A londoni Brunel egyetem tanulmánya szerint a rendszeresen biciklivel ingázóknak négyszeres valószínűséggel megvan az a bizonyos 150 perc, szemben azokkal, akik géperővel szállíttatják magukat. Megállapították azt is, hogy a kerékpárral munkába járók között hatszor nagyobb az egészségesek aránya. A kerékpározásról sokaknak jut eszébe a vérbeli bringások hosszú távú, gyors edzései, túrái, de nem erről van szó, papucscipőben és a munkahelyen viselt pólóban, és egyszerű biciklizéssel is elérhető a teljes hatás. Nem kell kiizzadni, sportosan hajtani, mégis jobb az összhatás, mintha autóban, buszon, villamoson utazna az ember. Akármennyien tudják és elismerik a testedzés sokféle pozitív hatásait, világszerte elszomorítóan csekély a fizikai aktivitásra hajlandók aránya. Egy nemzetközi kutatás 122 országot dolgozott fel, és megállapította, hogy a 15 évnél idősebbek 31.1 százaléka egyáltalán nem mozog saját erőből. Még nagyobb a passzívak aránya Amerikában és a keleti mediterrán régióban, és kimutatható, hogy minél nagyobb a GDP, tehát a jólét, annál kevesebben vállalkoznak egy kis izommunkára, eltespednek. Az inaktivitás növekszik a korral, és nagyobb a nők, mint a férfiak között. Sok felnőtt tartózkodik a testmozgástól, változatos indokból. Nagyon könnyű megmagyarázni magunknak, hogy miért lustálkodunk: biciklin meg lehet ázni, kánikulában megizzadni, nem számíthatunk az autó klímájára, csatakosan érhetünk célba, ahol nem biztos, hogy van zuhany, ráadásul probléma lehet, hol tartsuk otthon és a munkahelyen a kerékpárt. A népegészség fontos politikai téma, ezért világszerte sokkal többet kell tenni a fizikai aktivitás ösztönzésért. Egyetlen kormány sem kényszerítheti lakóit, hogy járjanak edzőterembe vagy focizzanak, mégis van egy lehetőség: ki tudják építeni az infrastruktúrát, amely lehetővé teszi, hogy bárki beépítse a mozgást jelenlegi életvitelébe. Edzőterembe járni, csak szabadidőben lehet, akárcsak focizni, de az utóbbihoz össze kell szervezni két csapatot. Mennyivel egyszerűbb és önmagától megvalósítható, ha az egészséges aktivitást összekapcsoljuk az évente nagyjából kétszázszori munkába járással! Persze nem muszáj fanatikusan mindig ragaszkodni hozzá, szakadó esőben, zimankós hóesésben nyugodtan elő lehet venni a kocsit, vagy felszállni egy buszra. Manapság nagy divat magunkat a technikára, technológiára bízni. Még  a sportos aktivitást is hajlamosak vagyunk műszaki eszközökkel megkönnyíteni, követjük Churchill mondását: No sport! Tovább lehet fejleszteni: semmi testi erőfeszítés! Ezért árasztják el településeinket a villanyrollerek, amelyen mozdulatlanul állva lehet gyorsan suhanni. Itt is ugyanaz az életérzés, mint autóban: engem visz valami. A lábrollerrel más a hangulat: én haladok, saját erőmmel. Ugyanez érvényes a kerékpárra, de a drótszamár is megadta magát a villanymotornak, villámgyorsan terjed az elektromos rásegítésű pedelec kerékpár. Az e-bringán csak akkor dolgoz be a motor, ha pedálozik az ember. Kérdés, hogy mekkora a valóságos szükség a rásegítésre? Hegyes, dombos vidéken nagyobb, síkságon kevesebb. Az e-kerékpár sokkal drágább, nagyobb súlyú, nemigen lehet felvinni az irodába, mint egy kicsi, könnyű, olcsó, összecsukható városi járgányt. Bevallom, hogy én is kértem villanybringát családomtól – a százéves születésnapomra! Addig még elvagyok saját erőmmel. Vidéki riportokra rendszeresen kerekezve megyek, gyakran kombinálom vasúttal. Aki napi ingázásra használna kétkerekűt, vegye figyelembe, hogy 20 colos kerekű, összecsukható biciklihez nem kell jegy a MÁV-nál. Nézzük meg a kerékpározás hátrányait is. Egy-egy elesés előfordulhat, nagyon ajánlatos bukósisakot viselni, és bringás kesztyűt is, ez utóbbi azért kell, mert ha talajt fog valaki, elsőnek a kezét teszi le, tompítónak. Tény, hogy „sportos” aktivitásunk közben szennyezett levegőt lélegzünk be. Egyébként ugyanazt, mintha autó volánjánál ülnénk. Ha valaki nem hajtja magát zihálásig, semmivel sem kap több pollúciót, sőt akár kevesebbet is, mert nem kell dugóban üldögélnie, hanem előremehet a jelzőlámpáig, akár hamarabb letudhatja útját, mint gépkocsival. Néhányan félnek biciklizni, mert elüthetik őket autóval. Ez sajnos így van, de sokkal több az autók egymás közötti baleseteinek súlyos sérült vagy halálos áldozatainak száma, az utóbbiaké naponta 3500 világszerte. Legbiztonságosabb a közösségi közlekedést igénybe venni, de aki csak buszon, villamoson jár, könnyen felszedhet néhány kilót, és ki van téve a túlsúlyosok nem-fertőző betegségeinek, mint a magas vérnyomás, cukorbaj. Összevetve a kerékpáros ingázás előnyeit és hátrányait, egyéni és társadalmi szinten, több a pozitívum, mint a negatívum. A reggeli és délutáni csúcsforgalomban araszoló kocsikban nem látni vidám arcot, de kerékpárosok között annál inkább. Bringások rendszeresen köszönnek egymásnak egy intéssel, összemosolyognak. Látott valaki ilyesmit autósok között? Csak ismerősökkel… Gondolkozz el, hogy komor autós, vagy vidám bringás szeretnél lenni?