Illusztrációk: l’aventure peugeot A sikeres és életképes ipari vállalkozások ismérve, hogy tevékenységeiket nem korlátozzák egyetlen szakterületre. Ellenkezőleg: erősségeiket folyamatosan fejlesztve mindig ott kamatoztatják kompetenciájukat, ahol arra piaci lehetőség mutatkozik, az itt szerzett tapasztalatokat pedig újabb területeken hasznosítják. Amikor a Peugeot család 1810-ben megalapította öntödéjét, nem telt bele sok idő, hogy felismerjék: a nyersacél mellett készárut is forgalmazhatnának. Kohászati ismereteik lehetővé tették számukra, hogy kiváló minőségű fűrészlapokat gyártsanak, majd miután itt elismertségre tettek szert, időközben elsajátított vágásgeometriai tudásukat is felhasználva kávéőrlő szerkezetek fejlesztésébe és gyártásába fogtak. Ezt követte pár évtizeddel később a kerékpár, majd a motorkerékpár és végül az automobil… cikkünk azonban nem ezekről a jól ismert termékekről szól. Amikor ugyanis a Peugeot 1882-ben forgalomba hozta első velocipédjét, az maga is egy kacifántos evolúciós folyamat eredményeként jött létre. A kor fogalmai szerint modern kerékpár gyártásának talán a legfontosabb feltétele a könnyű, mégis stabil kerék előállításának a képessége volt. Ehhez pedig kulcsfontosságú volt, hogy vékony, mégis szilárd, megfelelően terhelhető fémküllőket tudjon beszerezni a gyártó. A Peugeot-nak nem kellett a szomszédba mennie a know-how-ért, hiszen ekkor már évek óta készített vékony, mégis erős nyeleket esernyőkhöz, napernyőkhöz. Erre a tudásra pedig a korabeli női divatot követve tettek szert… A fűző évszázadokon át volt a női (és olykor a férfi) ruhatár alapdarabja. Amikor pedig a Peugeot rájött, hogy a vékony és rugalmas acéllemezekből nem csak fűrészlapot, hanem a gyártás módosításával akár fűzőmerevítőket is lehet gyártani, kiváltva a korábban használatos, drága és törékeny bálnaszila merevítőket, egy látszólag végtelen piac nyílt meg a vállalat számára. A fűző persze idővel kiment a divatból, mert a divat már csak ilyen, ám jött helyette valami sokkal jobb: nem más nyújtott akaratlanul segítő kezet a Peugeot-fivéreknek, mint III. Napóleon felesége. Hogy ne kelljen a világ orrára kötnie várandósságát, Eugénia császárné, aki kora divatdiktátorának számított, visszahozta a francia forradalom idején kegyvesztetté vált krinolin divatját. A francia crinoline szó jelentése lószőrszoknya, ami pontosan leírja a ruhadarab lényegét: a terebélyes abroncsot, amelyet a hölgyek felsőruházatuk alatt hordtak, eleinte durva lószőrrel keményített pamutból készítették. A vaskos szerkezet nehéz volt, és nem levegőzött, ami meglehetősen kényelmetlenné tette viselését. A Peugeot-nak viszont remek ötlete támadt: mindössze 0,3 mm vastag, 3 mm széles acélszalagokat gyártottak, amelyekkel ugyanolyan tartást adhattak az alsószoknyának, viszont a tizedére (3 kilóról 30 dekára) csökkentették annak tömegét. Ráadásul, mivel a vászon elveszítette merevítő szerepét, könnyed, jól szellőző anyagból készülhettek a krinolinok. A polgárság tapsolt: a hölgyek nem csak felszabadultabban öltözködhettek, de könnyedebben, elegánsabban is mozoghattak, ez pedig rajtuk kívül a férfiaknak is kedvére volt. Császári viselet, amely ráadásul kényelmes és csinos is? A Peugeot Frères alig győzte kielégíteni a keresletet. A valentigney-i üzemben naponta ezer krinolint gyártottak, amelyeket Franciaországon túl egész Európába exportáltak – ekkoriban egyértelműen ez volt a cég legfontosabb terméke. A fivérek azonban már ekkor előre tekintettek: a fémszalag gyártási technológiájából kiindulva ekkor léptek rá arra a fent vázolt útra, amelynek a végén megszületett Armand Peugeot első velocipédje. Felmerülhet azonban a kérdés: hogyan tudott ruhaneműt előállítani egy fémipari vállalat? Nos, a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: a Peugeot ugyanis a XIX. század derekán a textiliparban is legalább akkora nagyhatalomnak számított, mint a hengeráruk és szerszámok gyártásában. Kanyarodjunk vissza a XIX. század első éveibe, a családi vállalkozás alapításához. Míg ugyanis a két idősebb Peugeot-fivér, Jean-Pierre és Jean-Frédéric a családi gabonamalmot átalakítva öntödét nyitott, öccseik, Charles-Christophe és Jean-Jacques az egykori malom alatt pamufonót létesítettek. A szerény kezdetek után robbanásszerű növekedésnek indult a vállalkozás, 1813-ban megnyitották második fonójukat. Ezzel párhuzamosan szövetipari eszközöket is gyártottak, méghozzá saját fejlesztésű gépek segítségével. Jean-Jacques fia, Constant Peugeot 1830-tól már egész Európát ellátta kiváló minőségű szövőszék-alkatrészeivel – ezekben az években az ő leányvállalata, a Constant Peugeot & Cie volt a cégbirodalom legerősebb tagja. Mégsem ezt volt Constant Peugeot legnagyobb érdeme. Amikor ugyanis atyja és nagybátyja tífuszban elhunyt, az általuk alapított textilipari cég hanyatlásnak indult, és csődbe ment. Az ifjú Constant tehetetlenül nézte a vállalkozás hanyatlását, ám nem mondott le arról, hogy egyszer majd helyreállítja a családi márka egykori fényét. Erre pedig – igaz, évtizedekkel később – a kor legújabb találmánya: a varrógép kínált számára lehetőséget. Constant nem csak jó üzletember volt, de eszes feltaláló is, aki több ponton tökéletesítette a kezdetleges konstrukcióit. A Peugeot első varrógépe 1867-ben mutatkozott be, és azonnal elnyerte a Párizsi Világkiállítás aranyérmét. Az évtized végére 700 főt foglalkoztató üzem ontotta magából a Peugeot márkájú varrógépeket, Constant pedig hasonló tempóban szabadalmaztatta korszakalkotó újításait. Nem csoda, hogy termékeiket a legjobbak között tartották számon Európa-szerte. Az üzletág az 1930-as évek végéig folyamatosan fejlődött és virágzott, hogy aztán a második világháború hajnalán annyi más vállalkozással együtt végleg eltűnjön a süllyesztőben. Ezen két, tartósan sikeres üzletág mellett csupán epizódszerephez jutott a Peugeot Frères harmadik textilipari tevékenysége: a mosógépgyártás. Az 1920-as évektől kezdve háromféle kapacitással készítették a modern belső szerkezettel felszerelt masinákat háztartások, ispotályok és szállodák számára. A Peugeot persze nem lett volna Peugeot, ha a kínálatot nem bővíti innovatív gépezetekkel: katalógusukban így olyan kiegészítők is szerepeltek, mint az óránként 50 kilogramm vizes ruhanemű szárítására alkalmas centrifuga, vagy az egy méter széles vásznakkal is elboldoguló vasalógép. Ki tudja, hova fejlődhetett volna ez az üzletág, ha nem jön közbe a gazdasági világválság. A harmincas években azonban még nem volt kellőképpen önfenntartó az ágazat, így a Peugeot úgy döntött, más, stabil tevékenységeire összpontosít, és távozott a mosógéppiacról. Ma már magától értetődő az az inkluzív szemlélet, amely a Peugeot-fivéreket tevékenységeik megválasztásakor vezérelte évtizedeken át. Százötven-kétszáz évvel ezelőtt azonban nagy merészség és némi látnoki képesség is kellett ahhoz, hogy egy alapvetően kohászattal és gépiparral foglalkozó vállalat ne csak férfi vásárlóiban gondolkodjon, hanem a társadalom másik fele irányába is nyisson. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!