Szerző: Bánffi Tibor MI JELLEMZI AZ „AUTOMOBIL 1934“ KÖNTÖSÉT? Írta: Doros Ferenc A Berlini Autószalon alkalmából kérdést intéztek André Citroënhez: - Milyen szenzációkat rejteget az autósok részére az új esztendő? - Belülről nincsen már semmi új a Nap alatt - hangzott a nagy André válasza - kívülről pedig az automobil formája még mindig a megalkotására vár! Mi jellemzi az Automobil 1934-et? Érdekes, nagyrészt apró újítások, fokozott kényelem, esztétikusabb külső, harmonikusabb konstrukció - ennyi az egész. A nagy technikai újítási láz mintha alábbhagyott volna. Az újítás és modernizálás terén a karosszőr elhagyta konstruktőrt, hiába, kezd az autó nagyon is kényelmi cikké válni, ezért van a modernizálásban a karosszérián. A hajdan oly igénytelen és ormótlan, kasztnin a hangsúly. Mi jellemzi a modern karosszériát, az 1934 év karosszériáját? Az áramvonal hódít és különösen a németeknél már a legkisebb, legszerényebb autócskákon is megtaláljuk. Egyik képünkön bemutatunk egy ilyen áramvonal idomba szabott kiskocsit. Megfigyelésre méltók a zárt sár hányók, a beépített irányjelző, az elől gondosan és mindenütt legömbölyített hátul pedig lehetőleg csúcsban végződő karosszéria. Ennek a kiskocsinak - bár kevesen sejtik - a motorja nem elől. hanem hátul van beépítve, elöl, a motorházban sártól portól védve a pótkerék rejtőzik, vízszintesen elhelyezve a vezető előtt. Ugyanitt lappang a bőséges nagyságú benzintartály. a szerszámkészlet és a kisebb csomagok részére fenntartott férőhely. A kis 400 köbcentis kétütemű motor hátul pörgeti le a maga percenkénti 3200 fordulatát, megbízható, kétütemű, igénytelen jószág, nincsenek hűtési és szelep vezérlési zavarai, egyszerű turbóventilátor szállítja hűtőbordáira a friss levegőt. Négyszemélyes terheléssel száz kilométerenként alig hat és fél literes benzinfogyasztás mellett hála áramvonal idomú karosszériájának 75 kilométeres tempót vág ki olyan eleven fürgeséggel, mely dicséretére válnék sok kimondhatatlan literes hengerűrtartalmú amerikai bárkának. Az ára? Mindössze 2500 pengő. Persze nem Budapesten, hanem a gyárban. Mire hozzánk kerül hála a vámoknak, legalábbis kétszer annyi az ára, ha a kereskedő egyúttal lemond minden tisztes polgári hasznáról. Feltűnően szaporodnak az amerikai mintára egyajtós karosszériák, az egyetlen ajtó aránylag igen nagy felületű, hogy a szúnyognál valamivel testesebbek is beszállhassanak. Az egyetlen ajtó lényegesen olcsóbb gyártási költséget jelent és ízléses kivitel esetén nem befolyásolja a kocsi szépségét. Ezzel szemben vitathatatlan előnye, hogy az egyetlen ajtó egyetlen zörgési fészket jelent. Az ajtó egyébként ívben előre lendülő idomot mutat, amit nagyszerűen egészítenek ki a szintén ferde motorház szelelők, esetleg a felette népszerű és divatos ferde hűtő, mely egymaga is alkalmas a rendkívüli sebesség sejtetésére. Az ajtó sok esetben egészen leér, egészen a karosszéria legalsó részéig, ahol sima vonallal folyik át az ideális vonalvezetésbe. A megszokott kurblis ablakok tűnőben vannak, helyüket az úgynevezett sarok-ablakok foglalták el. A sarokablakok középvonaluk tengelyében bizonyos fokig függőlegesen elforgatható táblák, melyek rendkívül praktikusak és ami a legfontosabb, oly jól vannak gumiba ágyazva, hogy még akkor sem zörögnek, rezonálnak, ha a motor véletlenül nem érdemel egyest a kiegyensúlyozottság tantárgyából. Tökéletesen záródnak, megakadályozzák az oly kellemetlen huzatot.   A kocsik hátára ragasztott, többé-kevésbé ormótlan kofferek eltűntek, a régi szörnyek helyébe a beépített bőröndök kerültek, ami nemcsak olcsóbb kivitelt, tesz lehetségessé, hanem stílusosabbá teszi a vonalvezetést. A régi rendszerrel nagyon nehéz volt megtalálni a karosszéria és a koffer közötti sima, és egységes átmenetet, a karosszéria hátfala és a koffer közötti keskeny hézag gyűjtőhelye volt a pornak, piszoknak. A mosáskor becsurgó víz száraz, időben is sármasszával töltötte ki a közt, ami megtámadta, a lakkot, bőrt és fát egyaránt. A modern beépített kofferrel legelőnyösebben természetesen a teljesen fémből készült karosszériák láthatók el a hatalmas prések egyetlen darabban sajtolják ki sima fémlemezből a karosszériát kofferestül. A beépített koffer kívülről kilincses ajtóval nyitható, belülről pedig a hátsó ülések támláinak kiemelése után válik hozzáférhetővé a mindig tiszta, bőven méretezett csomagférőhely. Hosszas vita, a pro- és kontra érvek végtelen felsorakoztatása előzte meg a felhágódeszkák eltűnését.  Kétségtelen. hogy a mai modern, földön csúszó, alacsony-építésű autónál a felhágódeszka nem egyéb a hagyománynál, a karosszéria olyan alacsony, hogy a beszálláshoz nincsen szükség hágcsóra. Ma már az autóra nem fel kell szállni, nem is be, hanem a szó szoros értelmében le kell szállni, az ilyesmihez pedig nem kell lépcső. A hágcsó emellett nemcsak megbontja az egységes vonalvezetést, hanem egyúttal megdrágítja is a karosszériát. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy korai volt az öröm, a két sárhányót összekötő deszka nem felesleges. Sáros, lucskos időben hatalmas foltok, ablaküvegig érő sárfröccsök éktelenítik el a felhágódeszka nélküli legszebb karosszériát, a száraz országúton pedig a kavicsok, jobb sorsra érdemes úgynevezett fiziológiai hulladékok röppentek fel szöcskék módjára a kilátás szépségében és a sebesség élvezetében elmerült utasok szemei előtt. Mint ideiglenes segítséget az első sárhányókra rögzítőt gumilebernyegeket alkalmazták, ez a megoldás hasznos, de nem szép. Vége egyszeriben a szép, töretlen vonalnak. Egyes ravaszabb konstruktőrök oldalt teljesen zárt sárhányókat szereltek fel. Ez a megoldás távol tartja a sarat és piszkot, amellett nem is csúnya. Csakhogy a sár nem hagy magán kifogni, szépen betelepszik a szép, szabályos sárkagylókba, ahonnan azután ember legyen a talpán, aki vizes tömlővel, vagy lóvakaróval kicsalja a rejtekhelyéből. Korunk divatos bútordarabja, a csőbútor az autót is meghódította. Könnyű súlya, jó rugózása, olcsó előállítási ára pormentes kötőszövet huzata szinte predesztinálja arra, hogy megtaláljuk, különösen a kiskocsiban, ahol minden egyes centiméternyi helyet jól ki kell használni, A csőbútorral megoldott ülésekkel felszerelt kisautóban bőségesebb a férőhely, a hátsó ülések utasai elkerülhetik azokat a sajnos, ma megszokott kényszerhelyzeteket, amelyek inkább méltóak hindu fakírokhoz, mint a ma modern, kényelemszerető emberéhez. A csőbútoros karosszériában nem kell a lábakat a nyakunkba venni és a legnagyobb lábon élők is kényelmesen kinyújthatják a végtagjaikat. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a gyárosok és tervezők serényen dolgoztak és eleget törték a fejüket az újesztendő autójának bölcsőjénél. A mai ízléssel vizsgálva az Autó 1934-et azt kell mondanunk, hogy valóban nehéz lett volna szebbet produkálni. De kérdjük, ugyanezt fogja mondani az unokánk, aki néhány évtized múlva ugyanazzal a szent borzalommal fogja nézni mint mi azokat a förtelmes benzin-fiákereket, melyeken a háború előtti években láttuk a hatalmas szőrmebundás automobilistákat, pápaszemesen és nyakig olajosán. AZ ÚJ NAGY HARLEY DAVIDSON MOTORJA 36 FÉKLÓERŐT TELJESÍT! Több mint három év telt el azóta, hogy alkalmunk volt látni az amerikai motorkerékpár gyártás legújabb termékeit. 1931-ben érkeztek utoljára Harley  Davidsonok, azóta csak katalógusokat tudtunk böngészni. A napokban érkezett meg a nagy izgalommal várt 1934 Harley Davidson szállítmány, a szebb jövő előhírnöke. Alkalmunk volt a legfrissebb sütetű 1200-asokat alaposan megvizsgálni. Ami az első pillanatban feltűnik, a gyár hű maradt elveihez, szecessziós újítások helyett a bevált nyomokon halad és külsőleg az új színezésen, az új megoldású kilométeróra meghajtáson és a lakkozott pótkeréken kívül újítást alig látni. Az újítás a motorban rejlik. Az új NT motor, akár elődei 1200 köbcentis szürkevas helyett azonban alumínium dugattyúkkal van ellátva, és a réginél kissé magasabb fordulatszám mellett 36 lóerőt teljesít a fékpadon, ami nem kevesebb mint 8 plusz lóerőt jelent, sebességben legalább 10 km-el nagyobb tempót, az új Harley tehát oldalkocsival, utassal komplett terhelve valószínűleg könnyen haladja túl a 110 km-es tempót. A motor a legmodernebb konstrukciós elvek szerint épült. Szívótorkai V alakban egyesülnek rövid szívócsővé, ami a gázáramlást megkönnyíti a Ricaido típusú motorban, így a túragép megbízhatósága mellé a sportgép elevenségét meglepő felgyorsuló képességét kapta. Sajnos a bejáratlan motort nem lehetett próba alá vetni és így egyelőre számszerű adatokat nem közölhetünk a sebességre és akceleráló képességre vonatkozólag. A XXI. századra a motorok teljesítménye háromszorosára, a végsebessége kétszeresére nőtt. Végeetül lássunk egy korabeli vicces reklámot: Folytatása következik