Kétség sem fér hozzá, hogy földrészünkön a német autógyártásé a vezető szerep, illetve országukban ez a legfontosabb gazdasági ágazat, egyben jelentős munkaadó. Hazánkban is erőteljesen jelen van. Mostanában elbizonytalanodás, aggodalom jellemzi, valamint félelem, az egész társadalomra kiható káros hatásoktól. A Deutsche Wirtschaftsnachrichten, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és egyéb médiumok lapozgatása világosan jelzi, hogy nem stimmel valami, konkréten az együttműködés a gazdaság és a politika között. Járműgyártás pandémia idején. Fotóillusztráció: Daimler A riadalom oka, hogy a 2025-től bevezetni tervezett új kipufogási határértékek gyakorlatilag ellehetetlenítik a belsőégésű motoros gépjárművel gyártását és kereskedelmét. „Klímaőrületével az EU tökreteszi Európa autóiparát, olyan munkanélküliséget élhetünk meg, amilyenre nem volt még példa. Ha a politikusok átállítják a váltót, befellegzik Németországnak” – festett sötét jövőképet Manfred Schoch, a BMW üzemi tanácsának elnöke, egy müncheni fórumon. Schoch attól tart, hogy a berlini és brüsszeli vezetők csőlátásban szenvednek, csak a klíma aspektusait veszik észre, semmi másra nincsenek tekintettel, például munkahelyekre, társadalmi jólétre és az individuális mobilitásra. „Óva intem a politikát, hogy ne egydimenziósan álljon hozzá a klímavédelemhez, ne bocsátkozzon hazárdjátékba országunk életszínvonalával“, tette hozzá. Ehhez persze mi magunk hozzátehetjük, hogy a németek pazar és pazarló jóléte önmagában is nagy szög az élhető világ koporsójában, sőt példaként állítják maguk elé más országok. Nem a villanyautóra átállásból kéne példát mutatniuk, hanem a luxus tobzódásának visszafogásából. Ezzel együtt is helyeselhető, illetve elvárható a valamennyi szempontot józanul mérlegelő célkijelölés, dogmatikus egyoldalúság helyett. Mi legyen a motorháztető alatt? Az új Mercedes C-osztály. Fotóillusztráció: Daimler Nem kisebb személyiség, mint a BMW korábbi fejlesztési vezetője, jelenleg az egyik legnagyobb autóipari beszállító, a Continental felügyelőbizottságának vezetője, Wolfgang Reitzle fejezte ki nemrég kételyeit az EU és a német kormány klíma- és iparpolitikai stratégiája kapcsán. Ő egyenesen az autóipar „politikailag elhatározott szétzúzásáról” beszél. Persze lehet mondani, hogy a brancs egyik legnevesebb személyiségeként saját szakterületéhez húz a szíve, de egészen biztos, hogy többet ért a kérdéskörhöz, mint bizonytalan képzettségű és tudású, és kétes szellemi függetlenségű honatyák, honanyák, zöld aktivisták. Az Euro-7-es norma bevezetése érzékenyen érinti a beszállítókat is. „Minden eddiginél jobban veszélyeztet, közvetlenül vagy közvetve, ötmillió munkahelyet. Brüsszeltől csak tiltást, tiltást, tiltást tapasztalok” panaszkodik Schoch. Mindeközben Kína ésszerű iparpolitikája egyre erősebb helyzetet biztosít neki, a keleti óriás is sokat invesztál korszerű technikába, de nem irtja ki egy csapásra a hagyományosat. Lehet, hogy Pekingben kezüket dörzsölgetve figyelik, ahogy Európa önként enged át pozíciókat. A német autóipari egyesülés, a Verband der Automobilindustrie (VDA) elnöknője, Hildegard Müller, irreálisként ítéli el az EU javaslatait. Nem mindenki képes, illetve akar a közeljövőben új villanyautót vásárolni, többek között, mert hiányos még a töltő infrastruktúra. „Az a benyomásom, hogy fenntartásainkat osztja a kormányzatunk.“ Bizony, rájuk férne, főképp, mert az ő akaratuk ellenére nem sok minden valósulhat meg Brüsszelben. Felelősségük nemcsak országos, hanem egy kontinensre kiterjedő. Audi e-tron GT: ráfordultak a tölthető autókra. Fotó: Audi A Deutsche Wirtschaftsnahrichten évek óta cikkezik arról, hogy egyelőre messze nem piacérett a villanyautó. Természetesen tudjuk, hogy egyre fejlődik, és előbb-utóbb méltó vetélytársa lehet a benzines és dízelmotoros járműveknek, a baj csak azzal a türelmetlenséggel van, amely nem hajlandó kivárni ennek idejét. A Német Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője, Christian Lindner a jó irányban tett lépésnek minősítené, ha a Szövetségi Környezetvédelmi Minisztérium beismerné, hogy fizikailag betarthatatlan az Euro-7. Szerinte jobb lenne, ha megmaradnának a belsőégésű motoros autók, de klímasemlegesen előállított szintetikus üzemanyaggal járnának. Ennek lehetőségét azonban eleve elvágja az akkumulátoros kocsik privilegizálása. Szerencsére nincs még késő. A tervezett normát jelentősen megváltoztathatják az Európai Parlamentben a tagországok. Remélhetőleg ebben az irányban hat az autóiparból záporzó kritika, amely szerint, ha változatlanul megy át a szabályozás, az a benzines és a dízelautó betiltásával lenne egyenértékű, mert lehetetlen, vagy csak aránytalan költségekkel lehet végrehajtani. Mindenesetre egyelőre még a tárgyalóasztalon fekszenek az autóipar grémiumának alternatív javaslatai.   A fő kérdés az, hogy mi szolgálja jobban Németország és Európa lakosságának üdvét: ha ripsz-ropsz kapkodással csökkentik valamelyest a légszennyezést, óriási megrázkódtatások árán, vagy ha fokozatosan, kíméletesebben jutnak közelebb a klímasemlegességhez. Az egészről a magyar téeszesítés jut eszembe, amikor erőszakosan kényszerítették közösbe a gazdákat, akik egy idő múlva maguktól is beléphettek volna, látva a gépesítés és a szociális ellátás előnyeit. Most mintha az EU akarná gumibottal elintézni a váltást az autók hajtásmódja között – és ezt nem én mondom, hanem német ipari tekintélyek.  További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!      

Számtalan kulcsfigurát kitermelt már az amerikai autós kultúra, de mindközül az egyik leghíresebbként tartják számon Bruce Meyerst, az eredeti Beach Buggy tervezőjét, és a Baja 1000 off-road versenyek atyját. Elképesztően izgalmas és élménydús élete ellenére 94 évesen hunyt el február közepén, ezzel bebizonyítva, hogy nem érdemes unalmas életet élnünk, a féltés nem mindig vezet a biztonságos élet felé. Márpedig ha valaki, akkor Meyers falta az életet. Alkotott, feltalált, hajót épített, szörfözött, háborús hős volt és autóversenyző egy személyben. És éppen ehhez az életformához alkotta meg a 60-as években azt a Beach Buggy-t, ami később a felszabadult terepezés és a tengerparti életvitel megkerülhetetlen ikonja lett. Összesen 7000 darab készült az eredeti üvegszálas, Volkswagen motoros Manx-ból, viszont annyira megkedvelték, hogy legalább negyedmillió replika készült belőle később a világ minden részén. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen maradandó legendát alkosson, nyakig benne kellett lennie a szubkultúrában, és Bruce Meyers bizony egy volt azon kaliforniai életcsászárok közül, akik eleinte Volkswagen Bogarakat alakítottak át (leginkább szedtek szét), hogy képesek legyenek átcsapatni a homokdűnéken. Meyers azonban továbbment, és az eredeti Beetle-t egészen az alvázáig és futóművéig lecsupaszította, hogy aztán megalkossa rá azt az egyedi üvegszálas, bogárszemes teknőt, amit ma Beach Buggyként ismerünk. Első vörös autója, amit egyszerűen csak Old Redként ismernek, egy egész kultúrát épített a megfizethető és könnyű, Bogáralapú buggyknak. A kor szellemében a barátságot és a szerelmet testesítette meg Meyers számára az alkotása, de legalább ennyire jól teljesített, ha versenyzésről volt szó. Meyer ugyanis még a motoroknál is gyorsabban teljesítette azt a mexikói tereprali futamot, ami végül Baja 1000 néven a világ egyik leghíresebb off-road rendezvényeként él tovább a mai napig. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!