Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai
A szemkontaktus az emberi kommunikáció egyik fontos eszköze. Egyetlen pillantással jelezhetjük, hogy figyelünk, utalhatunk a szándékunkra, bizonytalanságot vagy együttműködést fejezhetünk ki. A tekintetünk gyakran több elárul rólunk, mint a kimondott szavaink. Nem véletlen, hogy a mindennapi életben ösztönösen keressük a másik pillantását.
Hasonló ereje van a szemkontaktusnak a közlekedésben is, ráadásul gyakran jóval nagyobb a tét, a testi épségünk. A forgalomban folyamatosan figyelni kell a másikra, észrevett-e minket, számít-e ránk, betartja-e a szabályokat. A tekintetek összetalálkozása ilyen esetekben nem udvarias gesztus, hanem egy olyan eszköz, ami fokozza a biztonságot. Különösen olyan helyzetekben, amikor fontos tisztázni, megkapjuk-e az elsőbbséget.
A gyalogosok szempontjából kiemelkedő szerepe van a szemkontaktusnak, és hatással van az autóvezetők viselkedésére. Egy francia kutatásból kiderült, hogy a sofőrök csupán 45 százaléka állt meg a zebránál, amikor a járda szélén várakozó gyalogos nem nézett a szemébe. Ám amikor felvették egymással a szemkontaktust, az autósok 68 százaléka megadta az elsőbbséget.

Ha megvan a szemkontaktus, gyakrabban engedik el a gyalogost az autósok
Természetesen ha valaki felénk néz, még nem jelenti azt, hogy észre is vett minket, az pedig további kérdés, hogy el is enged-e minket. Viszont ha nem néz ránk, másfelé figyel – például kanyarodás közben vagy egy kereszteződésben – jó eséllyel feltételezhetjük, hogy nem is látott minket. Ilyenkor nagyon kockázatos gyalogosként lelépni az úttestre, vagy bármilyen manőverbe kezdeni egy járművet vezetve. Önmagában a szemkontaktus nem jelent garanciát semmire, de extra visszajelzést ad arról, hogy a másik közlekedő tud a jelenlétünkről.
Jelentőségét jól mutatja, hogy a szemkontaktus bekerült az új magyar KRESZ tervezetébe, amely így határozza meg a fogalmat: „két közlekedő összetekintő jelzése egymás felé annak biztosítására, hogy az elsőbbségi szabályokat betartani és ezeket elfogadni szándékoznak”. A tervezet a gyalogosok szempontjából külön kiemeli a szemkontaktus szerepét. Ha a gyalogos át szeretne kelni a zebrán, akkor ezt
„a zebra felé irányuló mozgásával vagy kézjelzéssel kell jeleznie, keresve a szemkontaktust az úttesten – a hozzá legközelebbi forgalmi sávban – közlekedő jármű vezetőjével”.
A gyalogos csak akkor léphet le a zebrára, ha meggyőződött arról, hogy a közlekedő jármű biztonságosan meg tud állni az átkelőhely előtt, vagy szemkontaktus felvételével megbizonyosodott arról, hogy az autós észlelte a szándékát, és megadja az elsőbbséget. Ráadásul ha több sáv van az úttesten, ezt minden sáv előtt meg kell tennie. A szemkontaktus mint megelőző eszköz fokozza a biztonságot, de kétséges, hogyan lehet például egy baleset után bizonyítani, törekedett-e rá a gyalogos. Az is kérdés, nem hárul-e túl nagy felelősség a gyalogosra azzal, hogy sávonként meg kell győződnie a biztonságos átkelésről, miközben elsőbbsége van a zebrán.

Érdemes keresni a másik közlekedő tekintetét, mert a szemkontaktus fokozza a biztonságot
A járművezetőkkel kapcsolatban is megjelenik a szemkontaktus az új KRESZ szövegében. Egyrészt törekedni kell rá akkor, amikor valaki lemond az elsőbbségéről, illetve olyan helyzetben, amikor nem lehet meghatározni, melyik járműnek van elsőbbsége.
Meg kell jegyezni, hogy bár a szemkontaktus nagyban segítheti a biztonságos közlekedést, sok esetben nincs rá lehetőség. Éjszaka, amikor vakítanak az autók fényszórói, képtelenség a sofőr szemébe nézni, és a tükröződő szélvédőkön sem mindig könnyű átlátni.
Egy másik kutatás rámutatott, hogy a gyalogosok túlnyomó többsége már jóval azelőtt lelép az úttestre, hogy láthatnák a sofőrt vagy a tekintetét. Átlagos fényviszonyok mellett az emberek 90 százaléka 15 méterről sem tudta felmérni az autós tekintetét, 30 méterről magát a sofőrt sem látta. Ez azt jelenti, hogy a járókelők szinte kizárólag a jármű mozgása alapján döntenek arról, biztonságos-e az átkelés. Nem azért, mert nem keresik a szemkontaktust, hanem mert nagyobb távolságból még városi tempónál sem lehet megteremteni.

Távolabbról nem könnyű felvenni a szemkontaktust, de sok helyzetben nagyon hasznos
Ennek ellenére számos olyan helyzet létezik, amikor megoldható és nagyon sokat segít, ha a közlekedők egymásra néznek. Például amikor egy autó rákanyarodik a zebrára, akkor a gyalogos egy pillantással felmérheti, figyel-e rá a sofőr (ilyenkor a járókelőnek van elsőbbsége, de biztos, ami biztos). Autóval is hatékony módszer, ha sűrű forgalomban, sávváltás, besorolás előtt összenéznek a sofőrök, és bizonytalan helyzetekben a bringásoknak is nagy segítség, amikor látják az autós arcán, hogy észrevette őket.
A szemkontaktus nem csodafegyver, és nem írja felül az elsőbbségi szabályokat. De segít értelmezni a helyzetet és felismerni a veszélyt. Ezért ha van rá lehetőség, mindig érdemes keresni a másik tekintetét, mert javítja az együttműködést a forgalomban, és pluszbiztonságot adhat nemcsak a gyalogosoknak, hanem minden közlekedőnek.
Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történetünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!
