A közelmúltban egy Suzuki Swift-et vettünk górcső alá. Megbízónk egy középkorú házaspár, akik a gyermekek kirepülése után elhatározták, hogy – bár eddig nem volt autó a családban – belevágnak a jogosítványszerzésbe, és ezzel együtt vásárolnak maguknak egy kisautót, amellyel meg tudják oldani a napi rohangálást és kettesben nyaralni vagy telelni is el tudnak utazni vele. Álljunk is meg egy szóra! Az előző bekezdésben nagyon fontos dolog van leírva, aki csak átfutotta, az ugorjon vissza és olvassa el figyelmesen. Megbízóink ugyanis tökéletesen átgondolt céllal indultak a járművásárlás felé, mi több, pontosan látták saját maguk anyagi korlátaikat, azt, hogy mire fogják használni a kocsit, és kezdő vezetőként mi az, ami fontos lehet számukra. A tanácsadás autó-ügyben nem egyszerű feladat. Nem győzőm hangsúlyozni ügyfeleimnek, hogy bár szép és jó a nagy, az újabb kocsi, nem biztos, hogy ez találkozni fog a valós igényekkel, vagy a valós anyagi teljesítőképességgel. A házaspárról már első telefonbeszélgetés alkalmával kiderült, hogy tudatos, átgondolt döntést hoztak, és első körben három Suzukit (két Ignis-t és egy Swift-et) néztek ki a használtautó palettáról. A Piroska becenév jól állna neki Lássuk a medvét! A Swift, a mi autónk az enyém, meg a banké – hangzik a ma már klasszikussá érett kabarévicc, amelynek alapja az volt, hogy régebben gyakorlatilag a személyi igazolványra is lehetett Swift-et kapni, igaz, ennek az időszaknak már régen vége. Komolyra fordítva a szót, a Swift hálás kis gép. Az első modell, amelyet Esztergomban gyártani kezdtek, többek között a „sales” stratégiának köszönhetően szerintem a gyár számításait felülmúlva is sikeres lett. A 90-es években végre nem kellett már 6-8 évet várni egy új kocsira. Aztán 2005-ben jött a vérfrissítés, ami egy teljesen új Swift modellt jelentett, sokkal korszerűbb alapokon, sokkal naprakészebb technikával, erősebb kasztnival, jobb minőségben. Egy ilyen, 2007-es, piros „egyhármas” került most a kezeink közé. Mielőtt még előhozták volna az autót az egyik zuglói márkakereskedés használtautó lerakatából, kulcsait és papírjait már megtekinthettük. A szervizkönyv tisztességesen, a helyi márkaszerviz által vezetve, végig pecsételve. Két darab eredeti gyári kulcs: rendben, akkor jöjjön az autó. Külcsín Mi tagadás, nem egy múzeumi darab. Az értékesítő elmondása szerint egy idősebb úré volt a kocsi. Lelki szemeink előtt máris megjelenik egy joviális nagypapa képe, aki féltő gonddal ápolgatja, garazsírozza szeme fényét, és ha lehet, akkor a sakk-klub előtt is kivárja, amíg megüresedik egy hely az árnyékos oldalon. A valóság ezzel szemben az, hogy idővel minden autón keletkeznek kisebb-nagyobb külsérelmi nyomok. Egy idősebb embernél, akinek a korosztálya nem a parkolóházak és mélygarázsok világában tanult vezetni, vagy akik nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy minden parkolóhelyet 1 méteres „láthatatlan” oszlopok vesznek körül, bizony oda-odaveri a lökhárítókat, vagy a kedves feleség az anyósülésről kiszállva lekoccolja az ajtóval a beton virágládát. Aztán ott van még a telekre- / kertbejárás, a vele járó szerszám, műtrágya, faanyag és ki tudja még mi szállításával, amelyek pakolása közben nem célfüggvény, hogy semmihez se érjünk hozzá a kocsin. Ennek megfelelően a Swift-en összesen a 13 külső burkolóelemből (2 vészhárító, 4-4 sárvédő és ajtó, csomagtér ajtó, motorház fedél és tetőlemez) ötöt fényezni, további négyet lakatolni is kellene. Ezen kívül a vezetőoldali küszöb is annyiszor látta a korábbi tulajdonos cipőtalpát, hogy fémig kopott róla a festékréteg. Belbecs A képzeletbeli nagypapa láthatóan nem bajlódott az utastérrel (sem). A kárpitokba az évek alatt szépen beleívódott a por, amely, amikor nedvességgel találkozik, száradás után örökre mutatja meddig terjedt a nedvesség eredetileg. A műanyag elemek erősen karcosak voltak. A csomagtérbe érkezvén több dolog is szemet szúrt, megbízóim – akik természetesen jelen lehettek a vizsgálatnál – azonnal mondták is, hogy ők ezeket a hibákat és hiányosságokat nem vették volna észre. Miről van szó? Ide bizony nem lesz elég a porszívó A hátfal műanyag burkolatának oldalsó patentjei mindössze a szép emlékű egyforintos méretével vetekednek, mégis hiányuk világítótoronyként ötlik szembe annak, akinek a feladata, hogy hibákat keressen egy kocsin. A hátfal műanyag burkolatát megmozgatva ki is derült, hogy ez bizony nincs rögzítve. Egy fejbiccentéssel arrébb a csomagtér ajtó belső burkolata mutatott egy repedést, ismét lejjebb tekintve pedig a kalaptartó „fáradásos” törése tűnt szembe. Filléres tételeknek tűnhetnek ezek a hibák, pláne egy Swift-ben, de ha vásárlás előtt nem vagyunk tisztában velük, akkor később nagyon kellemetlen lesz, amikor a kalaptartóra helyezett friss kenyér gondol egyet és az amúgy deformált padlókárpitú csomagtérbe zuhan. Majd elválik... De éppen ez keresték A vizsgálat következő része a diagnosztika volt. Ne szépítsük, egy ilyen Swift nem kényeztet el sok ezernyi szenzor kinyerhető adatával, mindössze öt főegység hibakódjait lehetett olvasni, de nekünk ez is megfelelt. Ez a kocsi az órája szerint majdnem 91.000 km-t futott és az állapot és a papírok alapján semmi okunk nem volt feltételezni, hogy ez nem igaz, ráadásul egy márkaszervizben jártunk, ahol nyilván nem ez a kiindulási alap – aki másmilyen történetre vágyik, az szemezgessen itt, vagy itt. A motorvezérlés nulla hibakóddal felelt, és a többi egységben is az az 1-2 hiba leginkább az akkumulátorcsere közben beállt áramszünet miatt kerülhetett a rendszerbe. Következhetett a próbakör. A környéken sem nehéz hepehupás, össze-vissza foltozott utat találni, ahol a futóműhibák legtöbbje azért kimutatja a foga fehérjét. Rángattam, cibáltam, ahogyan a forgalom engedte, de semmi különös nem történt. Négy emberrel megterhelve is fogott a fék, szépen, egyenesen futott, egy harkály sem kopácsolt a kocsi alatt. Végre valami Már visszaértünk a telephelyre az autóval, amikor a már menet közben is gyanússá vált kuplungot próbálgattam. Heuréka, végre találtam valamit, amibe műszakilag is bele lehet kötni. Persze egyáltalán nem a kötekedés a cél, de a reménybeli tulajdonosnak minden olyan dologról tudnia kell az autóval kapcsolatban, amely kockázatot és így költséget rejt magában. A kuplung bizony csúszott. Nem volt még banánhéj kategória, talán a Normafára is fel lehetne menni égett szag produkálása nélkül, de ez már csak rövid ideig lesz így. Azonnali kérdésként merült fel, hogy mennyibe fog kerülni, ha egyszer megadja magát a rendszer. Nos, gyors becslésként 50.000 forintot tippeltem. Kis dolgokban a lenagyobb És tetszett nekik. Jó volt, hogy minden észlelhető hibáról tájékoztattuk őket. A külső leharcoltság pedig egyáltalán nem zavarta a vevőket, hiszen helyénvaló önkritikával ők is úgy tippelték, hogy a kezdő vezetői engedéllyel bizony becsúszhat egy-egy koccanás, lesznek szűk behajtók és a többi… Ami a kocsi belsejét illeti, azt tanácsoltam, hogy alkudjanak az árba egy új vezetőülést, egy kalaptartót, a hiányzó patentokat és egy alapos belső takarítást. Ügyfeleim az autót másnap megvásárolták.

Még a Nagyrét felől a Békési zsilipre kanyarodó utat télen lovas szánok fényezték, még mindenki tudta, hogy mikor és mi kell a disznóvágáshoz, de gyerekkorom, az ötvenes évek, nem mondható, hogy a klasszikus disznóvágások időszaka lett volna. Új fogalmak és keserűségek is társultak e fontos, akkor még döntően önellátásra berendezkedett családi léthez... Ahol mi éltünk, ott nem parasztcsaládok telepedtek meg a Körösről lehúzódó hajdan volt szőlőskertekben, hanem alkalmazottak és főleg gyári munkások. De mindenki tartott disznót, amihez a kertben, meg a Körgáton, a Banúr partján megtermett annyi eleség, hogy elérjék a Csabán kritikus, legalább 150 kilós súlyt! A disznóvágás az esemény napja előtt hetekkel kezdődött, a szomszédok is megnézték a jószágokat, mennyire érett, vagy kibírja e Karácsonyig? Kellett hozzá fűszer, amiből a só, paprika beszerzése nem, de a bors, a sajthoz, hurkához, májashoz, bizony gondot okozott. Nekünk ezt Petri bácsi hozta, aki vasutas volt, és átjárt Kürtösre…  Ebben az időben a hajdan jeles hentesek is arra kényszerültek, hogy házakhoz járjanak vágni, a boltjaikban mások árulták a sokszor semmit! Hozzánk hentesek közül csak Apjári bácsi jött, akinek azonban más, a szomszédban lakó Tóth Jani bácsi szúrta és perzselte a jószágot. Aztán volt, amikor ő csinálta végig a folyamatot. Gyorsan, szakszerűen, ahogy paraszt őseitől látta és velük gyakorolta. Mindig anyámmal kellett a folyamatokat egyeztetni, apám nem kedvelte a disznótort, a termékeit annál inkább. Így feladata a perzseléshez, főzéshez szükséges fa előkészítése, meg a zsírsütés maradt. Jártak mások is disznót vágni, de azok sem voltak hentesek, mondjuk a böllérségig jutottak. Ismert személy volt Sliga bácsi, aki szobafestő létére a késsel is igen jól bánt, gyorsan, szinte kapkodva dolgozott, ha egy disznó volt, kettőkor már az eszközeit szedte össze a nagy gyékényszatyorba, ült biciklire és ment „lefestek még egy szobát”! Liptákék, apa és fia is festők voltak, jókedvűen és az elfogyasztott pálinkák hatására néha vontatottan haladtak, néha este 10 órakor is kolbászt töltöttek… Másnapra a kóstolók összeállítása maradt. Édesanyám, emlékezve, kiktől mit kaptunk rakta össze azt az 5-6 kóstoló csomagot, amit széthordhattam. Két helyre szerettem vinni: Kraszkóékhoz, mert ülhettem a cipészműhely 3 lábú székén, és Botyánszkiékhoz, ahol olyan befőtt, vagy aszalt gyümölcs várt, ami egy 9-10 éves gyerek legszebb álma. Ha szüleimnek éppen nem 40 kiló zsírt kellett beszolgáltatni, vagy ha sikerült a lesütött húsokat is rejtő bödönt jól eldugni, akkor sokáig kitartottak a vágás termékei. Leginkább Húsvétot vártuk, mert akkor már a vastagkolbászból is került az ünnepi asztalra. Találkozzunk október 22-25. között Békéscsabán, a kolbász fővárosában, hiszen a csabai Csabán az igazi! Friss hírek és információk az Autószektor kiemelt rovatában, a Csabai Kolbászfesztivál honlapján, Facebook oldalán és Instagram csatornáján. Töltsük együtt!

Az ötajtós után a kombi változata is bemutatkozott az Opel Astra új generációjának. Az elődjéhez hasonlóan ismét Sports Tourer névre hallgató karosszériaváltozat méretei nem változtak az új padlólemez ellenére sem, a hossza 4702 mm, a szélessége 1871 mm, a magassága 1499 mm. A belépő motorral 1188 kg a kocsi tömege, ami 130 kilogrammos csökkenés az elődhöz képest. Bár kívül nem lett nagyobb, belül azért javítottak a helykínálaton a rüsselsheimi mérnökök, a vezetőnek 28 mm-rel növelték a fejterét, a hátsó utasoknak pedig 28 mm-rel a lábterét. Egyelőre még nem árulták el a csomagtartó pontos méretét, csak annyit, hogy lehajtott ülésekkel 1630 literes, ami 80 literrel több, mint korábban. Szériafelszerelés lesz a 40:20:40 arányban dönthető hátsó üléssor, és felárért elérhető marad a FlexOrganiser nevű csomagrendező készlet is, ami síneket, dobozokat, hálókat és rögzítőket jelent. Felárért elektromos csomagtérajtó-mozgatás is kérhető, ebben az esetben a lökhárító alá lendített lábbal is nyitható az ötödik ajtó. A motorkínálat megegyezik az ötajtóséval: egy kivétellel csupa közvetlen befecskendezésű, korszerű turbómotor mozgatja az Astra kombit, a teljesítményskála 95-200 lóerőig terjed majd. A szentgotthárdi erőforrások közül először kerül be az Astrába a háromhengeres, egyliteres benzinmotor és az új 1,4 literes is. Előbbi 105, utóbbi 125 és 150 lóerővel lesz rendelhető 2016 elejétől kezdve.

A zeneszám remixében Hardwell a Carmen által vezetett autó abroncsainak technikai adatait használta fel. „A számban a Vredestein abroncsok adatait szerettem volna olyan dinamikus ritmusba átültetni, amely hangsúlyozza a vezetés örömét” – mondja Hardwell. A tény, hogy Carmen Jordá vezetési képességei érzéki hangzásra és látványra teremtettek, senkit sem lep meg. A Hardwell és Carmen Jordá által készített mixhez egy, a DJ-t és az autóversenyzőt egyaránt megjelenítő videoklip is tartozik majd, a szám és a klip hivatalosan októberben jelenik meg. A #ROCKTHEROAD kampány a Vredestein történetének legnagyobb online kampánya, és a téliabroncs-szezon során vetik majd be. A Verdestein aktuális stratégiáját a zenére és a közösségi oldalak kiterjedt használatára összpontosítva alakítja. „Ezzel a kampánnyal újrapozicionáljuk a Vredestein márkát, amely mostantól az autójáért és a versenyzés öröméért rajongó fiatalabb közönséget célozza meg” – magyarázza Marco Paracciani, az Apollo Tyres marketingigazgatója. A rajongók és szurkolók egy keverő és egy laptop segítségével maguk is elkészíthetik a saját mixüket. A pályázatokat DJ Hardwell bírálja el, a legjobb öt zeneszámot pedig díjjal jutalmazza a Vredestein. További részletek a Vredestein facebook, twitter és instagram oldalán, valamint a www.rocktheroad.com –on olvasható.