Gyula ritkán tesz ilyet, de a fotózás kedvéért kivette állandó garázsukból a ritka darabokat, ahol az avatatlan kezektől és leginkább a portól óvja őket. Tökéletesen záródó plexi dobozok védik a tökéletesre alkotott modelleket, a nem kevésbé tökéletesre formázott fa talapzatra, melyhez tökéletesen vannak rögzítve. Mindez egyedileg, ahogy a bennük tárolt makettek is. Illés Gyula buszait többször hívták kiállításokra, de nem kockáztatja kincseinek épségét. Nem véletlenül, hiszen egyetlen darabban is száznál több munkaórája van. És hiába kapott csillagászati összegű ajánlatokat, egyiktől sem válik meg. Nem szorul rá, nem úgy, mint negyvenkét éve, amikor fiatal ikarusosként megalkotta első makettjét. Ráadásul akkor úgy érezte, méltó helyre, a mátyásföldi gyár kollekciójába kerül az egyedi készítésű csuklós. Fiatal pályakezdőként örült is a pénznek, ami egyébként messze nem fedezte a belefektetett munkát. De ez már történelem, ahogy a modell sorsa is. Nem ez volt Gyula első műve, hiszen már kölyök korában buszmániás volt. Pontosabban megcsapta az Ikarus füstje, amit valószínűleg örökölt génjeiben. Nem ismerte az édesapját, aki születése előtt két héttel meghalt trombózisban, de sofőr lévén biztos hagyott némi örökséget génjeiben, mert Ikarus 66-os farmotorossal járt az 55-ös buszvonalon. Édesanyja is a Fővárosi Autóbusz Üzemnél dolgozott: a 34-es óbudai járaton kalauzként szolgált, többnyire 620 Ikarus fedélzetén. Ikarus Gyulaként ismertem meg, mert hozzá hasonlóan én is modellmániás vagyok, ez az a szenvedély, amire költök némi pénzt, meg persze autós könyvekre. A megszállott gyűjtő igyekszik mindent megadni kedvenceiért, így vagyok ezzel én is. Főleg magyar autók, buszok, makettjeire hajtunk mindketten, Gyula segített ritkább darabok beszerzésében, de az ő gyűjteményében olyan egyedi darabok vannak, amik nem csak attól értékesek, hogy különlegesen szépek, hanem az általa hozzáadott értéktől. Gyula kézben tartja a dolgokat, méghozzá olyan kézben, mely olyan csodákra képesek, mint a buszmodellek élethűbbé varázsolása. Minden hobbi, így az autómodell/makett mánia is olyan, hogy nem csak értékeket, hanem barátokat is gyűjthetsz. Remélem nem haragszik meg, ha barátomnak nevezem. Ami biztos, hogy hálás vagyok neki, mert sikerült beszereznie a komplett Ikarus makett kollekciót, ami nekem sokat jelent. Illés Gyula 1962-ben született, kölyök volt, amikor meglátta az első 200-as Ikarust, ami annyira megigézte, hogy elkészítette több kicsinyített mását. Először nyolc évesként két hosszú kockából kreált csuklós buszt. Szakközépiskolás korában is erős platformként szolgáltak a kockák a komolyabb modell elkészítéséhez, melynek kerekei főzőkukta gumijaiból készültek. Gyula negyedik generációs távolságija, az Scania-Ikarus busz már a fémépítő játékból kreált alvázra épült, 1:24-es méret arányban. 1981-84. között technológusként, művelettervezőként dolgozott a mátyásföldi Ikarusnál, ahol közelről csodálhatta a magyar buszokat. Sokszor sétálgatott közöttük és méricskélte a csuklósokat, majd másfél éves munkával elkészítette a tökéletes 280-ast, olyannyira pontos lett, hogy az igazihoz hasonlóan a makettnek is kormányozható volt mind az első, mind a pótos rész kereke, ami nagy kihívás volt az 1:18-as méretben. Szóval sok aktívítást igényelt a passzív utánkormányzás adoptálása, a fémalvázra épített 92 centiméteres 280-asnak, melynek ablakai műszerüvegből készültek. A ritka szép kidolgozású darabot 21,5 ezer forintért megvásárolta az Ikarus saját házi gyűjteményébe. Gyula nem szívesen vált meg a makettől, de fizetése akkoriban havi 3200 Ft volt, így jól jött a pénz a szűkös családi kasszába. Ráadásul a gyári modellszoba vitrinjében méltó helyre került, olykor külföldi kiállításokra is elvitték, szerepelt tv-műsorokban. Ennek a munkának is köszönhetően 3500 forintos fizetést ígértek Gyulának, mégsem maradt Mátyásföldön, hanem édesanyja tanácsára elment postásnak, ami akkoriban biztosabb munkahelynek látszott, jobban keresett. Igaz, többet volt az utcán, 42 év alatt háromszor begyalogolhatta a földet. Az Ikarus makett több pakolást, utazást is megúszott épségben, Gyula sokáig követte sorsát és megpróbálta visszavásárolni, de a kollekció kompletten elkerült Mátyásföldről Szeghalomra. Később néhány darab a Közlekedési Múzeumba került. A 2010-es években még szerepelt kiállításon, erről még fotókat is látott Gyula, aki azóta is hiába kutatja alkotását. És aztán jött az újabb busz-hullám, beindult az 1-43-as szoci autók, majd az Atlas Ikarus sorozata, melynek része volt szinte az összes mátyásföldi gyönyörűség, köztük a legendás 200, természetesen a 280-as, vagyis a csuklós is, melyen fix volt a vonó és pótrész, amivel Gyula nem tudott megbarátkozni. Első látásra felmerült benne a makett csuklósítása és vagy kétszáz óra munkával megalkotta az egyedi példányt, melyet több darabból faragott össze, de nem annyira ezek ára, hanem a festékek és egyéb kellékek megvásárlása, valamint a rengeteg munka, amit beletett. Először méricskélt, rajzolt, megtervezte az ajtók, ablakok ritmusát, és attól sem ijedt meg, hogy megalkossa több egyedi Ikarus csuklós busz és troli négytengelyes változatának elkészítését. Ezek is saját alkotások, ahogy kollekciójának legtöbb darabja. Vasutas suliba járt, így avatott helyen tanulta és tudja, hogy mi az a pálya túlemelés a kanyarban, ennek megfelelően épített terepasztalt, H0-ás (1:87) méretarányban, a PIKO szerelvények több vágányon, szakaszolva ma is működnek. Egy különleges tesztet is csinált: egy angol szerelvényt egy adott pályaszakaszon felgyorsított, az mért eredményből beigazolódott, hogy a makett is képes 300 km/h tempóra, amit a modell vasúti sínjének hossza alapján számolt vissza. Közben kiderül, hogy akár már kölyökkorunkban találkozhattunk, mert Gyula is gyakran járt Tóth úr legendás üzletébe, a Váci utca 73-ba: akkoriban a Marklin-bolt a Matchbox autók és vasútmodell kedvelőinek zarándokhelye volt. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Európa egyik legnagyobb egybefüggő lőtere világszinten különleges helyszínnek számít talaja és elhelyezkedése miatt. Felülről a Bakony öleli körbe, délről pedig a Balaton, miközben olyan városok szegélyezik, mint Veszprém vagy Várpalota. Amitől pedig még különlegesebb ez a zord, de mégis rendkívül szerethető terület, hogy a legjobb autóversenyek helyszíne, most pedig olyan mezőny volt végighaladni rajta, amilyenre még sosem volt példa. Idén ugyanis itt rendezik a Rally Hungary, azaz a Rally Európa-Bajnokság hazai fordulóját, ami évzáróból évnyitóvá avanzsált 2024-re. Nem csoda tehát, hogy itt még nem látott méretű és színvonalú nemzetközi top mezőny gyűlt össze a Rally Hungary-re. Mintegy 28 ERC1 nevezés érkezett be, és mintegy öt gyártó Rally2-es autója képviseli majd magát az élmezőnyben, köztük olyan nevekkel, mint az egykori WRC pilóta, tavalyi ERC-bajnok és új-zélandi legenda Hayden Paddon, vagy a korábban szintén világbajnoki szinten bizonyító Mads Östberg, aki idén a bajnoki címért fog küzdeni. De lesz még pilótapáros Spanyolországból, Lettországból, Franciaországból, Olaszországból, sőt, Japánból is. Április 12-én, pénteken, kvalifikációval, majd egy szinkronpályás szuperspeciál szakasszal indult az esemény. Végre méltó helyére került Királyszentistván és annak alagutas szinkronpályája, ahol családi programokkal is várták a közönséget. Szombaton 102 km gyorsasági várja a párosokat, míg vasárnap további 88 km. Mindezt murván, durva terepen, úgyhogy a látvány garantált, ráadásul ezek a srácok nem is arról híresek, hogy könnyen elveszik. A szervizpark a Veszprém Aréna parkolójában lesz, ide is érdemes lehet ellátogatni néhány közös fotóért és autogramért. Egy nagyon kerek hétvégi programnak tűnik a V-Híd Rally Hungary, ami, ha hozzávesszük a lőtér különleges hangulatát és a remek tavaszi időjárást, minden idők rali eseménye lehet itthon. Egy dolog azonban mindennél fontosabb: vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra a gyorsasági szakaszok mellett. Tartsuk meg a kellő távolságot a pályától, az ördög ugyanis sosem alszik. Ne rontsuk se a magunk, se mások szórakozását azzal, hogy néhány centivel közelebbről próbáljuk meg figyelni a gyorsan közlekedő autókat! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Már akkor kinéztem magamnak a Forma-1 első hivatalos utazó kiállítását, amikor Madridban megnyitotta a kapuit. Azonban valahogy sehogy sem sikerült olcsó repjegyet, pláne szabadidőt találni, így végül sosem vágtunk bele a kalandba. Nem véletlenül örültem nagyon, amikor megtudtam: a kiállítás második állomása közvetlenül a szomszédunkban, Bécsben lesz. Így amint megnyitott a jegyértékesítés, én már foglaltam is a belépőket a családnak. Úgy voltam vele, hogy ha rossz idő lesz, maradunk bent sokáig a kiállításon, ha pedig szép napos időnk lesz, amilyen volt is ezen az álmos februári hétvégén, akkor délután bevesszük a várost is. Hiszen a Formula 1® Exhibition mindössze néhány percre került berendezésre Bécs belvárosától, az egykori ipari telepből átalakított METAStadt rendezvényteremben. Február 2-án maga Stefano Domenicali, a Forma-1 elnöke nyitotta meg a kiállítást, de Pierre Gasly is meglátogatta már saját kiállított autóját. Mivel Ausztriában van a kiállítás, így értelemszerűen az autók is legtöbbször osztrák kötődésűek, legyenek azok Red Bull vagy Alpha Tauri versenyautók, de persze néhány Ferrarit is megtekinthetünk, különböző korokból. Noha legbelül tudjuk és emlékezünk rá, így összesűrítve mégis megdöbbentő, hogy Ausztria mennyi szálon kötődik a Száguldó Cirkuszhoz. Rögtön egy nagyon hatásos, három versenyautó mögé vetített kisfilmmel indul a kiállítás, a hanghatások megfelelő átéléséhez pedig mindenképp ajánlott a bejáratnál kapott audio guide. Minden állomáson beolvashatjuk egy jeladóval, hogy épp ki és miről beszél az adott állomáson. Nagyon érdekes és nem ritkán szórakoztató sztorikat mesélnek el pilóták, mérnökök, csapatfőnökök, viszont gyakran feltorlódik a tömeg 1-1 nagyobb állomásnál – persze ehhez az is kell, hogy olyan tömeg legyen, mint az esetünkben volt. Szerencsére ahogy haladunk előre, úgy lesznek egyre kevesebben és úgy lesznek egyre nagyobbak a kiállító termek, és a kiállítás végén pedig egy döbbenetesen hatásos pitwall élményben lehet részünk, amit nem is lövök le előre! Azt viszont elmesélhetem, hiszen a kiállítást is ezzel reklámozzák, hogy a leghatásosabb terem mindenféleképp Romain Grosjain összeégett autójának kiállítása. A háttérben vetítik az esetet, a fülünkben halljuk a legtaglózó zenét és hanghatásokat, miközben látjuk, ahogy az évtizedek alatt fejlesztett biztonsági megoldások még egy ilyen becsapódástól is megmentették a francia pilótát. Hangtalanul, hosszú percekig jártam körbe a Haas maradék részét, amibe beleégtek még a matricák is. Őszintén lesokkolt, erre nem lehet felkészülni. Míg a show eleje azoknak lehet élmény, akik a Forma-1 lelki és emberi oldalára kíváncsiak, addig a második rész azokat kötheti le, akiket a technikai oldal mozgat meg. Az első versenyautók orrkúpjától a modern monocoque-okig mindenféle technikai vívmány megvizsgálható, lecsupaszított, teljes valójában. Nem is tudom, hogy van-e máshol lehetőség egyben megtekinteni a mostani hibrid éra hajtásláncát, az MGU-K és MGU-H rendszerekkel együtt. Szóval jut néznivaló mindenkinek és a látványos show elemekért önmagában megéri ellátogatni a szomszédba. A jegyeket az osztrák OETICKETS értékesíti, jelenleg 24,9 euró/fő áron és szerencsére azt ígérték, hogy még jó néhány hónapon keresztül látogatható lesz a METAStadtban. Arra érdemes készülni, hogy az egykori ipari telep területén belül 10 euró a parkolás autónként, amiből 3 euró levásárolható a kihelyezett, egyébként remek street food standokon. Illetve a csomagmegőrző is fizetős, és nem engednek be A4-es méretnél nagyobb táskát sem, de tényleg akár közvetlen a bejáratnál is leparkolhatunk. Érdemes némi euróval készülni a shophoz is, ugyanis meglepően igényes és szerethető merch kínálatot találunk a kiállítás után. Jómagam is hazahoztam egy pólót és egy bögrét, rajta egy ikonikus Alonso rádióbeszélgetéssel. Szóval, ha már szemeztél esetleg a kiállítással, ne gondolkozz tovább! Menj és éld át te is! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Noha ez csupán töredéke teljes Scope 1 – 3 besorolású károsanyag-kibocsátásaiknak (43 millió tonna), a Taizhou-i üzem klímasemleges energiaellátásának biztosításával fontos lépést tettek azon célkitűzésük megvalósítása felé, hogy 2025-re rendelkezzenek klímasemleges gyártólétesítményekkel, és globális tevékenységeik számos területén csökkentsék károsanyag-kibocsátásukat. Ez a célkitűzés egyben annak a szélesebb körű jövőképnek is fontos része, hogy 2040-re nettó zéróra csökkentsék az üvegházhatást súlyosbító gázkibocsátásaikat. A Volvo Cars összes globális gyártóüzeméhez hasonlóan a Taizhou-i gyár is eleve klímasemleges elektromos energiát alkalmazott, az új fejlesztésnek köszönhetően pedig mostantól a fűtés is klímasemleges módon zajlik. Taizhou a Volvo Cars globális hálózatának második olyan autógyártó létesítménye a svédországi Göteborgban működő Torslanda után, amely klímasemlegessé tette tevékenységeit. A Taizhou-i üzem energiaigénye két területen – elektromosság és fűtés – jelentkezik. A létesítmény helyben telepített napelemekkel fedezi elektromosenergia-szükségleteinek mintegy 40 százalékát; ez az arány az elkövetkező években minden bizonnyal emelkedni fog. A fennmaradó 60 százalék, amelyet a hálózatból vásárol az üzem, szintén klímasemleges forrásból: napenergiából származik. A fűtési szükségleteket a mostani váltás jóvoltából immár teljes egészében klímasemleges biogázzal elégítik ki. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!