Az autóipar fokozatosan újjáéledő fellegvára, Detroit. Súlyos mínuszok a téli hónapokban, fagyos tavasz, Michigan állam országszinten leggyatrább útjai. De a kocsik egész pofásak legalább, és persze böszme nagyok. Tessék hátradőlni, a cikksorozat első részével kezdődően fokozatosan elkalauzollak Amerika számunkra igen más autós világába, vagy legalábbis egy próbát teszek egy szeletének bemutatásával. Hol is kezdjem? Végre egy tisztességes V6-os szívómotor dübörgött alattam hazafelé a reptérről. Semmi downsizing, meg turbós bajok részecskeszűrővel. Hosszú fokozatok, inkább nyomatékos erőkialaktás és szép szívó hang. Ez egyszer nem nagyon izgatott a fogyasztás. Vajon ezek az amcsik ezzel mindig így vannak?  Sok család álma 7-8 üléssel: Honda Pilot. Álltólag van magyar, aki behozatott magának. Trump apót sokan szidhatják a környezetvédelmi kezdeményezések felrúgásával, azonban egy drogos huszonévesekből álló és szanaszéjjel költekező országból próbál talán valamit kihozni, újragondolni azt, hogy mi a jó Amerikának egyelőre, és nem a világnak, rövid távon. Autós vonatkozásban, szeretné elérni, hogy a General Motors, a Chrysler és a Ford termékeit válasszák inkább a vásárlók adott kategóriákban, illetve ösztönzi a konstruktőröket, hogy ne a világ másik felére vagy az olcsó Mexikóba telepítsék gyártósoraikat vagy bővítéseiket. Maradjanak az USA-ban, teremtsék csak a hazai értéket. A védővámok és az észak-amerikai kontinens belső áruáramlásának elősegítése ezért születtek meg  (USA-Kanada). Egy jó ütemben fejlődő és az ország szempontjából kulcsfontosságú iparágat csak az EU vágna tönkre 95 g/km-es szén-dioxid kibocsátású flottaátlaggal. Éppen úgy időzítve, hogy az öreg kontinens mára megmaradt egyetlen egy ütőkártyáját akarja eldobatni; sajnos még mindig kevesen kátják be, hogy az Audi-BMW-Mercedes és ezek csoportosulásai nélkül nagy nullák vagyunk, de csak kap pár pofont a szegmens a dízelbotránnyal kezdve. Kínában már mindent gyártanak, kitaláltak és fejlesztenek, a fél világ informatikai rendszerét a Gangesz partjáról menedzselik, az USA-nak pedig a hadiipara az utolsó mentsvára a gigantikus adósságaival. Ilyen szemmel nézve rövid távon talán elgondolkodtatóak a tények. Tiltott gyümölcs: 208 lóerőt is tud a Honda Civic 1.5-ös turbója az amcsi Si-ben. Nálunk rés tátong a 182 és 320 lóerős Civic-ek között. És akkor most hirtelen értsük meg azokat, akik benzinzabáló, 30-40 koporsóval reprodukálható méretű pickuppal vagy truckkal járnak öltönyben munkába? Néha motort vagy csónakot visznek rajta. Tény, hogy buszt alig látni, vonatjárat akad, meg a nagyvárosok belsejében metró is rendelkezésre áll. De ilyen méretű kontinensen talán a világ összes nyersanyaga elfogyna, ha svájci vasút szintű közlekedést alkotnának az okosok. A hatalmas távolságok miatt ezek itt repkednek inkább, minden másra pedig ott az autó – 14 évesen külön engedéllyel már lehet vezetni tanulni, 16 évtől pedig mindenkinek jogsija van, sokan dolgoznak a suli mellett és kamaszként saját autóval büszkélkedhetnek. Na, ezen a téren irigylem őket! Ide 31 óra Vegas négy keréken, és akkor még nem is a keleti-nyugati végleteket néztem. Szerencsére a jóval hatékonyabb turbós erőforrások és 4 hengeres benzinmotorok már egy ideje itt is szerepelnek a listán, holott hengerkapcsolásos szívómotorral városi 9 liter dícséretre méltó egy nagy családi egyterűvel idekint is, csak hogy még egy lapáttal rátegyek az ellentmondások és előítéletek rétegesen épülő kupacára. A héten pedig sok plug-in hibridben ültem, ezek nyártól kaphatóak a „köznép” számára elérhető kategóriában. Nos, itt lendületesen fakadt az olaj anno, ezt szokták meg, erre rendezkedtek be, mi meg csak ítélkezünk odaátról, a spórolgatós mindenünket! Fél éve vezettem a ferdehátú kivitelből a Type R-t. A héten megint vele álmodtam... Errefelé sokan kőkeményen élvezik az életet, kevesebbet aggódnak. Nagy autó, nagy pocak, akadnak jóval butábbak, de büszkék és boldogok, mi meg a hatékonyság jegyében járjunk csendes és takarékos autóval, mikor pl. Magyarországon a lakossági fűtés szennyezi messze a legjobban a levegőt – mint tudtuk, de végre ki is mondták; vagy a fuvarozó ágazat tonnaszámra fogyasztja a gázolajat/kerozint óránként? 220 forint körül mérnek egy liter benzint átlagosan az éjjel-nappali szupermarketek melletti, szintén éjjel-nappali kutakon. Michigan gyatra és kifejezetten defektveszélyes útjait fel szeretnék újítani, ezért ebben az államban adóteherrel meg fog emelkedni a tüzelőanyag ára hamarosan – mi vajon mit szólnánk, ha csak Bács-Kiskun megyében drágább lenne tankolni? De ott még ennél is jobb az aszfalt, kérem szépen! S a rossz nyelvek szerint itt is elfolynak ezek a pluszban beszedett összegek... De ezek szerint Európában nem lehet vagy nincsen nagy pocakunk és hathengeresünk? Néha hatalmas dugók, sok sávos és egymás alatt-felett kígyózó autópályák és széles útpálya. Apropó, ez az osztott sávozási logika nem is olyan nagy butaság, a legkritikusabb kimenetelű frontális ütközések valószínűsége ezáltal minimalizálható, középen szép nagy a bukótér. Végül is, ha egy irányba haladunk és karambol történik, egy valakit hátulról érint majd legalább csak, és a relatív sebességkülönbség is kisebb haladva ütközve. Nincs felelőtlen előzés. Egy jól elkapott pillanat: hány kompakt városi autó látható a képen? Millió dolog más, kezdve az autókkal, a közlekedési szabályokkal és a felfogással folytatva. Legalább a jobbratartás hiánya miatt nincsenek csúnya tologatások, mindenki szépen megtalálja a tempóját és az útját a három sáv egyikében. Itt jóval kevesebb a paraszt, nem jellemző a levillogás és társai. Úgyis utolér a sok rendőr egyike vagy szimplán rádlőnek a pirosnál a szomszédból – költői túlzással, de némi valószínűséggel. Jobb a békesség. És az elmélkedést követően meg is érkeztem a Ford kísérleti központjába a legújabb, gyönyörű kék, éppen emelőn álló Shelby 500-ashoz. És éppen az érintetlen, Michelin Pilot Sport Cup 2, „csupán” 305 mm széles első (!) abroncsok méretén próbálnék napirendre térni, de nem megy... Folytatás következik Detroitból!