A megnyitón Vitézy Dávid, az MMKM főigazgatója hangsúlyozta, hogy az Ikarus-örökség gondozása intézményük kiemelt missziója, ennek jegyében egy tucatnyi autóbuszt vettek az elmúlt másfél évben és dolgoznak a teljes Ikarus-fotóarchívum feldolgozásán is. Úgy vélte, hogy a gyár történetének megőrzése az utókor számára nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szól, hisz bőven van benne használható tudás, amit lehet és kell is hasznosítani. A főigazgató jelezte, hogy nemsokára új közlekedési múzeum lesz Kőbányán, a volt Északi Járműjavítóban, s ott az Ikarus-történetnek, a legrégebbi és a legújabb buszoknak is kiemelt helye lesz. Székesfehérvár elmúlt évtizedei, de jelenlegi ipara is elképzelhetetlen lett volna az egykor volt nagy üzemek, köztük az Ikarus és az ott dolgozók nélkül - mondta Cser-Palkovics András polgármester, aki szerint a fehérváriak számára az Ikarus több mint egy gyár. A városvezető nagy örömnek nevezte, hogy a buszgyártás újraindult a városban, mert ez azt jelenti, hogy a patinás gyárnak nem csak múltja van, hanem jövője is. Reményét fejezte ki, hogy egyszer újra Székesfehérvár közösségi közlekedésében is új, korszerű Ikarus-buszok futnak majd. Pokrovenszki Krisztián, a Szent István Király Múzeum intézményvezetője arról beszélt, hogy az Ikarus az előző évszázad második felének egyik legsikeresebb magyar terméke volt és a gyártóvállalat nemcsak a hazai közlekedés igényeit elégítette ki, de exportra is gyártott, így a mai napig látni Ikarus-buszokat szerte a világban. Hídvégi János, a kiállítás kurátora felidézte, hogy Budapesten több mint ötvenöt évig, Székesfehérváron pedig mintegy negyven évig gyártottak buszokat, s ez idő alatt csaknem 300 ezer jármű készült. Ezekből 83 országba mintegy 240 ezer Ikarus buszt exportáltak - tette hozzá. A sajtóanyag szerint a kiállítás a székesfehérvári autóbusz- és járműgyártás mozzanatait az egykori Általános Mechanikai Gépgyár 1963-as Ikarus Karosszéria és Járműgyárhoz való a csatlakozásától eleveníti fel. A tárlat külön értéke, hogy az önálló székesfehérvári autóbusztervezéssel kiemelten foglalkozik, bemutatva a járművek gyártásának a két gyár közötti megosztását, a tömegtermelés elindításának nehézségeit, a munkaszervezés javítását célzó újító és brigádmozgalmak munkáját, sőt a látogatók a székesfehérvári gyár "utóéletébe", illetve napjainkban végzett tevékenységébe is bepillantást nyerhetnek. A kiállításon láthatók Finta László, Smiedt Kázmér, Lassú Gábor, Rózsa László, Szini Béla és több más tervező gördülő legendái. A tárlat a típusok fejlődéstörténetén túl bemutatja a hazai autóbuszgyártás mérföldköveit, a típusváltások szükségszerűségeit eredeti tervrajzok, modellek és fényképek segítségével. A kiállítás a Szent István Király Múzeum Országzászló téri kiállítóhelyén július 21-ig tekinthető meg.

Csak ebben az évben már több, mint 40.000 Tesla talált gazdára Norvégiában, így azt gondolnánk, a norvégok elégedettek a márkával. Nos, a helyzet nem teljesen így van, ugyanis rengeteg Tesla horpadásokkal és festékhibákkal, érkezik és kerül átadásra. Fontos megjegyezni, hogy a festékhibák teljesen általános jelenségnek számítanak az autóiparban. A magyar új autó vásárlók jelentős is része meglepődne, hogy az új autójuk valójában már átesett bizonyos javításokon még az átadás előtt, de mivel ezek nem jelentettek valódi értékcsökkenést és hitelesített, gyári technológiával javították ki a hibákat, nem szóltak nekik.   A gond minden bizonnyal ott van, hogy az amúgy is döcögő gyártás miatt lassan kerülnek kiszállításra az autók, kijavítani a szállítás közben keletkezett sérüléseket viszont már nincs idő. Persze a tulajdonosok ezután visszaviszik az autójukat, de a Tesla annak ellenére sem bírja az ütemet, hogy megduplázta szervizalkalmazottjai számát. Úgy tűnik a Tesla mostanság tapasztalja meg igazán, milyen apró részletek jelentenek hatalmas különbséget az autókereskedelemben. Kiváncsian várjuk, mi lesz a megoldás!  

Az ABB a program keretében üzemanyagcella-alapú energiaellátási és meghajtási megoldást szállít a franciaországi központú Sogestran Group leányvállalata, a Compagnie Fluviale de Transport (CFT) számára épülő tolóhajóhoz. A szállítás tervezett határideje 2021. Az üzemanyagcellához a hidrogént part menti megújuló energiaforrás biztosítja, és a hajó teljes energialánca kibocsátásmentes lesz. A projekt célja azt bebizonyítani, hogy az üzemanyagcellák a gyakorlatban alkalmazható és megvalósítható hajtási megoldást jelenthetnek a közepes méretű, több mint 100 utast vagy ezzel azonos tömegű árut szállító, belvízi vagy tengerpart-menti közlekedésben résztvevő hajók tulajdonosai és építői számára.  A FLAGSHIP program emiatt kiterjed annak vizsgálatára is, hogy a hidrogén üzemanyagra történő átállás milyen hatást gyakorol az üzemeltetésre.  Az üzemanyagcellás erőmű kiépítést követően azt tervezik, hogy a hajó naponta fog közlekedni. Különös figyelmet fordítanak majd az üzemanyag-utántöltési eljárásokra, amelyeknek illeszkedniük kell az üzemeltetési menetrendekhez.  A próbaüzem értékes tapasztalatokat nyújt majd arra is, hogy a tengeri hajózásban alkalmazni kívánt hidrogén üzemanyagcellák esetében miként fejleszthető ki, illetve optimalizálható az üzemanyag-utántöltési infrastruktúra. 

A BMW Group az idei Concorso d’Eleganza Villa d’Este alkalmából egy olyan klasszikus koncepciót élesztett fel, amelyet Marcello Gandini még a Bertone színeiben alkotott és amely az 1970-es Genfi Nemzetközi Autószalonon megtartott debütálását követően a feledés homályába veszett. A BMW Garmisch újraalkotásával a bajor prémiumgyártó az egyik legmeghatározóbb olasz formatervező előtt tiszteleg, akinek neve izgalmas fejezetet jelöl a vállalat történetében. „Marcello Gandini számomra az egyik legnagyobb formatervező, akinek a művei mindig is nagy hatással voltak rám és a munkáimra” – fogalmazott Adrian van Hooydonk, a BMW Group vezető formatervezője, akit azóta izgatott a BMW Garmisch, amióta néhány évvel ezelőtt, néhány kifakult korabeli fényképen először megpillantotta. „A BMW Garmisch felélesztése kiváló lehetőséget adott nekünk arra, hogy méltó módon tisztelegjünk Mr. Gandini előtt, felelevenítsük egyik kevésbé ismert munkáját és újra reflektorfénybe gurítsuk a Bertone azon stílusirányzatát, amely egykoron jelentős mértékben meghatározta a BMW modellek formanyelvét. Számomra már ez is elegendő okot adott ehhez a projekthez: betölteni a réseket és kiegészíteni a BMW történetét” – tette hozzá Adrian van Hooydonk. A BMW formanyelvére a kezdetektől nagy hatással voltak az olasz formatervezők és karosszériaépítő manufaktúrák munkásságai. A Carrozzeria Touring 1930-as évek végén napvilágot látott BMW 328 Mille Miglia modelljének könnyűszerkezetes alumíniumból készült karosszériájától kezdve, egészen a Giorgetto Giugiaro keze munkáját dicsérő, ék alakú BMW M1 világpremierjéig, a márka formanyelvét az olasz koncepciók és ötletek Alpokon átívelő szellemisége járta át. És mint a ’60-as, ’70-es években készült olasz show-autók többsége, a Bertone által tervezett eredeti BMW Garmisch is egyfajta független dizájnjavaslatként szolgált a bajor prémiumgyártó felé, a stúdió kreativitását éltetve. „Az eredeti ötlet magától Nuccio Bertone-től származott, aki a Genfi Nemzetközi Autószalonon leleplezett meglepetéssel a BMW-vel kialakított kapcsolatunkat kívánta tovább erősíteni” – emlékszik vissza Marcello Gandini, aki akkoriban a Bertone formatervezési részlegét irányította. „Egy olyan modern, közép-méretosztálybeli kupét akartunk alkotni, amely hű a BMW formanyelvéhez, de egyszerre dinamikus és provokatív is” – tette hozzá. Miközben oldalnézetből a koncepció felettébb simára és letisztultra sikerült, a BMW Garmisch egyik legjellegzetesebb stílusjegye a vese alakú hűtőrácsok függőlegesen elrendezett, szinte szögletes kialakítású újraértelmezése volt, amelyet két oldalról üvegburába épített, négyzet alakú első fényszórók szegélyeztek. Hasonlóan szokatlan elem volt a C-oszlopokba épített, sportautós szellőzőnyílás és Marcello Gandini egyedi stílusának egyik ikonikus fogása, a hátsó ablak méhsejt-mintázatú hálóborítása. Noha a modell mindössze néhány hónap alatt elkészült, a tervezők az eredeti utastér hű másának elkészítési lehetőségét sem halasztották el. A középkonzol függőlegesen elrendezett rádiójával, az első utasülés előtt kihajtható nagyméretű tükörrel, illetve a rikító szín- és anyaghasználattal a BMW Garmisch elegáns megoldásokkal tette összetéveszthetetlenné a kor funkcionális elvei szerint megalkotott utasteret. Marcello Gandini szerint a koncepció névválasztása is a lebilincselő emlékeket élteti: „Olaszországban akkoriban rendkívül népszerű volt a síelés, a Garmisch név pedig a téli sportok emlékét és az alpesi eleganciát idézte” – mondta. Ahogyan az eredeti koncepció, úgy az új BMW Garmisch is a bajor prémiumgyártó dizájnkutatási és prototípus-építési szaktudásának legjavát igazolja. Tekintve, hogy a BMW Garmisch megszületését dokumentáló egykori feljegyzésekből mára alig maradt valami, a BMW Group Design és a BMW Group Classic egy különleges nemzetközi csapatot hívott össze, hogy néhány korabeli, többnyire fekete-fehér fényképből kiindulva, közösen elevenítsék fel a klasszikus koncepció karosszériájának és utasterének minden részletét. A folyamatnak maga Marcello Gandini is részese volt, aki az egykori koncepció megalkotásáról őrzött emlékeivel járult hozzá a formatervezők munkájához, többek között olyan kulcsfontosságú részletekkel, mint a karosszériafényezés – az akkori olasz divattrendeknek megfelelően halvány pezsgőmetál – árnyalata vagy az utastér anyaghasználata. És miután a BMW formatervezői a legkorszerűbb háromdimenziós technológiával újraalkották a klasszikus koncepció minden részletét, a BMW Garmisch egy torinói karosszériaépítő manufaktúrában látott napvilágot – éppúgy, ahogy az eredeti koncepció mintegy fél évszázaddal ezelőtt.