Orosz milliárdos is próbálta feltámasztani a halott brit autómárkát, de egyelőre csak filmsikerei emlékeztetnek a Jensen dicső történetére. A svájci tulajdonú brit márka 2012 végére tervezett egy új Interceptor sportkocsit, a márka arról volt nevezetes, hogy szériagyártású személyautóban először alkalmazott összkerékhajtást, az FF mind a négy kereke tárcsafékes blokkolásgátlót kapott, amit korábban csak a repülőgépeknél használtak. Formája sem volt átlagos, karakteres arányainak megrajzolásakor a tervezők sutba dobták a szokásos sportkocsi receptet: az FF modellen nem csak az övvonal volt magas, hanem a karosszéria üveges része is. A 2+2 üléses utastér belső világosságát a hatalmas hátsó szélvédő is fokozta: az egy darabból készült panoráma üvegtető egyben a csomagtér ajtajaként is szolgált. Filmszerepek A Jensen FF több filmben és tévésorozatban szerepelt, köztük a Halálos iramban. Fehér Jensen Interceptorral száguldott a Halált alakító szereplő az 1983-as Monty Python: Az élet értelme című vígjátékban. Ugyanilyen típust választottak az 1989-es Angyal című sorozathoz. Miközben Sean Connery a 007-es filmekben Aston Martinnal száguldott, miután befejezte ötödik James Bond filmjét, az 1967-es Csak kétszer élsz című epizódot, féláron vásárolt magának egy Jensen CV8-ast: kemény alku után 2000 angol fontot fizetett, ami ma 50 ezer eurónak felel meg. Az élénkzöld színű és barna bőr belsős Jensen több tulajdonos után múzeumba került. Márkakrónika A céget 1922-ben alapították W J Smith & Sons Limited néven és teherautó-alvázakra gyártott karosszériákat az Egyesült Királyságban. Az Alan és Richard Jensen testvérpár műhelyében egyedi személykocsikat is készítettek, majd az 1930-as évek közepén többségi tulajdont szereztek a cégben, melyet átneveztek Jensen Motorsra. Több hollywoodi sztár is náluk rendelt autót, ám a sikeres üzletmenenetet megszakította a II. világháború, akkoriban hadiipari beszállítóként harckocsi-alkatrészeket, lövegtornyokat, mentő- és tűzoltóautókat gyártottak. A békeévekben ismét buszok, teherkocsik és luxusautók készültek a Jensennél, melynél Eric Neale az 1950-es években üvegszálas karosszériával tervezett grand tour kategóriás modelleket, többek között az 541-est és a C-V8-ast. Amíg a vetélytárs brit klasszikus Aston Martin saját motorokat gyártott, a Jensen a Chrysler C-V8-ast fejlesztette. A Carrozzeria Touring által tervezett üvegszálas karosszériás 1966-os Interceptor olaszos fazonjával is brit luxust sugárzott, és amerikai izomautó-teljesítményt kínált. Elődjéhez hasonlóan ezt is Chrysler motor hajtotta, 1971-ben 7,2 literes, tripla karburátoros, hathengeres, 390 lóerős teljesítményű motorja volt. Az Interceptor a Jensen legsikeresebb modelljévé vált, világszerte ismertté tette a gyártót. Bár korántsem volt olcsó, annyira jó volt, hogy a cég számos európai piacon, valamint az Egyesült Államokban is forgalmazta. A standard hátsókerékhajtású (RWD) Interceptor mellett a Jensen kifejlesztetta az FF-et. A név a Ferguson Formula rövidítése, az innovatív rendszert a traktorjairól ismert Ferguson Research Ltd. fejlesztette, a modell a világ első összkerékhajtású - nem terepjáró - sorozatgyártású autója lett.. A korábbi összkerékhajtású rendszerekhez hasonlóan a Ferguson Formulánál is egy központi differenciálművet használtak a nyomaték mindkét tengelyre történő elosztására. Ami a hatvanas években innovatívvá tette, az a két egyirányú tengelykapcsoló használata volt, amelyek lehetővé tették a nyomaték egyenlőtlen elosztását, ami szükség esetén 37 százalék volt az első kerekeknél, 63 százaléka a hátsóknál. Ez az arány az időjárási körülményektől függetlenül biztosította az FF kifogástalan vezethetőségét. A legenda szerint, amikor az Audi elkezdte fejleszteni a Quattro rendszerét, a német mérnökök beszereztek egy Jensen FF-et, szétszerelték és alaposan tanulmányozták az összkerékhajtási rendszerét, aztán a Subaru is ihletet merített első 4x4-es modelljeihez. Az összkerékhajtás mellett az FF volt az első sorozatgyártású sportautó, amely blokkolásgátló fékrendszerrel volt felszerelve. A Dunlop Maxaret Anti-Lock Braking névre keresztelt szerkezetet eredetileg a Dunlop fejlesztette ki repülőgépelhez, majd a Ferguson Formula rendszerrel együtt fejlesztette tovább a kerekek blokkolását meggátló rendszert. Bár a modern, elektronikát alkalmazó verziókhoz képest kezdetleges konstrukció volt, a teljesen mechanikus rendszer rendkívül jól működött a mérések szerint 30 százalékkal csökkentette a fékutat. A Sports Illustrated egy 1960-as évekbeli cikkben mutatta be a Jensen FF-et, és a világ legbiztonságosabb autójának nevezte. Külső megjelenésében az FF szinte megkülönböztethetetlen volt a hagyományos Interceptortól: ugyanazt az elegáns, Carrozzeria Touring által tervezett karosszériát használta, bár kisebb változtatásokkal. A leglátványosabb a fékek hűtését javító kettős szellőzőnyílások használata volt az első kerékívek mögött. Az FF alapfelszereltségként egy hasonlóan elegáns belső térrel rendelkezett, faerezetes díszítőelemekkel és finom bőrkárpitozással. Az autónak terjedelmes kardánalagútja volt az összkerékhajtású rendszer miatt, de a Jensen tervezőinek sikerült okosan beépíteniük egy tárolórekeszt. A tetején a fedél szintén bőrrel volt kárpitozva, és kartámaszként szolgált. Az FF-ek túlnyomó többségében a megbízható Chrysler 383-ci (6,3 literes) B-sorozatú V8-as motor hajtotta, amely az Egyesült Államokban a Mopar teljesítménymotorja volt, amíg a 426 HEMI forgalomba nem került. Egy TorqueFlite A727 háromfokozatú automata sebességváltóhoz csatlakoztatva 330 LE teljesítményre volt képes, ami azt jelentette, hogy álló helyzetből négy személlyel is 7,7 másodperc alatt gyorsult százra. A Jensen épített néhány FF-et 440 Six Pack V8-as motorral, amelyek általában csak a hátsókerék-hajtású Interceptorhoz voltak elérhetők. Egyetlen példányban készült egy kísérleti modell, amelyet a legendás 426 HEMI motorral szereltek fel, ám az Elephant importjának többletköltségei és a standard felfüggesztési rendszerre gyakorolt negatív hatás miatt a prototípus soha nem került sorozatgyártásba. Soha nem lett kereskedelmi siker, pedig korának vetélytársait messze megelőzte műszaki újításaival, az összkerékhajtású Jensen FF az egyik legizgalmasabb sportautó volt 1966 és 1971 között. Ennek ellenére a brit cég alig valamivel több mint 300 darabot adott el, ami rmég ebben a kategóriában is rendkívül kevés, különösen a Jensen által eladott 6 ezer Interceptorhoz képest. A grand tourer induló ára 30 százalékkal magasabb volt, mint a már amúgy is drága Interceptoré, ami akkoriban a világ egyik legdrágább túraautójává tette. Még ha tele volt innovációkkal, kevesen voltak hajlandóak ennyit fizetni egy olyan járműért, amelyet nem egy neves európai autógyártó épített, és egy meglehetősen elavult amerikai V8-as motorral szereltek fel egy motorsportból származó V12-es helyett, mint amilyen egy Ferrariban található. A túlzott ára mellett azért sem aratott kiugró kereskedelmi sikert az FF, mert az európai exportot kizárta, hogy a Jensen nem tudott balkormányos változatot szállítani. Ennek magyarázata, hogy a 4WD rendszer első kardántengelye az alváz bal oldalán futott, megakadályozva balkormányos első tengely és kormányoszlop használatát. Ez súlyosan befolyásolta az Egyesült Királyságon kívüli eladásokat, különösen az Egyesült Államokban, ahol az Interceptor meglehetősen népszerű volt a gazdag rajongók körében. Mindez és a Jensen presztízsének hiánya oda vezetett, hogy az FF a gyártás befejezése után röviddel a feledés homályába merült a modell. Korának egyik leginnovatívabb sportautójaként jelenleg a rajongókon kívül kevésen ismerik, ezért birtoklásához nem kell milliónyi euró, mert olykor százezerért is megvehető az autóipari ritka történelmi darabja. Jensen FF Az Interceptor modell műszaki alapjaira 320 Grand Tour készült az 1966-1971-es időszakban. Tervezője: Federico Formenti/Carrozzeria Touring Superleggera Motor: 6276 ccm V8 hengeres Chrysler 383 Sebességváltó: 3 fokozatú hidrodinamikus Hosszúság: 4851 mm Szélesség: 1753 mm Magasság: 1397 mm Tengelytáv: 2769 mm Tömeg: 1727 kg) Interceptor változatok A Jensen Interceptor kabriót 1974 és 1976 között, majd 1984 és 1991 között gyártották, összesen 480 példányban. Jensen Interceptor kupét 1975 és 1976 között, majd 1984 és 1991 között gyártották, mindössze 55 példányban. A tetején lévő targa betét füstszínű üvegből készült, a többihez képest a kupéban nagyobb fejtér jutott a hátsó utasoknak, ami annak köszönhető, hogy a tető nem lejtett lefelé, hanem a nagyjából egyenesen hátrafelé ment. A Jensen Interceptor Convertible változatot 1974-től 1976-ig, majd 1984-től 1991-ig készült, összesen 480 példányban. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!