Dezső András újságíró nagysikerű, tavaly megjelent könyve, a Maffiózók mackónadrában adta az ihletet a cikk címéhez. Dezső több interjúban is elmagyarázta, miért mackónadrágosok a nehézfiúk. Azt mondta azért, mert kutatásai során bár komoly bűncselekményekről volt szó, a maffia szó mögött sejtett tartalom, vagyok profizmus, a jól szervezettség a legtöbb esetben koránt sem volt tetten érhető, sőt, olykor piti, kispályás módszerek jellemezték még a legnagyobb port kavart eseményeket is. Kicsit így vagyok a hazai autós társadalom megítélésével is. Azonnal vonatkoztassunk is el a bevezetőtől, hiszen bűncselekményekről szó sem lesz, inkább a fogalmi körülírás másik részére, a piti, kispályás autós életre szeretnék rávilágítani 7 pontban. Ha az olvasó magára ismer az alábbi pontokban, akkor – és ez nem feltétlenül baj – még nagyon messze van a nyugati autós kultúrától. 1: Vasárnapi autómosás A vasárnapi autómosással nem az időpontja a probléma, hogy az autóval való foglalatoskodás túl fontos szerepet játszik az életben. A hétvégéken sokkal inkább érdemes a társas kapcsolatok ápolására koncentrálni, vagy elmenni egy jót kirándulni. Ehelyett minden vasárnap hosszú sorokat látok az autómosók előtt és nem értem, hogy hogy nem érzik elpocsékolt időnek ezt. Autót mosni persze kell, de erre egyrészt érdemes valami olyan időpontot találni, amikor rövidebb idő alatt elkészülünk, másrészt választhatunk mosatást is, és a tisztítás ideje alatt pedig elintézhetjük a rég hallott rokonok és barátok felhívását, válaszholhatunk az e-mail-re, vagy elolvashatunk egy cikket az Autószektoron. 2: Szerelés az utcán Sokan ahelyett, hogy profikra bíznák az autó javítását, bátran nekiállnak az utcán szerelni. Az autós témájú Facebook csoportokban, de akár az utcán, járókelőként is sokszor látom, hogy nem kis mértékben szét van borítva a kocsi, miközben egy kéziemelőn „imbolyog”. Érthető, hogy spórolási céllal vágnak neki sokan ezeknek a szereléseknek. De biztosan jó ötlet ez? Egy motorolaj csere például veszélyes hulladékkal jár, biztosan nem folyatjuk mellé majd? Fékjavítás? Ennyire bízol magadban? Tudtad, hogy minden a féket érintő beavatkozás után fékpadi méréssel kell igazolni a rendszer megfelelőségét? Tudsz ilyet csinálni? És egyáltalán, nem zavarod a szomszédokat? Egy ismerősömre nemrég a szomszédjai kihívták a közterület felügyeletet, mondjuk, amit ő csinált, az tényleg sok egy kicsit. Ideiglenes emelőszerkezetén napokig volt felemelve az utcán a kocsi. Meg is büntették szegényt. Az utcai autómosás is ide tartozik. A lakótelepen vödörrel, szivaccsal és tisztítószerekkel felfegyverkezve állnak neki sokan a tisztításnak (persze vasárnap), ami egyrészről szintén környezetkárosító, mert a szennyvizet semmi nem szűri, tisztítja, másrészt szintén a gagyi kategórába sorolható. 3: Viszem a szervizbe az alkatrészt Talán ez a legforróbb vitákat generáló témakör. A szervizek küzdenek ellene, miközben a sok autós érthető felháborodásának ad hangot, hogy ha az alkatrészkereskedelmi oldalakon féláron be tudja szerezni a hozzávalókat, akkor miért nem fogadja azokat a szerviz. Az egyszerű látásmód egyszerű és demagóg választ szül: azért, mert ezen is keresni akar a szerviz. Persze, egy szerviznek az alkatrészeken is van haszna, ezt kár lenne tagadni. De munkája is van vele: tudni kell, milyen alkatrész kell. Ha rosszat rendel, a visszaküldést és másik alkatrész beszerzését is ő intézi. Ha garanciális probléma van, szintén az ő reszortja a csere. Agy fejlett autós kultúrában az tulajdonos nem lát becsomagolva fékbetétet, meg kuplungtárcsát. Elviszi a szervizbe a kocsit, megmondják mi baja, ő kéri a javítást és másnap elégedetten távozik. Semmi autósboltba rohangálás, kedvezményes kuponért kuncsorgás a cimboráknál. 4: Megoldom okosba Tudom, hogy a legtöbb eddig említett pontot az szüli, hogy nincsen megfelelő anyagi forrás a járműfenntartásra. Nincs arra pénz, hogy megfizessük a szolgáltatások valós árát. Ez alatt azt értem, hogy legális keretek között működtetve egy kisebb műhely is havi többszázezres rezsit produkál, erről nemrég nálunk is külön sorozat indult. Már az is okosba megoldás, hogy mi intézzük az alkatrészt, de a szerelő cimbora munkaidő utáni fusiztatása, a számla nélküli javíttatás is annyira keleti megoldás. Ráadásul saját magunkat sodorjuk veszélybe vele, mert ez csak addig tűnik jó megoldásnak, amíg nincs valami vita a javítás körül. Ahogy nem sikerült valami, azonnal jön a vita a felelősségről, meg a jótállásról. 5: A házituning Hívják ezt még sufnituningnak is. A hivatalos és a munkájukat, szakmájukat komolyan vevő, engedéllyel rendelkező, az elvégzett változtatásokat engedélyeztető műhelyeket most hagyjuk ki a sorból, nekik a jár a kivételnek szóló tisztelet. Adni kellene méltóságra is: egy GT-R szárnyáról mekiző fiatalok egy pesti benzinkúton A hangsúly a hozzáértésen van. Amikor valaki meggyőződésesen állítja, hogy a gyárban direkt visszafogták a motor teljesítményét, pedig az többet is tud, akkor valami biztosan nem stimmel a képletben. Ez a valami általában a károsanyag kibocsátás. Mert egy feltöltött motor (turbós) valóban többre is képes, mint amire a gyárban beállították a vezérlést, csakhogy az autókra egy rakás további szabály vonatkozik még, amit ha ismerni nem is feltétlenül kell, létezését azért illik sejteni. 6: EGR off, DPF off Hasonló téma a házituninghoz. A kipufogógáz visszavezető szelep és a dízel részecskeszűrők kiiktatása engedély nélküli járműátalakítás, ami bűncselekmény. Sokan itt is azt gondolják, hogy hülyék gyülekezete találta ki ezeket az alkatrészeket, hogy 200-250 ezer kilométerenként legyen mit eladni többszázezer forintért az autósoknak. És ezen felbuzdulva okosabbnak érzik magukat több ezer mérnöknél és döntéshozónál, úgyhogy az autójukból kiiktattatják ezeket a cuccokat. Mi meg csodálkozunk az utakon, hogy sok, viszonylag korszerű autó is füstöl. 7: Az autózás méltósága Végül, de nem utolsó sorban a hozzáállásról kell beszélni. Itt elsősorban a közlekedési morál jön szóba. Hogy itthon még mindig a kivagyiság kapja a legnagyobb szerepet az utakon. Az, hogy a luxuskocsikhoz észt már nem adnak. „Egy öltönyt tudni kell viselni” – hangoztatta mindig az apám és mennyire igaza volt. Egy húszmilliós, (vagy bőven afeletti) autóban már illene példát mutatni. Nem furakodni, nem tanítani, nem leszorítani, hanem gálánsan és elegánsan vezetni. Nagyvonalúnak, előzékenynek lenni. Odafigyelni másokra. Nem hajtani buszsávban, leállósávon, nem átmenni a piros lámpán, záróvonalon. Ha a német prémium csatahajódat a fentiek szerint vezeted, akkor sajnos mackónadrágos vagy. Epilógus Gondolom, most sokan keresik a szerkesztőség e-mail címét, hogy hangot adjanak felháborodásuknak. De mielőtt billentyűzetet ragadna az olvasó, gondoljon bele, nem lenne jobb tényleg autót mosatni, legális szervizben, számla ellenében javíttatni, gyárilag olyan erős autót venni, amilyet szeretnénk, betartani az előírásokat és a szabályokat? Dehogynem.