi közlekedést, valamint az aktív módokat – a gyaloglást, a kerékpározást vagy éppen a rollerezést – valódi, vonzó alternatívává tegyük az autózással szemben. Az inkluzív szó a latin includere igéből származik, amelynek jelentése „magába foglalni”. Közérthetően azt fejezi ki, hogy valami befogadó, mindenkit magába foglal, senkit nem rekeszt ki. A közlekedés területén ez azt jelenti, hogy a rendszer mindenki számára elérhető és használható legyen: a mozgáskorlátozottak éppúgy igénybe vehessék, mint az alacsonyabb jövedelműek, a vidéken élők ugyanúgy hozzáférjenek, mint a nagyvárosiak, és azok se maradjanak ki, akik kevésbé járatosak a digitális eszközök használatában. Amikor tehát „inkluzív közlekedésről” beszélünk, valójában egy olyan igazságos és befogadó rendszert értünk alatta, amely mindenki igényeit figyelembe veszi, és biztosítja, hogy a közlekedés valóban közjó legyen, ne pedig kiváltság. Az idei év központi üzenete négy fő pillér köré épült. A szervezők hangsúlyozták az univerzális hozzáférést, vagyis a fizikai és digitális akadályok lebontását, beleértve a vidéki közösségek és a digitálisan hátrányos helyzetűek bevonását is. Kiemelték a méltányos és rugalmas közlekedés fontosságát, amely megbízható, alacsony költségű lehetőségeket biztosított a buszoktól kezdve egészen a gyaloglásig. Fontos elem volt a közösségi tervezés, amelynek során a helyi lakosokat aktívan bevonták a döntéshozatalba, hogy valóban az ő igényeikre épülhessenek a fejlesztések. Végül külön figyelmet kapott a város és a vidék kapcsolatának erősítése is, hiszen a hozzáférés nem maradhatott kizárólag a belvárosok privilégiuma, hanem a külterületeken élők számára is biztosítva kellett lennie. Számos európai város mutatott inspiráló példát. Bolognában az úgynevezett „Bologna 30” kezdeményezés került előtérbe, amely a közlekedés biztonságára és a város élhetőségére helyezte a hangsúlyt: az utak hetven százalékán 30 km/órás sebességkorlátozást vezettek be. A programot oktatási események és közösségi rendezvények egészítették ki, amelyeknek köszönhetően Bologna tavaly elnyerte az Európai Mobilitási Hét fődíját. Portugáliában Braga városa állt a figyelem középpontjában, ahol a közös alkotás játszotta a főszerepet. A „Junior Police” programban gyerekek segítették a rendőröket a forgalom megfigyelésében, miközben a belváros egyik utcáját teljesen átalakították, és közösségi térré alakították, visszaadva azt az embereknek az autók helyett. Lipcsében az egész belső városgyűrűt tizenkét órára lezárták az autók elől, és a rendezvény mintegy huszonötezer embert vonzott. A programban a teherszállító kerékpár-szerviztől az e-rolleres ügyességi pályán át egészen az önvezető járművek bemutatójáig sokféle élmény bizonyította, hogy az autómentes városrész nem utópia, hanem egy valódi, ünnepi hangulatú lehetőség. Minden közlekedési mód békésen megfér egymás mellett - egy kis odafigyeléssel (forrás: Dreamstime, Intertraffic.com) A hét üzenetei egyértelműek voltak. A közlekedési hiányosságok felszámolása a társadalmi igazságosság részeként jelenik meg, hiszen ha a mobilitás drága vagy megbízhatatlan, az emberek nem tudnak eljutni a munkahelyükre, az orvoshoz vagy iskolába. A közterek visszahódítása szintén kiemelt jelentőséget kapott: az autómentes napok látványosan mutatták meg, milyen lehet egy utca, ha gyerekek játszanak, emberek találkoznak, és a természet is újra teret nyer. A fenntarthatósági célok szintén elválaszthatatlanok voltak az inkluzivitástól, hiszen a klímavédelmi vállalások csak multimodális és részben villamosított közlekedési rendszerek révén válhatnak elérhetővé. Emellett a közösség bevonása a helyi érdekek figyelembe vételét erősítette: ahol a lakók véleménye valóban számított, ott nemcsak a közlekedési rendszerek, hanem a közösségi kapcsolatok is megerősödtek. A Mobilitási Hét nemcsak a jelen eredményeit mutatta be, hanem előre is tekintett, és kijelölte azokat a területeket, amelyek a szakma számára a következő évek legfontosabb feladatait jelentik. Kiemelt szerepet kapott a város és a vidék összekapcsolása: az igényvezérelt kisbuszok, a közösségi járatok és a digitális integráció révén elkerülhető, hogy a városközpontokon kívül élők közlekedési szempontból hátrányba kerüljenek. Ugyanilyen hangsúlyt kaphat a megfizethetőség, hiszen a támogatások, az egységesített jegyrendszerek és a közösség által szervezett utazási központok mind azt a célt szolgálják, hogy a fenntartható közlekedési módok valóban mindenki számára elérhetővé váljanak. A digitális befogadás kérdése szintén előtérbe került: a mobilitási alkalmazásoknak és információs platformoknak a jövőben minden felhasználót ki kell szolgálniuk, még azokat is, akik kevésbé járatosak a digitális világban. Ezzel párhuzamosan a szakma egyre nagyobb figyelmet fordít a befogadó infrastruktúra fejlesztésére, vagyis arra, hogy a járdákat, az állomásokat, a megállókat és a jelzéseket az akadálymentességet szem előtt tartva alakítsák ki, a taktilis burkolatoktól (olyan speciális burkolat, amelyet elsősorban a látássérült emberek közlekedésének segítésére alkalmaznak) kezdve a lépcsőmentes hozzáférésig. Végül a szakértők azt is hangsúlyozták, hogy az autómentes napoknak nem szabad egyszeri, „ünnepi” alkalmaknak maradniuk: ezeknek tartós átalakulásokat kell ösztönözniük, és inspirálniuk kell a városokat a gyalogosbarát övezetek, valamint a kerékpáros prioritást élvező utcák kialakítására. Így a Mobilitási Hét nemcsak a jelen bemutatásáról szólt, hanem arról is, hogy milyen irányok határozzák meg a következő mobilitási hetek tematikáját, és milyen változások alakíthatják Európa közlekedési kultúráját a közeljövőben. Az Európai Mobilitási Hét idei plakátja (forrás: Intertraffic.com) Magyarország idén is aktívan csatlakozott az Európai Mobilitási Héthez, amelynek eseményei számos nagyvárosban vonzották a közlekedés iránt érdeklődőket és a családokat egyaránt. Budapesten a BKK és a főváros közösen rendezett színes programokat: az Autómentes Hétvégén lezárták a Szabadság hidat és a pesti alsó rakpartot, ahol gyalogosok, kerékpárosok és rolleresek vették birtokba a köztereket, miközben a nosztalgia-járművek, közlekedési bemutatók és interaktív családi programok igazi fesztiválhangulatot teremtettek. Debrecenben a DKV járatai ingyenesen vehetők voltak igénybe azok számára, akik autó helyett a közösségi közlekedést választották, Szegeden a villamosokat, trolikat és buszokat lehetett díjmentesen használni forgalmi engedéllyel, Pécsen pedig bringás reggeli, szemléletformáló akciók és óvodai közlekedési foglalkozások gazdagították a hetet. Győrben kerékpáros felvonulások, nosztalgia buszozás és ipartörténeti séták mutatták meg, mennyire sokoldalúan lehet a fenntartható közlekedést élménnyé tenni, míg Miskolcon eljutási versenyen mérték össze a különböző közlekedési módok hatékonyságát. Az országos akciók között a MÁV-csoport kedvezményes „Autómentes napijeggyel” és ingyenes kerékpárszállítással csatlakozott, ezzel is ösztönözve az embereket a zöldebb utazási formák választására. A hazai rendezvények így nem csupán a közlekedés átalakulásáról szóltak, hanem arról is, hogyan lehet a városok tereit visszaadni az embereknek, és élménnyé tenni a fenntarthatóság ügyét. Az Európai Mobilitási Hét 2025-ben is túlmutatott egy szokványos rendezvénysorozaton. A „Közlekedés mindenkinek” üzenete egy új közlekedési kultúrát képviselt, amelyben a mobilitás közjóként, nem pedig kiváltságként jelent meg. Európa több mint 1300 települése, harminchét országban csatlakozott a kezdeményezéshez, közös céllal: tisztább, biztonságosabb és mindenki számára hozzáférhető közlekedést teremteni.     A nemzetközi cikk forrása: Intertraffic.com – Mobility for Everyone, 2025. szeptember Nyitókép forrása: Intertraffic.com, Dreamstime