– Hogy miként csöppentem bele az autós világba? Fiúgyerekként természetesen én is nagyon szerettem a kocsikat, de nemcsak a személyautókat, hanem mindenféle járművet.  Úgy gondolom, hogy ez a vonzalom az átlagnál valamivel erősebb volt, de azt is be kell vallanom, hogy a gyerekként a „nagyon kedvenc” márkák között még nem volt ott a mostani munkahelyem egyetlen típusa sem: de az titok marad, melyik is volt akkor a legkedveltebb. Borda László a Porsche Hungária nagybani értékesítési vezetője kezdte így beszélgetésünket, vagyis aki a flottaügyekért felelős szakember. A dunántúli kisvárosban, Pápán, ahonnan indult az élete, ifjúkorában összesen három erős márka képviseltette magát: az Opel, a Renault és a Fiat. A családban is voltak autók: a kornak megfelelően Zsigulik, Skodák, de talán az már üzenet volt a jövőből, hogy Borda László első ifjúkori, saját autója egy VW Golf volt, az egyes számú szériából. – Nem mérnöki, vagy mondjuk nem csak úgy a tisztán műszaki dolgok iránt érdeklődtem: igazából a kocsik formavilága, az utastér dizájnja, csomagtartók befogadóképessége is keresett információ volt számomra. Volt ilyesmiket is tartalmazó kártyajáték is tudásvágyó ifjaknak,- mindez megfejelve autós újságokból szerzett információkkal egyre inkább arra serkentett, hogy ilyen irányba fejlődjek tovább. – De akkor és ott nem volt erre lehetőség. Már területre kerültem, a humánpolitika világába, ahol személyzeti ügyek, fejvadászat és hasonlók adták munkám javarészét. Mindig szerettem emberekkel dolgozni és erre hosszú éveken keresztül volt lehetőségem. Úgy tűnik bánni is tudtam az emberekkel, remélem ez az erősségem máig megmaradt. Amíg azon a szakterületen dolgoztam, nagyon sok emberrel találkoztam, úgy érzem, azokban az években tudtam kiteljesedni a munkámban. Nagyon sokféle területtel foglalkoztunk, így természetesen az autókereskedelmi szakmával is. Ha jól végiggondolom, a legtöbb autómárka humánpolitikai munkájába kaptam akkor némi bepillantást. – Történt, már jó sok évvel ezelőtt, hogy éppen a Mercedes akkori magyarországi képviseletének kerestünk egyszerre több, kvalifikált státusára is új vezetőket. Az egyik jelöltünkkel már a kiválasztás végső szakaszában mondhatni baráti kapcsolatba is kerültem, hiszen eléggé elhúzódott a folyamat. A végén aztán kiderült, hogy mégsem kellenek új emberek, átszervezéssel oldják meg a problémát. Néhány nappal a rossz hír érkezése után, egy pénteki napon - emlékszem jól – az egyik jelölt, az, akivel közelebbi, vagyis emberi kontaktusba is kerültem – felhívott, hogy mi lenne, ha együtt ebédelnénk. A beszélgetés témája pedig igencsak elvarázsolt: bár neki nem sikerült új munkát találnunk, de ő esetleg talál nekem: mi lenne, ha elszegődnék hozzájuk, a Peugeot Hungáriához a nagybani kereskedéssel foglalkozni. Ösztönös aggályaimra azt a választ kaptam, hogy eleve nem gondolt rutinos szakmabelire, hanem kezdőt keresett, mert ő szeretne lenni a mentor. Így is történt: az illető kollégát Steckl Lászlónak hívták. Így aztán ezúttal én jártam végig a kiválasztás procedúráját, interjútól a tesztkitöltésig, méghozzá sikeresen. Hiába, akkor már vonzott a céges autó, mint juttatás lehetősége is… – Viszonylag gyors volt a beilleszkedésem, hiszen ott volt az az ember, aki engem oda kiválasztott. Sokat tanultam az ott eltöltött 5 év alatt, szakmailag és emberileg egyaránt. Azóta vallom én is, hogy egyformán van szükség szakmai ismeretre és az emberekkel való megfelelő bánásmódra, ha valaki nagybani értékesítésre adja a fejét. Először a Hegyalja úton volt a márkaképviselet, aztán jött a Bocskai út, ahol mindjárt két nemzetközi flottakezelő cég is működött, így mindjárt könnyebb volt a kapcsolattartás. – Bár a flottaeladás többnyire már olyan partnerekkel működik Magyarországon is, akikkel nem vagyunk idegenek egymásnak, azért létezik még olyasmi, amit mi hideg akvizícónak hívunk, vagyis mi keressük fel a reménybeli üzletfelet. Például ilyen esetekben vehetjük hasznát a szakmai ismereteken túl az emberismeretnek, mert ez a csak a kopogtatás az ajtón. Aztán, hogy lesz-e üzlet, az már egy másik dolog. Jó lenne azt hinni, hogy a magyarországi nagyvállalatok csak egy-egy autómárkával ápolnak szorosabb kapcsolatot. Ez nem így van: nagyon sok, egymással igencsak konkuráló autóképviselettel vannak üzleti ügyeik. Itt tudok visszautalni arra, miért is tartom fontosnak az emberi oldalát munkámnak. Történt – már a Porsche Hungáriánál – hogy egy igen magas beosztású illető keresett magának autót.  Szoros versenyben voltunk egy másik, hárombetűs prémiummárka autójával, ügyfelünk még nem tudott dönteni, melyiket is szeresse. Én gondoltam egy merészet és nagy levegőt véve felhívtam őt még egyszer, megkérdezni, tudok-e segíteni még valamiben. Mellettünk döntött, és levélben is megírta, hogy ez az utolsó telefonhívás, az érdeklődés, a figyelem iránta volt a döntésének mozgatórugója. Büszke is vagyok rá. – De vissza a flottaeladási munka hétköznapjaihoz: általában a”hétköznapi” partnerek legtöbbször nem is csak egy, vagy két kategóriából akarnak vásárolni. Ma egy nagyobb, főként multinacionális üzleti vállalkozás többnyire országos hálózatban működik. Ezt a rendszert látogatásokkal is kell életben tartani, folyamatosan szerteszét vinni a cég területi képviselőit - a járműpiramis alján futnak ezek az autók. Tőlünk ilyen országjáró célokra leginkább Skoda Octaviát kérnek. Több van belőle forgalomban, mint akár a Ford Focusból, vagy az Opel Astrából. Így a magyarországi, éves Octavia eladások 80-90 százaléka viselheti a flottacímert, illetve üzemetetőjének logóját. A következő csoport már választhat: Skoda Superb, vagy Volkswagen Passat szokott lenni a lehetséges alternatíva, esetenként némi mozgástérrel az extrákban. Értelemszerűen itt már alacsonyabb a flottás darabszám, hiszen kisebb a merítés is. A piramis csúcsán lévőknek többnyire meg már szabad a vásár, nincs megkötés, legfeljebb az autóra költhető pénz mennyisége. Itt már a kiválasztott alapflottához való (márka) hűség sem kötelező. – Akad még egy érdekes szempont a flotta típusainak összeválogatásakor, például a gyógyszeripari cégeknél, ahol az orvoslátogatók értelemszerűen igyekeznek jobb (drágább, látványosabb) járművel dolgozni. Így, ha a gyógyszergyártó cég át akar csábítani a konkurenciától egy hatékonyan működő orvoslátogatót, „ráígér” - egy autóosztállyal a szokás szerint kötelező szintre, tehát még feljebb sorolt, drágább kocsit kínálva az ígéretes munkaerőnek. – Közel hasonló velem is előfordult, jelesül amikor 2005-ben jelentkeztem és kiválasztottak a Porsche Hungária flottarészlegéhez. Az átigazolásomban egyébként szerepe volt Knezsik Istvánnak is. Amikor átjöttem ide, – természetesen mérlegelve az ajánlati csomag minden elemét– az első körben nekem olyan modelleket ajánlottak fel szolgálati autónak, amikről én úgy gondoltam, hogy túl szolidak lennének a korábban már megszokott Peugeot 407 SW kategóriához képest. Ezért aztán a következő tárgyaláson azt javasoltam, hogy vagy a juttatások többi részét emeljék meg, vagy az autóm legyen a javasoltnál egy kategóriával jobb. Megkaptam, azóta itt dolgozom. – Szabadidő, hobbi? Én mindig azt szoktam mondani, hogy nincs rangsor, vagy elsőbbség a munka és a szabadidő között. Ez azért a gyakorlatban azt is jelenti, hogy jut idő a családra is. Ha az embernek van jó munkahelye, akkor nemcsak magát, de a családját is biztonságban tudhatja. Én mind a kettőt egyforma helyre tenném. Nálunk a hét végék adnak lehetőségek az együttlétre, a közös kikapcsolódásra. Mindkét kislányom komolyan sportol, a nagyobbik már válogatott a ritmikus  gimnasztika junior csapatában: ez nagyjából heti 5-6 edzést jelent, így aztán komoly szervezést jelent a hétköznapok megszervezése is. - Szeretek teniszezni, kirándulni, mindkettőt a családdal együtt. Úgy kéthetente el szoktunk jutni az ország valamelyik szép részére, ennek persze a kutyáink, a két golden retriever is nagyon tud örülni.