Balkáni rozsdatemető                                                                              A szerző felvételei Nem lehet megállás nélkül elmenni mellette, én is betértem, mert már távolról is ígéretes volt az országút melletti telep. A Rila hegység hófödte csúcsa már önmagában is csodálatos látvány, megközelítését alaposan felgyorsította a néhány éve épült autópálya, mely Szófiától egészen a görög határig visz. A híres kolostor felé vezető út már csak kétszer egy sávos, sőt, a falvakban fele sincs, így a házak között olykor csak araszol a busz, de a turistákat ez legkevésbé zavarja, mert bőven akad látnivaló. Pláne az autók szerelmeseinek. Mert a jellegzetes balkáni épületek előtt parkoló járművek már önmagukban érdekesek: veteránkorúak ugyan, de még ma is használatban vannak, sokuknál rejtély, hogyan sikerült érvényesíteni forgalmi engedélyüket, de ez maradjon ez a bolgár hatóságok gondja. Vélhetően szociális alapon mérlegelnek, mert másképp biztosan nem közlekedhetnének az utakon porladó GAZ-ok és egyéb rozsdaette szerkezetek. Persely a bejáratnál Klasszikus zarándokhely Billy múzeuma, mely a rilai kolostor felé vezető út mellett nőtt ki, a fura képződmény Bulgária közelmúltjának állít emléket. És nem csak autókkal, motorokkal, hanem mindenféle kommunista korszakbeli relikviákkal. Gazdag a gyűjtemény és szegény a fenntartója, ennek ellenére nem szed belépőt. A látogatás ugyan ingyenes, de azért a bejárat mellett nem lehet észrevétlenül elmenni az adománygyűjtő perselyt szorongató szobrocska mellett... „Polgártársak, felesleges dolgaitokat hagyjátok a falu szélén!” Ezzel a szöveggel csábított szemetelésre a Blagoevgrád közeli Kocserinovo településen a bolgár Valentin Balabanov, akinek jó szimata volt, mert a kidobott holmikból komoly gyűjteményt hozott össze. Kollekciója nem csak a húszezres darabszám miatt izgalmas. A pártvezér-feleség Coupéja A hatvanéves Valentin Balabanov húsz éve rakta le gyűjteményének alapjait, méghozzá az egykori pártállam kiszuperált kacatjaiból: brigádkitüntetésekkel, zománctáblákkal indult, de jutott ide az első hazai gyártású televízióból: az Opera márkájú doboz természetesen még fekete-fehér volt. Aztán következtek az autók; az első egy bolgár gyártmányú 850 Fiat Coupé volt, amit állítólag Ludmilla Zsivkova használt, ő volt az akkoriban mindenek felett álló Bolgár Kommunista Párt főtitkárának, Todor Zsivkovnak felesége. Egy másik és ugyancsak társadalmi jelentőségű hírességre talán szívesebben emlékeznek a helyiek: Ludmilla Ivanova énekesnőre egy Wartburg emlékeztet. A korszakot idézi a páratlanul gazdag zománcozott táblagyűjtemény, melyeken a ciril írásos, pontosabban a Kiril pátriárka által alkotott betűkkel írt szövegek olvashatók. Táblák, jelszavak, Rövid mondat és kevés szó is sokat mond a korszakról, íme néhány jelszó és intelem a múlt század második felének Bulgáriájából: Egyetlen selejt is az egész kollektíva szégyene! Kultúrember nem szemetel! Kövesd az élmunkások példáját, Legyen a mi falunk a legtisztább! A tömörebben fogalmazottakról azt lehet megtudni, hogy merre van a Prosektura, a Párttitkári iroda vagy éppen a Bolsevik utca, és hogy a helység Tűzveszélyes. A régi címeres Dimitrov dombormű, a Lenin és Zsivkov kép mellett még olvasható a klasszikus jelszó: Világ proletárjai egyesüljetek! Etikai kódex a falon Mindez már a múlté, ahogy az egykori pártállam kiváltságosai által elérhető autók sora, melyek lepusztulva sorakoznak az udvaron. A romos darabok közül igazán kitűnik a 312-es Wartburg, ám hiába kérdezem árát, a főnök némi vakaródzás után csak annyit mond, hogy nem eladó. Próbálkozom néhány másikkal, de a keretezett Etikai Kódex mellett ülő Balabanov mindegyikre azt feleli, hogy nehezen válik meg attól is, meg ettől is, de különösen a BMW Isettától, melyben Sztálin szobor pihen néhány agyagedény társaságában. Hasonlóan jár a többi vevő is, annak ellenére, hogy bizony elkelne a pénz, mert a hely már szűkös, télen a gyűjtemény nagy részét hó fedi, jég veri, és fedett rész is fűtetlen. Opera, Balkán és Telefunken Nincs gond a szellőzéssel a sejtelmes csarnokban, ahol kevés a fény és levegő járja át a motoros, kerékpáros, rádiós és televíziós részleget. A polcokon több Telefunken, Balkan, Opera, meg különböző márkájú és korú gramofon, sokféle szőnyeg, kincsesláda és többtucatnyi kerék. Ezek állaga némileg jobb, mint a szabadtéri előadás szereplőié, de azért itt is akad jó néhány restaurálni való darab. Pontosabban alig akad olyan, ami működőképes és utcára mehet, ezek is inkább üzleti okokból, mert olykor filmekben epizodisták, vagy esküvői menetben főszereplők így termelve némi pénzt a tulajnak. A kétkerekűek között van BMW 500-as, Jawa, MZ, Simson, Vespa és több Balkan változat. Farmotoros szekció a tetőn Az egyik félig fedett fészerben KRAZ-ról származó mentőfelépítmény pihen, a másikban komoly műtétre váró BMW, meg Dodge Weapon. Népesebb a fedetlenek tábora, a francia szekciót Renault R16-os, Cápa Citroën és Peugeot 403-as képviseli, néhány kiszuperált acélcső mögött áll egy Volga, mellette kockafenekű Warsawa. A csarnok bejárata felett, az árnyékoló tetőn parkol a farmotoros szekció: két Zaporozsec között egy Renault 4CV. A távolabbi tetőkre is jut autókból, motorokból, a félévszázados Škoda Octavia mellett VW Bogár pihen, aztán jön a Wartburg 312-es és a 100-as Škoda, de akad 500-as Trabant, Renault Dauphine és egy ritka mini, amit a háborús rokkantaknak szántak. Mögöttük pedig a Rila hegység nyáron is havas csúcsai. Nem minden eladó, sőt! Búcsúzáskor mindketten hálásak vagyunk egymásnak, mert én nem vettem semmit, ő pedig megőrizte teljes gyűjteményét, amiért kicsit mentegetőzik. „Mesélő legendák ezek, minden tárgynak megvan a története, ragaszkodok mindegyikhez, bár nem tudom pontosan megfogalmazni, és nem is lehet, hogy miért. Talán mert nem felejtettem el a sok futkározást, padlásmászást, tanya járást és alkudozást, ahogy azt sem, hogy sokszor nem pénzzel fizetettem, hanem csirkéket adtam szekérért.” Kattintok még néhány képet, amikor újabb látogatók érkeznek és azonnal válogatni kezdenek a portékák között, amikről még nem tudják, hogy nem eladók. Valentin Balabanov, vagy ahogy ismerik: Billy, a roncskirály