Gondoljon egy modern autóra. Mit lát maga előtt? Fejlett szenzorokat, tűéles kijelzőket, adaptív biztonsági öveket, villámgyors töltést vagy kifinomult panorámatetőt? Agyagmodellre valószínűleg nem gondol. Pedig egy ilyen hétköznapi anyag, és az a tudás, amellyel formába öntik, alapvető szerepet játszik a jövő autóinak megalkotásában. Bár az agyagmodellek közel 100 éve jelen vannak az autóiparban, kevesen ismerik a technikát. Ez egy rejtett, különleges mesterség. A Volvo Cars műhelyeiben gondosan formázott gyönyörű agyagautókat ritkán mutatják be a nyilvánosság előtt. Ehelyett eszközként szolgálnak a tervezők számára, hogy finomítsák ötleteiket, és a vezetés számára, hogy megértsék, mit döntenek. A Volvo Cars agyagstúdiója a göteborgi nagy tervezőépületben található. A Fizikai Modellezés részleghez tartozik, amely mintegy 40 szakembert foglal magába, köztük 12 agyagmodellert. Itt a legmagasabb szintű titoktartás mellett dolgoznak. A ma készülő agyagautók várhatóan csak négy-öt év múlva jutnak el az ügyfelekhez, ezért tolófalak mögött rejtve alakítják őket. „Mindennel, ami az autón van, a nulláról indulunk. Minden egyes gombot, légbefúvót vagy kartámaszt valahogyan létre kell hozni. Ez egy olyan mesterség, amely számos különböző készséget egyesít" – mondja Jonas Almgren, a Volvo Cars fizikai modellezésért felelős vezetője, miközben körbevezet minket. Van egy helyiség, ahol a kárpitosok üléseket és utastér kárpitokat fejlesztenek. Egy dekorációs műhely, ahol kiválasztják a megfelelő fafajtákat, vagy a forgácsot új mintákká őrlik. Egy festőrészleg, ahol színeket kevernek és az agyagmodelleket lefújják. Van egy elektronikai terület a világításhoz, nagy marógépek, amelyek egész autókat és apró részleteket vágnak, lézergravírozás, 3D nyomtatók, tervezőmérnökök és programozók. Minden együtt dolgozik annak érdekében, hogy a lehető legélethűbb agyagautó szülessen. „A fizikai agyagmodellek előnye a gyorsaság és az egyértelműség” – mondja Jonas Almgren. „Pár óra alatt pontosan látszik, hogyan változik az autó. Helyben lehet agyagot hozzáadni vagy eltávolítani. Ezután kigurítjuk az autót, és a valós környezetben, minden szögből értékeljük.” A folyamat egy tervezői vázlattal indul, egy egyszerű digitális alappal, amely az autó külső felületeit írja le. Innen a formázó stúdió és a tervezők szorosan együttműködve valósítják meg az elképzeléseket, készítik el az alkatrészeket és fokozatosan finomítják a víziót. Először több, kisméretű modell készül, majd egy teljes méretű agyagautó. A magot polisztirol habból őrlik, és körülbelül 20–30 milliméter agyaggal borítják. „Évente körülbelül 50 nagy marást készítünk, és 50–90 tonna agyagot használunk fel. Napjainkban a munka a klasszikus kézművességet modern technológiával ötvözi. Kiváló szkennereket használunk, amelyek mindent, amit agyagban létrehozunk, digitális formában is visszatükröznek. Így az agyag inkább kiegészítője lett a digitális folyamatnak. De az agyag az, ami lelket ad a dizájnnak” – mondja Jonas. Egy nagy, világos terembe kalauzolnak minket, amelynek közepén egy Volvo EX90 teljes méretű modellje látható. Az autó egyik felét vörösesbarna Marsclay agyag borítja, a másik felét Di-Noc fólia fedi, amely a valódi fényezést utánozza. A közelben az autó belső terének agyagmodellje látható lenyűgöző részletességgel – egészen a legapróbb hangerőszabályzóig. Az agyagstúdió két részre oszlik: az egyik a külső modelleké, a másik a beltéri megoldásoké. Tom Joyce a külsőért felelős vezető agyagmodellező. Az angliai Coventryben nőtt fel, és 1973-ban famodellezőként kezdte a Triumph-nál. Az 1990-es években tért át az agyagra, majd több évig dolgozott a BMW-nél, az Audinál és a Renault-nál, végül a Volvo Cars csapatához csatlakozott. „Imádok kreatívan, két kézzel dolgozni. Egy új autó megalkotása tapintható mesterség, és ennyi év után már az ujjaimmal érzem, hogy működik-e egy forma vagy sem. A fizikai agyagmodell zseniális tulajdonsága, hogy semmit nem lehet elrejteni. Minden láthatóvá válik” – mondja Tom. A külső modellekhez lágyabb agyagot használnak, amelyet 60–65°C-ra melegítenek a megfelelő állag eléréséhez. Ezután az agyagot felhordják, elterítik, visszacsiszolják, újracsiszolják, polírozzák, korrigálják a szögeket, a felületeket, a vonalakat és a formákat – ez a folyamat akár két évig is eltarthat. Amikor az agyagautó elkészül, minden adat digitálisan kerül át a mérnöki részleghez. A lemaródott agyagot újrafelhasználják vagy iskoláknak adományozzák. „Sok minden változhat a folyamat során – új előírások, új ötletek, új döntések. A tetőmagasság valószínűleg az, amit a leggyakrabban változtatunk. De bármi változhat, és néha elölről kezdjük. Ez kimerítő, de hihetetlenül kielégítő, amikor minden a helyére kerül.” Tom előgurít egy szekrényt, tele eszközökkel: simítókkal, kaparókkal, reszelőkkel és „hoggerekkel”, amelyekkel az agyagot alakítja vagy eltávolítja. Emellett találunk közöttük olyan speciális szerszámokat is, amelyeket maga készített kanalakból, sajtkéseiből vagy reszelőkből – hogy pontosan azt az eredményt érje el, amit szeretne. „Az első hetek egy új modellel mindig a legélvezetesebbek, amikor még nincs minden végleges és az ember az érzésre hagyatkozik. Ilyenkor szabadon lehet improvizálni. De azt is imádom, ahogyan a Volvo tervezőivel együtt dolgozunk — a legtehetségesebbek, akikkel valaha együttműködtem” – mondja Tom Joyce. Albin Larsson az utastér vezető agyagmodellezője. Aprólékos precíziós munka ott, ahol minden milliméter számít. Valamivel keményebb agyagot használ, amelyet hőpisztollyal lágyítanak, mielőtt kézzel megformálná a részleteket. Ezután úgynevezett „festékrétegeket” helyez a felületre — szilikonlapokkal mintázott anyagokat —, majd 3D-nyomtatott alkatrészeket présel az agyagba. „A műszerfalat szeretem a legjobban, mert tele van részletekkel. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, szorosan együttműködünk biztonsági szakértőkkel és ergonómusokkal. Milyen érzés leülni? Lát mindent az autóban? Akadályozza valami a kilátást? Ezt digitálisan nem lehet megoldani.” Tomhoz hasonlóan Albin is különféle simítókat és kaparókat használ, de a legfontosabb eszköze egészen más — a hétköznapi ragasztószalag. "A szalag, a szem és a kéz a legfontosabb a munkámban. A szalaggal tökéletes, pontos vonalakat lehet létrehozni, amikor az autó belsejében akár csak egy millimétert kell elmozdítani a felületen. Kicsit úgy működik, mint egy vonalzó." Albin a legtöbb svéd agyagmodellezőhöz hasonlóan a lidköpingi Rörstrandban található Formakademin egyetemen tanult. Ez egy kétéves képzés, ahol építészetre, porcelánra, kultúrára vagy járművekre lehet specializálódni. Autók iránti szenvedélyét követve Albin a Škodánál és a Volkswagennél is dolgozott, mielőtt elnyerte álomállását a Volvo Cars-nál. „Maga a kézművesség hajt. Perfekcionista vagyok. De természetesen fantasztikus érzés részt venni egy kiváló termék megalkotásában is. Egy kis darab agyagból indul az ember, és végül egy csúcstechnológiás autó születik, amelyet a világ minden tájára szállítanak. Ez izgalmas" – mondja Albin Larsson. A legtöbb nagy autógyártó cégnek ma már saját agyagstúdiója van. A Volvo Cars azonban korán alkalmazta ezt a technikát — az első sikereket Jan Wilsgaard formatervező érte el az Amazon modellel 1956-ban. Az utóbbi években Göteborg a svéd és a nemzetközi agyagmodellezés egyik központjává vált. Jonas Almgren reméli és hiszi, hogy ez folytatódni fog.