Az első autóbusz Magyarországon Jelenlegi ismereteink szerint Magyarországon az első autóbusz-üzemeltetési kísérletre 1899-ben került sor, amikor Szigeti Nándor helyi vállalkozó Németországból behozott egy Daimler „társas-gépkocsit”. A Motor és Sport című lap később erről így írt: „Az őskoronázó város az elsők között volt amely üdvözölhette a modern technikának e vívmányát. Azaz, hogy csak az első napon üdvözölte, mert a következő napokban már elátkozta. Az első autóbusz ugyanis, melyet Szigeti Nándor vásárolt Németországban, rettenetes monstrum volt, mely még nem ismerte a zajtalan pneumatikot, hanem vasabroncson gördült, az akkor még gidres-gödrös fehérvári utcákon. Elképzelhető, hogy micsoda pokoli csörömpöléssel „száguldott“. Recsegtek, sőt be is törtek az ablakok a rázkódástól s a szörnyű dübörgéstől a lovak megvadultak, szekerek felborultak”. Valószínűleg a visszaemlékezésben akad némi túlzás, mindenesetre néhány hónap után Szigeti feladta a reménytelen küzdelmet, s vándorútra indult a Daimler-rel: próbálkozott Beregszászon, majd Keszthelyen. „ A Keszthely-Hévíz távolságot 1 óra 5 perc alatt tette meg, ám a helybeliek nagy része úgy vélte, az automobilnak nincs jövője, külseje nem bizalomkeltő, járása lassú és nehezen tud fordulni” áll egy helytörténeti kiadványban. Szigeti végül csalódottan Amerikába távozott.   Emelete Westinghouse busz Aradon. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum   Néhány évvel később Aradon, a Partium tájegység legfejlettebb városában úgy döntöttek, hogy bevezetik az autóbusz-közlekedést. A városi tanács a Westinghouse cég gyártmányaira voksolt. Ez a döntés nem volt véletlen: az Aradi és Csanádi Egyesület Vasutak remek munkakapcsolatokat ápolt az amerikai vasúti specialista francia leányvállalatával. Ráadásul a Westinghouse még azt is felajánlotta, hogy részt vegy egy helyi autógyár megalapításában. Végül nyolc darab Westinghouse busz érkezett Aradra, ráadásul 1908. novemberében megalakult a Magyar Automobil Rt Arad azaz a Marta autógyár. Ezek a Westinghouse buszok emeletesek voltak. Ez akkoriban tulajdonképpen egy „teraszos” szerkezetet jelentett: a busz legvégébe egy lépcsőt építettek, amely a nyitott felső részhez vezetett.   Korai buszok Budapesten A Podvinecz&Heisler 1911-es katalógusában szerepelt egy busz, amely a Svábhegyen közlekedett. Forrás: Farnadi Zsolt. Nagyon sok helyen lehet arról olvasni, hogy Budapesten 1915-ben indult meg az autóbusz-közlekedés. Ez azonban csak részben igaz. Bár a székesfőváros által menedzselt menetrendszerű járatok valóban 1915-ben indultak meg, de magánvállalkozók, például étterem-tulajdonosok már korábban is használtak buszokat. Erre kiváló példa Eszterle György, aki a fogaskerekű svábhegyi végállomásától a Normafánál található vendéglőjéhez fiákerek mellett 1910-től busszal is fuvarozta vendégeit. A székesfőváros, amely már 1900-tól kísérletezett különféle járművekkel nagyon nehezen szánta el magát az autóbusz-közlekedés beindítására. Miközben Londonban az 1910-es évek elejére már közel 1000, s Berlinben is 162 busz közlekedett, Budapesten továbbra is villamosok és lóvontatású omnibuszok jelentették a tömegközlekedést. Változásra végül 1913. végén került sor: a főváros nemzetközi pályázatot hirdetett autóbuszok beszerzésére. A határidő 1914. június volt. Sokan jelentkeztek, de az eredményhirdetésre az első világháború kitörése miatt nem került sor. Az addig tesztelésre használt próbakocsikat viszont 1915. márciusától menetrendszerű szolgálatba állították. A két jármű közül az egyik, egy villanyüzemű Austro-Daimler kétszintes volt: alul 14, fenn 16 ülőhelynek jutott hely. Austro-Daimler villanybusz 1915-ben. Forrás: BKV A főváros címerével és a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat cégjelével ellátott kocsik a Műcsarnok mögül indultak. Kezdetben megállóhelyeket sem létesítettek, a buszokat bárki leinthette. Nagyjából 10 percig tartott amíg egy busz végigcsörömpölt az Andrássy úton. Augusztusra a két próbabusz közül már csak az Austro-Daimler állta a sarat, úghogy pont jókor érkezett két Marta Aradról. Ezek már nem Westinghouse, hanem német Daimler-liszensz alapján készültek, s természetesen ezek is emeletetek voltak: az „imperiálon [emeleten], amelyen mint a kocsi belsejében 16 ülőhely van elhelyezve, az ülések azonban nem a kocsi hsszában nyertek elhelyezést, hanem keresztben úgy, hogy az utasok arrcal menetirányban vannak.. Az imperiálból éppúgy, mint a karosszéria belsejébel a kalauz a soffőrnek csengőjelzést adhat”. Dacára a háborúnak, 1916-ban négy 31 személyes német Benz-Gaggenau és négy 32 személyes magyar Ganz-Büssing busz érkezett – természetesen ezek is emeletesek voltak! Ganz-Büssing autóbusz 1916-ban. Forrás: Fortepan/Villányi György Azaz 1916-ban összesen 11 db emeletes busz közlekedett Budapesten. A üzemanyag- és gumiabroncs hiány miatt azonban 1917. áprilisában le kellett állítani a buszokat. 1915-1917 között a kocsikilométerek száma 274,084 kilométert tett ki! A pénzügyi eredmények láttán is egyértelmű volt, hogy a fővárosi lakosok megszerették a buszokat. Benz-Gaggenau, Marta és Austro-Daimler autóbuszok 1916-ban. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Az első világháború után Bár a hazai gépjárűállomány döntő része megsemmisült, mind a 11 busz túlélte a háborút. Ám az üzemanyag-hiány miatt csak az egy szál Austro-Daimler villanybuszt lehetett forgalomba állítani. A helyzeten valahogy segíteni kellett: 1921-ben Bécsben megvásároltak öt darab használt Austro-Daimler villanybuszt. Ezek már valamivel modernebben néztek ki, mint a meglevő Austro-Daimler – például teljesen zárt karosszériásak voltak, tágasabbak, s az emeletre vezető lépcső is a jármű belsejében kapott helyet. Az öt használt Austro-Daimler villanybusz egyike 1921-ben. Valószínű, hogy a Ganz művek műhelyében végezték a felújítást. Forrás: Fortepan/Villányi György 1923-ban létrejött az önálló Székesfővárosi Autóbusz Üzem, amely kezdetben összesen 16 járművel tudott gazdálkodni. A helyzet normalizálódásával 1925-ben számos próbaautóbusz beszerzésére került sor. 1929-ben a villanybuszokat mind nyugdíjazták, s az egyszintes MÁVAG-Mercedes buszok beszerzésével sikerült Budapesten is viszonylag elfogadható szintre fejleszteni a buszközlekedést. Ám ezzel még nem ért véget az emeletes buszok története Budapesten – az 1925-ben beszerzett próbabuszok egyike, egy brit Tilling-Stevens emeletes volt, s annak selejtezésére csak 1934-ben került sor. Közel húsz évig tartott tehát az emeletes buszok karrierje Budapesten. Ma már csak néhány fénykép emlékeztet erre a korai időszakra.   Források: magyarjarmu.hu A Fővárosi Autóbusz-Közlekedés 100 éve. BKV Zrt, 1916 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum