Egy dróntámadásra szinte lehetetlen felkészülni, és védekezni is nehéz ellene. Egy esetleges drónnal elkövetett terrortámadást szeretnének elkerülni a 2020-as tokiói nyári olimpiai játékokon is, ezért a fővárosi rendőr-kapitányság drónérzékelő rendszert telepít az olimpia és a paralimpia mind a 24 helyszínére – olvasható a The Japan News hírei közt. A kereskedelmi forgalomban kapható drónok használata ugyan nem tiltott a szigetországban, de számos szabályhoz kötött.  Az egyik legfontosabb, hogy engedély nélkül maximum 150 méter magasságig lehet reptetni az eszközöket, használatuk pedig a reptereken és azok közelében tiltott. Legalább 30 méteres távolságot kell tartani az emberektől, épületektől és közlekedési eszközöktől, továbbá tiltott mindennemű veszélyes és robbanóanyagot az eszközzel szállítani vagy eldobatni vele. Sőt, használatuk Tokió nagy részén eleve be van tiltva. Ebből következően a drónok használata az olimpia összes helyszínén, illetve azok környékén is szigorúan tilos lesz. A rendezvény idejére körülbelül tízmillió látogatóra számítanak Japánból és külföldről, beleértve a VIP-vendégeket is. Biztonságuk fenntartásáért a japán kormány minden lehetséges eszközt be kíván vetni, megelőzve, hogy bármilyen veszélyes anyagot vagy robbanószert szállító eszköz a vendégek közelébe kerülhessen. Ezért olyan biztonsági ellenőrző rendszert fejlesztettek ki, amely képes azonosítani a drónok által kibocsátott jeleket, így meg tudja határozni azok helyét és magasságát. A különleges érzékelők képesek egy kilométeres területet megfigyelés alatt tartani, így jóval hatékonyabbak, mint a kereskedelmi dróndetektorok, amelyek csak 150 méteres területet fednek le. A széles hatótávolságú érzékelőket már bevonták a biztonsági műveletekbe Tokióban, és sikeresen vizsgáztak. A rendőrség legalább húsz detektort vet majd be az olimpia idején. A rendszer működésének lényege, hogy ha az érzékelő észlel egy gyanús objektumot, biztonsági drónokat küld ki, hogy blokkolja annak kommunikációs rendszerét, majd egy nagyobb méretű drónnal befogja. A rendőrség azt is fontolgatja, hogy Tokión kívülre is telepít megfigyelőrendszert. Hasonló ötlettel álltak elő Dél-Koreában is, ahol 2023-ra fejezik be annak a lézerfegyvernek a fejlesztését, amely támadás esetén képes semlegesíteni az ellenséges drónokat – olvasható a The Korea Times hírei közt. Egy kormánytisztviselő számolt be arról, hogy az elmúlt évek egyre gyakoribb dróntámadásai miatt érezték szükségét a rendszer kifejlesztésének, amellyel megakadályozhatják az esetleges támadásokat. A rendszeren belül kétfajta fegyver készül:  a „hard kill” egy lézernyaláb segítségével azonnal megsemmisíti az ellenséges drónt, míg a „soft kill” megzavarja az elektronikus jeleit, így akadályozza a működését. A „hard kill” – habár az előállítása olcsóbb – hátránya, hogy az eső, hó, illetve a rossz látási körülmények nehézségeket okozhatnak a működésében. Az ügynökség jelenleg a technológia finomításán és méretének csökkentésén dolgozik, és azt ígéri, hogy a rendszer 2023-ra elnyeri végleges formáját. Ezenfelül a közelmúltban egy másik koreai cég olyan zavaró jeleket kibocsátó rendszert fejlesztett, amely képes akár 200 méteres távolságból megzavarni egy drón működését.

A pályát előreláthatólag 8 órától 10 óráig zárják le a Magyar Közút Nonprofit Zrt. szakemberei. Az autópálya forgalmát mindkét irányból az 1-es számú főútra terelik. Pécsi Norbert, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. kommunikációs osztályvezetője az MTI érdeklődésére korábban elmondta, egy célzott akcióról van szó. Már több visszajelzést kaptak, hogy a pálya említett szakasza mellett szarvast láttak. Mivel az M1-es ezen szakaszán a vadvédő háló távolabb van az úttesttől, így egy mintegy 50 ezer négyzetméteres, erdős területet zárnak körbe, ahol – a szakemberek vélekedése szerint – megbújhatott egy szarvas. Az illetékes vadásztársaság, a rendőrség és a közút szakemberei vasárnap az említett időpontban megpróbálják a pályán kívülre hajtani a vadat – tette hozzá.

Ön nem csak átélője és megtapasztalója volt az akkori időknek, hanem kutatója is. Számos gazdaságtörténeti könyvet publikált. Mikor és miért kezdődött a külföldi szakmunkások rábás alkalmazása? Dr. Honvári János, a győri Széchenyi István Egyetem professor emeritusa  A lengyelek kezdték a sort. 1981 után dolgoztak nagyobb számban a mélyművelésű magyar bányákban, nagy építkezéseknél, mint az Operaház felújítása, a Vár újjáépítése, a fővárosi egyetemi rekonstrukciók vagy a kabai cukorgyár építése. A Rábában 1981-től több mint 1000 lengyel dolgozott, főleg a melegüzemekben, öntödében vagy éppen a kovácsolóüzemben. Lengyelország a 80-as években végletekig eladósodott, lényegében fizetésképtelenné vált, a megélhetés komoly gondot jelentett, így lengyelek ezrei vállaltak külföldön munkát. Horváth Ede, vagyis a vörös báró, ahogy akkoriban is emlegették, a munkaerőhiányt próbálta pótolni velük. A nehéz fizikai munkára ugyanis a magyarok már akkor sem szívesen jelentkeztek. Hol lehetett ennyi lengyelt elhelyezni, amikor tombolt a lakáshiány? Középen Horváth Ede, mellette szemüvegben a Steiger kisebbségi tulajdonosa. Az ezres létszámot fokozatosan érték el a lengyelek a Rábában. Munkásszállóan, magánszállásokon laktak, ki ahol tudott. Ennek köszönhető, hogy Győrben működött a szocializmus egyik legnagyobb lengyel piaca? A lengyelek ugyanazt a fizetést kapták, mint a magyarok. Ami akkoriban sem volt túl sok. Így aztán próbálták kiegészíteni a jövedelmet. Amikor hazalátogattak, felpakolták a kis Polskit, tele áruval, hoztak mindent, ami itt eladható volt. Így született meg a KGST-piacként emlegetett lengyel piac, amiből akkoriban sok volt az országban. A lengyeleket a kínaiak követték a Rábába. Ők mikor jöttek és mekkora létszámban? Az egykori Rába-gyár. Helyén bevásárlóközpont épült. Az első ötven fős kínai csapat nyolc napos vonatozás után 1987 októberében érkezett meg a Rábához. Karácsonyra már 350-en lettek. Nekik Horváth Ede egy ötszintes, négyemeletes házat húzott fel az Ipar utcában, amit a közvélemény azóta is kínai házként emleget Győrben, pedig már évtizedekkel ezelőtt magánosították. A kínaiak is a munkaerőhiányt pótolták? Csak részben. Horváth Ede azt remélte, hogy a kínai munkásokon keresztül komoly gazdasági előnyökhöz juthat. Betanítja őket, s majd visszatérve ők szervizelik a Kínába került rábás traktorokat, kamionokat, motorokat.  Ne feledjük, az ötvenes években a Rábának nem voltak közvetlen kínai kapcsolatai. Az ötvenes évek közepéig a nyugati cégek bojkottálták Kínát, így hagyományos mezőgazdasági termékei az európai szocialista országokon keresztül reexport formájában jutottak a tőkés piacokra. Magyarország is jelentős reexportot bonyolított abban az időben kínai termékekből, amiért az egykori Hofherr-gyár körmös traktoraival, DT-413-as lánctalpasaival és Csepel teherautókkal fizetett. 1957-ben a Szovjetunió mellett Kína volt az egyetlen szocialista ország, amely fontban nyújtott konvertibilis devizahitellel mentette meg Magyarországot a fizetésképtelenségtől.  1956 után azonban a nyugati országok rájöttek, fontosabb a kínai gazdasággal üzletelni, mint az országot bojkottálni. Jött a magyar rendszerváltás 1990-ben. Az egykori motorszerelde. A Rába elveszítette KGST piacait, az összeomlás szélén állt. Nem hogy a külföldieket, a magyar munkaerőt sem tudta megtartani. Véget ért a kínai és a lengyel fejezet. A munkásokat hazaküldték. Hogyan fogadta a rendszerváltás előtti magyar közvélemény a külföldi munkásokat? Vegyesen. Nagyobb atrocitásokra nem került sor. A lengyeleket egyrészt sajnálták, másrészt felelősnek is tartották a sorsukért, mondván ahelyett, hogy sztrájkolnak, inkább dolgoznának. a kínaiakat vágott szeműeknek hívták. A zríkálásokat leszámítva azonban jól el voltak együtt a magyar és külföldi szakmunkások. Horváth Ede megelőzte a saját korát a külföldi szakmunkások Magyarországra hívásával?   Horváth Ede és Kiss Tamás, Horváth Ede amerikai útján, ahol megalapozta a Rába-Steiger együttműködést. Kiss Tamás felmenői a Szerbiai Vajdaságból magyarként mentek ki Amerikába, Kiss megtartotta a nyelvet, magyarul beszélt, a fia is, ő hozta össze Horváth Edét a Steiger fivérekkel. Államközi szerződések korábban is voltak. Ennek jegyében több ezer magyar dolgozott az NDK-ban, a Szovjetunióban. Kubával 1980-ban kötött a magyar állam egyezményt fiatalok képzéséről, akik itt könnyűipari üzemekben dolgoztak. Vagyis volt jövés-menés a szocialista táboron belül. Ha úgy teszi fel a kérdést, mi a véleményem Horváth Edéről harminc évvel a rendszerváltás után, akkor azt mondom, ideje lenne utcát elnevezni róla Győrben. Ahogy egyik rendszerváltás utáni polgármester fogalmazott, nagy ember volt, kis hibákkal. Győrben számos épület van, amit neki köszönhetünk. A Rába ETO korábbi stadionját joggal nevezték kis ékszerdoboznak, helyén ma már egy új sportközpont áll. A Petőfi Ifjúsági Házat is  lebontották, de áll még a Kis Hilton, a Papagáj lakótelep és a Győri Nemzeti Színház. Mindegyik létesítésében nagy szerepe volt Horváth Edének és az általa vezetett gyáraknak. A nyugati technológiákat pedig akkor hozta a Rábához, amikor ez még egyáltalán nem volt jellemző Magyarországon. Elég csak arra utalni, hogy 1963 és 67 között a MAN motor licencét vette meg, amivel új fejlődési lendületet adott az akkori Rábának. A szerkesztő megjegyzése: a fotókat dr. Honvári János bocsátotta rendelkezésünkre. Egy része saját forrás, más része az interneten fellelhető, beazonosíthatatlan, feltehetőleg egykori rábás mérnökök archív képei.