A 246,36 millió forint összköltségvetésű fejlesztési projekt központi része az építési beruházás volt. Ennek során Miskolcon, egy korábban katonai célokat szolgáló létesítményt építettek át – írta közleményében a társaság.      A fotó csak illusztráció A kivitelezés alatt mintegy ezer négyzetméteres mechatronikai fejlesztő üzemet, szereldét, irodát, oktatási tantermet és szociális blokkot alakítottak ki. A beruházás részét képezte a teljes infrastruktúra kiépítése, napelemekkel, külső utakkal, parkolókkal, kerítéssel – olvasható a dokumentumban. A projekt során beszereztek egy CNC élhajlító és egy lézergravírozó gépet is. Ezen eszközök segítségével csökkenthet a gyártás átfutási ideje, ugyanis a felületkezelés kivételével az összes gyártási folyamat egy helyen valósulhat meg - írták. A technológiafejlesztés és a telephelyépítés összekapcsolódott egy termékismertető kiadásával és új dizájnnal. A fejlesztésnek köszönhetően a társaság árbevétele, eredményessége, jövedelmezősége számottevően javul - áll a cég közleményében.

A Magyar Borok Útja Rallye ötlete annak idején egy francia bozsolé bortúrán fogalmazódott meg az alapítókban. „A jó bornak is kell a Rallye”, ezért 1996-ban belevágtak, hogy egy kicsit a saját szórakozásukra, barátaik, meglévő és leendő üzleti partnereik számára, politikusok, közéleti személyiségek és ismert média szereplők társaságában újra és újra felfedezzék Magyarország történelmi borvidékeit, és azok mindenkori legjobb borait. A Fehér György (idén az ő gyógykezelésére gyűjt a Rallye mezőnye) – Hajtun György abszolút győzelmével záruló első év sikerét mutatta, hogy a sajtóban „Borzasztóan jó” megjelenések születtek. A következő évben, 1997-ben már nemzetközivé vált a verseny, a 60 autós mezőnyben a világ számos pontjáról neveztek borbarát üzletemberek. Egy évvel később pedig már 75 autó indult, és a szervezők akkor döntöttek úgy, hogy a naptárban augusztus végére pozícionálják a versenyt, így már szüreti hangulatban látogathatják meg a borászatokat, és talán lehetőségük nyílik elcsípni az év újdonságai közül is néhányat. Az első év győztesei, Hajtun György és Fehér György, akik aztán még több Rallye-n emelhették a magasba a vándorserleget (a képre kattintva GALÉRIA nyílik) „Bor, béke, barátság… biztonság” hirdeti a Magyar Borok Útja Rallye minden évben, és ez utóbbihoz szigorúan tartja is magát már a kezdetek óta. A szervezők ezért lehetnek büszkék arra, hogy az eddigi versenyeken soha nem fordult elő személyi sérüléses baleset. Ebben nemcsak a reggeli szondáztatásnak van nagy jelentősége, de a véletlenszerű alkoholos vizsgálatok és a sűrű sebességmérések is a közlekedésbiztonságot szolgálják. Ebben a kérdésben azóta sem ismernek tréfát, így fordulhatott elő, hogy például a világpremieren, 2008-ban, 125 darab narancssárga AUDI TT Coupé autókkal többen belefutottak a traffiba, így nem csak a versenyen gyűjtöttek hibapontokat, hanem bizony a nagybetűs életben is. „Szép nők – szép borok” – A Rallye természetes velejárói a csinos háziasszonyok is, köztük szép számmal televíziós műsorvezetők és szépségkirálynők is emelték már a versenyeink színvonalát az elmúlt két évtizedben, és részben nekik is köszönhető, hogy a kamera mindig is szeretett minket. A korábbi versenyek közül Borbély Judit, Barta Sylvia, Brunner Márta, Friedl Edit, Palotás Petra, Regőci Barbara, Dammak Jázmin, Zimány Linda, Magony Szilvia, Freire Szilvia természetesen a háromnapos versengés izgalmához és a közösségi programok hangulathoz is jelentős mértékben hozzájárultak. Zimány Linda is vidáman lengette a zászlót a Rallye háziasszonyaként „Válság és barátság” – ezt a címet viselte a 2009-es műsorfüzet beköszöntője, mely arra utalt, hogy a korábbi években óriási lendületet vett rangos versenyt a régi barátságok, erős üzleti kapcsolatok, az összefogás ereje segítette egyben tartani. És ha már a barátságoknál tartunk, jól esik visszaemlékezni a kamaszkorban megszokottakhoz hasonlóan, ámde komoly üzletemberek által „elkövetett” csínytevésekre. Az indulók sokat kacagtak már együtt fóliával betekert vagy száz kilónyi krumplitól túlsúlyos autón, zsírral bemaszatolt szélvédőn, de olyan is előfordult, mikor a jóbarátok tréfából kötötték el az egyik tévépáros autóját.   A narancsszínű Audi flotta tette emlékezetessé a Magyar Borok Útja Rallye-t A verseny hosszú évek munkájával vált egyre jobbá, izgalmasabbá és szerethetőbbé. A főszervezők évről-évre folyamatosan csiszolgatták a távokat, etapokat, vetélkedőket és ügyességi feladatokat úgy, hogy az izgalmas megmérettetés felemelő érzése mellett a „gentlemen ralik” lazasága is megmaradjon. 2014 óta mindezt új szakmai stábbal, új lendülettel végzik, ennek köszönhetően a mezőny augusztus 28-30. között idén is töretlen lelkesedéssel vág neki a Magyar Borok Útja Rallye háromnapos boros élménytúrájának. Versenyre fel, vidámság és tegeződés kötelező – és ahogy az alapító Regőci Attila mondja –, különben mindenki ki van rúgva! A Magyar Borok Útja Rallye-val kapcsolatos hírekkel és érdekességekkel kapcsolatban naprakész lehet, aki figyelemmel kíséri a rendezvényt az Autószektor külön a versenynek szentelt kiemelt rovatában, illetve a rendezvény Facebook oldalán.  

Évekkel ezelőtt egy autós lap hasábjain már foglalkoztam a hazai kerékpáros kultúrával. Akkor leginkább egy összehasonlító anyag született, amiben még sóvárogva tekintettem a nyugat felé, ahol már abban az időben is meg volt ehhez az infrastruktúra.  Irigykedve néztem a háttéranyag országokra lebontott kerékpárútjainak térképét, miközben nekünk akkor még csak jószerével egy volt az Andrássy úton, mint „szerencsétlen” kirakati megoldás, amit számtalan híradás pellengérezett ki, miután szinte nap, mint nap történt rajta valami esemény. Persze az óta nagyot fordult a világ, nem csak többen lettek a kerékpárosok, hanem az eszközök is modernebbek és nem utolsó sorban a használati feltételek is jelentősen javultak. Számos kerékpárút épült és ennek köszönhetően például körbe tekerhető szinte valamennyi tavunk, hogy csak egy látványos példát emeljünk ki a repertoárból. Az, hogy kerékpározás újkori reneszánszát éli, magával hozta, hogy a kétkerekű társadalom a szó jó értelmében felhígult. A kifejezett közlekedési eszközként használó réteg mellett megjelentek a hobbi céllal tekerők is. És további permanenciaként a bringások ma már nem csak az országutak és kisvárosok közlekedési látképének szerves részét képezik, hanem a nagyvárosokét is. A véleményalkotásban mindenképpen döntő tényező, hogy a fővárosi közlekedésben is egyre nagyobb számmal vannak jelen a kerékpárosok, ami szinte minden percben okozhat feszültséget az autósok körében. És valljuk be, okoz is! És ezzel meg talán meg is érkeztünk az első fekélyes területhez. Van egy rendszeresen meglovagolt mottóm ezzel kapcsolatban, ami kicsit demagóg módon tipizálja a autó vs. kerékpáros viszonyt. Jelenesetben arra gondolok, amíg autóban ülök, akkor autós vagyok és dögöljön meg a bringás, hogy itt kóricál előttem. Ha nyeregben pattanok, akkor dögöljön meg az autós, amiért majd lesodor az útról, nem figyel rám, amikor kanyarodik…stb. De ez a séma simán ráhúzható a gyalogosok és autósok vagy a kerékpárosok gyalogosok viszonyára is. Tehát összességében egy morális kérdésről van szó. Helytálló ez a kicsit leegyszerűsített megállapításom vagy nem ennyire tragikus a helyezet – kérdeztem Dormán Emesétől, a Magyar Kerékpáros klub kommunikációs vezetőjétől. „Bár a morál javuló tendenciát mutat, nyilván még sok víz le fog folyni a Dunán, amíg ennek a kultúrának a gyökerei megerősödnek. Ugyanis nincsenek " biciklisek" és "autósok", hanem "közlekedők-" vannak, akik mindig más és más közlekedési eszközt választanak. Együtt kell ugyanazokat az utakat használnunk, nincs hely (és pénz) külön utakat építeni, különösen Budapest belvárosában nem, ezért csak úgy tudunk együtt közlekedni, ha kölcsönösen figyelünk egymásra. A szabálytalanság sem járműfüggő. A biciklivel közlekedők egy része valóban szabálytalan, de a gépjárművezetőkről és a gyalog járókról ez szintén elmondható” Nekem néha az az érzésem, hogy ha egy közlekedési konfliktusról volt szó, akkor ott talán akkor is jobban előveszik az autóst, ha adott esetben vétlen volt. Nyilván a nagyobb, erősebb járművet használónak „kell jobban figyelni” szteretotíp alapon. Rögtön helyesbítenem kell, nem sztereotíp alapon! Ez a Bécsi Egyezményben benne van: a gyengébb védelme kell legyen az irányadó. Egy autó-kerékpár baleset esetén általában a kerékpár vezetője sérül jobban. Hollandiában, ha a kerékpár vezetője a hibás, akkor is az autóvezetőt veszik elő.  Ezt fontos lenne nyomatékosítani a fejekben, merthogy lehet, hogy bosszantó, hogy a kerékpár vezető lassú, ki kell kerülni, meg szabálytalan, de akkor is a gépjármű van fémből és védi a bent ülőt, míg a biciklis körül semmi védelem nincs. A logikus érvelés ellenére ezt tényleg nehéz lenyomni az autósember torkán. Egyébként kerékpárost sosem láttam még büntetést fizetni közlekedési vétségért. A velük szembeni szekantúra kimerül a felszerelés firtatásában. Jól érzékelem? Egyébként, ha már itt tartunk, akkor meg kell jegyeznem, hogy gyalogost is utoljára a Gazdálkodj okosan c. társasjátékban láttam büntetést fizetni, mert átment a piroson. Pedig a budapesti Rákóczi úton 3 percenként lehetne bírságot kiszabni tilos átkelésért. „Ez így nem teljesen igaz, a kerékpárt vezetőt is megbüntetik. Viszont elsősorban a felszereléseket ellenőrzik (csengő, prizma, lámpa), ami önmagában nem elég a biztonságos együtt közlekedés megteremtéséhez. Sokkal inkább azt kellene ellenőrizni, hogy a kerékpárt vezetők ne menjenek a járdán a gyalogosokat veszélyeztetve, ne sasszézzanak a zebrán a gyalogosok között. Továbbá, a gépjárművezetők megfelelő oldaltávolsággal előzzék a kerékpárt vezetőket, elsőbbséget adjanak kanyarodáskor, ne nyissák rájuk az ajtót, ne parkoljanak a bicikliúton vagy biciklisávon, stb. Ez lenne igazán fontos, és nem a csengő vagy a prizma megléte. Egyébként a szabálytalanság oka sok esetben az, hogy gépjárműveket részesíti előnyben mind az infrastruktúra, mind a szabályrendszer. Pedig a környezetvédelmi és tömegközlekedési szempontok alapján kellene rangsort állítani, úgy, hogy a gyengébb védelme mindig érvényesüljön. Még egy gondolat erejéig visszatérnék a közlekedési kultúrára. A közlekedési morál nem járműfüggő és, ahogy említettem, javul is egy picit. Ma már nagyon látszódnak a bringával közlekedők, nem lehet őket nem figyelembe venni, és már olyan sok a kerékpárral közlekedő, hogy azon emberek száma is megnőtt, akik egyszer biciklivel, egyszer autóval közlekednek. Ez mindenképpen nagy befolyással bír majd, minthogy az is, hogy most felnő egy olyan generáció, akinek ez természetes lesz.”

Folytasd a harcot, régi barátom! - ezt üzente a finn pilóta német barátjának. Reménykedem és imádkozom érte – mondta Häkkinen, aki szerint Schumacher már sosem fog versenyezni, sosem fog járni és nagy valószínűséggel sosem fog beszélni tudni. Vagy talán mégis? – tette fel a kérdést a finn pilóta. – Időnként történnek csodák, ebben reménykedem most is, hogy Michaellel csoda történik. Folytasd a harcot, régi barátom! Az oldal felidézi, hogy a német és a finn pilóta 1990-ben ismerkedetett meg és versenyzett először a Formula 3 kategóriában, Macaon. 25 éve ismerik egymást.  Később a legmagasabb szinten küzdöttek egymás ellen. Erről Mika Häkkinen ezt mondta: Kemény csatákat folytattunk a versenypályán, a legtöbb esetben ez fair küzdelmet hozott. Michael egy hihetetlenül kemény konkurencia volt, ez minden bizonnyal a nagy győztesek jellemzője. Nem lehetsz hétszer világbajnok, ha puha vagy. És Michael sosem volt puha. Ő egy lenyűgöző versenyző volt, az autósport történetének egyik legnagyobb alakja.