Markáns változás a külsőben Azt mondják, hogy ragaszkodjunk a jól bevált dolgokhoz, és ne térjünk el a sarkalatos design elemektől. Na, ezt a tézis dobta jó messzire a Mercedes, amikor leváltották az elődöt. Hiszen a kétezres évek a "pápaszemes" korszaka volt, ami leszivárgott természetesen a kisebb modellekbe is, így a C is búcsúzott a klasszikus fekvő lámpától a kétezres évek elején. Aztán 2007-től jelent meg a jelenlegi formavilág, ami nem titkolt céllal a fiatalok felé nyitott, hiszen stílusban inkább a sportosságra helyezte a hangsúlyt, főleg a választható Avantgarde kivitelben, ahol már nem is tudjuk tolni a csillagot, hiszen az átköltözött a hűtőrácsra. A tesztelt modell a klasszikus vonalat erőlteti, a célkereszt a szokott helyen, vajbőr belső, faberakás, be is kapcsoltam a Bartókot, hirtelen olyan úri lett a közeg, ahhoz meg ez dukál. A korabeli sajtóanyagot átlapozva jól látható, hogy a tesztautó park is szinte egytől-egyik az Avantgarde felszereltséget erőltette, sportos volt már a hármas BMW is, főleg a 90-es generációja, a B8-as A4 pedig letarolta a szegmenset a single frame-el, és a markáns nappali menetfényével. Szóval valami olyan kellett a Stuttgartiaktól, amivel labdába rúghatnak, és átcsábíthatják magukhoz a fiatalokat is. Ha nem egészben, hanem egy-egy részletben nézzük az autót, akkor valóban tört élek, sportos, dinamikus formajegyek is felfedezhetőek, jól sikerült tehát az összkép. Végül pedig az eladások megmutatták, hogy bevált a kijelölt irány, hiszen a prémium szegmensben sok vevőt elvitt a versenytársaitól. Kilóg a lóláb a motornál Nézegettem az autót kívülről, átjött a forma. Kinyitottam az ajtót, és valóban azt éreztem, hogy egy kellemes nappaliba lépek, jól esett ebben a hidegben az ülésfűtés, tapogattam magam körül a kezelőszerveket, kormányt, és egész kellemes anyagokat éreztem ujjaim alatt. De ekkor jött a sokk, mert gondoltam beindítom a motort. De ez a motor nem beindult, hanem bezörrent, sajnos hidegen nagyon kulturálatlanul. Még jó, hogy ott van a vajpuha automata váltó, aminek könnyedsége, és tollpihe puhasága kicsit visszahozott a prémium világba. Ez egy négyhengeres dízelmotor, gondoltam én, hogy a finomsághoz, még legalább két henger kellene, és valóban így van. 2,2-es, 170 lóerős, 400 newtonméteres nyomatékkal gazdálkodhatunk. Nem sajnálja a „kraftot”, mert az üresen 1,6 tonnát nagyon egykedvűen, de meggyőző vehemenciával gyorsítja autópálya tempó mellett is. Tehát a munka el lett végezve, mert az autó minden közlekedési szituációban dinamikus, csak a topmodell szájából kiesett a kapanyél, amikor nyomtam egy kick-down-t. Fogyasztása baráti 7-8 liter között mozog, ez persze lefelé-felfelé vérmérséklettől függően változhat, azt viszont ne feledjük, hogy az autó legszebb arcát a hosszú utazások alatt mutatja meg, mert ilyenkor kedvező a fogyasztás, nagyon hosszú a hatótáv, amit nem befolyásol egy ilyen hideg téli nap sem, mint a tesztidőszak alatt tapasztalt mínuszok, és nem kellett spórolnom az ülésfűtéssel, és párátlanítással sem. De városba betérve sem vészes a 4,5 méteres hossza. Meg is mondják a tulajdonosok, hogy már ezen a szinten is átjön a Mercedes érzés, és nagyon kevés élethelyzet indokolja az E, és még ritkább az S osztály szükségességét. Kiemelném még a 4matic állandó összkerékhajtási rendszerét az autónak, ami nem csak téli útviszonyok mellett, hanem minden útfelületen meggyőző tapadást, ezáltal magasabb kanyarsebességet, és vehemensebb gyorsulást biztosít, persze az állandó súlytöbblet magasabb fogyasztással is párosul. A tesztelt modellben egy hétfokozatú, ötödik generációs Mercedes fejlesztésű automata váltó dolgozik, nagyon szépen illesztve a motorhoz, így alig van fordulatszámesés a váltások között. A futómű bőven túltervezett, nem tudtam kihozni a sodrából forszírozott tempónál, hirtelen irányváltással, vagy erős fékezéssel sem.   Mercedeses minőség belül is, de kicsiben Az enteriőr kiemelkedő, ilyenkor mindig megfogadom, hogy egyszer nekem is lesz egy vajbőr belsős, faberakásos autóm. Itt nem az illatósító aromája fogad, hanem a bőr illata uralja a teret. A tapintása kellemes, az anyaghasználat minőségi benyomást kelt, de a kekeckedő újságíró biztos találna rajta fogást. Én nem kopogtatok, viszont a könyöklő bőr hatású műanyag felülete egyrészt csúnyán öregszik, másrészt sokkal többször érintkezik vele a sofőr, hogy ez a minőség ne keltsen benne hiányérzetet, nem mellesleg tároló rekeszből sem ártana több. A szélzaj zavaró, már kisebb sebességnél is, nem tudom, hogy ez más modellekben is jelen van, vagy csak a tesztautóban állandósult, de felkaptam rá a fejem, és megmaradt a rossz élmény. A kormányzás nem annyira közvetlen, nekem kicsit túl szervózott, kevesebb információt ad át az útról, viszont meglepően kicsi az autó fordulóköre, az elődökhöz képest ez jelentőset javult. A helykínálat elől megfelelő, de nem nagyvonalú, hátul két embernek is elegendő, de nem pazarló. Persze tudjuk miben ülünk, én sem itt akarom keresztbe tenni a lábam, arra megvannak a márka nagyobb modelljei. Kapunk alapáron jó pár biztonságtechnikai eszközt, viszont ahogy már megszokhattuk minden másra vastagon kell nyitni a pénztárcát. A beltér anyagain, főleg azokon, amivel a sofőr sokat érintkezik (küszöb borítás, ajtó, ülés, könyöklő) már meglátszik a kor, de még mindig masszív, teljesen vállalható a beltér, de nyilvánvaló, hogy a világos bőr belső több törődést igényel.         Mennyire drága a fenntartása? Ezen a szinten már elvárható, hogy prémium minőségű alkatrésszel, és megfelelő technikai szintű szervizhátérrel tartjuk az autót. Így ennek megfelelően a nagy átlaghoz képest itt is van némi felár az alkatrészekben, és segédanyagoknál is. Cserébe az autó kifejezetten megbízható, ennek ellenére nem szabad elfelejteni az időszakos karbantartást, ami jó, ha kiterjed az automata váltóra, illetve a futómű alkatrészeire is. A tulajdonosok inkább kisebb-nagyobb elektronikai problémákra panaszkodnak, de a technika kifejezetten tartós. És milyen a kettővel régebbihez képest? Teljesen megfelel korunk technikai követelményeinek. Jól el vagyunk zárva a külvilágtól, kattan a zár az ajtókon, ha elindulunk, digitálisan állítjuk a kétzónás klímán a hőmérsékletet, légzsákok garmadája vigyáz ránk, ütközés előtt megfeszíti a biztonsági övet, és erős fékezésre pulzál a féklámpája. Belül hangtalan csendben utazhatunk, és kívül-belül nagyon sok elektronikai eszköz fokozza a menetbiztonságot. De nekem jobban esett kikönyökölni a benzines V6-os-ból, és tekerni a golyópályás kormányművet, és trónolni az epedás ülésekben. De a mai kor mai fiataljainak már megváltoztak az igényei, amihez jobban idomul korunk szélesebb társadalmi rétegének elérhető C osztálya. Ezt a tizenéves modellt ugyanúgy értékeli majd egy friss jogosítvánnyal rendelkező fiatal, mint az a vevő, aki megfizethető áron vágyik prémium minőségérzetre. A célját így elérte, mert elterelte a figyelmet a két másik nagy német prémium márka modelljeiről, így használtan is bőven válogathatunk a különböző felszereltségű, és motorizált darabok között. Ha tetszett a teszt, ajánlja autóját a következőbe.   Adatok: Hossz                    4591 mm Szélesség              1770 mm Magasság              1447 mm Tengelytávolság    2760 mm Csomagtartó         475 l   Motor C 220 CDI      2143 (cm3) Teljesítmény            170 le Forgatónyomaték    400 Nm Vmax.                     232 km/h 0-100km / h          8,4 s   További autós tartalmakért kövessen minket Facebook oldalunkon.