Az Egyesült Királyság kormánya konzultációt indított az önvezető autók témájában, mielőtt jövőre megkezdődnének a járművek közúti tesztjei. Több mint egy évtized telt el azóta, hogy felmerült a sofőr nélküli autók közutakon való közlekedésének lehetősége, és prototípusok, valamint robotaxi flották, mint például a Waymo és a Cruise, mesterséges intelligenciával (AI) váltották fel az emberi sofőröket.
De tíz évvel később, miközben az önvezető autók egyre elterjedtebbek az Egyesült Államokban és Kínában, az Egyesült Királyságban, akárcsak a legtöbb európai országban, még mindig jelentős akadályok állnak az útjukban.
A technológia gyors fejlődése ellenére az önvezető utazás egyéb aspektusai még mindig lemaradásban vannak. Íme öt fő ok, amiért ezek az autók valószínűleg nem fogják egyhamar elfoglalni a helyi utakat.
1. Bizonytalan biztonsági előírások
A vezető nélküli autók bevezetésének egyik fő előnye, hogy a vezető hibáinak kiküszöbölésével növeli a közlekedés biztonságát. Az Egyesült Államokban a Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatal 2018-ban jelentette, hogy a súlyos balesetek több mint 90%-a emberi hibának tudható be. Azonban még nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az emberi vezetőket felváltó mesterséges intelligencia biztonságosabbá teheti az utakat.
Másrészt vannak bizonyítékok arra, hogy a kedvezőtlen időjárási feltételek, az úttervezés, a közlekedésirányítási rendszerek és a vegyes forgalom (azaz az ember által vezetett és a vezető nélküli autók) ronthatják ezeknek a járműveknek a teljesítményét. A vezetési minták rendellenességei és az önvezető technológiákhoz köthető gyakori ütközések arra utalhatnak, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusai még messze nem tökéletesek.
2. A szabályozás és a jogalkotás lemaradása
Az önvezető technológiák kutatásába és fejlesztésébe történő jelentős beruházások egy gyorsan növekvő és innovatív iparág kialakulásához vezettek. Ugyanakkor a jogalkotási és szabályozási folyamatok gyakran lassabbak. Ezek több szakaszból állnak, beleértve a tervezet kidolgozását, a konzultációt, a vitát, a felülvizsgálatot, a szavazást és esetenként a bírósági felülvizsgálatot.
Az Egyesült Királyság automatizált járművekről szóló törvénye keretet biztosít a vezető nélküli járművek bevezetéséhez. A jogi szabályozás és mechanizmusok azonban még mindig fejlődőben vannak. Ugyanez vonatkozik az adatvédelemre és a kiberbiztonságra is.
Jelenleg sok országban még nincs elegendő jogszabály, amely előírná, ki birtokolhatja a telematikai és járműadatokat, illetve azok felhasználásának módját. Ez a növekvő lemaradás hatással van az önvezető autók tömeges bevezetésére és azok biztosítására is.
3. A biztosítási szektor még nem áll készen
A hiányos adatok, valamint a jogszabályok és előírások kétértelműsége miatt a biztosítótársaságok új kihívásokkal szembesülnek. Ezek közé tartozik a felelősség kérdésének tisztázása, új biztosítási modellek kidolgozása és a bónuszok kiigazítása a kárigények típusainak változásával.
Egyes országokban, többek között az Egyesült Királyságban, az autonóm vezetés 4. és 5. szintjén (nagyon magas fokú automatizálás és teljes automatizálás) a felelősség a hagyományos járművek emberi vezetői helyett a gyártóra hárul. Bár a biztosító fizet, később visszakövetelheti a költségeket a technológiai szolgáltatótól.
Az új kockázati tényezők, mint például a kiberbiztonság, tovább bonyolítják a biztosítási helyzetet. A vezető nélküli autók úgy vannak kialakítva, hogy kommunikáljanak az infrastruktúrával és akár más járművekkel is, hogy meghatározzák útvonalukat és elkerüljék az ütközéseket. Ez a technológia lehetőséget adhat jogellenes módosításokra, hackelésre vagy adatvédelmi jogsértésekre.
4. Etikai dilemmák
A nagy forgalom és más közlekedők jelenléte olyan helyzeteket eredményezhet, amikor a baleset elkerülhetetlen. Ez azt jelenti, hogy a programozóknak olyan baleseti súlyossági algoritmusokat kell kidolgozniuk, amelyek erkölcsi döntéshozatalt is magukban foglalnak az autonóm rendszerekben. Egyszerűen fogalmazva: a programozókat arra kérik, hogy írjanak olyan kódokat, amelyek értéket rendelnek az emberi élethez – ez egy etikai aknamező, amelyet sem az akadémiai körökben, sem az iparban még nem sikerült megoldani.
Ez végső soron a trolley-problem, vagy "villamos probléma" (egy gondolatkísérlet, amelyben egy ember megölése mások megmentése érdekében történik), azonban valós jogi és erkölcsi jelentőséggel bír. Ennek feloldása további szabályozási kérdéseket vet fel, amelyek még inkább lassíthatják a jogalkotás előrehaladását. Emellett a helyzetet tovább bonyolítja az AI algoritmusok átláthatatlan, fekete doboz jellege.
5. Változó üzleti modellek
Az olyan technológiai fejlesztők, mint a Waymo és a Zoox, csak vezető nélküli utazásokat kínálnak, és nem árulnak járműveket. A Tesla legutóbbi lépése, hogy robotaxi szolgáltatást indított Austinban, Texasban, szintén azt jelzi, hogy az autógyártók is átállnak az autók értékesítéséről a „mobilitás, mint szolgáltatás” modellre.
Egyes társadalmakban, például az Egyesült Államokban, a fogyasztók nem akarják feladni azt a berögződést, hogy rendelkezzenek az általuk vezetett autó tulajdonjogával, mivel a világ más részeihez képest nagyobb mértékben függnek az autótól. Ez az eltérés az önvezető autók gyártóinak üzleti modelljei és a fogyasztói preferenciák között további jelentős akadályt jelent a széles körű elterjedés előtt.
Még ha a technikai akadályok meg is szűnnek, a mobilitás természetével kapcsolatos mélyen gyökerező érzelmek megakadályozhatják a fogyasztókat abban, hogy feladják magántulajdonú járműveiket.
Amíg a technikai, jogi, etikai és kereskedelmi kihívások nem oldódnak meg, az önvezető járművek széles körű elterjedése inkább hosszú távú elképzelés marad, mint azonnali valóság.