Az elmúlt hét esős időjárásában sokat dolgoztak az autók ablaktörlői, hiszen mi sem természetesebb, hogy ha elkezd esni, bekapcsoljuk az ablaktörlőt. Nélküle nem is lehet igazán biztonságosan közlekedni, főleg, ha nagyobb zuhé érkezik, ezért minden autóban alapfelszereltség. Kézzel kellett mozgatni Pedig régebben egyáltalán nem volt semmi, ami letakarította volna az autó szélvédőjéről az esőt és a havat. Rossz időben az automobilok vezetői alig láttak ki az ablakon, ha pedig már tarthatatlan volt a helyzet, akkor megálltak, és kézzel törölték le a nedvességet az üvegről.  Ezt a kezdetleges módszert újította meg Mary Anderson. Amikor New York városában villamosozott, azt tapasztalta, hogy a vezetőnek gyakran meg kell állnia, hogy letisztítsa a havat és a jeget a szélvédőről. Esetleg kinyitja a több részből álló szélvédőt, de akkor meg az arcába fúj a hó és a hideg. Ekkor határozta el Anderson, hogy kitalál egy olyan szerkezetet, amivel ezt jóval kényelmesebben lehet elvégezni. Fából készített karokat, gumiból ablaktörlő lapátokat, a berendezést pedig a sofőr az autóból mozgathatta egy kar segítségével. Az alapelve nagyon hasonló volt, mint a mai ablaktörlőké. Mary Anderson 1903-ban be is jegyeztette a találmányát a szabadalmi hivatalban. De az emberek tartottak az újdonságtól, attól féltek, hogy a lapátok mozgatása elvonja a sofőr figyelmét, és balesetet szenvedhet.  Ezt az ablaktörlőt is belülről, kézzel kellett mozgatni Anderson megpróbálta eladni a találmányát egy kanadai cégnek, ám azzal utasították vissza, hogy az ablaktörlőnek nincs gyakorlati haszna. Alig tíz év múlva, 1913-ban viszont Amerikában alapfelszereltség lett az ablaktörlő, szegény Mary viszont egy fillért sem kapott a találmánya után, mert addigra lejárt a szabadalom. Most, több mint egy évszázaddal később pedig elképzelhetetlen, hogy egy autón ne legyen ablaktörlő.  Végre nem kell tekerni Azóta, hogy Mary Anderson találmánya megjelent az autókon, sokat fejlesztettek, finomítottak az ablaktörlőkön. Az első fontos mérföldkő az volt, hogy a fárasztó kézi tekerés helyett ne kelljen emberi erő a működtetéshez. Bár egy másik nő, Charlotte Bridgewood 1917-ben előrukkolt egy automatikus szerkezettel, a gyenge elektromos rendszerek nem birkóztak meg a feladattal.  Ma már természetes, hogy nem nekünk kell mozgatni az ablaktörlőt Sokkal jobb volt William M. és Fred Folberth újítása, a testvérpár ugyanis a motorban keletkező vákuumot használta az ablaktörlő lapátjainak meghajtásárra. Ennek a megoldásnak az volt a szépséghibája, hogy ahogy az autó gyorsult vagy lassult, úgy változott az ablaktörlő sebessége is.  A pislogás adta az ötletet A következő jelentős fejlesztés Robert Kearns nevéhez fűződik. A detroiti férfi unta már, hogy ki-be kell kapcsolgatni az ablaktörlőt, ezért szeretett volna egy többsebességes szerkezetet megvalósítani, ami szakaszosan töröl és különböző fokozatokba lehet kapcsolni. Az emberi szemhéj jutott eszébe, ami időről időre automatikusan letisztítja a szemet.  A modern ablaktörlők jóval nagyobb felületet tisztítanak le, mint elődeik Miután megalkotta a szakaszos ablaktörlőt, találmányát megmutatta a Fordnak, ám végül a vállalat nem vette meg tőle az ötletet. Aztán 1969-ben az autógyár mégis piacra dobta az újfajta ablaktörlőt, Kearns pedig hosszú pereskedésbe bonyolódott. Végül 10 millió dollárt kapott, és az ő történetéről szól az Isteni szikra című film.  Lézerrel tisztítanák Ezzel tulajdonképpen meg is érkeztünk a mai ablaktörlőkhöz, bár néhány újítás azért volt még: megjelent az esőérzékelős ablaktörlő, a fényszórótörlő, majd a hátsó szélvédőkre is ablaktörlő került. Ablakmosó viszont már az 1930-as években létezett. Napjainkig folyamatosan növelték a szélvédőn megtisztított felület nagyságát, az autótulajdonosoknak pedig csak annyi dolguk van, hogy lecseréljék az elavult, megkeményedett gumi lapátokat, illetve tegyenek ablakmosó folyadékot a tartályba.  Azt hihetnénk, hogy már nincs mit újítani az ablaktörlőkön, ám pár hónapja az Elon Musk vezette Tesla egy olyan szabadalmat mutatott be, amely lézerrel tisztítaná le a szennyeződéseket a szélvédőről, illetve a visszapillantó tükörről. Meglátjuk, elterjed-e. Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!

Az európai szintű ellenőrzés keretében a rendőrök elsősorban a biztonsági öv, a gyermekbiztonsági rendszer, valamint a segédmotorosoknál és a motorosoknál a bukósisak használatát ellenőrzik – emelte ki oldalán a rendőrség. Emellett több megyében több hónapon át tartó fokozott ellenőrzést is elrendelt Balogh János országos rendőrfőkapitány pénteken. Keddtől pedig országszerte a teherautó- és buszsofőrök külöm közlekedésbiztonsági ellenőrzésekre is számíthatnak.      

Az autó- és motorsport világában is egyre több sorozatot érint a világban terjedő járvány. A koronavírus miatt már számos versenyt és tesztet lefújtak, pénteken pedig sor került az első európai esemény törlésére, miután a Forma–E bejelentette, hogy elhalasztja az eredetileg április 4-ére ütemezett római versenyét. Az elektromos széria ezzel a kínai futama után már a második állomásáról kénytelen lemondani. A Forma–1 és a Forma–E szériáért felelős FIA eközben egyre komolyabb figyelmet fordít a járványhelyzetre. Az FIA Motorsport Világtanács pénteki ülése után bejelentették, hogy külön válságstábot állítottak föl, melynek feladata, hogy napról napra megvizsgálja a vírushelyzetet, és ennek megfelelően döntéseket hozzon arról, szükség van-e óvintézkedésekre, esetleg versenyek, események törlésére. „Gérard Saillant professzor, az FIA orvosi bizottságának elnöke részletes jelentést adott a koronavírus-járvány (COVID-19) legutóbbi fejleményeiről. Megalakult az FIA válságstábja, és minden második napon meg fogja vizsgálni, hogyan alakult a helyzet a világ minden táján” – állt az FIA közleményében. A szövetség emellett elismételte a korábbi közleményében is leírtakat, vagyis hogy alapos figyelemmel kísérik a történéseket, együttműködnek a tagszervezeteikkel, a futamszervezőkkel, követik az egyes kormányok és az Egészségügyi Világszervezet, a WHO iránymutatásait, valamint nyitva tartják annak lehetőségét, hogy ha a helyzet megkívánja, további programváltozásokat jelentsenek be. „Az FIA mérlegelni fogja a közeljövő naptári eseményeit az egyes bajnokságokban, és amennyiben szükséges, lépni fog a globális motorsport-társadalom és a szélesebb körű nyilvánosság védelme érdekében. Ez azt is magában foglalja, hogy ahol szükséges, ott elhalasztja a versenyeket” – állt a közleményben. A Forma–1-es idénynyitó Ausztrál Nagydíj a beutazási szigorítások ellenére továbbra sincs veszélyben, és Ross Brawn, az F1 sportigazgatója a héten azt nyilatkozta, hogy a bizonytalan bahreini és vietnámi hétvége esetében is úgy készülnek, hogy lesz verseny. A brit ugyanakkor kihangsúlyozta, biztosra már sehol sem mehetnek: „Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy meg lesz tartva az első három futam, de ez a helyzet napról napra változik, szóval muszáj folyamatosan reagálnunk, és a helyzetnek megfelelően kell reagálnunk” – fogalmazott. A Forma–1 egyelőre két eseményét halasztotta el a vírushelyzet miatt, az április 19-ei Kínai Nagydíjat már hetekkel ezelőtt lefújták, míg a héten a Pirelli és a Ferrari közös fioranói gumitesztjét napolták el bizonytalan ideig, noha azon csak a gumigyártó és a csapat tesztgárdája vett volna részt. A Forma–E eközben a kínai (Sanya, március 21.) és az olaszországi (Róma, április 4.) versenyét húzta ki, a MotoGP a katari (március 6-8.) és thaiföldi (március 20-22.) hétvégéjéről mondott le, miközben nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy a továbbiakban zárt kapus versenyeket tart. De törölték már a Superbike-sorozat katari állomását (március 13-15.), valamint a japán Super Formula szuzukai tesztjét és idénynyitóját (április 4-5.) is, miközben a német túraautó-bajnokság, a DTM az olaszországi monzából Hockenheimbe tette át a márciusi első téli tesztjét, és jelezte, nem enged be nézőket rá. Eseményeket az autósport eddig vagy azért halasztott el vagy törölt, mert az adott futam/teszt a járvány gócpontjainak közelében (Kína, Japán, Olaszország) lett volna, vagy mert a vendéglátó állam jelezte, hogy nem kívánja megtartani eseményét (pl. a MotoGP thaiföldi futamát), vagy mert az ország korlátozta bizonyos államokból érkezők beutazását, és ellehetetlenítette ezzel, hogy teljes lehessen a mezőny.

Az életedben a tűz milyen szerepet játszik? Gondolom, a lelked is ezzel rokon. Nem gazdag családból származom. Mivel nyolcan voltunk gyerekek – hat fiú és két kislány - igen szűkös körülmények között nőttünk fel. A tűzimádásom talán onnan ered, hogy nálunk nemhogy központi fűtés nem volt, de még kályha sem. A faszenet legyezgettük az udvaron, egy díszes széntartóban. Olyasmit képzeljen el, mint amilyenben manapság a grilleket sütik. Aztán, mikor a szén felizzott, bevittük a házba. Akkoriban nem nagyon tudtunk arról, mi a szén-monoxid. Örültünk, hogy kis meleghez jutottunk. Úgy, ahogy régen a magyarok is szabad tüzet raktak a sátorban vagy a konyhában, a kémény pedig a helyiség közepén volt. Ha egy tojást vagy krumplit akartunk sütni, beleraktuk abba a parázsló faszénbe. Máig él az emlékeimben annak a kovászos kenyérnek az emléke, illata, amit egy szimpla vasplatnin készítettünk. Más nem kellett hozzá. Mindig a tűz közelében akartam lenni, élveztem a látványát. Annyira, hogy kisfiúként egyszer majdnem rá is mentem. Volt egy kis megtakarított pénzem. Azon a bazárban egy egészen kevés lőport vettem, gondoltam, kipróbálom, mint a tűzijátékot. Először csak egy körömnyit dobtam a tűzre. Tetszett nagyon, ahogy lobbant. Felbátorodtam, és az egészet rádobtam. Akkorát robbant, hogy méterekre repített. A karom is megégett akkor. De a tűzimádattól ez sem tudta elvenni a kedvemet. Hogy emlékszel vissza a fiatalkorodra? Kalandos történet. Édesapám, aki tisztviselő volt, elég fiatalon, 44 éves korában meghalt, és 8 gyermeket hagyott maga után. Annyira szegények voltunk, hogy még a temetési költségekre is kölcsönt kellett felvennünk. Az édesanyám azt mondta: fiam, te következel. Neked kell dolgozni, hogy a két bátyádnak ne kelljen abbahagyni az iskolát. Számomra ez akkor természetes volt. Azzal viszont nem számoltam, hogy besoroznak katonának. Olyan fiatal voltam, hogy édesanyám lőgyakorlat előtt vattát tett az ingem alá, hogy ne üssön túl nagyot a puska. Hajnalban mentem katonai kiképzésre, utána dolgozni, este pedig az iskolába tanulni. Számomra a legkisebb könnyebbség is örömet okozott akkor, de fiatal voltam, bírtam. Úgy gondoltam, minél nagyobb terhelést viselek el, annál kitartóbb és erősebb leszek. Ahogy az ember immunrendszere is ellenállóbbá válik, ha edzésben tartja magát. Hogy kerültél végül a kurdisztáni hegyekből a budapesti Műegyetemre? Idővel az egyik bátyám elvégezte a főiskolát, így eltarthatta a családot. Édesanyám akkor azt mondta nekem: fiam, szabad vagy, mostantól azt lépsz, amit jónak látsz. A testvéred viszi tovább a stafétabotot. Az persze eszébe sem jutott, hogy külföldre is mehetek. Jött a rendszerváltozás, megdöntötték a királyságot, hatalomra került Szaddám Huszein, jó viszonyba került az akkori szocialista országokkal, és rengeteg ösztöndíjat hirdettek meg irakiak számára Kelet-Európában. Én is érdeklődtem a bagdadi művelődési minisztériumban. Emlékszem, akkor mindenki Moszkvába akart menni. Én is afelé kacsintgattam, ahogy az összes haverom. De ekkor közbeszólt a véletlen. Egy szintén kurd diákkal futottam össze, aki azt mondta: Karim, ne menj Moszkvába. Van egy sokkal jobb hely, Magyarország. Jelentkezz át, nem fogod megbánni. Ez a találkozás eldöntötte a sorsomat: 18 évesen elhagytam a szülőföldemet és Budapestre utaztam. Én ugyan nem iszom szeszes italt, de az érkezés örömére berúgattak az évfolyamtársaim magyar pálinkával. A magyar nyelvet mennyire volt nehéz megtanulni? Egyáltalán nem. Sokkal könnyebben ment, mint például az arab anyanyelvűeknek. Ők nem tudták ejteni az ny, a zs vagy a ty betűt. Én meg három hónap után már beszéltem, előadásokat hallgattam a Műegyetemen. Meggyőződésem, hogy valami rokonság van a kurdok és a magyarok között. Nemcsak a kiejtés ment könnyen, hanem sok olyan szót is felfedeztem, ami kurdul is nagyon hasonló. Azt azért is mondhatom teljes meggyőződéssel, mert amikor rokonaim érkeztek látogatóba, néhány nap után egyedül vásároltak a Lehel piacon. Miért építészmérnöknek jelentkeztél? Először közgazdásznak akartam menni. Akit érdekelt a politika, annak a zöme odament. Én bementem pár előadásra, és rájöttem, ez nem nekem való. Viszont mindig kreatív gondolkodású voltam, otthon folyton bütyköltem, és ügyesen rajzoltam. Azt mondtam magamban: olyan helyet kell választani, ahol rajzolni lehet. Akkor legyél építész - tanácsolták. Nem bántam meg. Alapos tudást és sok barátot szereztem a szakmában. Az egykori évfolyamtársaimmal máig tartom a kapcsolatot. A végzés után dolgoztál építészmérnökként? Persze, hogy dolgoztam az eredeti szakmámban is. Az Uvatervnél lettem tervező, de az izgága természetem miatt hamar kiderült, hogy nem tudok naponta 8 órát a tervezőasztal mellett ülni. Naponta hússzor mentem kezet mosni a fehér köpenyemben, hogy felállhassak kicsit a székből. Nyilvánvaló volt, hogy valami mást kell csinálnom. Olyat, ami szabadabb életet, kevesebb kötöttséget jelent. Ajánlgatták a gombatermesztést, de nem tetszett a pincék világa. Elvetettem. Hogy jött képbe gomba helyett a kandalló? Ha poénkodni akarnék, azt mondanám, kaptam egy égi jelet. Mégpedig a házasságkötésem napján. Addig egyetlen kályhát ismertem. Azt, amivel az albérletünkben fűtöttünk. Eljött az esküvő napja, ideérkezett Irakból két bátyám. Túl voltunk már a ceremónián és a banketten, és ünnepi ruhában visszamentünk a lakásba. A házi néni annyira szeretett bennünket, hogy mindent odakészített a tűzrakáshoz: fát, gyújtóst, brikettet. Én meg a nagy izgalomban úgy megraktam a kályhát, hogy amikor begyújtottam, belobbant az egész. A feleségem ott állt a hófehér menyasszonyi ruhájában, és egyszer csak: bumm. Csupa korom lett minden. Lehet, hogy emiatt a malőr miatt lettem kályhás. Nehogy ez még egyszer előforduljon velem az életben. De az arám jól viselte, ma is ő a feleségem. Magyar lányt vettél el? Igen. Nagyon szeretem a feleségemet. Egyetemistaként itt nem volt senkim. Úgyhogy, amikor elvettem Babikát, őt halmoztam el minden szeretetemmel. Meg a kisfiunkat, Árpádot, aki nem sokkal később megszületett. Olyan alomból, olyan kultúrából jöttem, amit a szeretet vezérel. Ez ingyen van, mégis ez a legdrágább, amit a családtól kaphatunk. Végzés után nem is akartam itt maradni. Akkor már, mint diplomás építész, a feleségemmel az oldalamon visszamentem Irakba, Kurdisztánba tanítani. A felségemnek meg akartam mutatni, honnan jöttem, hogy él a családom, miből élek, hogy tudja, mit vállalt, amikor hozzám jött. Akkor a fiunk, Árpád már kétéves volt. Reggelente elmentem az egyetemre, este jöttem vissza, addig meg a feleségem a családommal töltötte az időt. A nyelvet nem beszélte, de igyekezett alkalmazkodni. Segített főzni, megtanulta az ottani recepteket. A mai napig kurd ételeket főz nekem. Ráadásul veszélyessé is vált a helyzet Irakban. Szaddam és a kurdok között kitört a háború. A feleségemet távol akartuk tartani ettől, nehogy megijedjen. Egy nap, amikor épp tüzérségi párbaj zajlott, és a lövedékek a fejünk felett repkedtek, a feleségem megkérdezte édesanyámat, mik ezek a robbanások. A mama meg azt mondta neki: Szaddámnak születésnapja van, tűzijátékkal ünneplik. Ő hogy viselte ezt a helyzetet? Láttam rajta, hogy szomorú. Meg is értettem, hisz én a napjaimat tőle távol, munkával töltöttem, esténként találkoztunk csupán. Őneki nap közben a nagymama maradt, akivel kurdul kellett volna kommunikálnia. Nálunk természetes dolog, hogy a három generáció egy fedél alatt él. Mi nem mellőzzük az idősebbeket. Úgy tartjuk, hogy a fiataloknak szükségük van az öregek bölcsességére és élettapasztalatára, hogy ne kövessünk el az életben elkerülhető hibákat. Európában ez másként van, amivel én nem értek egyet. Itt alighogy kinőnek a tinédzserkorból a gyerekek, azonnal elhagyják a szülői házat. Magukra hagyják az öregeket. Szerintem ez nincs jól így. De visszatérve a feleségemre: egy idő után arra a döntésre jutottunk, hogy visszajövünk Magyarországra. Bár odahaza, Irakban jó fizetésem volt, mindent megtettem, hogy a feleségem ne érezze szorongva magát. Volt egy kis lakásunk a XIII. kerületben, azt fenntartottuk, hátha nem sikerül visszailleszkedni Irakban. És elkezdődött egy új fejezet az életünkben. A kandallós korszak. Még maradjunk egy percre Kurdisztánnál! Ahogy múlnak az évek, az ember mind gyakrabban emlékszik vissza a gyerekkorára. Gondolatban milyen gyakran térsz vissza a szülőföldre? Mennyire fontosak a gyökereid, a szélesebb értelemben vett családod? Sokat álmodok velük, egyre többet hívom őket. Hála az internetnek, ez most már megoldható. Régen az egész fizetésem ráment volna, ha 10 percet beszélek a családtagjaimmal. Most pedig látom is őket. Sokat gondolok haza. Hiányzik nagyon.... A családi gyökerek kapcsán meg kell kérdeznem: hol tanultál meg sütni, főzni? Láttalak ugyanis olyan tévéfelvételeken, ahol a saját készítésű kemencédben saját recept alapján sütsz ételt. Ez is Kurdisztánból ered? Nem, ez a szakmám hozadéka. Én a hangszerkészítővel hasonlítanám össze a mesterségemet. Aki a hangszert készíti, annak muzsikálni is tudni kell. Vagy ott az orvos, aki, ha feltalál egy új szérumot, először magának adja be. Aki kemencét épít, annak a sütés minden csínyját-bínját ismernie kell. Én is kötelezően kipróbálom, hogy süt a kemence. Ahogy elkészült, mindjárt befűtöttük, kipróbáltuk. Lehet, hogy egyszer-kétszer nyers maradt az étel, vagy odaégett, de minden ilyen alkalom újabb tapasztalattal járult hozzá, hogy a kemence is és az étel is tökéletes legyen. Gyakran csörög a telefonom, hogy mester, ajánljon receptet a kemencéhez. Amikor főztem, a stáb és a vendégek is hatalmas élvezettel ették azokat az ételeket, amelyekben a magyar és a kurd gasztronómiát vegyítettem. Nem komplikált ételekről van szó. Például, ha jöttek forgatni, összedobtam egy egyszerű tejfeles lepényt. Mondtam nekik, szaladjanak át a közértbe lisztért. Én meggyúrom, letakarom, hadd pihenjen, aztán már semmiből nem áll a kemencében kisütni. Borbás Marcsi is azt mondta: olyan finom kenyeret régen nem evett, mint amilyen az én kemencémben sült. A kemence melege vagy a grillsütőbe rakott étel illata ráadásul ünnepi hangulatot varázsol. Kivételes élmény elborozgatni a búbos kemence mellett a barátokkal, de az egész családot is összetartja. Gyászban, örömben egyaránt. Eszköz arra, hogy a merev, gépies gondolkodásból kiszakadjon az ember. Amikor a fiaméknál vagyunk, és látják, hogy felszáll a kéményből a füst, odagyűlik a család, az unokák meg egyre azt kérdezgetik: papa, mi készül? Mi a kedvenc ételed? A leves. Ott kezdődik, hogy egy felfűtéssel a külső kemencébe hat órán át lehet folyamatosan rakni a tepsiket. Ez maga a csoda. Napközben kisütjük, amit kell, aztán este, mielőtt lefekszünk, betesszük a levest éjszakára. Órákon át, szép lassan ott fő. Így minden íz benne marad. Az étel közvetlenül nem találkozik a tűzzel, hanem a visszasugárzása puhítja a belevalókat. Olyan finom levest gázon senki nem csinál, mint amilyen finom leves az én kemencémben készül.