Azt mondják, a csúcson kell abbahagyni – a Peugeot azonban az előző évszázad kilencvenes éveinek elején épp csak kezdett belemelegedni a hosszú távú autóversenyzésbe. A sportautó világbajnokságban tett, korai szárnypróbálgatásokat villámgyorsan követték a sikerek, ám egyetlen ragyogó évad után a márka új célokat tűzött ki maga elé, és a Le Mans-i 24 órás versenyen diadalmas technikát a Forma-1-ben tervezte hasznosítani. (Az írás első részét itt olvashatják.) Hogy milyen távlatok lettek volna a márka előtt, jól jelzi, hogy 1993-ban behúzott fékekkel – azaz előző évi versenyautókkal, valódi elköteleződés nélkül – is hármas győzelmet tudtak aratni Le Mans-ban. A következő másfél évtizedben az ügyfélcsapatok részére fejlesztett és szállított motorok képviselték a Peugeot-t a szériában. Az egyik istálló egy régi ismerős új vállalkozása volt: a hetvenes és nyolcvanas években komoly sikereket jegyző Gérard Welter ezúttal saját neve alatt állt rajthoz. A Welter Racing (WR) könnyű, apró, megbízható autókat fejlesztett, amelyek a Peugeot négyhengeres turbómotorjával szinte szárnyaltak. 1993-ban, a búcsú évében kategóriagyőzelmet aratott az istálló, és bár a következő években is a mezőny legígéretesebbjei között jegyezték az autókat, a siker rendre elkerülte őket. 1997-ben pilótájuk, Sebastien Enjolras halálos balesetet szenvedett az időmérő edzések során, és ennek hatására a szervezők betiltották a könnyű, nyitott spider típusú versenyautók használatát. A Welter Racing 2000-ben vadonatúj konstrukcióval tért vissza, az LMP675 kódjelű versenyautó három éven át dobogós helyen végzett Le Mans-ban. Ezt követően az istálló más géposztályokban, más motorbeszállítókkal próbált szerencsét, ám soha nem értek el olyan kiváló eredményeket, mint a Peugeot motorjaival. A másik istálló, amely életben tartotta a Peugeot szellemét Le Mans-ban, a Pescarolo volt. Névadója, Henri Pescarolo versenyzőből avanzsált csapattulajdonossá, és amint ezt megtette, a Peugeot 3.2 V6-os turbómotorjával szerelte fel saját fejlesztésű autóit. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően a Pescarolo Sport egészen 2003-ig versenyképesnek bizonyult, autóik rendre a dobogó közelében végeztek. Ekkora azonban már a Peugeot is dolgozott a visszatérésen. A nagy bejelentést 2006-ban tették meg, abban az évben, amikor Le Mans-ban először álltak rajthoz dízelmotoros autók. A Peugeot szintén erre a technikára tett fel mindent, és 2006 szeptemberében be is mutatta a Peugeot 908 első formai koncepcióját, a forradalmian újszerű V12-es dízelmotorral egyetemben. Az 5,5 literes erőforrás fejlesztését és tesztelését hatalmas sajtóérdeklődés kísérte. A Peugeot 2007-ben hivatalosan is visszatért a hosszú távú világbajnokságba, nem is akárhogyan: a két 908 HDi FAP versenyautó a Le Mans széria összes futamát megnyerte – egyetlen kivétellel. A Le Mans-i 24 óráson ugyanis elpártolt a francia márka mellől a szerencse, a csapatnak be kellett érnie az ezüstéremmel. Vigasztalást nyerhettek azonban a bajnokságban, ahol elnyerték  az LMP1 konstruktőri címet. 2008-ban balszerencse kísérte a márka részvételét a bajnokságban, a 908 HDi FAP hiába bizonyult rendre a leggyorsabbnak, a bajnoki címtől – és a Le Mans-i győzelemtől – elesett a Peugeot. A szezont mégis emlékezetessé tette egy különlegesség, amelyet az évadzáró versenyen, Silverstone-ban leplezett le a Peugeot. A 908 HY, a márka első hibrid-elektromos versenyautója versenyen kívül demonstrálta a benne rejlő potenciált: a 60 kW-os villanymotorral szerelt prototípus lekapcsolt belső égésű motorral haladt végig a boxutcán, ez pedig a rendszer 45 kilogrammos extra tömege fejében jelentős üzemanyag-megtakarításokat ígért. 2009-ben a Le Mans-i 24 órás futamra koncentrált a Peugeot, így távol maradtak a világbajnokságtól. Miután négy független futamon három győzelmet szereztek, magabiztosan érkeztek meg a Circuit de la Sarthe-ra, ahol tizenhat év után ismét diadalt arattak: a kettős győzelmet a harmadik autó hatodik helyezése tette még édesebbé. A futamon egyébként egy negyedik Peugeot 908 is részt vett, méghozzá a régi ismerős Pescarolo Sport színeiben, a 2008-as fejlesztésű autó azonban balesetet szenvedett, és kiesett a versenyből. 2010-ben ismét elérte a csapatot Le Mans átka: a számos magabiztos futamgyőzelem, valamint a konstruktőri világbajnoki cím sem tudta elfeledtetni a csalódott stábbal, hogy a Peugeot hiába futott körrekordot Le Mans-ban, végül egyetlen autója sem tudta teljesíteni a 24 órás futamot. A 2011-es évadra a megváltozott szabályzat miatt vadonatúj konstrukcióval állt elő a gyár. A 3,7 literes, V8-as dízelmotorral szerelt autó nagyobb első kerekeket és hátsó „cápauszonyt” kapott, és bár első versenyén alulmaradt egy független csapat által nevezett 908 HDI FAP-pal szemben, a szezon további részében rendkívül veszélyes, ütőképes ellenfélnek bizonyult az új versenyautó. A ragyogó szezont egyetlen folt árnyékolta be – Le Mans-ban újfent alulmaradt a márka, és bár a második, harmadik és negyedik, valamint (egy független 5.5 V12-es dízelmotoros Peugeot 908 révén) az ötödik helyet sikerült megszerezniük, ez a sporttörténeti különlegesség nem vigasztalta őket. A stáb már csak abban reménykedhetett, hogy a vadonatúj fejlesztésű 908 Hybrid4 2012-ben megtörheti a jeget, a vezetőség azonban az utolsó utáni pillanatban – a pilóták már úton voltak az első futam helyszínére – törölte a márka nevezését a bajnokságból. A márka rajongói és munkatársai több mint tíz éven át reménykedtek a visszatérésben, de a várakozásnak hamarosan vége: a Peugeot a 2022/23-as évadban hivatalosan is visszatér annyi felemelő diadala és szívszakasztó kudarca helyszínére, Le Mans-ba. A vadonatúj szabályrendszer szerint fejlesztett Hypercarral harmadik ízben vág neki a hosszú távú világbajnokságnak a márka, remélve, hogy hamarosan megszerezheti negyedik győzelmét a világ legismertebb autóversenyén, a Le Mans-i 24 órás futamon. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!