Az elmúlt héten a megengedett sebességhatárokat regisztráltan 84 sofőr lépte túl. Bács-Kiskun vármegyében egy hét alatt 50 rendőri intézkedést igénylő közlekedési baleset történt, amelyekben 11 személy sérült meg. Az egyenruhások tíz olyan sofőrt igazoltattak, akik a vezetés megkezdése előtt szeszes italt fogyasztottak. Eljárás indult ellenük, minden esetben bevonták a jogosítványukat. A havas, csúszós útviszonyok egyesek számára nem jelentettek kellő visszatartó erőt a sebességhatárok betartására. Egy sofőr az 5-ös főúton 60 km/h helyett 114 km/h-val, egy másik pedig 129 km/h-val közlekedett. Egy járművezető lakott területen az 50 km/h helyett 94 km/h-val haladt. Valamennyien jelentős összegű pénzbírságra és büntetőpontokra számíthatnak. A jeges, csúszós úton a gyorshajtás közvetlen életveszélyt jelent. A tapadás drasztikusan csökken, a féktávolság többszörösére nő, a jármű feletti uralom könnyen elveszíthető. Ilyen körülmények között egy pillanatnyi figyelmetlenség is súlyos sérüléssel vagy halálos balesettel végződhet. - A közlekedési szabályok betartása, a sebesség megfelelő megválasztása és az alkohol teljes mellőzése nem választás kérdése, hanem alapvető felelősség – saját magunkért és a többi közlekedőért - írja a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság.  

Mik a szempontok? Nyilván elsősorban az ár volt, ami meghatározta a kérdést, aztán az autó méretei, a várható fenntartási költségek, és persze a motorizáltság. Hogy is van a mondás, két dolgot lehet választani, ha megrendelünk egy munkát. Mert jót, gyorsan, és olcsón szinte biztos, hogy nem kaphatunk. Én is hasonló képpen álltam hozzá ezekhez a kritériumokhoz. Mert olyan autót, ami nem romlik el, szűkös anyagi keretből biztosan nem lehet választani. Ma már egy korosodó autónak számító 15 éves kocsi is 2011-es gyártás. Gondoljunk csak bele mennyi 2000 és 2010 közötti autó fut útjainkon, napi szinten? Valóban, még mindig nagyon sokan autómatuzsálemekkel járnak, és nincs ezzel semmi gond, mert ha tisztességesen karban tartják, és vigyáznak rájuk, akkor még hosszú évekig szolgálják ezek a régebbi járművek is tulajdonosaik kényelmét. A fenti gondolatom csak arra próbál rávilágítani, hogy mennyire elment az idő, és ma már egy harmincas-negyvenes ember fejében újként létező autó is bőven tizenéves. De ha egy, és másfél millió között kell az autó, akkor nagyjából ebből tudunk főzni, ráadásul olyat szeretnénk, ami nem romlik el. Sajnos a legtöbb autó elromlik. Nem csak azért, mert szerkezetében rossz, hanem mert a korábbi tulajdonosai nem tartották karban, és bő egy évtized használat után egy kitaposott tornacipőre hasonlít már. Aztán, hogy milyen motor legyen benne? Na, ez már tényleg részletkérdés, de minket most ez érdekel. Városba csak benzinest! Én is ezt vallom, és ha autóvásárlással kapcsolatos kérdés érkezik, akkor mindig fújom a mantrát. Mennyit mész vele naponta? Hol, és mire akarod használni? Ebből az egy-két kérdésből azonnal tudom, hogy benzines autóra lesz szüksége. Szívó benzin, semmi sallang. Mert ha bombabiztos motort ajánlok, még úgyis marad taposóakna a karosszéria, és a szervizelés vonalán, így legalább a motor felől ne legyenek kétségek. Szerintem a legjobb választás egy kicsi, lehetőleg japán benzines autó, ezek a legigénytelenebbek, és fenntarthatóság, illetve szervizelés szempontjából is kiszámíthatóan lehet őket üzemeltetni. Ami fontos, mert az egymilliós ársávban nem férnek bele motorgenerálok, karosszériamunkálatok. Itt csak a kötelezőkre érdemes költeni, és megvétel után elvégezni a nullrevíziót, hogy utána már tervezhető legyen az üzemeltetés. És ha én mégis dízelt akarok? A cikk elején mondtam, hogy a gondolatot egy beszélgetés indította el, ahol bedobták a dízelbombát a városi autó szerepére. Akitől jött az ötlet máris alátámasztotta személyes példájával, mert 1.4 PD Tdi Poloval oldja meg a napi ügyes bajos dolgait a városban, már évek óta. Az autó köszöni, jól van, és jól tűri a városi használatot. Mi a titka? Nincs benne modern magasnyomású rendszer, nincs EGR, nincs DPF, vagy AdBlue rendszer. Csak egy faék egyszerűségű dízelmotor, ami igaz, hogy nem teljesíti a legszigorúbb emissziós normákat,- hiszen talán EURO 3-as lehet, viszont nem is kellett kidobni az elmúlt 15 évben, és helyette újat gyártani. Vagy legyártani egy teljesen elektromos autót, ahhoz ugye a nagy kapacitású akkupakkot, aminek talán hasonlóan mély lehet az ökológiai lábnyoma, mint ennek a kis Polónak. Persze karaktere az elektromos autó suhanásához képest olyan, mint egy beteg MTZ-nek. De a bekerülési, és fenntartási költségei még mindig köszönőviszonyban sincsenek ahhoz képest. Szóval mérlegelni kell, és ha az ár mellett számít például a takarékos üzemeltetés, akkor egy ilyen autó a benzineshez képest biztosan szinte termelni fogja majd az üzemanyagot. Ne vegye meg, mert városba csakis benzinest szabad! Jogosan mondja ezt minden olvasóm, de gondoljunk csak bele, hogy ha valaki egy újabb, gazdaságosabb, és környezetbarát benzines kisautóban gondolkodik, akkor milyen lehetőségei lesznek? Vehet magának városi kisautót: kisköbcentis, háromhengeres, turbós, benzines kisautó formájában. Ebben vajon hogy tűrik a motoralkatrészek, az állandó hidegüzemet? Én még a húszéves szívó benzinesemen is megérzem, ha nem sikerül kellőképpen bemelegítenem, és csak extrém rövidtávra indítom be. Túldúsul a keverék, és tele a kipufogó kondenzvízzel, hígul a motorolaj, és biztos, hogy a katalizátor és a lambda szonda sem köszönte meg, hogy nem tudott rendesen bemelegedni. Ha egy modern, turbós motorban az ilyen üzem következtében elromlik valami, többszázezer forintos javítás várható. Félreértés ne essék, mert senkit sem szeretnék rábeszélni az öregautózásra, viszont tudni kell, hogy a mostani emissziós normákkal megfojtott, és túlbonyolított motorokkal is történhet bármi, az élettartamuk egyébként is erősen (alul)tervezett, amit az olajcsereperiódusok, és a beépített alkatrészek (lásd olajszűrő mérete) is alátámaszthat. Konklúzió nincs, és az egyéni preferenciák úgyis mindenki számára kijelölik a megfelelő irányt autóválasztásnál is. Cikkemben arra próbáltam rávilágítani, hogy határozottan nem jelenthetjük ki, hogy a dízelmotor városba csak rossz lehet, mert fenntartásokkal, és kompromisszumokkal akár még ajánlható is, persze csak azután, ha valóban kiderült, hogy mennyire számít a fogyasztás is a képletben.

Még 2025 év végén jelentette be a Nissan, hogy új életet lehelnek a Nismo részlegbe, és a Renault Sporttal együttműködve, a tudást megosztva hoznak egy sor új Nismo modell a világ piacokra. Mintegy 10 Nismo modell érkezhet 2028-ig. Persze már ekkor tudhattuk, hogy mindez nem feltétlenül jelent új modelleket, de még csak nem is ultragyors szupersportautókról van szó minden esetben. Erre erősít most rá a Nissan legújabb koncepciója, amit a Tokiói Autószalonon mutattak be. Ez egy Nissan Aura kompakt ferdehátú, ami már elég koros, ugyanis 2021 óta van piacon Japánban. Ebből faragtak most egy igazi, vérbeli hot hatch-et, már, amennyire a technika megengedi. Bitang szélesítést és hatalmas dupla hátsószárnyat kapott, hatalmas légbeömlőkkel és belpiacos stílusú fekete felnikkel vegyítve, ahogy kell. Mintegy 14,5 centivel lett szélesebb és 14,2 centivel lett hosszabb, míg az ültetés 2 centi. Matt szürke fényezése és a piros kontraszt elemek hamisíthatatlan Nismo hangulatot kölcsönöznek neki. Kár, hogy teljesítmény tekintetében nem adtak túlságosan szabad kezet a mérnököknek. Ugyanaz az 1,5-literes, háromhengeres turbómotor dolgozik benne két villanymotorral, mint az X-Trail Nismo változatában. Míg az első elektromos motor 201 lóerős, addig a hátsó 134 lóerő, a generátorként funkcionáló benzinmotor pedig 142 lóerős. A rendszerteljesítmény 211 lóerő, ami egy kompakt hatchbacktől egyáltalán nem rossz érték, annó kifejezetten erősnek számított volna, de ne felejtsük el, hogy ezt egy hibrid rendszeren keresztül kapjuk. Bár, több mint ígéretes a Nismo hangolású e-4ORCE összkerékhajtása. Ha a GR Yaris sarkára nem is lépünk vele, azért jó látni, hogy a Nissan benzinvérű múltja nem múlt el nyom nélkül, és ha lehet hinni a japán gyártó mostani számításainak, akkor 2028-ig piacon is marad a típus otthonában. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Folytatódik a gazdasági feszültség az Európai Unió és Kína között, amiben a következő lépés a mindössze 18 hónapja, a Kínából importált elektromos autókra bevezetett extra vám kivezetése, pontosabban átalakítása lehet. A South China Morning Post értesülései szerint az Európai Unió hamarosan drasztikusan átalakíthatja elektromos autó politikáját Kínában szemben. Jelenleg egy maximum 45%-os extra vámmal néz szembe minden Kínából importált elektromos autó, a vám mértéke pedig attól függ, hogy az Európai Bizottság szerint mekkora a gyártásban a kínai állam befolyása. Ezt teljesen eltörölhetik a jövőben, és helyette egy minimum árat állapítanának meg a kínai import modelleknek. Állítólag azt várnák el a gyártóktól, hogy olyan árajánlatot tegyenek, amik „kiküszöbölik a támogatások káros hatását, és a vámokkal egyenértékű hatással rendelkeznek”. Állítólag mostantól olyan faktorokat is figyelembe venne az Európai Bizottság, mint például a tervezett jövőbeli beruházások az EU-ban. Ettől a lépéstől azt várják, hogy az európai gyártók felvehetik majd a versenyt a BYD-val, vagy a Chery különböző márkáival, főleg kis méretben: például az új M1E kategóriában, ahol különösen nagy árkülönbségek mutatkoznának. Az is erősen befolyásolja az EU-t a bevezetett vám átgondolásában, hogy néhány európai gyártót is rendkívül rosszul érintett ennek bevezetése. Például a BMW iX3-at Kínából importálják, vagy például a Volvo emiatt hozta el az EX30 gyártását Kínából Belgiumba. Miközben a kínai modellek árképzése mintha meg sem érezte volt az extra vámokat, és válaszul Kína extra vámot szabott ki a tejtermék, sertéshús és brandy termékeire a Bloomberg szerint. 2024-ben egyébként az európai eladások mintegy 2,5%-át tették ki a kínai modellek, ez a szám 2025-ben már 7% volt. Különösen sikeresek a kínai gyártók az Egyesült Királyságban: ott tavaly minden tizedik eladott autó kínai márka jelvényét viselte. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!