Az eredetileg a magyar dal napja felvezető eseményeként 2010-ben indult, fiatal zenészeket és ismert előadókat egyaránt felvonultató Dallamos Villamos szeptember 8-án kora délutántól estig várja az utasokat. A nosztalgiaszerelvény mindkét kocsijában összesen tizenhat fellépővel találkozhatnak az érdeklődők - tette közzé a szervező Zeneszöveg.hu kedden a közösségi oldalán. A magyar zenét támogató rendezvény idén új elemmel, a gyerekzenei idősávval bővül, elsősorban a kisgyermekes látogatókat célozva, illeszkedve a Családok Éve koncepciójába. Gyerekkoncertet ad a Buborék Együttes, a Búgócsiga és a Kalap Jakab. A szerelvény az idén ötvenéves Budapesti Közlekedési Vállalatot (BKV) is ünnepli. A programot Újbuda-Központnál 13 óra 20 perctől a Marching Jazz Band formációja nyitja a peronon fúvósokkal, dobokkal, operettekkel és nagy magyar slágerekkel dixieland stílusban. A fellépők között lesz a Villon trió, amely előadja a Dallamos Villamos című dalt, műsort ad a Veszprémi Utcazene Fesztivál közönségdíjasa, a Bárterápia, a Fülesbagoly Tehetségkutatón nyertes Ruby Harlem, valamint Nági (Nagy Brigitta), a Gyík zenekar és a Raj formáció is. A Dallamos Villamos programjai ingyenesek.

– Először azt hittem, viccel a mérnököm, amikor a rádióban mondta, hogy hol végeztem. Erre nem számítottam. Olyan érzés, mintha aranyérmet nyertem volna – foglalta össze érzéseit Alex Zanardi miután augusztus utolsó hétvégéjén vendégpilótaként debütált a DTM-ben, és a misanói kaotikus második futamon óriási meglepetésre az ötödik helyen végzett egy BMW M4-essel. A boldog "aranyérmes" A DTM-ben ötödik helyet szerezni – még káoszversenyen, rendkívül szerencsés boksztaktika mellett is – bárkinek óriási teljesítmény, ám Zanardi egészen más kategória. Az olasz versenyző ugyanis 2001-ben kis híján tragikus balesetet szenvedett a Lausitzringen: a CART-futamon a boxutcából kihajtva megpördült az autója, amelybe csaknem 320-as sebességgel robban belet Alex Tagliani kocsija. Zanardi életét megmentették, de mindkét lábát elveszítette. Tény ugyanakkor az is, hogy a mostani DTM-es siker csak azokat lepte meg igazán, akik nem hallottak még Zanardiról. Az olasz sportoló elmúlt 17 évének tükrében ugyanis akár az is kérdés lehetne: miért kellett ennyit várni az DTM-debütálásra? Akcióban a misanói esti versenyen A Jordan, a Minardi, a Lotus és a Williams pilótájaként a Forma-1-et is megjárt, kétszeres CART-bajnok Zanardi ugyanis a brutális balesete után szinte azonnal megmutatta, milyen hatalmas elszántság és erő lakozik benne. Úgy másfél év telt el a csaknem végzetes ütközése után, amikor visszatért a Lausitzringre, ahol egy átalakított CART-autóval megtette az utolsó versenyéből még hiányzó köröket. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen az ideje versenyképes volt. Legalább ilyen meglepő volt az, hogy megindító visszatérése után még viccelődni is tudott: nevetve mondta, az ütközés nem jutott eszébe, talán csak akkor jöttek volna elő az emlékek, ha újabb balesetet szenved… Noha akkor sokan azt gondolták, hogy ezekkel a körökkel zárta le versenyzői karrierjét Zanardi, ő másként látta: neki mindez épp csak az újrakezdés első pillanata volt. 2005-től ugyanis egy átalakított BMW-vel rajthoz állt a WTCC-ben, és még ebben az évben futamgyőzelmet szerzett. Öt szezont töltött a túraautó világbajnokságban, s ez idő alatt négyszer nyert, és összesen kilenc alkalommal volt dobogós. 2009 végén kiszállt a WTCC-ből, és átmenetileg hátrahagyta az autókat – de nem a versenyzést. Már korábban is részt vett több, a kézzel hajtott kerékpárosok számára kiírt versenyen, így elhatározta, próbára teszi magát 2012-ben a londoni paralimpián. Épp olyan elszántan készült, mint az autóversenyekre, s újra a csúcsra ért: két olimpiai bajnoki címet és egy ezüstérmet gyűjtött be. Négy évvel később pedig Rióban újra paralimpiai bajnok lett. Mindegy, hogy mit hajt, mindig a maximumra törekszik A paralimpiai felkészülés és a versenyek mellett alig három évet bírt csak ki autók nélkül. 2012-ben már tesztelt egy DTM BMW-t, két évvel később pedig egy Z4 GT3-al tért vissza a túraautózáshoz, és pontszerző eredményeket hozott a Blancpain szériában. Mindebből világosan látszik: Zanardi mostani döbbenetes DTM-sikere valójában cseppet sem volt előzmények nélküli. Zanardi DTM szereplésének feltétele volt, hogy teljesítse az előírást: baj esetén öt másodpercen belül el kell hagynia az autót Ehhez persze az is kellett, hogy a BMW – amelynek márkanagykövete a pilóta – nem kevés időt és energiát szánt Zanardi és autójának felkészítésére. Teljesen átalakították számára az M4-est. A pilóta egyébként akkor sem tudott teljesen komoly maradni, amikor a misanói futam után arról kérdezték, mi volt a legnehezebb számára. Nevetve mondta: „Pályán tartani a versenyautót.” Miközben ő jót derült ezen, az átlagos sofőr csak hüledezhet a belső kamerás felvételek láttán. Bal kézzel kormányoz, miközben a bal keze két ujjával adja a gázt a volán mögötti, azzal együtt forduló gyűrű húzásával. Közben a jobb kézzel vált fel a kormány mögötti flepnivel, vagy fékez egy karral, amelyen ott a visszaváltó gomb... A kormány mögötti gyűrűvel húzza a gázt, a jobb oldali karral fékez és vált vissza A futam után Zanardi arról is beszélt: az eredmény megnyugtatta, hogy még ma is képes kiemelkedő teljesítményre – vagyis esze ágában sincs szögre akasztani a sisakot. Olyannyira, hogy jelezte is, ez a DTM-futam csak egy újabb állomás volt, máris van egy újabb, januári terve: „Hatalmasat léptünk előre és lefektettük a műszaki alapokat a daytonai 24-órás futam felé vezető úton.”

Az Opel Dakar Team párosa mindig is nyitott volt az új kihívásokra, s a terepraliban éppen a felfedezést szereti a legjobban. Nos, abból most megint kijut neki, hiszen egy különleges országba látogat a szeptember 11. és 15. között tartandó Türkmén Desert Race alkalmával, egy olyan országba, amelynek hetven százaléka sivatag, amelyben az elnök nemkívánatosnak minősítette a fekete autókat, betiltotta a hippokratészi esküt és az internetet... Szalayék azonban nem csupán emiatt kíváncsiak rá, hanem az ott élő emberek miatt is. Hogy milyen az életük, hogy vannak-e közöttük magyarok? Érdekesség ugyanis, hogy eddig ahány országban jártak, szinte mindenhol találkoztak magyarokkal, s jó néhányan közülük mára baráti viszonyt ápolnak a csapat tagjaival. „Emlékszem, a kilencvenhatos Dakar végén mennyire meglepődtem, amikor a kiesésünk után nagy nehezen elvergődtünk a szenegáli fővárosig, s ott a csapatokat elszállásoló hotel teraszán teljesen váratlanul magyarul szóltak hozzánk – idézte fel emlékeit Szalay. – Berzsenyi Béla volt az, aki nem sokkal korábban költözött Szenegálba az üzletét építeni, azóta is ott él, és azóta már jó barátok vagyunk. De említhetném azt is, amikor Mauritániában, Zouératban egyszer gépfegyveres katonák állták a mezőny útját. A békefenntartók siettek a szervezők segítségére, s amikor megérkeztek, egyszer csak odalépett egy katona az autónkhoz és bemutatkozott – kiderült, hogy éppen ott teljesített szolgálatot, és amikor meglátta, hogy magyarok vagyunk, odajött köszönni. Ám nem csupán Afrikában értek minket efféle meglepetések. Amikor Dél-Amerikába költözött a Dakar, az egyik évben a córdobai magyarok látogattak meg minket a táborban, idén januárban pedig Limában megismerkedtünk Dávid Bélával, aki már negyven éve Peruban él. Ötvenhatban, tizennégy évesen, egy szál egyedül hagyta el az országot, előbb Svájcba ment, de már negyven éve Peruban él. Vérbeli kispesti vagány, aki egyetlen pillanatra sem felejtette el, hogy magyar. Vele mi szerettettük meg a Dakart...” Találkozások, amelyek örökké emlékezetesek maradnak. Találkozások, amelyeket húsz-harminc év múlva nosztalgiával emleget majd mindegyik fél. Találkozások, amelyek során ezek az emberek nyomot hagytak egymás életében. Találkozások, amelyekből remélhetőleg még jó néhány vár a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettősre.  A következő talán épp Türkmenisztánban...

forrás: autoszektor.hu De miért is kell elkerülni, hogy teljesen megtöltse a tartályt? Azért, mert kellő nagyságú helyet kell hagyni, hogy a keletkezett gázok a tankba és ne a levegőbe áramoljanak, szennyezve a levegőt, amelyet beszívunk. A tartály aztán megszűri ezeket a gázokat és tisztán továbbítja a motornak, hogy az elégesse őket. Ha teletöltjük a tankot, a tartály szűrője megsérül, mert gáz helyett folyékony üzemanyag áramlik át rajta. Így a tartály káros gázokat bocsát ki a levegőbe, amelyek a motor helyes működését is befolyásolják, mivel a tartály összeköttetésben áll a központi elektronikával, amit összezavarnak a különböző jelek, amiket kap. Bár a motor folyamatosan felveszi az üzemanyagot, de a helytelen impulzusok miatt nem tudja, hogy mi történik, ami alacsony teljesítményhez vezet. forrás: autopapo.com.br