Többek között az teszi izgalmassá az autós újságírást, hogy percenként módosíthatnám az írásaimat, olyan gyorsan változnak a dolgok. Nagyszerű példa erre az új Peugeot 208, amit még éppen az Európa Év Autója választás előtt tesztelhettem, akkor még gyanútlanul. Na jó, azért legbelül sejtettem, hogy ő lesz az Év Autója, ha van némi esze a zsűritagoknak, ugyanis a Peugeot valami olyat gurított a kisautó szegmensbe, amit még senki. Kívül szexi, belül futurisztikus, miközben megtartották a kisautók klasszikus értékeit, ráadásul egyszerre érhető el benzines, dízel és elektromos hajtással. Bumm! Persze minden hiába, ha végül a való életben valahogy mégsem áll össze a kép, láttunk már ilyet eleget, de az a helyzet, hogy az új 208 valóban egy nagyszerű kisautó lett. Pedig leggyengébb szívómotorjával, szinte alap szintű felszereltségével próbáltam a legkisebb oroszlánt, de az alapvető értékeit így is sikerült felfedezni. Sőt, így sikerült csak igazán értékelni, hogy például könnyű maradt. Ez az alapmotoros változat mindössze 1003 kg a forgalmi szerint, amit manapság értékelni kell. Van múlt a Peugeot mögött, tudják jól az ősi receptet, amit most használtak is: minél könnyebb egy autó, annál jobb vezetni, annál barátságosabb vele együtt élni. Láss csodát, így lehet az, hogy 75 lóerő is tud dinamikusnak érződni, még egy 1,2 literes szívómotorból is. Kár, hogy a háromhengerességet nem sikerült leplezni. Egy ennyire modern és divatos autóban különösen furcsán hat a kormány- és pedálrázás, egyszerűen nem illik hozzá egy ennyire kulturálatlan motor. Ma már ennél sokkal diszkrétebb háromhengeresek vannak a szegmensben. Állítólag a turbós változatok már jobbak, kíváncsi leszek azokra is, noha kétlem, hogy azokból is sikerül majd 6,2 literes átlagfogyasztást kicsikarnom. Szintén az alacsony tömegnek tudható be, hogy egy ilyen egyszerű McPherson futómű is képes ennyire stabilan fogni az aszfaltot. A mai SUV őrületben, az emelt és ezáltal szénné feszített futóművek időszakában különösen jól esik, ha egy autó nem akar folyton leesni az útról, ráadásul viszonylag kényelmesen fut. A hangszigetelés is megfelel a mai elvárásoknak, még autópálya tempónál is, noha oda azért már kevés erő marad huligánkodni. Tehát mindenben éppen annyit teljesít, amennyi ma elvárt, és egy picivel sem többet. És tudod mit? Igaza van a Peugeot-nak! Egyszerűen zseniális a Peugeot jelenlegi stratégiája, ahol szinte ugyanazokkal az anyagokkal találkozunk egy 508 csúcsmodellben, mint ebben az aprócska 208-ban. Hiába gurulunk acél kereken, ha odabent ugyanaz a puha, matt tapintású műanyagból készül a műszerfal, ugyanazt az érintőképernyőt tapogatjuk, és ugyanazt az alul-felül lecsapott volánt forgatjuk – persze egy jóval olcsóbb borítással. Deréktól lefelé már egyszerűbbek az anyagok, de az alapvető minőségérzetre és az összeszerelésre nem lehet panasz. Az új 208 egy minőségi termék!   Egyébként ugyanez igaz a Peugeot új formavilágára, ami az egész palettán nagyszerűen tudott érvényesülni, és a 208 is elképesztően dögös lett. Már a bemutatója alatt az volt az érzésem, hogy ez a forma versenyautónak született, és nálam ez a dicséretek legmagasabb szintje – érkezett is belőle az R2 rali változat rövidesen. Mindenhol tekintetek követik, nem tudom elképzelni, hogy mit művelhetnek egy nagy felnis, rikító színű változattal. Mokány, kellően izmos, a macska védjegyeket pedig nagyon jól használták itt is. Azért egy fontos tényező mellett mégis elmentek, ez pedig a helykínálat. Elől hiába érződik tágasnak az utastér, hátul sajnos már korlátozott a lábtér, főleg a lábfej mozgása, és a csomagtér is szűkös, mindössze 265 literes. Ezzel egyébként még mindig nem az övé a legkisebb csomagtér a szegmensben, de nem is hiszem, hogy ez lett volna a céljuk. Továbbra is nehezemre esik megbékélni a Peugeot kéziváltóival is, az én ízlésemnek furcsa, ha egy váltót ennyire hosszú és ennyire laza úton kell mozgatni, de egyébként abszolút megszokható a kezelése, ráadásul az erősebb változatok már kérhetőek 8-fokozatú automatával is, ami szokatlan finomságot hozhat a szegmensbe. Ha ennyire hagyományos változatában vizsgáljuk, bizonyára van nála jobb – naná, például a Fiesta, vagy a Yaris, hogy mást ne említsek. Viszont erénye a logikus fejlesztésében és a sokoldalúságában rejlik majd. Ott költöttek rá, ahol kell, és ott spóroltak, ahol az nem fáj, igazából fel sem tűnik majd a célközönségnek. Cserébe van hozzá 3D műszercsoport, kérhetsz rá fekete kerékjárati íveket, és minden élethelyzethez kínálnak hajtásláncot. Ma erre van igény, hát erre reagáltak, miközben megőrizték az ősi kisautó értékeket is. Ésszerűen átgondolt, divatos és modern. Jogosan lett a 208 Európa Év Autója!