De miért éppen Tampere? Ott volt idén az A csoportos (elit, legmagasabb szint, álom hoki) jégkorong-világbajnokság és ott voltak a mieink, a magyar válogatott. Szurkolni mentünk hármasban, Nagy Gergely a Player.hu, Rakéta.hu, Roadster magazinok ügyvezető főszerkesztője, jómagam a Járműipar.hu és az amatőr jégkorong (Rettenetes Zima Team) képviseletében és persze a főszereplő Skoda Enyaq. Eredetileg az Enyaq Coupé RS iV lett volna az útitársunk, de nem bántuk, hogy a szerényebb képességű, de takarékosabb változattal mentünk. Ez is simán meglépi a 165 kilométer/órát és ahogy magunkat ismerjük, a 180 kilométer/órás sebességet elérő RS-t hamarabb és többször kellett volna tölteni. Így is elég volt a napi három - még kajából is sok... Úton Lengyelországban Mi volt a stratégia? A tervezésen sok minden múlt, de az előzetes terveket, amelyeket egy füzetben foglaltunk össze, felülírta a magyar turistabusz szlovákiai tragédiája, pont előttünk száz méterrel történt. A kényszerpihenő és a terelés miatt új, rögtönzött stratégiára váltottunk, de az elv maradt fix: menj gyorsan, tölts gyorsan, élj gyorsan! A Skoda Enyaq szerencsére mindkettőt tudja: gyorsan megy és gyorsan is tölt. Elvileg 135 kW a maximális töltési teljesítménye, de mi töltöttük 160-nal is, igaz csak pár percig ilyen gyors, aztán szépen lemegy 60-70 kilowattra, 80 százalék környékén pedig 20-30 kilowattra. Első számú tanulság, hogy a gyorstöltő sosem elég gyors. Számít, hogy mennyi töltés maradt az akkuban, mennyire meleg vagy hideg az akku, milyen állapotban van a töltő, hányan csatlakoznak még rá. A cél mindig az volt, hogy a következő töltési pontot elérjük, lehetőleg a leggyorsabban. Ha 200 kilométerre volt a következő Ionity, vagy GreenWay, vagy épp Mol Plugee, akkor 240-250 kilométerre töltöttük fel az akkut, aztán irány Surány, akarom mondani: Tampere. Hamar kiismertük az Enyaq képességeit. Tudtam róla, hogy aszkéta, teknős üzemmódban akár 500 kilométert is ki lehet autózni a nettó 77 kilowattórás akkumulátorából. Nos, ez autópályás tempóban, (országúton folyamatos előzéssel), állandó klímával (hol fűtöttünk, amikor 3,5 fok volt kint, hol hűtöttünk, amikor 27 fok), tele csomagtartóval inkább 320 kilométer volt, de azt biztosan tudta, bármennyire is nyomtuk neki. És nyomtuk neki. Mentünk, amennyivel lehetett Szabad a töltő? 2017-ben 5500 kilométert autóztam (Közép- és Dél-Kelet Európában) egy elektromos Golffal, 12 országon keresztül kajtattuk a töltőket, igazán kemény feladat volt túlélni, de sikerült. Ahhoz képest a mostani túra leányálom volt, de így sem ajánlanám az ellenségemnek sem. Akkor mindig kellett B és C terv (mi van, ha nincs/nem működik/foglalt/elzárt/körbeépített/elérhetetlen/még csak épül/magán a kinézett töltőpont), a mostani, 2023-as túrán nem foglalkoztunk ezekkel az apróságokkal. Szinte mindig sikerült ott és annyit töltenünk, amennyit terveztük. Egyedül Lengyelországban szívtunk kétszer, de az is lehet, hogy háromszor. Egyszer nem sikerült elindítani az alkalmazásból a töltést és komoly kitérőt kellett tennünk a fehérorosz határ közelében. Olyan vidék volt, ahol nem sok jóra számíthat egy villanyautós, így csakis abban bízhattunk, hogy a fogadó és a kertjében található 150 kW-os töltő tényleg létezik, szabad és működik. Bejött, de nem is tudom, mit csináltunk volna, ha nem. 5-6 százalékkal, elcsigázottan érkeztünk, tojáshéjon lépdelve, szigorúan 50 kilométer/órával. A töltő simán működött, a sóskaleves pedig jólesett, a kartacze sajnos elfogyott, a mindenfélével töltött pierogi pedig olajosabbra sikerült az általam kedveltnél. Ahány ország, annyi szokás. Hazaúton megint beütött a lengyel átok (már nem vagyunk olyan nagy barátok - köszönhetően az aktuális politikának) - de a töltőharcból szerencsésen kerültünk ki: Katowicében találtunk a foglalttól nem messze másikat, ami 70 kilowattal töltött, előtte Wyskówban pedig olyan csúcsforgalom volt, amilyent még nem láttunk - egy BMW i3-ast nyílt harcban kellett lenyomnunk az autópályán, mert tudtuk róla (előtte már találkoztunk egy másik foglalt Ionitynél), hogy ugyanoda tart. Korábban egy Corsa-e vert meg ugyanígy minket, hisz a fáradtságtól vezérelve nem szúrtuk ki, hogy ez bizony villanyos. Még meg is jegyeztem Gergőnek, hogy jól nyomja ez a finn gyerek (a finneknél nincs zöld rendszám, a kipufogó hiánya öt óra vezetés után pedig nem tűnt fel), hová siet ennyire? A srácról később kiderült, hogy lengyel, de Finnországban él és azért siet, mert tölteni akar (előttünk). Töltés Lengyelországban Mennyibe fájt? Szinte mindig gyorstöltőt használtunk, csak a tamperei és a łódźi szálláson tettük rá Type 2-re az autót, olcsó is volt, időnk is volt. Mennyibe került a töltés? Sokba. De mivel a Skoda támogatásával utaztunk a hokivébére, nem is az volt a cél, hogy minél olcsóbban ússzuk meg. A gyorstöltés eleve nem olcsó, az utunk során mindenütt 80 cent körül volt egy kilowattóra villamos áram ára. A liter benzin/gázolaj 1,45-2 euró között szórt, természetesen Finnországban a legdrágább tankolni, a Nokia Arénába 9,2 euróért mérték a négydecis sört, de ez egy másik történet. A konkrét költségeket még nem gyűjtöttük össze, de ha nagyjából kell mondani, akkor utunk során 916,5 kilowattórát használtunk fel, amiért 733 eurót kellett fizetni, azaz mai árfolyamon 275 ezer forintba került az üzemanyag. Egy hasonló méretű dízel Skoda Octavia kombival, ezzel a tempóval 7 literes átlagunk lett volna (100 kilométerenként), mintegy 330 liter gázolajat égettünk volna el, ami kinti árakon számolva (1,7 euró átlagban a dízelár) 560 euróba, azaz 210 ezer forintba került volna. Ezek a számok azonban nem jelentenek semmit, mert ha spórolni akartunk volna, akkor csigatempóban megyünk, 13 kilowattórával etetjük az autót, illetve olcsó, esetleg ingyenes töltőkre csatlakozunk és még mindig úton vagyunk. 19,8 kWh/100 kilométer volt a fogyasztás a Tampere-küldetés során Hogy bírta a kocsi? A Skoda Enyaq (hossza 4649 milliméter, szélessége 1879 milliméter, magassága 1616 milliméter, tengelyek közötti távolsága 2765 milliméter, fordulókörének átmérője 9,3 méter) kényelmes volt, nem fáradtunk el a vezetésében, sokkal inkább az nyűgölődött, aki épp nem vezetett. A fedélzeti rendszert megtanultuk kezelni, már rutinból ment a sávtartó kötelező kiiktatása, a két tükrözött Apple telefon váltogatása (azért ez nem volt egyszerű mutatvány és nem is mindig sikerült). Fekete halál (teljesen behal a kijelző, se kép se hang) csak egyszer boldogított. Egy gyors leállás/újraindítás után helyrejött, immár 41 ezer kilométer van a kocsiban, nem zsír új. Ettől még elvárható, hogy működjék minden, persze. Töltés Finnországban A futáskomfort szerintem kiváló, a 21 hüvelykes kerekek kicsit nagyok, de mivel rossz útra ritkán tévedtünk - csak egyes csehországi autópálya szakaszokon volt gyatra az aszfalt - a felfüggesztést inkább kényelmesnek, mint feszesnek mondanám. Kanyarban sem éreztem ennek a puhaságnak a hátrányát, mivel az Enyaq 2,1 tonnás tömege (plusz mi ketten és a csomagok) tekintélyt parancsolóan tapasztja a kocsit a földhöz. A hátsókerék-hajtás csak esőben, nedves úton tréfált meg, a 235/45-ös Bridgestone Turanza eco gumik jól bírták a szélsőségeket (egyszer hideg, máskor meleg). Féltem a defekttől, de megúsztuk. Vilniusban a Szent Anna-templom előtt A hátsó ülés kényelmét is kipróbáltuk, a lábtér óriási, ahogy egy Skodától már megszokhattuk. Az 585 literes csomagtartót pont megtöltötte kettőnk tíz napra betervezett cucca, a töltőkábeleknek van helyük a padló alatt, de a Type 2-es zsinórt inkább az utastérben tároltuk (gyorsabb és könnyebb előkapni, ha tölteni kell), a helyét pedig feltöltöttük balti sörökkel. Repceföldön Lettországban A Skoda Enyaq fogyasztása a várakozásaimnak megfelelően alakult, én 20 kilowattóra/100 kilométeres átlagra számítottam. Gergő és Csordás Gábor kollégám egy korábbi túrán Prágát egy-egy Enyaq-kal 21-22 kWh/100 kilométeres fogyasztással járta meg, míg én itthon 15-17 kWh/100 kilométeres fogyasztással hajtottam az Enyaqot. A teljes teszt során ennyit fogyasztott az Enyaq A tamperei küldetést (4583 kilométer) végül 19,8 kWh/100 kilométer fogyasztással zártuk, a teljes teszt (az autó elhozatala és visszavitele közötti időszak) 19,5 kWh/100 kilométerre alakult. Hangsúlyozom, nem trükköztünk, semmi szélárnyék, semmi spórolás, sőt, annyi Porschét, Mercedes-AMG-t, Range Rovert, Audi RS6-ost még nem előztem le életemben semmivel, mint ezzel a 150 kW teljesítményű Skodával (álló helyzetből 100 kilométer/óra sebességre 8,7 másodperc alatt ugrik). Jó, ezek a külföldi népek nem értik (csak betartják) a sebességhatárokat... Elméleti hatótáv, a mi tempónkkal a 320 kilométer a biztos, autópályán, klímával, belső sávban A Baltikum megér egy misét, Katowice és Łódź visszavár, ezeket a városokat nem, vagy csak részben láttam, mert tölteni és menni kellett. De majd legközelebb. Aki villanyautóval keres ilyen kalandokat, az fordítson rá több időt. Megéri, az utazásra szánt idő és pénz a legjobb helyre kerül. Szépek ezek az országok, szépek ezek a városok, de a legszebb lányok/asszonyok Lengyelországban vannak. Meg persze, itthon, Magyarországon. És Erdélyben. Ez volt az út célja: Nokia Aréna Tamperében, Európa legmodernebb hokipályája Kép és szöveg: Biró Csongor  

A spanyolországi Circuito del Jarama versenyhétvége tele volt izgalmakkal, Lenz mind a négy futamon remek formát mutatott. Amikor a sorozat a végéhez ért, Lenz felzárkózott a sorozat riválisa, Antonio Albacete mellé, hogy megkűzdjenek a harmadik helyért a versenyzők bajnokságában. Végül két körrel a vége előtt megelőzte őt. Fotó: SL Apollo Tyres Trucksport Lenz a 2023-as ETRC sorozatban egy vadonatúj MAN TGS 2022-es teherautóval indult, amelyet jellegzetes lila színbe burkoltak és feltűnő Apollo Tyres márkajelzéssel láttak el. A szezon során Lenz számos dobogós helyezést szerzett, többek között egymás után P2-es helyezéseket a Slovakia Ringen és a lengyelországi Tor Poznan versenypályán, valamint a harmadik helyet a csehországi Autodromo de Most versenypályán. Annak ellenére, hogy a sorozat elején technikai problémákkal küzdött, a 35 éves német továbbra is lenyűgöző teljesítményt nyújtott, és minden versenyhétvégén pontokat gyűjtött. Lenz a csapatbajnokságban is megszerezte a harmadik helyet társával, Jaimie Andersonnal (Anderson Racing). A Csapatbajnokság a fő sorozattal párhuzamosan zajlik, és minden versenyző egy másik versenyzővel alkot egy csapatot, egyesítve az egyes futamokon szerzett pontjaikat. A Löwen Power csapatnév alatt Lenz és Anderson összesen 478 pontot szerzett. A 2023-as szezon során nyújtott egyéni teljesítményéért Lenz megkapta a rangos Driver's Driver Award díjat is, amelyet az FIA ETRC többi versenyzője szavaz meg. Lenz így nyilatkozott: "Rendkívüli kollektív erőfeszítéssel jutottunk idáig, és egyszerűen nem tudtam volna megcsinálni a csapat, a beszállítóink és a szponzorok támogatása és elkötelezettsége nélkül. Miközben ünnepeljük az elért eredményeket, előre tekintünk a 2024-es új szezonra is, és eltökélt szándékunk, hogy még előrébb végezzünk a tabellán. Az Apollo Tyres idei támogatása felbecsülhetetlen értékű volt, és öröm volt együtt dolgozni egy olyan céggel, amely ennyire szenvedélyesen szereti a kamionversenyzést és ezt a prémium versenysorozatot." John Nikhil Joy, az Apollo Tyres európai klaszter TBR termékigazgatója elmondta: "Ebben a kemény szezonban Sascha és csapata végig lenyűgözött minket elszántságukkal és ügyességükkel. A spanyolországi versenyek egy hosszú és hatalamas kihívást jelentő, hullámvölgyekkel teli bajnokság végére tettek pontot. Nagyon örülünk annak, ahogyan az egész véget ért. Teljes mértékben kifizetődő volt segíteni Saschának, hogy a legtöbbet hozza ki a kamionból, és már alig várjuk az új szezon kezdetét. "Az SL Trucksport 30-zal való egyre növekvő partnerségünk lehetővé teszi számunkra, hogy az Apollo Tyres-t Európa-szerte bemutassuk, és ezzel sok ezer néző és tévénéző körében pozitív márkaismertséget érjünk el. Az ETRC-sorozatban való részvételünk központi pillérévé vált a teljesítményorientált nemzetközi sporteseményeken való részvételre vonatkozó stratégiánknak, és alig várjuk, hogy az idei évben elért sikerekre építhessünk."  

Németh Kinga, az Audi Hungaria személyügyért és szervezetért felelős igazgatósági tagja, Luigi Ianonne, a Győri Balett balettművésze és Velekei László a Győri Balett igazgatója. Fotó: Audi Hungaria „A Győri Balett táncművészei minden egyes előadásukkal elkápráztatják a közönséget: nem csupán tehetségük teszi őket kivételes társulattá, hanem a balett iránti szenvedélyük, a művészet irányában tanúsított alázatuk is. Inspiráló, ahogyan évadról évadra megújul a társulat, lépést tartva világunk rendkívül gyors változásaival - ahogy munkatársaink is folyamatosan fejlődnek, új utakra lépnek karrierútjuk során. Idén A Skarlát Betűt láthattuk a színpadon – egy régebbi színdarab sikeres újraértelmezése. Kihívás újragondolni azt, amit egyszer már sikerre vittünk, ahogyan fejlődni is kihívás, mindig újat és jobbat alkotni. Vállalatunk 30 éve aktívan támogatja a régió kulturális életét, és a Győri Balett társulattal szintén hosszú közös múltra tekinthetünk vissza: immár 26. éve valljuk közösen, hogy „A minőség összeköt”. Örülök, hogy idén ismét együtt ünnepelhetjük a tánc világának nagyjait, és szívből gratulálok a Minőségi Táncművészetért díj idei nyertesének, Luigi Iannone-nak”, mondta Németh Kinga, az Audi Hungaria személyügyért és szervezetért felelős igazgatósági tagja. Az Audi Hungaria 2014-ben hívta életre a Minőségi Táncművészetért díjat a kivételes tánctehetségek támogatására. A díjról minden évben egy háromtagú, szakmai kuratórium dönt. Idén Luigi Ianonne, a Győri Balett táncművésze vehette át a díjat. Az olasz származású táncművész 2015 óta tagja a Győri Balett társulatának, eddig többek között az Anna Karenina, a Black To Say Silence és a Carmina Burana darabokban bizonyította tehetségét. Az Audi Hungaria számára kiemelten fontos a társadalmi felelősségvállalás, így alapítása óta támogatja Győr és a régió sport és kulturális életét, valamint számos szociális kezdeményezést karolt fel az elmúlt három évtizedben.

Október 26-án a Magyar Akkumulátor Szövetség szervezésében kerül sor a III. Magyar Akkumulátor Nap elnevezésű eseményre. A Budapesten tartott nemzetközi rendezvény legfontosabb célja, hogy a gyorsan fejlődő akkumulátoripar szereplőit összekösse, valamint diskurzust indítson a magyarországi és regionális együttműködési lehetőségekről és kihívásokról. A harmadik alkalommal megrendezett konferencia az akkumulátoripari vállalatok és szakemberek fontos éves találkozója, ahol a résztvevők a magyar akkumulátor-értéklánc fejlesztésére megfogalmazott, 2050-ig elérendő karbonsemlegességi célokat is megvitatják. „Vállalatunk aktívan támogatja a nemzetközi közösség által kitűzött karbonsemlegességi célokat, így büszkék vagyunk arra, hogy már négy akkumulátorgyárunkban elértük a szén-dioxid-semlegességet. Célunk, hogy ezeket a tapasztalatokat Debrecenbe is átültessük. Magyarországi üzemünk lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyan ki tudjuk szolgálni az európai piac igényeit, fejlesszük gyártási hálózatunkat, valamint hozzájáruljunk az európai elektromos közlekedés elterjedéséhez és az energiaátmenet sikeres megvalósításához” – hangsúlyozta Jason Chen. Az eseményen Szilágyi Balázs, a CATL közügyekért felelős európai igazgatója moderátorként vett részt. Az általa vezetett panelbeszélgetés témája a 2023 augusztusában megjelent új európai uniós akkumulátoripari szabályozás volt. A diskurzus során az Eurobat (Európai Gépjármű- és Ipari Akkumulátorgyártók Szövetsége) ügyvezető igazgatója, René Schroeder áttekintést adott az új szabályozásról, míg Nagy Ákos (Kinstellar) az akkumulátor-értéklánc erre való felkészülését taglalta. Gondolatait Papp Bernadett (Pact Capital) is megerősítette, aki vállalatoknak ad tanácsot a szén-dioxid-semlegességi törekvéseik eléréséhez. Jacopo Tosoni, az EASE (Európai Energiatárolási Szövetség) szakpolitikai vezetője a helyhez kötött energiatároló rendszerek konkrét követelményeit ismertette. A CATL a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó innovatív technológiák területének nemzetközi piacvezető vállalata. A cég 13 gyártóbázisának és 5 kutatási fejlesztési központjának köszönhetően mára széleskörű szakmai tapasztalattal rendelkezik. A vállalat globális összevetésben hat éve piacvezető az eladott elektromosautó-akkumulátorok teljesítményét tekintve, és elismert a nemzetközi autógyártók körében. A vállalat a környezetbarát gyártásra, a megújuló energiaforrások használatára és a fenntartható logisztikai folyamatokra összpontosít minden üzemében, melynek köszönhetően a CATL két gyára már Lighthouse Network által hitelesített létesítmény.