Toni Schmücker 1975-től 1982-ig volt a Volkswagen vezérigazgatója. Tőle olvastam anno egy megállapítást: akkor érkezik el az autózás csődje, amikor többe kerül az autóval állni, mint menni. Gondolkozzunk el, ott tartunk már, vagy csak öles léptekkel menetelünk feléje?

Figyelemre méltó jelenség, hogy autóipari és autókereskedelmi cégvezetők, szakemberek, illetve autós újságírók is egészen másképp beszélnek, nyilatkoznak meg hivatalosan, mint magánbeszélgetésben. Korunk egyik rákfenéjét vélem felfedezni ebben.

Történelmi korunk végstádiumában járunk. Valami nagyon más jön, és a változás javában tart. Hogyan kellene erre reagálnia az autóiparnak, az autósoknak, és hogyan reagálunk a valóságban?

A történelemben nincs sok értelme a „mi lett volna, ha” kérdéseknek, mégis szórakoztató eltűnődni rajtuk, különösen, ha jól megvilágíthatnak jelenkori problémákat. Most azt próbálom elképzelni, egy mai apropóból, hogyan nézne ki a világ, ha előző földtörténeti korokban nem alakul ki kőolaj-kincs...

Korunk vezető témája, hogy miképp lehet megőrizni pazarló életmódunkat, miközben egyre rövidebb idők alatt duplázódik meg az emberiség. Megsúgom: nem lehet, délibáb a fenntarthatóság. Jó magyarázatát láttam ennek Etiópiában, közreadom.

Mennyivel haladóbb, modernebb szellemiségű az Európai Unió, az évszázadok óta megmerevedett szabályok bilincsébe vert Indiánál? Érdekes eltűnődni rajta.

Döbbenetesen gyors és nagyhatású változás megy végbe a szemünk előtt: már nem járműben vagy járművön ülve, állva közlekednek az emberek, hanem szinte mesébe illő módon, álldogálva suhannak. Az új mikromobilitási eszközök alapvetően forgatják fel szokásainkat és megszokásainkat, városképünket és...

Egymás után jelennek meg borzalmas hírek arról, hogy már megint vonattal ütközött egy autó, emberek haltak meg, és jelentős kár keletkezett. Mi lehet e mögött, és mit lehetne tenni az ilyen tragédiák elkerülésére?

Európában dühöng a járványszerű villanyautó-láz, brüsszeli nyomásra kormányok adnak jelentős kedvezményeket elektromos vagy hibrid autók vásárlóinak, kellemetlenkedő kitiltásokkal igyekeznek elvenni a kedvet a dízel- és benzinmotoros járművektől, sőt – például Norvégia – adminisztratív...

A Gondolatjel nem típusbemutató, még kevésbé burkolt reklám. Jelenségeket mutat be, és gondolkoztat el rajtuk. Most azt, hogy egyazon márkánál hogyan követ, azonos néven, családbarát kocsi egy minimális használati értékű férfiasságnövelőt.