A KRESZ egyértelműen kimondja: „A kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van.” Ennek ellenére 2018-ban csaknem ezer gyalogost ütöttek el a zebrán, ebből 29 baleset végzetes volt, 337 pedig súlyos sérüléssel járt. Ezért nagyon fontos, hogy javuljon a közlekedésbiztonság a zebráknál, de minden átkelőhöz nem lehet jelzőlámpát felszerelni. Viszont egyre több helyen vannak az intelligens- és okoszebrák, amelyekkel fokozható a gyalogosok biztonsága. A Magyarországon terjedő SafeCross okoszebra (Fotó: Solarway.hu) Pár hónapja átadták Budapest első okoszebráját Zuglóban. A Herman Ottó Általános Iskola előtti gyalogátkelőhely közelében több iskola, sportpálya és napközis tábor is található, ezért fontos volt, hogy minél biztonságosabb legyen az átkelés. Ám nem ez volt az első okoszebra Magyarországon, azt még 2016-ban adták át Debrecenben, és azóta több hazai nagyvárosban építettek hasonlót. Lássuk, hogyan működik! A hazai okoszebra A SafeCross nevű zebra attól okos, hogy az úttest mindkét oldalán egy-egy kamera figyeli, érkezik-e valaki a zebrához. Ha igen, akkor működésbe lépnek az aszfaltba épített LED-lámpák (mindkét irányban három-három), és villogással jeleznek. Emellett az út mindkét oldalán egy-egy reflektor is megvilágítja a gyalogost, így az autósok már messziről láthatják, ha valaki át akar kelni az úttesten.  Ez különösen szürkület után, valamint korlátozott látási viszonyok között, ködös, esős időben nagyon hasznos, de fáradtabb sofőröknek is nagy segítség, és így jóval könnyebben elkerülhetők a balesetek. Fényárban úsznak Bár Magyarországon főként a SafeCross rendszer van terjedőben, külföldön kissé eltérő megoldásokkal próbálkoznak. Az alapprobléma persze ugyanaz: a felfestések és a táblák nem mindig jól láthatók, a világítás sem mindig kifogástalan, a gyalogosokat pedig nem mindig veszik észre a járművezetők. A hasonló rendszerek zömében valamilyen LED-fény villog vagy világít az úton.  Van olyan, amelyikben piros csík világít, egy másikban pedig a zebra szélén fénylenek nagy méretű fehér négyzetek. Olyan intelligens zebra is létezik, amelynél a csíkokba szerelték a fényforrást, máshol pedig egyszerűen úgy oldották meg, hogy a gyalogos érkezésekor az utcai lámpák világítanak erősebben.  Sci-fibe illő intelligens aszfalt A Starling Crossing egyelőre a prototípus fázisában van, és teljesen más, sci-fibe illő megközelítést követ: az egész zebra környékén LED-ekkel van „kikövezve” az úttest, ha pedig valaki át akar menni a túloldalra, maga a zebra jelenik meg az úton, mint valami hatalmas, földre terített kivetítőn. Ha pedig a gyalogos átkelt, egyszerűen eltűnik a zebra. A gépi tanulással működő rendszer kamerákkal figyeli az autókat, a bicikliseket és a gyalogosokat, és arra is képes, hogy oda rajzoljon zebrát, ahol a gyalogosok általában átkelnek az úton. Starling Crossing – Interactive Pedestrian Crossing from Umbrellium on Vimeo. Várni sem kell a zöldre Bécsben tavaly olyan intelligens közlekedési lámpát adtak át, amellyel azokat a gyalogos jelzőlámpákat lehet kiváltani, ahol gombbal kell jelezni, ha át szeretnénk kelni az úttesten. Az első, iskola közelében felszerelt rendszerrel elfelejthetjük a türelmetlen nyomogatást, ugyanis egy szenzornak köszönhetően már nyolc méterről érzékeli a zebrához közeledő gyalogost. Ezután a közelben működő miniszámítógép kiszámolja, mikor ér a gyalogos az átkelőhöz, és továbbítja az adatokat a lámpának. Mire a zebrához ér a gyalogos, a lámpa zöldre vált, így rögtön át is kelhet az úttesten.  Egy zászló is sokat segít A zebrán való áthaladást egyébként nem csak hipermodern technológiával, hanem egészen egyszerű, mondhatni barkácsmegoldással is lehet javítani: ez a zebrazászló, amit itthon egy gödöllői lakos honosított meg. Az úttest két oldalán egy-egy dobozban sárga színű zászlók vannak. Amikor a gyalogos át szeretne kelni, kivesz egy zászlót, ezt a magasba tartva átsétál a túloldalra, ahol a zászlót beleteszi a dobozba.  Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA saját Youtube-csatornáján tett közzé rövid felvételt a SpaceX űrhajózási vállalat kísérleti űrhajójával szombatra virradóra történt balesetről. A hozzáfűzött rövid kommentárból kiderül, hogy a robbanás akkor történt, amikor töltötték fel kriogén üzemanyaggal (cseppfolyós nitrogénnel) az űrhajó tartályait. Az első robbanás következtében az űrhajó megemelkedett, majd a deformálódott hajótest a földnek csapódott és felrobbant. Tavaly novemberben is felrobbant a Starship (Csillaghajó) korábbi, MK1 kódjelű prototípusa. A NASA szerint a szombatra virradóra balesetet szenvedett űrhajó összeszerelésénél olyan változtatásokat eszközöltek, amelyek megakadályozzák az újabb balesetet. Az SN1 kódjelű prototípussal a közeljövőben kellett volna végrehajtani tesztrepülést. Elon Musk, a SpaceX alapítója többször hangsúlyozta, hogy azért alapította 2002-ban a vállalatát, hogy hozzásegítse az emberiséget a Mars benépesítéséhez. Ezért határozta el a száz fő szállítására alkalmas Starship megépítését. Musk tavalyi szeptemberi bemutatója alkalmával azt mondta, hogy az űrhajó a Naprendszer más helyszíneire, így a Holdra is eljuthat, és nem csak egyszer lehet majd használni. A vállalatalapító akkoriban fogadkozott, hogy a Starship várhatóan egy-két hónapon belül megteszi első útját, közel húsz kilométeres magasságba emelkedik, majd visszatér a Földre. A két baleset miatt azonban Musk tervei halasztást szenvednek. A NASA legkorábban a 2030-as évek közepén tart megvalósíthatónak egy Mars-missziót.

A rendelkezésre álló adatok szerint egy Csorna felől Győr irányába közlekedő személygépkocsi ütötte el a gyalogost, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. A rendőrségi szemle ideje alatt az M85-ös autóút érintett szakaszán útlezárás volt érvényben, a rendőrök a Győr felé haladókat Csornánál elterelték a 85-ös számú főútra, a közlekedők Kónynál térhettek vissza az M85-ösre.

- A vezetést, ahogyan a legtöbb gyerek, én is biciklivel kezdtem – emlékezik.  – Annyira megszerettem, hogy még versenyeztem is, a Tatabányai Bányász színeiben. Kategóriát váltottam, a motorozás következett. A hetvenes években az MZ volt a menő, azzal mentünk hát mindenfelé a barátaimmal. Határon innen és túl: bebarangoltuk az akkori szocialista országok közül Csehszlovákiát, az NDK-t és Lengyelországot, többször is. - Mikor érkezett meg az első autó? - Ha jól emlékszem, éppen 45 évvel ezelőtt, amikor 25 éves lettem. Nem lógtam ki az átlagból, amikor márkát „választottam”, egy használt Trabantra futotta. Semmi baj nem volt vele, vigyáztam rá és talán szerencsém is volt, ahogyan a többi autómmal. Persze, hogy nem száguldoztam vele, az nem az én világom, no meg nem a Trabi világa. Folytatódtak a külföldi utak, közben vártam az új kocsit, akkoriban előjegyzésre lehetett kapni. Drezdába készültünk, az indulás előtt megérkezett, az NDK-ból, az is Trabant volt. Már indulhatott is vissza a szülőföldjére. - Azért léteztek akkoriban más márkák is... - Hogyne, sokkal komolyabbnak számított a Wartburg. Egy ideig a barátomé volt, később az én hűséges társam lett. Szintén a haverokkal vágtunk neki egy nagy utazásnak. Ausztria, Németország, Svájc, megint Ausztria, végül az akkori Jugoszlávián keresztül jöttünk haza. A svájci hegyekben megizzadtunk néha, amikor felmelegedett a hűtővíz. Amikor feltorlódott mögöttünk a sor, udvariasan félreálltunk. Alaposan megbámulták a járgányt a helybeliek, amikor elhúztak mellettünk, ilyet ritkán lehetett látni a vasfüggöny nyugati oldalán. Később Zaporozsecem is volt, akkor Zápor Jóskának is becézték. Többen figyelmeztettek, sok bajom lesz vele. Nem lett igazuk. - Soha nem vágyott különleges autóra? - Nem. Jó, azért bevallom, hosszabb ideig egy Alfa Rómeó volt a társam az utakon, de nem a csúcskategóriás modell. Bevált, valódi társam volt, zokszó nélkül fogadta, amikor váratlanul nagyobb utakra kellett indulnunk, Hamburgba vagy Firenzébe. Nem véletlen, hogy most is van a családban. Persze nem csak szórakozásra használtam hűséges és kitartó társaimat, hanem munkára is. Az volt a feladatuk, hogy először megkeressék a saját árukat, utána pedig az utódjukét, majd elbúcsúztunk. És a munka: a kilencvenes évektől kezdve rendszeresen jártam Németországba, kéthetes turnusokba. Faragtam, sokat restauráltam is. Egy régiségkereskedőtől kaptam címeket, és mentem, mentem... – aztán haza, tatabányára, majd vissza, általában Bajorországba. Mozgalmas, fárasztó évek teltek így el, de nem bántam meg. - Amikor ennek az időszaknak vége lett, kevesebbet kellett a volán mögé ülnie? - Valamennyivel. Annyit változott a helyzet, hogy mostanában inkább az országot járom. Az utóbbi években negyven helyen volt kiállításom. A svábok életéhez, mindennapjaihoz és ünnepeihez kapcsolódó dolgokat próbálom meg elővarázsolni a fából, aztán bemutatni mindenfelé. - Látom, rajtra készen áll egy Renault Clio az udvaron... - Igen, a több német, a szovjet és az olasz után egy francia társam lett az utakon. Többen mondják, hogy kicsi, miért nem próbálkozol egy nagyobbal. Mondom nekik, tényleg kicsi, látom, de nekem jó. Teszi a dolgát, ahogyan én is.   FOTÓK: Zantleitner Ingrid