Szívó-benzines kisautót, kevés kilométerrel. Mindenki ilyen autót szeretne, ráadásul olcsón. Ezek mennek a legjobban manapság, ami nem is csoda. Sokak elfordultak a költséges javítások lehetőségét magukban hordozó turbófeltöltős kivitelektől és a fogyasztás sem utolsó szempont. Így került képbe egy Ford Fiesta ügyfelünknél, aki vásárlás előtti használtautó-vizsgálatot rendelt a kiskocsira. Jól tette. A kivitel, amit idehaza nem is értékesített a Ford A hirdetésben feltűnt az 1.0 GDi megnevezés, ami általában szívómotorra utal. Csóváltam a fejem a hirdetés láttán, mert ezzel az 59 kW-os motorral nem vizsgáltunk még Fiestát. Gyorsan megnéztem a katalógust és az derült ki, hogy ezt a kivitelt Magyarországon nem is hozta forgalomba a Ford. Hogy milyen hatással lehet a későbbi karbantartásokra nem tudom, hiszen például egy márkaszerviz simán hozzáfér minden javítási információhoz és az alkatrészkeresők is ismerik a motorkódot. Annyi biztos, hogy az esetleges típushibák, főleg a márkaszervizen kívül, ismeretlenek lehetnek a javítóiparban. Pedig ebbe is bele kell ám nyúlni A vásárlás előtti vizsgálatok eredményeiről szóló cikkeimben általában az írások végére hagyom a nagy durranást, de ezzel most nem élek. A kocsival az volt a legnagyobb baj, hogy több jel is arra utalt, hogy a 107.000 kilométer ellenére ezt a motort már korábban jelentősen megbontották. Pasztát találtunk a hengerfejtömítésnél, a vákuumpumpánál, meg voltak jelölve a gyújtótrafók. Hát Istenem, javítani kellett, de ettől még lehet jó – sóhajtanak fel most sokan az olvasók közül, de elég fontos a javítás minősége. Erre nem csak a pasztázásból lehet következtetni, hanem érdemes észrevenni, hogy a motor kábelkötegének elvezetését nem sikerült a gyári helyen megoldani. A kábelek begyűjtésére és elvezetésére szolgáló műanyag sín szabadon lengedezett a motortérben, mert nem emlékeztek rá, hogyan volt összerakva korábban. Ki tudja, mit okozhat ez hosszútávon? Még akkor is jelentős lehet a kár, ha csak a kábelek sérülnek, pláne, ha ez további bajokat okoz valamelyik részegységben. Úgyhogy ezt biztosan helyre kell tenni tisztességesen, a többi meg reméljük, működik. Nincs szervizkönyv Talán az már mindenki számára nyilvánvaló, hogy import autóról van szó. Ezeknél pedig kulcsfontosságú valamilyen, a korábbi karbantartásokat hitelesen igazoló dokumentum, legyen az kézzel írott szervizkönyv, vagy a digitális változat kivonata, esetleg szervizszámlák. Azért kiemelten fontos ez, mert külföldről behozott autók még az előtt szeretnek ledobni néhány tízezer kilométert, hogy bármelyik hazai hatóság látókörébe kerülne. Kiemelt fontosságú volt emiatt a diagnosztikai lekérdezés, amellyel általában kimutathatók az óratekerések. Ezúttal szerencsére nem jártunk sikerrel. A tárolt futásteljesítmény három helyről is pontosan ugyanazt az értéket mutatta. Egyik, amit a műszerfalon is látunk, a műszer vezérlőegység adata, a másik a motorvezérlésé, a harmadik pedig a központi elektronikáé. Mi azt szeretjük, ha a különböző helyekről kiolvasott km-adatok néhány kilométer eltérést mutatnak. Ennek az az oka, a futásteljesítményt más-más szenzorról veszik ezek az egységek, így pár tizedszázalékos eltérés nem csak belefér, de majdnem muszáj is. (Korábban amatőr óratekergetők ezt nem tudták és minden állítható adatok ugyanannyira állítottak.) Búgás a próbaúton Azért görcsöltünk ezen nagyon, mert a 107 ezer kilométer ellenére a próbakörön erőteljes csapágyhang hallatszott a hátsó tengelyről. OK, egy csapágy bármikor eldobhatja magát, csak épp nem túl jellemző, hogy ekkora futás mellett már tönkre is megy valamelyik. Egyébként az elektromos tükörállítás egy része sem volt rendben. Ezt már az extrák összeírásánál és próbájánál feljegyezhettük, később pedig a diagnosztikai lekérdezés is megerősítette. A hiba annyi volt, hogy a jobboldali visszapillantó tükör elektromosan nem volt behajtható, a baloldali tükörlap pedig vízszintes irányban nem volt mozgatható. Amúgy… Amúgy a kocsi törve-javítva nem volt, kissé foltos ülései nem voltak kiülve. Fontos, hogy mi nem ajánlunk és nem beszélünk le senkit a vásárlásról. Mindössze a tényeket közöljük és persze, ha valaminek az okozata nem lenne világos, azt megbeszéljük az ügyféllel akár hosszabban is. És a korábban javított motorokra nagyon ugrunk. Nem azért, mert eretnekség motort javítani, hanem azért, mert a legtöbb esetben semmit sem tudunk a javítás mikéntjéről, a felhasznált anyagokról és alkatrészekről. Nem vették meg azóta sem A kocsi még mindig a gazdájára vár, bár egy hónap elteltével 100.000 Ft-al olcsóbban. De nem ördögtől való ez, csak valakinek be kell vállalnia a kockázatot a motorral és a hiányzó szervizkönyv vonzataival kapcsolatban és meg kell csináltatnia a hátsó búgást. Tudj meg Te is minél többet a kiszemelt használt autódról, tudunk segíteni! További autós tartalmakért kövesd az Autószektor Facebook oldalát!

Ha eddig nem hallottál a Lagonda LUV-ról, ne csüggedj, jó magam sem találkoztam még korábban az Aston Martin történelem egyik legfurcsább koncepcióautójával. Amiből végül sosem lett sorozatgyártás, de legalább maga a tanulmányautó még létezik. Hol máshol, mint az Egyesült Királyság egyik gazdaságának pajtájában. Egész pontosan Buckinghamshire-ben kínálják eladásra a Collecting Cars csapatán keresztül azt a Lagonda LUV koncepciót, amit még a 2009-es Genfi Autószalonon leplezett le az Aston Martin. Noha alapjait tekintve ígéretes volt, a valóságban nem csoda, hogy nem lett belőle semmi. Kívülről úgy néz ki, mint egy darázscsípést szenvedett Saab 9-5, és csak elvétve hordozza magán a korszak meghatározó Aston Martin dizájn jegyeit. Oké, az óriási hűtőrács meg van az orrán, de hátrafelé haladva mintha elfogyott volna a lelkesedés. Mondhatnánk, hogy megelőzte korát ezzel a kupé-SUV kinézettel, de a valóságban egy szedán fart igyekeztek ráfaragni az óriási test végére, és a végeredmény megkérdőjelezhetően igényes, pláne a korai építésnek köszönhető óriási csomagtartó hézagok láttán. Hatalmas felnijei sem mondhatóak túlságosan egyedinek. Akkoriban nagyon komolyan gondolta az Aston Martin, hogy luxusautóit kiszervezi a Lagonda almárka alá, hogy ne keljen a sportossággal törődniük, így az utastér minden részletét bőr fedi, illetve egy korai központi kijelzőt is kapott. Motorterében egy 5,9-literes V12 dolgozik, ami a korszak DB9 és DBS modelljeiben is volt, technikai alapjait pedig a Mercedes GL-osztály padlólemeze szolgáltatta. Szóval ez a párosítás akár ígéretes is lehetett volna, mégsem készült az autóból egyetlen utcai változat sem. Tehát, bár létezik a koncepció változat, közútra sajnos ez sem vihető. Nem véletlenül szerepel 0 a kilométeróráján. Ettől függetlenül még jól mutathat valakinek a gyűjteményében, ha meg tudja fizetni. Ára egyelőre ismeretlen. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Átlátva a reklámok és a tévésorozatok, a progresszív ideológia és a fogyasztói társadalom hamis mennyországán, könnyű felismerni, hogy egyre elbizonytalanodottabb a nyugati világ, a nagy egyéni szabadságban dezorientáltak, kiábrándultak az emberek, különösen a Z-generációs fiatalok. Háborúk, járványok, erőszakos migránstüntetések, terrorcselekmények keltenek egyre nagyobb aggodalmat, kiábrándultságot, kiszolgáltatottságot. Hogyan szerezhetjük meg a földi paradicsom illúzióját? Netán a szükségesnél drágább, nagyobb, fényűzőbb, túlzott teljesítményű kocsi vásárlásával, használatával? Sekély e kéj, mondaná József Attila.  Igazi örömöt, elégedettséget, boldogságot hagyományos értékek nyújtanak, mint a meghitt családi élet, gyerekek nevelése, közös, tartalmas programok, hogy el tudjuk csábítani a kicsiket a képernyő elől. Ehhez szemléletváltáson, erős elhatározáson kívül többek között idő kell. Elsőként saját életünket kell megreformálni, mert szeretteinek boldogságot csak az tud adni, aki maga is boldog. Nézzünk bele kritikus szemmel életmódunkba! Reggel beülünk egónkat simogató, kényeztető autónkba, besorolunk az akadozó forgalomba. Ne akarja senki bemagyarázni, hogy neki pozitív élmény az előtte araszoló jármű farát félóra hosszat nézni, még ha közben szól is kedvenc zenéje. Ez bizony kellemetlen, felőrlő időfecsérlés, egyszerűen szenvedés! Ha oda-vissza egy órát töltünk vele, az egy év 250 munkanapja alatt kiteszi harminc munkanapunk teljes munkaidejét. Tehát ennyit túlórázunk évente, ingyen, mert a munkába járást is munkaidőnek kell tekinteni. Órabérünket kalkulálgatva önbecsapás lenne, ezt nem beszámítani. Éppen ezért fontos, hogy közel legyen munkahelyünk, akár rövid sétával elérhessük, nem kellene autóba ülni, drága pénzt kidobni az ablakon, sem közösségi járműveken tülekedni. Feleségemmel már a hatvanas években erre törekedtünk. Lakóházunktól kiindulva a legközelebbi munkaadókat kerestük, találtunk pár háznyira egyet, és mikor váltani kellett, másik is akadt az utcánkban. Gondoljuk meg, hogy Budapesten egymással szembe robogó, utasokkal teli villamosokban, vagy a föld alatt suhanó metrószerelvényekben, illetve az egy sávra szűkített autóforgalomban hány csereszabatos képzettségű, gyakorlatú munkavállaló utazik? Az újpesti bolti eladó, pénztáros, könyvelő, iskolai tanító, a többi foglalkozásról nem is beszélve, Csepelre utazik, szakmai megfelelőik pedig Csepelről Újpestre. Van ennek értelme? Nincs!  Már régen megszületett ötletem a megoldásra, most előállok vele. A Kormányzatnak kellene kidolgoznia, meghirdetni és népszerűsíteni egy időmegtakarító programot, egy ügyes online felülettel. Mindenki, aki sejti, hogy lennének cserepárjai, beírhatja iskolai végzettségét, szakképzettségét, jelenlegi munkahelyét, munkakörét, fizetésigényét, elérhetőségét, és hamarosan kaphat több ajánlatot munkahely-cserére. Lehet, hogy egy irányban háromnegyedórai csúcsforgalomi közlekedés helyett olyan közel járhatna, gyalog, mint kissráca általános suliba. Netán együtt is mehetnének. Hazafelé pedig milyen egyszerű lenne bevásárolni. Hamar összefutna a család, lenne idő segíteni a gyereknek a leckében. Nemigen bízom benne, hogy fantazmagóriámat elolvassa egy kormányzati potentát, mögéje áll, és megvalósítja. Addig sem reménytelen a helyzet. Aki túl messzire utazik dolgozni, felkeresheti a lakóhelyéhez legközelebbi üzleteket, cégeket, nagyon sok küszködik létszámhiánnyal, könnyen előfordulhat, hogy kap egy vonzó ajánlatot. Tinédzserek se járjanak távoli szakmunkásiskolákba, gimnáziumokba, hacsak nincs rá különösebb ok, például zenei, képzőművészeti, matematikai képesség, ilyenkor automatikusan adódik az adott szakban legjobb intézmény. Ha közben mégis kiderül, hogy nem akkora tehetség a lurkó, hogy érdemes lenne áldozni rá, akkor keressen közelebbit.  Ami a felnőtteket illeti, a reménybeli új helyen várhatóan megkérdezik, miért váltana? Szerintem nem szégyen, hogy a közelség miatt, jobb kedvvel ér be, miközben mindenki más bánatos arccal jön fel a mélygarázsból, a gyalogló kolléga nem késik el, forgalmi dugó, metrófelújítás miatt, ő lesz a pontosság mintája.  Természetesen jól szolgálja az időmegtakarítást a covid miatt bevezetett otthonról dolgozás, a home office is. Már az is megfizethetetlen előny, ha egy héten nem ötször kell bejárni, hanem csak, mondjuk, kétszer. Aki kifoghat ilyet, csapjon le rá! Tudom, hogy ötletem csak nagyvárosban működik, faluhelyen sokkal szerényebbek a választási lehetőségek. Sokaknak kényszer városba járni, és egy kisebb városnál nagyjából mindegy, hogy az innenső vagy a túlsó végére kell eljutni. Megélhetési kérdés lehet autózni. Fölösleges, sőt káros autóhasználatunk visszafogása hozhat magával egy nem várt előnyt. Eddig kocsinkban zömmel szenvedtünk, balesetveszélynek tettük ki magunkat, munkánk részeként. Az autó egyik legfontosabb értéke szerintem, hogy örömöt szerez. Amint kiküszöböltük a gépkocsit a munkába járástól, majd csak akkor vesszük elő, ha családtagokat látogatunk, kirándulunk, élvezetes hétvégi programokat csinálunk, nyaralni megyünk. Nem kényszerből, hanem mosolyogva nyitjuk ki ajtaját, hozzájárul életörömünkhöz, már csak ezért is megérte a hercehurca.   

Frissítés: Az M0-s autóúton a torlódás jelentős, meghaladta a 10 km-t - írta az Útinform negyed 5-kor. Aki teheti, válasszon másik útvonalat. Az ellenkező oldalon a bámészkodók miatt pedig több, mint 8 km hosszan araszolnak a járművek. Korábban írtuk: Az Útinform további, közúti közlekedés biztonságát, folyamatosságát befolyásoló eseményekről is hírt adott délután 3-kor. Az M0-s autóút keleti szektorán, M5-ös autópálya felé tartó pályaoldalon, Maglód térségében négy személyautó ütközött össze. A 45-ös km-nél csak a leállósávon lehet közlekedni, alkalmanként meg is állíthatják a forgalmat. A torlódás meghaladta a 6 km-t. Aki teheti, válasszon másik útvonalat. Távolabb, a déli szektorban, az M4-es autóút felé vezető oldalon, a 6-os főúti csomópontnál a rézsűt javítják. Az év végéig tartó munka során a 14-es km-nél a külső és a gyorsító sávot lezárták, 2-3 km-es a torlódás. Az M1-es autópálya Budapest felé vezető oldalán, a győri elkerülő szakaszon aszfaltozás miatt a 125-ös km-nél a torlódás meghaladta a 2 km-t. Az M7-es autópálya Budapest felé vezető oldalán, a Pákozdi pihenőhely után munkavégzés miatt több, mint 1 km-en torlódik a forgalom. A 61-es főúton, Kaposfő belterületén, a Kossuth Lajos utcában két személyautó karambolozott. A 132-es km-nél egy sávon, irányonként váltakozva halad a forgalom. A magyar-ukrán határszakaszon, a 4-es főúton a Záhony határállomás előtt, az erős tranzitforgalom miatt 7 km-t meghaladó kilépő kamionsor alakult ki. Kérjük, vezessenek óvatosan! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!