Kompakt? Crossover? Nehéz első ránézésre eldönteni, de tény, hogy az ëC4 annyira eltalált autó lett, hogy a francia daraboktól való enyhe ódzkodásom ellenére is hamar meggyőzött, és fájó szívvel vittem vissza a telephelyre. Az első találkozás A város egyik végéből a másikba kellett BKV-znom, hogy átvegyem a Citroën ëC4-est. Ráadásul a metró is pótlóbusz közbeiktatásával jár, úgyhogy több, mint egy óra ment rá, hogy odajussak. Mondtam is magamnak, hogy remélem megéri ez a hosszú, munkanap gyilkos utazás. A márka budapesti főhadiszállásán, a gyorstöltőről vették le éppen az autót. Beszállás után azonnal a finom részletek ragadták meg a szememet és a tapintásomat. Bár a kapcsolók, mint például az elektromos tükörállítás gombja, vagy a bajuszkapcsolók még a régi, akár 15 éves autókból is ismerősek lehetnek, a többi részlet kialakítás nagyon is újszerű, de mind erről és a finomságokról majd később. Megnyerő megjelenés A C4-es érzetre kisebb, mint a korábbi egyező nevű modellek, de a 4,36 méteres hosszon szépen beosztották az egyes részeket, van eleje, közepe vége. Praktikusan az elejéről indulva elmondható, hogy a nappali menetfény már-már védjegyesen felköltözött a motorház fedél első élébe. Az él alatt, középen gyorsan le is tudják az emblémát, a két szélen pedig a fényszórók furcsa alakja nyit a lökhárító felé. Alul a ködfényszórók, irányjelzők kerete szélesíti a formát. Ezek is kaptak abból a kék betétszínből, ami ott figyel az első ajtók díszlécének magasított részén is. A hátsó vészhárítón egész magasra húzódó a fekete betét, de ezekből a műanyagokból a már említett ajtó díszléceken kívül jutott minden sárvédő kerékívére is. És magas a hasa. Én nem tudom mennyire tesz ez a jót a légellenállásnak, de a crossover kategóriába belépőt jelentő hasmagasságot minden esetre beállították a franciák, nehéz vele fennakadni. A 18-as kerekek csak azért nem tűnnek el az ívben, mert a szemünket elcsalják a fekete ívelemek. Feketék az ablakkeretek és a tükrök is és a csomagtér ajtó lámpák közötti, az emblémát is hordozó díszítése. Ücsörögtem benne Az ëC4 üléskárpitja (mű)bőr-szövet kombináció, de olyan kellemes tapintású mindkettő, hogy öröm simogatni, tapogatni. A kormánybőrözés is „adja”, aminek alakja kis hunyorítással már-már négyzet alakú. Sok olyan autóra is rávert kényelemben a C4, aminek üléseit több irányban lehet állítani, mint ezét. Amikor meg kellett tennem 10 km-t autópályán, azon kaptam magam, hogy ücsörgök a kocsiban és remekül be lehetett állítani a pozíciót. Majdnem kisautó, de ennek ellenére tisztességes hosszúságú ülőlap van benne, csak dicsérni tudom. Viszont a Head-up Display kikapcsológombját nagyon kerestem már első kilométereken. Viszonylag kevés információ, viszonylag rossz megjelenítésben, ráadásul a megszületése óta bosszantó és elhelyezhetetlen plexilapra vetítő változat, ami hangos kerregéssel emelkedik és süllyed minden indulás, leállítás alkalmával. Ne kérjék! Műszerfal helyett is egy képernyőt kapunk, de kétoldalt olyan LED-es háttérvilágítással, mint amilyet álmennyezetbe szoktak rejteni. Igazi minimalista megjelenítés van. Sebesség, a töltés/használat pillanatnyi erőssége, hátralévő táv és néhány visszajelző „lámpa”. Emellé a bajuszkapcsolókkal még kitehetjük néhány másodpercre a fogyasztási adatokat. A normálisabb megjelenítésért a remek középkonzolra kell tekintenünk. Ez a felül képernyővel kezdő, majd a szellőzőrostélyokat, klímapanelt, vezeték nélküli töltőt, USB csatlakozókat, végül tárolórekeszt tartalmazó egység kétségkívül a legjobb összpontszámot kapná egy tartalomhoz a forma megmérettetésben. Sőt, ugyanilyen jó a folytatás, a „váltóbox” is. Elektromos autó lévén váltó ugyan nincs benne, de a menetirány választó, a vezetési mód választó, a rögzítőfék és a középső kijelzőre energiamonitort varázsló villám jelű gomb mind-mind remekül megtalálta a helyét. Pontlevonás csak a zongoralakkért jár, amihez nem volt nálam megfelelő törlőrongy, hogy rendbe tegyem a fotózásra. Elnézést, de így jár minden gyártó, aki zongoralakkot alkalmaz. (Hahaha…) És akkor értelmet nyert, összeállt a Citroën Advanced Comfort stratégia. Az elgondolás szerint a kényelemnek 4 alappillére van: az első tágas, felszabadult utastér, ahol sok tárolóhely biztosítja, hogy minden megtalálja a helyét, a második, hogy a interiőr nyugalmat áraszt, erről a futómű gondoskodik, harmadikként a kütsükkel való könnyed együttműködés, végül pedig az utastér lakást idéző, szintén nyugalmat sugárzó elemeit említi a hivatalos sajtóanyag. Majdnem minden feltétel teljesül is. Remek és egyedülálló kiegészítő példásul az úgy nevezett Smart Pad Support, amely nem más, mint egy bombabiztosan álló tablettartó az első utas számára. Hátul természetesen nem számíthatunk óriási helyre, de azért egy teljes értékű gyermekülés elhelyezhető volt, bár bevallom, hogy a kocsi épsége érdekében kicsit előrébb húztam az ülésemet, amikor a nagylányom is jelen volt. A csomagtér 380 literes, ennyi. Emeletes, hogy a töltőkábelek külön fakkban utazhassanak. Ne felejtsük el, hogy ezek akár vizesek, sarasak is lehetnek, úgyhogy jól jön, ha el tudjuk őket szeparáni. Jaj, míg el nem felejtem: alapbeállítás, hogy az autótól a kulccsal együtt eltávolodva az bezár, közelítve előbb a lámpák kapcsolónak fel, odalépve, de még a kilincs érintése nélkül pedig nyit a központi zár. És nagyon jól működik, és semmit sem kell nyomkodni. 100 kilowatt, de nem akarja mindenáron leadni A Drive Mode kapcsolót én általában nem használom az autókban. Persze kipróbálom, mint minden gombot, hiszen azért van nálam a kocsi, de a „default” komfort mód mindig nagyon megfelelő szokott lenni. Itt, ahogy nyomkodom a gombot, az ECO-módban egyszer csak kiírja, hogy korlátozott teljesítmény. Na, mondom, akkor nézzük meg, mi van felfelé. Sport. Itt éreztem azt, amit egy tisztán elektromos autótól érezni szeretne az ember. Egy VW eUp!, vagy Golf, hogy a kategóriában maradjunk alapból is szedi a lábát, itt ehhez módot kell váltani. „B” fokozat A Drive program, vagy ha úgy tetszik, D-fokozat mellé kapcsolható a „B”, ami majdnem minden körülmények között garantálja az egypedálos vezetést. Azért csak majdnem, mert a maximális rekuperáció mellett sincsen túlzott nagy fékerő, másrészt az automatika a kocsit nem állítja meg, csak kúszó sebességre lassítja. Nem nagyon hiányzott, vagy nem találtam az AutoHold funkciót, vagyis, hogy álló helyzetben fékpedál tartása nélkül is álló helyzetben maradjon az autó. Ez csak a vezetői segédrendszerek működése közben produkálja az ëC4. A kormány annyira puhára van hangolva, hogy valóban egy ujjal is forgatható. A C4-es futóművének kifejlesztésekor 20 szabadalmat védetett le a márka. Ezek közül a legfontosabbak a hidraulikus ütközőelemek, amelyek nagymértékű be- és kirugózáskor segítenek a hagyományos rugó-lengéscsillapító rendszernek. Ennek a köszönhetően a futóműnél, ott újabb jó pont kerül az ëC4 üzenőfüzetébe. Ez az amúgy nem könnyű autó, még a 18 colos kerekekkel is remekül vesz úthibákat és fekvőrendőröket. A gördülési zaj pedig nagyon meglepő módon nem emelkedik meg a pályatempónál sem. Ebben közrejátszik a gondos áramlástani tervezés mellett természetesen a szigetelés, de biztosan számít a kifejezetten elektromos autókra fejlesztett 195 mm széles Michelin abroncs is. Otthon töltés? Felejtős! A C4-et felruházták azzal a képességgel, hogy háromfázison, egyenáramon, akár 100 kW-os töltési teljesítmény is tud fogadni. Így 30 perc alatt 80%-on van a kocsi, tehát 200 km-t még autópályatempóban, klímázva is elmegy. És a munkahelyemen töltöttem fel pénteken, akkor sikerült 100%-ra lőni. Tudom, nem szabadna, csak 80-ig, de jött a hétvége és a mi mélygarázsunkban még egy konnektor sincs, nem hogy autótöltő. Hétfőn 45%-os volt a 400V-os lítium-ion  akkumulátor és a szűkre sikerült munkanap alatt (kb. 6.5 fél óra) mindössze 15%-ot emelkedett a mutató. Reménytelen. Összességében A Citroën ëC4 egy nagyon komoly kis autó. Sikerült kiküszöbölni a Leafnél érezhető „nem akarok a pályán hajtani” kelletlenséget, sikerült a dizájnt nem totál elrugaszkodottra csinálni és sikerült sokat megtartani a patinás autógyár hagyományaiból, hogy mást ne említsek, a futómű és az üléskényelem mindenképpen különdíjas. Persze bőven 10 millió forint felett lehet belelapozni a katalógusba és akkor még nem jártunk az extráknál. Igazából az ëC4 is arra való, amire a többi elektromos autó, hogy a városban tegye a dolgát, de arra viszont kitűnő, ha nem tántorít el az állandó töltési kényszer. További autós tartalmakért kövesse az Autószektor Facebook oldalát!