Hivatalos nevén a Bo „The Turbo” egy elektromos roller, megépítésének fő célja pedig a világ leggyorsabb elektromos rollerének megalkotása. A „The Turbo” belülről dupla motorral lesz ellátva, kívülről pedig egy Forma-1 által inspirált dizájnnal. Nem is csoda, hiszen a rollert építő cég alapítója mérnökként dolgozott az 1600 km/h-ás Bloodhound szárazföldi sebességrekordot felállító autón, és a Williams F1-es csapatának egykori tagja volt. A cég alapítóinak nem titkolt célja, hogy a „The Turbo” megépítésével felállítsák a világ leggyorsabb elektromos rollerének Guinness rekordját, elérve a 160 km/h sebességet. „Hiszünk a vállalkozó szellemiség erejében” - nyilatkozta Oscar Morgan, a Bo főnöke. "Az Egyesült Királyságnak büszke múltja van ebben a törekvésben: hozzánk kötődik az első autó, amely átlépte a 160 km/h sebességet, majd a Thrust SSC Nevadában megdöntötte a szárazföldi sebességrekordot.” „Azt hiszem, mondhatjuk azt is, hogy az Egyesült Királyság sok őrült brittel büszkélkedhet, akik képesek voltak olyan járműveket építeni, amelyeknek a valóságban nem is szabadna léteznie.” Miután 18 hónapig tartott a Bo „kezdeti üzembe helyezése és tesztelése”, nemrég Goodwoodban végre be is mutatták, ahol Tre Whyte profi pilóta vezetésével 136 km/h sebességet ért el. A Bo szóvivője szerint „a tesztelés során a legnagyobb meglepetés a gyorsulás volt”: a Turbo képes gyorsabban hajtani, mint egy Tesla Model 3. „Az elektromos rollerek forradalmasítják az emberek mobilitását, de még nem kerültek be a mainstream autós kultúra ligájába” - mondta Morgan. „A Turbo része annak a küldetésünknek, hogy ezeket a futurisztikus elektromos járműveket az autóipari teljesítmény felső kategóriájába emeljük.” A rekordkísérleten túl a Turbo-t korlátozott darabszámban tervezik piacra dobni 29,500 dolláros áron, ami átszámítva közel 10 millió forint.  

A baleset a Széchenyi István utcában, a Rózsa utca és a Kossuth utca közötti szakaszon történt. Az ütközés erejétől kitört az oszlop, ami forgalmi akadályt okoz. A jármű öt utasa az egységek kiérkezése előtt saját erejéből ki tudott szállni. - A balesethez a társhatóságok is kiérkeztek és teljes útlezárás mellett dolgoznak - írta a katasztrófavédelem honlapja. - Makó és Nagylak között a 43-as út szeli ketté a déli határnál fekvő települést, a lezárást kikerülni a Apátfalva utcáin lehet - írta legfrissebb hírében az Útinform. Van gond máshol is, pályakarbantartók dolgoznak az M5-ös autópályán. A Szeged felé vezető oldalon az Inárcsi pihenőhely és a 44-es Újhartyán csomópont között sávzárás, kisebb torlódás lassítja a forgalmat. A 6-os főúton, Szentlőrinc térségében elesett egy motoros. A 218-as km-nél félpályás lezárás van érvényben. Kérjük, vezessenek óvatosan!  

Abban nincsen semmi meglepő, ha felbukkan egy apró keicar a Hondától a japán piacon. Akkor viszont érdemes felkapni a fejünket, ha ezt történetesen megautóztatják a goodwoodi Festival of Speeden, ugyanis ez a modell európai debütálására utalhat. Most így került elő a Hondától a Super EV Concept névre hallgató miniautó, ami Honda e formai jegyekkel, ám sokkal hagyományosabb, igazi keicar kasznival pörkölne a versenytársak most debütáló, megfizethető apróságainak orra alá, amilyen a Hyundai Inster vagy a Renault Twingo. Technikai részleteket egyelőre nem ismerni, de a Honda elárulta, hogy egy olyan kicsi, megfizethető villanyautót szeretnének, amit élmény vezetni. Ez lehetne a belépőszint a Honda új villanyos kínálatába, ugyanis az eddig látott 0 szériás koncepciók sokkal prémiumabb vonalat vittek. Mintegy 7 új villanyautót tervez bemutatni a Honda a következő években, amik nagy része egy padlólemezre, azonos akksikra építene. Eddig inkább kényszerből, a távolból közelítették meg a tisztán elektromos szegmenst, ennek most vége lehet. Mi több, Toshihiro Mibe, a Honda vezérigazgatója úgy nyilatkozott az Autocarnak, hogy „a társadalom most kezd elmozdulni a kezdeti szakaszból a széleskörű elterjedés felé, szóval eljött az idő, hogy komolyabban fektessünk az EV stragtégiánkba.” További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Motorozz munkába kampány A motorizált kétkerekű jármű már ötven köbcentitől megadja azt a fajta szabadságérzetet, amit semmilyen más jármű nem helyettesíthet. Tényleg csak azt tudom javasolni, hogy egyszer mindenkinek ki kell próbálnia, aztán azt is, hogy mennyivel egyszerűbb egy ilyen járművel a mindennapi közlekedés. Tudom-tudom, miért promózom ennyire, mert a legtöbben nem tudnak csak egyedül utazni, mert reggel viszik a gyerekeket, aztán beugranak valakiért napközben. De akkor miért látok napi szinten tízből hat autóban csak a sofőrt utazni? Szóval mégiscsak sokan megtehetnék, de az a fránya kényelem utáni elköteleződés csak nem hagy neki teret. De nézzük akkor mi változna. Szóval miért is motorozz munkába? Mert gyorsabb? Igen! Életünkben a legfontosabb az idő. Ha minden nap csak fél órát nyerhetünk azzal, hogy nem állunk a dugóban, akkor az már egy munkahét alatt két és fél óra szabadidő megspórolását eredményezi. Ha ezt kiszámoljuk egy hónapra, akkor rájövünk, hogy nagyon sokat ülünk feleslegesen a dugóban. A megspórolt időt magunkra vagy szeretteinkre fordíthatjuk. Az biztos, hogy sokkal hasznosabb, mint a felesleges araszolás. Olcsóbb? Igen! Egy 125-ös, tehát B kategóriás jogosítvánnyal is hamarosan vezethető robogó megvásárlása nem fog senkit anyagi csődbe juttatni, hiszen újként is elérhető akár 700.000 Ft-tól, de én azt javaslom, hogy erre a beruházásra érdemes 1 millió forintot elkülöníteni, amibe talán a védőfelszerelések is beleférhetnek. Innentől pedig megbarátkozhatunk a két literes fogyasztással, az ingyen parkolással, és azzal, hogy szinte mindig ajtótól-ajtóig közlekedhetünk, tehát nem kell a parkolóhely kereséssel még plusz időt tölteni. Az üzemeltetés is sokkal olcsóbb, mert leggyakrabban az évi egy olaj és szűrő csere lesz az aktuális szervizelendő. De az anyagköltség, és a munkadíj is nevetséges lesz az autókéhoz képest. Stresszmentesebb? Mi zavar engem legjobban a városi közlekedésben? A túl sok autó, a láma sofőrök, és a kevés parkolóhely. Ebből egy is elég, de van, amikor egy út alatt mind a három összejön, na olyankor sokáig kiábrándulok a pléhdobozból, és nagyon vágyom vissza kétkerékre. Mert azon nem tudnak megállítani, úgy vágok át a forgalmi akadályokon, mint kés a vajon, sokkal hamarabb észreveszem, hogy mi történik körülöttem, és jobban meglátom előre, hogy a többi autós mire mit fog reagálni, így a manővereimben százszor biztosabb vagyok, mint amikor autóval megyek. Nem szeretem, hogy autóval keresni kell a helyet, és ha találunk, akkor általában szűk. De ugye a szabvány méretek nem a mai autók számára lettek kialakítva. Robogóval nincs ilyen probléma, mert ha nem akadályozom vele a gyalogos forgalmat lazán megállok a bejárati ajtó mellett akár (persze, ahol ez kivitelezhető), de ha nem is, általában pár tíz méterre van egy virágláda, oszlop, szeméttároló, ami mellé kényelmesen letámaszthatom a gépemet, mert senkinek nem leszek útban vele. Ha belegondolunk, sokszor már fel sem tűnik, hogy miért nem várjuk az újabb munkahét kezdetét, vagy miért csapjuk össze a melót, hogy még a csúcs előtt elindulhassunk hazafelé. Tényleg kevesebb a baleset ott, ahol több a kétkerekű? Az elején én sem értettem ezt a kérdést, aztán rájöttem, hogy nem a motorosokkal van a baj, legalábbis nem azokkal, akik mindennapos közlekedési eszközként használják járműveiket. Inkább azokkal, akik adrenalinbombaként tekintenek rájuk, és a közutakon kísértik sorsukat. Szóval a hagyományos hétköznapi robogósok csak szeretnének egyszerűen, és gyorsan eljutni céljukig, betartva a közlekedési szabályokat. Ahol pedig több ilyen jármű közlekedik, ott kevesebb a baleset. Mert korábban már említettem, hogy a motoros jobban figyel, többet lát, és elővigyázatos. Így, ha minél többen váltanának kétkerekű járműre a napi ingázásukhoz, akkor egy idő után a balesetek is csökkenhetnének. Ez egy érdekes kérdés, de látható benne a ráció, és tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon ritkán kerülök közúton bármilyen incidensbe robogóssal, vagy motorkerékpárossal, mert ők valahogy jobban tudják a dolgukat, és kevésbé tudnak menetközben elkalandozni, vagy mással foglalkozni, mint a járművezetés. Létezhet konklúzió? Igen, adni kell neki egy esélyt. Egy új sportág kipróbálásához, vagy egy életmódváltáshoz tudnám hasonlítani, ami először nyilván szokatlan, és nehéz, vagy egyenesen kellemetlen. De ha ráérzünk az ízére, hamar átfordul, megszokássá, majd ragaszkodássá válik, amit már nagyon nehéz elengedni. Érdekes egybeesés, hogy pont a cikk megírásának hetében jártam a fővárosban motorkerékpárral, és azonnal magával ragadott az, hogy a legnagyobb csúcsforgalomban is úgy mentem át az álló vagy araszoló autómasszán, mint kés a vajon. Használtam a buszsávot, előremenetem a piroslámpánál, és szinte torpanás nélkül tudtam haladni. Figyelni kellett? Igen. Féltem a holtterektől? Hazudnék, ha azt mondanám nem, és gondtalan volt az utazás. De valójában mindig néztem a körülöttem lévő autók mozgását, ami egy idő után nagyon jól kiszámítható volt. Soha nem tettem semmilyen kiszámíthatatlan manővert, hogy mások is felmérhessék sebességemet és haladási irányomat. Ha megszoknám, valószínűleg kényelmesen menne napi szinten is, persze az elején szokatlan volt. Semmi mást nem tanácsolhatok csak azt, hogy ha megfogalmazódott a gondolat, érdemes adni neki egy esélyt, mert munkába motorozni jó dolog, és szerintem még senki nem bánta meg ha autóról váltott robogóra.