A 2020-as Le Mans-i 24 órás verseny igazi különlegességként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, mert a megszokott júniusi időpont helyett a koronavírus-járvány miatt szeptemberben rendezték meg (ráadásul a rajtot is előrehozták 15 óráról 14:30-ra). Ez volt a negyedik eset a patinás verseny 97 éves történetében, amikor nem júniusban rendezték meg a futamot: 1923-ban a legelső versenyt májusban, majd az 1956-os versenyt júliusban, míg 1968-ban a franciaországi zavargások miatt szintén szeptemberben tartották meg.
Olyan azonban első alkalommal fordult elő, hogy nem volt pénteki pilóta-parádé a közeli városközpontban és, hogy nem engedtek be nézőket a pálya lelátóira, holott általában 250 ezer lelkes rajongó szokta a helyszínről figyelni a küzdelmeket. És még azért is emlékezetes volt az idei futam, mert a szabályváltozások miatt ez volt az ezer lóerős hibrid LMP1-es autók utolsó fellépése a La Sarthe-i versenypályán. Jövőre már az új Hypercar szabály szerint épített versenyautók alkotják majd a csúcskategóriát (meg néhány, lefojtott, nem hibrid idei LMP1-es gép), ami már most látszik, hogy új gyártók megjelenését, a mezőny bővülését fogja eredményezni.
Az új szabályok értelmében nem csupán nagyobbak és nehezebbek lesznek a csúcskategóriás autók, mint a jelenlegi, 900 kilónál könnyebb LMP1-esek, de közúti, homologizációs változatokat is kell építeni belőlük – 2022 végéig legalább 25 darabot. A közúti hajtáslánc csupán minimális (az emissziós és zajkorlátozási szabályok által előírt) mértékben térhet csak el a versenyautó legfeljebb 750 lóerős rendszerteljesítményű egységétől, ezen belül pedig a hibrid komponensnek teljesen meg kell egyeznie a bajnokságban alkalmazottal. A hiperautós szabálykönyvet a költségcsökkentést szem előtt tartva alkotta meg a versenyt rendező ACO és az FIA, a csapatok éves költségvetése nem haladhatja majd meg a 20 millió eurót. Lehetősége van a gyártóknak és csapatoknak vadonatúj konstrukciók megalkotására, vagy a meglévő utcai sportautók átalakítására is.
A Le Mans-ba sok év kihagyás után 2022-ben visszatérő Peugeot közvetlenül a verseny előtt, az interneten mutatta be az új, Hypercar-szabályok szerint épített versenyautóját, igaz, a sötét képeken még nem lehetett jól kivenni a kocsi formáját. A Renault szintén fontos bejelentést tett, ők már jövőre, Alpine névvel visszatérnek a királykategóriába, de 2021-ben még csak egy átfestett, idei Rebellion-Oreca autót fognak indítani, a saját fejlesztésű hiperautójukra még éveket kell várni. Idén a ByKolles privát csapat is mutatott képeket (fent) a 2021-es Hypercar versenyautójáról.
A Toyota új szabályok szerint épített hiperautóját, a GR Super Sportot azonban nem csak képeken, hanem élőben is meg lehetett csodálni a hétvégén Le Mans-ban, mivel a japánok mindenki meglepetésére elhoztak egy működő prototípust belőle, amely a versenyhétvégét megelőzően tesztprogramon vett részt. A Gazoo Racing piros-fehér álcázómatricával burkolt, tető nélküli spyderrel Alex Wurz még egy demonstrációs kört is megtett a 13,6 kilométeres pályán.
Nem csak a 2020-as Le Mans-i 24 órás verseny időpontja és körülményei, hanem a lebonyolítása is a hagyományoktól eltérő volt. Csütörtökön, szeptember 17-én közel 11 órát töltöttek gyakorlással, illetve az időmérő edzéssel a csapatok, a péntek reggeli egyórás gyakorlást követően a rajtpozíciók kiosztására az új Hyperpole szabály alapján került sor. Ez azt jelentette, hogy az egyes géposztályok hat leggyorsabb autója csapott össze a pole pozíció megszerzéséért. Mivel így a szokásosnál jóval kisebb fogalom volt a pályán, és kétszer is friss gumikon mehettek gyors kört az élmenők, jó esély volt arra, hogy esetleg megdőlhet a 2017-ben futott 3:14,791-es körrekord, amelyet Kobajasi Kamui állított fel a Toyota TS050 hibriddel. Idén is a japán pilóta szerezte meg a pole pozíciót a 7-es rajtszámú Toyotával (egy 3:15,267-es körrel), de a körrekord végül nem jött össze. Ugyan a második gyors körében 0,6 másodperccel gyorsabb volt a rekordnál, de a sportfelügyelők érvénytelennek nyilvánították a kört, mivel a japán pilóta többször négy kerékkel elhagyta közben a pályát. A második rajthelyet meglepetésre nem a 8-as rajtszámú másik Toyota, hanem az 1-es rajtszámú Rebellion R-13 szerezte meg Gustavo Menezessel a volánnál. A 3:15,822-es kör a legjobb volt, amit valaha egy privát és nem hibrid autó futott Le Mans-ban.
A rajtnál az 1-es rajtszámú Rebellion megpróbálta lerajtolni a 7-es Toyotát, ami majdnem sikerült is neki, de végül az első kanyarkombinációk után a gyári versenyautó megőrizte a vezetést. Sőt, pár körrel később a 8-as Toyota is megelőzte a privát ellenfelet, és utána már egyértelmű volt, hogy a két japán autótól csak akkor lehet elvenni a győzelmet, ha valamilyen problémájuk lesz. Ugyan a Rebellion az egyenesben nagyobb végsebességet ért el a hibrid Toyotánál, és egy-egy gyors körön is hasonló tempóra volt képes, a hosszú etapokon már nem volt esélye ellene. Ráadásul mindkét Rebellion enyhe kuplung és fékproblémákkal küzdött a versenyen, előbbi miatt nehezen tudtak elindulni a bokszból a kiállások után.
Már a verseny első szakaszában kiderült tehát, hogy csak az lehet a kérdés, hogy a 8-as rajtszámú Toyota harmaszor is győzni tud-e, vagy esetleg a 7-es rajtszámú tud-e először. A csapatok összeállítása (7: Kobajasi Kamui, Mike Conway és Jose Maria Lopez, 8: Nakadzsima Kazuki, Sebastien Buemi és Brendon Hartley) csak egy helyen változott tavaly óta: Fernando Alonso helyét Brendon Hartley vette át, aki 2017-ben már győzött itt Porschéval.
Éjszaka dőlt el, hogy melyik Toyota lesz a befutó: a versenyben az élen haladó 7-es autón kipufogó-leömlőt és turbót kellett cserélni, amivel fél órát vesztettek a bokszban. Addig a pontig már egy kör előnyt autózott ki a 7-es legénysége a 8-assal szemben (a 8-ason korábban jobb első féket kellett kicserélni, ami egy rövidebb javítás volt). Azonban a turbócserével a 7-es Toyota hét kört vesztett, és a negyedik helyre esett vissza, a másik Toyota és a két Rebellion mögé. Később a padlólemez is megsérült az autón, így végül csak a dobogó legalsó fokát jelentő harmadik helyig tudtak felzárkózni, a győzelemre és a második helyre már nem volt esélyük.
A Rebellion a biztonságot, nem pedig a nyert tempót helyezte előtérbe, az 1-es rajtszámú autóval végig arra vártak, hogy a 8-as Toyotával is történjen valami komolyabb gond, de ez végül nem következett be. Ráadásul egy lelazuló orrkúp az 1-es autónak is időveszteséget okozott, de enélkül sem lett volna esélyük tempó alapján az abszolút győzelemre, viszont legalább a leggyorsabb körrel vigasztalódhattak.
Végül tehát a 8-as rajtszámú Toyota, vagyis Nakadzsima Kazuki, Sebastien Buemi és Brendon Hartley győzött (5 kör előnnyel) az 1-es rajtszámú Rebellion (Brunő Senna, Gustavo Menezes, Norman Nato) előtt. Összesen 387 kört (5273 km-t) tettek meg a 24 óra alatt, 2 körrel többet, mint tavaly.
Sokáig úgy tűnt, hogy az utolsó Le Mans-i 24 órárát teljesítő Rebellion dupla dobogónak örülhet, de egy órával a verseny leintése előtt a 3-as rajtszámú autóval (Romain Dumas, Nathanael Berthon és Louis Deletraz) Delatraz kicsúszott az Indianapolis kanyarban, és a gumifalnak ütközött. Ki kellett állnia egy kisebb, hatperces javításra a bokszba, ami elég volt a 7-es Toyotának ahhoz, hogy elvegye tőlük az összetett harmadik helyét. Az LMP1 kategória ötödik, és egyben utolsó autója, a 4-es rajtszámú ByKolles ENSO CLM P1/01 ezúttal sem tudott célba érni: egy ideig generátorproblémával küszködtek, aztán a hátsó szárny hibája miatt Bruno Spengler szombat éjjel kicsúszott a kocsival az S-kanyarokban.
A 24 autót számláló LMP2 kategóriában a United Autosports csapata (Phil Hanson, Filipe Albuquerque és Paul Di Resta) a negyedik győzelmét szerezte meg az Oreca versenyautóval.
Először fordult elő a Le Mans-i 24 órás történetében, hogy a profi és az amatőr GT autók versenyét is Aston Martinnal nyerték meg: a GTE Pro kategóriában a gyári csapat 97-es autója (Alex Lynn, Maxime Martin és Harry Tincknell), a GTE Am kategóriában a TF Sport 90-es autója (Jonathan Adam, Charlie Eastwood és Salih Yoluc) diadalmaskodott.
Végeredmény:
1
LMP1
#8 Toyota
Buemi, Nakajima, Hartley
387
2
LMP1
#1 Rebellion
Senna, Nato, Menezes
382
+ 5 Laps
3
LMP1
#7 Toyota
Conway, Kobayashi, Lopez
381
+ 6 Laps
4
LMP1
#3 Rebellion
Dumas, Berthon, Deletraz
381
+ 39.408s
5
LMP2
#22 Oreca
Hanson, Albuquerque, Di Resta
370
+ 17 Laps
6
LMP2
#38 Oreca
Davidson, Da Costa, Gonzalez
370
+ 32.831s
7
LMP2
#31 Oreca
Jamin, Canal, Vaxiviere
368
+ 19 Laps
8
LMP2
#36 Alpine
Negrao, Ragues, Laurent
367
+ 20 Laps
9
LMP2
#26 Aurus
Rusinov, Vergne, Jensen
367
+ 57.578s
10
LMP2
#28 Oreca
Lafargue, Chatin, Bradley
366
+ 21 Laps
11
LMP2
#42 Oreca
Lapierre, Borga, Coigny
365
+ 22 Laps
12
LMP2
#25 Oreca
Falb, Trummer, McMurry
365
+ 1m31.640s
13
LMP2
#50 Oreca
Calderon, Florsch, Visser
364
+ 23 Laps
14
LMP2
#47 Dallara
Lacorte, Belicchi, Sernagiotto
363
+ 24 Laps
15
LMP2
#17 Oreca
Pilet, Tilley, Kennard
363
+ 51.762s
16
LMP2
#27 Oreca
Hedman, Hanley, Van der Zande
361
+ 26 Laps
17
LMP2
#32 Oreca
Owen, Brundle, Van Uitert
359
+ 28 Laps
18
LMP2
#35 Ligier
Yamanaka, Foster, Merhi
351
+ 36 Laps
19
LMP2
#29 Oreca
Van Eerd, Van der Garde, De Vries
349
+ 38 Laps
20
GTE Pro
#97 Aston
Martin, Lynn, Tincknell
346
+ 41 Laps
21
GTE Pro
#51 Ferrari
Pier Guidi, Calado, Serra
346
+ 1m33.164s
22
GTE Pro
#95 Aston
Thiim, Sorensen, Westbrook
343
+ 44 Laps
23
GTE Pro
#82 Ferrari
Pla, Bourdais, Gounon
339
+ 48 Laps
24
GTE Am
#90 Aston
Yoluc, Eastwood, Adam
339
+ 1m33.407s
25
GTE Am
#77 Porsche
Ried, Pera, Campbell
339
+ 2m23.159s
26
GTE Am
#83 Ferrari
Perrodo, Collard, Nielsen
339
+ 2m26.206s
27
GTE Am
#56 Porsche
Perfetti, Ten Voorde, Cairoli
339
+ 2m34.526s
28
LMP2
#24 Oreca
Grist, Kapadia, Wells
338
+ 49 Laps
29
GTE Am
#86 Porsche
Wainwright, Barker, Watson
337
+ 50 Laps
30
GTE Am
#66 Ferrari
Heistand, Root, Magnussen
335
+ 52 Laps
31
GTE Pro
#91 Porsche
Bruni, Lietz, Makowiecki
335
+ 6.187s
32
GTE Am
#61 Ferrari
Piovanetti, Negri Jr., Ledogar
335
+ 2m49.871s
33
GTE Am
#98 Aston
Dalla Lana, Gunn, Farfus
333
+ 54 Laps
34
GTE Am
#85 Ferrari
Gostner, Frey, Gatting
332
+ 55 Laps
35
GTE Pro
#92 Porsche
Christensen, Estre, Vanthoor
331
+ 56 Laps
36
GTE Am
#99 Porsche
Inthraphuvasak, Legeret, Andlauer
331
+ 1m23.705s
37
GTE Am
#60 Ferrari
Schiavoni, Pianezzola, Ruberti
331
+ 2m58.825s
38
GTE Am
#78 Porsche
Felbermayr, Beretta, Van Splunteren
330
+ 57 Laps
39
GTE Am
#54 Ferrari
Flohr, Castellacci, Fisichella
330
+ 1m11.360s
40
GTE Am
#57 Porsche
Keating, Fraga, Bleekemolen
326
+ 61 Laps
41
LMP2
#34 Ligier
Smiechowski, Binder, Isaakyan
325
+ 62 Laps
42
GTE Am
#62 Ferrari
Grimes, Mowlem, Hollings
325
+ 24.638s
43
GTE Am
#89 Porsche
Brooks, Piguet, Laskaratos
313
+ 74 Laps
44
LMP2
#39 Oreca
Allen, Capillaire, Milesi
357
+ 30 Laps
45
GTE Pro
#71 Ferrari
Rigon, Molina, Bird
340
+ 47 Laps
46
GTE Am
#72 Ferrari
Chen, Blomqvist, Gomes
273
+ 114 Laps
47
GTE Am
#88 Porsche
Preining, Bastien, De Leener
238
+ 149 Laps
48
GTE Am
#75 Ferrari
Mastronardi, Cressoni, Piccini
211
+ 176 Laps
49
LMP2
#37 Oreca
Tung, Aubry, Stevens
141
+ 246 Laps
50
LMP2
#21 Oreca
Montoya, Buret, Rojas
192
+ 195 Laps
51
GTE Pro
#63 Ferrari
Macneil, Vilander, Segal
185
+ 202 Laps
52
GTE Am
#70 Ferrari
Kimura, Abril, Cozzolino
172
+ 215 Laps
53
LMP2
#16 Aurus
Cullen, Jarvis, Tandy
105
+ 282 Laps
54
LMP2
#30 Oreca
Hirschi, Tereschenko, Gommendy
100
+ 287 Laps
55
LMP1
#4 ENSO
Dillmann, Spengler, Webb
97
+ 290 Laps
56
LMP2
#33 Oreca
Yamashita, Patterson, Fjordbach
88
+ 299 Laps
57
GTE Am
#52 Ferrari
Ulrich, Gorig, West
80
+ 307 Laps
58
GTE Am
#55 Ferrari
Cameron, Scott, Griffin
78
+ 309 Laps
59
LMP2
#11 Ligier
Tambay, Maris, D'Ansembourg
26
+ 361 Laps