Együttműködési megállapodás küszöbén áll két óriáscég, a Toyota és a Google. A projekt már csak azért is bíztató, mert mindkét vállalat legnagyobb erősségét dobja be a közösbe: a Toyota a megbízható autók gyártásában meglévő több évtizedes tapasztalatával száll be, míg a Google önvezető technológiáért felelős divíziója, a Waymo saját önvezető flottájával szerzett tapasztalatait és fejlesztéseit teszi hozzá a munkához. A cél olyan önvezetésre képes autók létrehozása, amelyek már ebben az évtizedben megjelenhetnek a nagy sorozatban gyártott modellek között és túlzás nélkül állítható, hogy forradalmasítják a közlekedést.
A két iparági mamutcég közös együttműködése ráadásul nem a nulláról indul, hiszen a Waymo önvezető flottája eddig több mint 50 millió kilométert tett meg Los Angelesben, San Franciscóban, Austinban és Phoenixben – azaz a Waymo már ennyi levezetett kilométert alakított digitális adattá. A Toyota szintén kiterjedt fejlesztési programot folytat már évek óta az önvezetés technológiája terén. A Toyota Woven City első, ötvenezer négyzetméteres fázisa a Fuji hegy lábánál épült fel (a második szakasz tervei már 700 ezer négyzetméterről szólnak). A Woven Cityt a Toyota élő laboratóriumnak tekinti a jövő mobilitási technológiáinak fejlesztéséhez és teszteléséhez.
Ahogy a Toyota és a Waymo közös programja halad előre, olyan forradalmi változások várnak az autóiparra, mint amikor egy évszázada Henry Ford feltalálta a futószalagot. A Toyota részvétele azért különösen fontos, mert így valósítható meg az a cél, hogy az önvezető autók ne csak flottákban és jól körülhatárolt vidéken nyerjenek teret, hanem megfizethető áron a széles közönségnek is elérhetők legyenek. Az önvezető autók kísérleti példányai ugyanis ma még nem alkalmasak a sorozatgyártásra. A Lidar radarok és érzékelők dobozai – akár a kocsi tetején, akár az oldalán helyezkednek el – olyan utólag tákolt megoldások, amelyek nem részei a harmonikus formatervnek, s csak az új technológia tesztelésére és finomhangolására alkalmasak. Azzal, hogy a Toyota is beszáll a Google-val közös munkába, garantálható lesz, hogy az új technológia eszközeivel felszerelt kocsik is jól néznek ki és áramvonalasak lesznek.
Az önvezető autók megjelenése különösen fontos lesz azoknak, aki még vagy már nem vezetnek. Gondoljunk bele, hogy milyen praktikus módon lehetne használni ezeket az önvezető autókat iskolabuszként vagy idősotthonok közösségi járműveként. De a gyakorlott autósok életét is megkönnyíti majd az önvezetés: a reggeli ingázás során fel lehet majd készülni az értekezletre és a napi feladatokra.
Az önvezető autókkal hatalmas lépést tennénk előre a környezetvédelem terén is, hiszen intelligens útvonaltervezéssel és energiatakarékos vezetési stílussal különösen a városi környezetben csökkenthető a kibocsátás, valamint a forgalmi torlódások száma. Jelentősen javul majd a közlekedés biztonsága is, hiszen az önvezető autó nem hajt gyorsan és nem büntetőfékez, viszont folytonos éberséggel teszi a dolgát.
A jövő tehát szép, ám az odáig vezető út még göröngyös. A törvényalkotóknak például utol kell érniük a technológiát: a jelenlegi szabályozás nagyon fragmentált, szinte országról országra változik, hogy a technológia mely része engedélyezett vagy sem. A legnagyobb kihívás azonban az autósok százmillióinak meggyőzése lesz: nyugodtan elengedhetik a volánt és levehetik a lábukat a pedálokról, mert a számítógép ügyesebben és biztonságosabban vezet.
Az autósokat megosztja az önvezető gépkocsi. Sokan élvezik, nagyszerű mókának tartják a hagyományos emberi vezetést, még akkor is, ha naponta ingázni kellene, netán dugókban. Nem szívesen bízzák önmagukat és családjukat egy technikai rendszerre. Idegenkednek, hogy a saját autóban csak utasok legyenek. Félni lehet, hogy mások teljesen rábízzák a vezetést az mesterséges intelligencia, tényleg autózás közben szeretnének felkészülni a napi értekezletre, netán filmet néznek. Sosem árt, ha tudatos ember figyeli a forgalmat, és az utat.
Mégis vannak az önvezető autó előnyei: sohasem fárad el, nem alszik a volán mögött. Nem telefonál, nem reggelizik a robogó kocsiban, nem osztja figyelmét a mellett ülő házastársával, vagy gyerekével. Sokszor próbálták, komoly körülmények között, hogy az MI jobban kezel bonyolult helyzeteket, mint egy rutinos sofőr.
Ha két olyan cég fog össze, mint a Toyota és a Goggle, bizalommal várhatjuk az eredményt. Majd kiderül, hogy hányan választják sorozatban gyártott, bizonyára megfizetethető modelleket, és hány vállalat vesz cégautó flottának önvezető autót. Ha sokan lesznek, csökken a légszennyezés, és az autózás energiaszükséglete. Lehetséges, hogy majd kifizetődik.
Én nem félek a paradigmaváltástól.
Fotó: Toyota