Ha valaki hazai busztörténeti szakirodalmat olvas, akkor általában 1915. március 1 az az időpont, amely említésre kerül. Budapesten ugyanis akkor indult el a menetrendszerű autóbusz-közlekedés. Ez valóban fontos időpont. Ám 1910. augusztus elseje is hasonlóan lényeges dátum. Több éves előkészítő munkálatokat követően Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter megbízásából a Magyar Királyi Posta üzemeltetésében Károlyvárosban (Karlovac) megindult az autóbusz-forgalom. Ez csupán a nyitány volt – 1913-ra több száz kilométeres hálózat alakult ki 32 autóbusz részvételével. Ezek a járatok egészen 1917-ig üzemeltek. Előzmények Már az első ismert hazai automobil-tulajdonos, Hatschek Béla is autóbuszban gondolkodott. 1893-ben, amikor Budapesten a fogatolt omnibusz-járat üzemeltetését új kezekbe akarták adni, ő is benyújtott pályázatot, amelyben a motoros omnibuszok mellett érvelt. Ugyan a korabeli lapok szerint egy „húsz személyes” jármű bemutatójára is sor került, ám akkoriban még nem létezett ekkora gépkocsi. Ráadásul pályázatában saját Benz „mozdonykocsiját” azaz automobilját hozta fel példának – ami egy kétüléses Benz volt. Mindezekkel együtt Hatschek megelőzte korát. Hat évvel később Székesfehérváron egy Szigeti Nándor nevű vállalkozó egy Németországban vásárolt, 12 személy szállítására alkalmas Daimler motoros omnibusszal próbálkozott. Az emberek azonban féltek a zajos szerkezettől (ez visszatérő probléma maradt évekig), így alig néhány hónapos működést követően Szigeti kénytelen volt leállítani a járatokat. Ezt követően járművével vándorútra indult: hat hónapig Beregszászon működött, majd Keszthelyen próbálkozott. Ám végül be kellett látnia, hogy az emberek félnek a járműtől, ráadásul a költségek is túl magasak voltak. 1901-ben Budapest székesfőváros is végrehajtott néhány kísérletet. 1903-ban Miskolcon egy vállalkozó kísérletezett „társas gépkocsikkal”. 1905-ben Kassán egy elektrotechnikus és egy vendéglős közösen próbálkoztak helyi autóbusz-járattal, ám utasok hiányában nekik sem termett sok babér. Autóbusz Aradon: Forrás: Fortepan/Jurányi Attila Az első sikeres kísérletre Aradon került sor, ahol 1908-ban nyolc darab Franciaországból beszerzett Westinghouse autóbusszal indult meg a motorizált tömegközlekedés. Ráadásul a Westinghouse részt vett egy helyi autógyár alapításában is. Ez lett a Magyar Automobil Rt Arad Westinghouse-rendszer, későbbi nevén Marta. A vállalat már megalakulásakor elkezdett kampányolni vidéki városokban – többek között Debrecenben – helyi autóbusztársaságok létesítése tárgyában. Ezek a tervek nem valósultak meg. 1909-ben Budakeszin az omnibusz és az autóbusz „vetélkedett” egymással. Egy évvel később magánvállalkozók Budapesten fürdők és éttermek jobb elérését biztosították társas gépkocsikkal. A Magyar Királyi Posta és gépjárművei A Magyar Királyi Posta már 1897-ben végzett kísérleteket motoros járművekkel. 1900. végén megkezdődött a budapesti kézbesítőszolgálat motorizálása elsősorban motoros háromkerekűekkel. Ezek között akadt olyan, amelyet Csonka János, a Királyi József Műegyetem műhelyfőnöke tervezett, és a Ganz gépgyárban gyártottak. Csonka később a posta „házitervezőjeként” működött: 1904-ben ő tervezte meg a 12, majd 16 lóerős motorral szerelt alvázat, amellyel megkezdődött a városközi csomagszállítás gépesítése. Ez a csomagszállító volt az első hazai sorozatgyártású automobil: az alvázakat a győri Magyar Waggon és Gépgyár, illetve a budapesti Röck István Gépgyár készítette. Csonka által tervezett postai csomagszállító tehergépkocsi. Forrás: Postamúzeum Az első postaautóbuszok „Személyszállító automobiljáratok… A magyar postának dicsősége lesz, hogy ezt a nagy szót kimondta, hogy ezt az újítást sok habozás és okoskodás nélkül bátran megcsinálja” írta az Újság című napilap lelkes riportere 1910. februárjában. A cikkből kiderül az is, hogy a posta a Felvidéken és Horvátországban tervezi a járatok üzemeltetését. Az előkészítő munkálatokat még Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter rendelte el, a megvalósítást 1910. januári távozását követően már Hieronymi Károly felügyelte. Kezdetben úgy tűnt, hogy a Kassa-Bártfa közötti járat lehet az első, amelyen a korábban már említett aradi Westinghouse-liszensz alapján készült 8 darab jármű közlekedett volna. E járat megvalósítása azonban késett. Helyette a 190 kilométer hosszú Károlyváros (Karlovac)-Plitvica-Goszpicsz (Gospić) útvonal került előtérbe, amely „nemcsak az említett út mentén fekvő helyiségek postaforgalmát fogja lebonyolítani, hanem ezenkívül személyszálitással is egybe lesz kötve” jelezte a Pesti Hírlap, amely azt is tudni vélte, hogy a szükséges 10 drb, egyenként 40 lóerős automobil szállításával a megtartott versenytárgyalás alapján Röck István Gépgyára R. T. cég bízatott meg”. Ez a 40 lóerős, 16 személy szállítására alkalmas alváz volt az addigi legnagyobb, Csonka János által tervezett jármű. A felépítményeket szokás szerint Glattfelder Jakab kocsigyára készítette el. 40 lóerős, 16 személyes postaautóbusz. Csonka János tervezte, a Röck István Gépgyár legyártotta. Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Rengeteg előkészítő munka után 1910. augusztus 1-én megindult az első postaautóbusz Károlyvárosból a 77 kilomérre fekvő Plitnica üdülőhelyre. Ezt követték októberben a Károlyváros Petrovoselo Licko és a Károlyváros-Goszpics közti járatok, ahol kilenc személyes buszokat állítottak üzembe. Ezeket a kisebb buszokat is a Röck Gépgyár szállította. Az alap a 16 lóerős, 3 tonna terhelhetőségű csomagszállító alváz volt. A csomagszállító alváz alapjaira épített kisebb, kilencszemélyes busz. Forrás: Postamúzeum 1910-1913 között a Röck 16 járművet szállított. Egy fennmaradt szerződésből kiderül, milyen kedélyes volt a viszony a megrendelő és a szállító között. Az irat 1913. februárra datálódik. A Röck cég akkor szállította le 14. autóbuszát 16 hónap késéssel. Ám „késedelmi kötbér kikötve nem volt”. Egyebekben a műszaki felülvizsgálat tárgyát képező automobil a szerződés feltételeinek megfelelő kivitelben készült”. Fennmaradt egy részletes leírás egy „10 személyes, 30 lóerős postaautomobilról”. Amennyire megállapítható, ezt végül nem használták autóbusz-célokra, de a részletes műszaki leírás több érdekességgel szolgál. Például kiderül, hogy a járműveket szürke színűre fényezték. Továbbá a karosszéria döntő részét kőrisfából, a „fedélborító deszkázatot” hársfából, a hátsó szekrényrészt és a fenékdeszkázatot fenyőfából készítették. A Csonka János által tervezett, s a Röck István Gépgyár által készített postajárművek egy csoportja 1912-ben. Forrás: Postamúzeum Visszatérve 1910-re. A felvidéki járattal kisebb probléma adódott: az Újság 1910. novemberi híre szerint „a Bártfa – Felsővízköz – Sztropkó – Kassa tervbe vett automobilközlekedés megnyitását tavaszig elhalasztották, mert a gyárosok a már két ízben meghosszabbított határidőre sem voltak képesek az automobilokat szállítani”. Ugyan a szóban forgó gyárat nem nevesítették, de a korábbi hírek alapján sejthető, hogy az az aradi gyárról van szó. Aradon 1910. márciusában indult a termelés, amelyet a szükséges gépek hiánya és pénzügyi gondok is nehezítettek. Végül 1911-re sikerült a postának néhány autóbuszt átadni. Ezek öt tonna terhelhetőségű Westinghouse-rendszerű, 40 lóerős motorral szerelt alvázra épültek. Az aradiak 1911-1913 között szintén 16 járművel erősítették a posta flottáját. Aradon készült Westinghouse-eredetű postaautóbusz módosított hűtővel. Forrás: Farnadi Zsolt Nem csupán a gyár késlekedése miatt fejlődött nehezen a hálózat. Volt még egy fontos probléma: az úthálózat. „Országútaink – sajnos – még a főközlekedési vonalakon is nem megfelelők a modern közlekedési eszközök forgalmának. A könnyebb személyszállító automobilok üzeme rajtuk még lebonyolítható, de a nehéz postai autóbuszok számára már teljesen alkalmatlanok". 1910. végén a német Büssing-t képviselő Helios Automobil Forgalmi Rt felajánlotta, hogy a Báziás és Orsova közötti útvonalat, mint a posta alvállalkozója fogja üzemeltetni. Prezentáltak is egy járművet, ám nem világos, hogy végül tényleg beindult-e a menetrendszerű járat. Forrás: Oldtimer Média Kft/Zsuppán István Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy 1911-1913 között, amikor a hálózat végső formája kialakult a fő célpontok továbbra is Horvátország és a Felvidék maradtak. A Felvidéken 1911. júniusában indultak meg a buszok: Bártfán a posta és a fürdő között, továbbá Iglo és Merény illetve Kassa és Ránkfüred között. Mindhárom járat kizárólag június és szeptember között üzemelt 16 személyes buszokkal. Szeptemberben megindult a már régóta várt, 100 kilométeres utat bejáró Bártfa-Homonna állandó járat. A horvátországi hálózat is fejlődött – 1911-ben Károlyvárosból 65 kilométeres körjárat indult, 1912-ben az 55 kilométers Goszpics-Gracac járat volt az újdonság. 1911-1913 között az aradi gyár 16 ilyen buszt szállított a postának. Forrás: Postamúzeum 1912. végén indult az egyetlen erdélyi járat, ez Zilah és Csucsa között közlekedett. A működési szabályzatból kiderül, hogy egy-egy járattal rendszerint csak egy gépkocsi közlekedett, ezért az induló állomásról csak annyi utas szállhatott be, ahányan elfértek. Útközben csak akkor lehetett felszállni, ha valaki le is szállt és felszabadult a helye. A járműflotta fejlődésével lehetőség nyílott szükség esetén második jármű indítására. Jegyváltásnál a végállomásig, ill. távolabbi állomásig utazók előnyt élveztek, ugyanolyan távolságra utazók között a jelentkezés sorrendje döntött. Elővételben a helyek egyharmadát lehetett előre lefoglalni. A kisebb buszok maximális sebességét lakott területen 25, a nagyobbakét 20 km/h-ban maximalizálták. Nyugtalan lovakkal való találkozáskor a gépkocsivezetőknek le kellett állítaniuk a buszt. A járatok 1917-ig üzemeltek. A Monarchia felbomlását követően a megmaradt buszok a határon túl maradtak, így  a postának nagyjából a nulláról kellett újrakezdenie a buszhálózat megszervezését. A jelentősen kisebb területű országban 1925-ben élesztették újjá a postajáratokat. Hosszas előkészítő munka után 1926. novemberében először a Veszprém-Nagyvázsony, majd a Nagyvázsony-Tapolca közti járatok indultak meg. A járműveket a győr Magyar Waggon és Gépgyár szállította, 1926-1928 között 46 darabot. Rába L postaautóbusz Sopronban. Forrás: Postamúzeum Időközben a Magyar Királyi Államvasutak Autóközlekedési Rt (MÁVART) is jogot nyert buszjáratok üzemeltetésére. 1933-ban a kormányzat döntése után a MÁVART, későbbi nevén MÁVAUT kapta a buszjáratok működtetésének kizárólag jogát. Ezzel véget ért a postaautóbuszok története.   Felhasznált irodalom: Hídvégi János – Négyesi Pál: A tricklivel kezdődött. Budapest, 2016 A m. kir. posta automobil-járatainak 1912. évi üzemeredménye. A Motor, 1913. augusztus 17 Röck István Gépgyár iratai. Budapest Főváros Levéltára, XI 144/f Az Újság, Pesti Hírlap, Pesti Napló, Felsőmagyarország, Városok Lapja, A Magyar Királyi Posta és Távirda Rendeletek Tára  

A modell eddig is a Porsche kínálatának „legpengébb” sportautója volt, de most még inkább az lehet a P Zero R és a P Zero Trofeo RS gumiabroncsokkal. A Pirelli régóta ellátja a teljes 911-es sorozatot P Zero abroncsokkal, ám ez a két változat a GT3 igényeire szabott. A P Zero R azoknak a GT3-tulajdonosoknak készült, akik nemcsak versenypályán, hanem közúton is szeretnék kiélvezni autójuk képességeit. Az új gumikeverék erős tapadást biztosít különféle felületeken, különös figyelmet fordítva a nedves útfelületekre, ami a nagy teljesítményű abroncsok egyik gyenge pontja. Az olasz gyár úgy tervezte meg, hogy különböző hőmérsékletek és éghajlati körülmények között is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtson, még akkor is, ha a gumi nem érte el az ideális üzemi hőmérsékletet. Az első és hátsó tengelyre eltérő szerkezetű keverék került, illetve eltérő követelményeknek megfelelően: elöl a precizitás és érzékenység, hátul pedig a stabilitás és az erő került előtérbe, hogy a GT3 dinamikus futóműve és a boxermotor nagy terhelése mellett is tökéletesen működjön. Akik viszont szinte kizárólag versenypályán használják autójukat, azoknak a P Zero Trofeo RS kínálja a legextrémebb megoldást. Ez a Pirelli kínálatának legkeményebb, közúton is legális abroncsa, amelyet hosszú, megterhelő etapokra terveztek. A Trofeo RS folyamatosan kiszámítható tapadást és iránytartást biztosít körökön át, így ideális választás a pályanapok rajongóinak. Az árakról egyelőre nincs hivatalos információ, de a Porsche és a Pirelli neve garancia arra, hogy nem lesz olcsó mulatság. Egy valami viszont garantált: az új abroncsokkal  GT3 amúgy is páratlan vezetési élménye még magasabb szintre lép.

Ahogy a korábbi években, az idén is a Szépművészeti Múzeum impozáns épületében értékelték az évet a Porsche Hungaria vezetői. Az épület előtt a VW-konszern autói jelezték, rangos esemény van a rangos épületben. A négy kiállított autó közül kettő is Győrben készül. A Cupra Terramar és az Audi Q3. Fotó: Autoszektor A sajtótájékoztató legfontosabb gondolatai ezek voltak: A Porsche Hungaria (PH) Kft. eladásai növekedtek a magyarországi autópiacon 2025-ben A PH ma már több mint egy importőr cég, a vállalatcsoport 35 éves magyarországi jelenléte alatt logisztikai központtal, használtautó-üzletággal is rendelkezik, elektromos járművek tudás- és tesztközpontját is létrehozta A cél, hogy a jövőben is vezető importőr maradjon, amelyhez megvan a stratégiája, hálózata és fejlett modellkínálata Cél az is, hogy a következő három év alatt a PH együttes részesedése a jelenlegi 20 százalék körüliről 25 százalékra nőjön. A számok: Az Audi, Cupra, SEAT, Skoda, Volkswagen és VW-haszonjárművek modelljeiből az idén 29 500-at adtak el Magyarországon, ez ötszázalékos bővülés a 2024. évihez képest. A magyarországi újautópiac az idén 7,7 százalékkal nőhet, 150 ezer személyautó és kishaszonjármű eladásával. Az új személyautók értékesítése 128 ezer körül alakul. Győr és a VW-konszern büszkesége 1: Audi Q3 Fotó: Audi A Porsche Hungaria márkái közül a VW 6,9 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik a magyarországi újautópiacon, a VW-haszonjárművek 9,1 százalékkal, a Skoda 8,8 százalékkal, a SEAT 0,6 százalékkal, a Cupra 0,8 százalékkal, az Audi 2,6 százalékkal. Az eladások 65 százaléka SUV-modell, ez a trend tovább folytatódik a magyar piacon. Az elektromos modellek aránya az új autók piacán 8,5 százalék, lassan nő, még a régiós átlag alatt van. A Das WeltAuto 2025-ben 6800 használt járművet értékesít, öt százalékkal bővülve. Az idén a világban 90 millió autót értékesítenek. Ebből nem végleges adatok szerint 26.6 millió Kínában talál vevőre. Európa 15 millió személygépkocsival zár, az USA 16.6 millióval. Győr és a VW-konszern büszkesége 2: Cupra Terramar. Fotó: Audi Mi a siker receptje? – tette fel a kérdést Wachtler Tamás ügyvezető igazgató. Fantasztikus modellkínálat, erős kereskedői hálózat, a Porsche Hungaria kiváló munkatársai és partnerei – hallhattuk a választ. Wachtler Tamás hozzá fűzte, a siker nem teszi elégetté a Porsche Hungariát, inspirál, hogy tovább tudjanak növekedni. Maradjunk együtt a csúcson, a következő harminc évben is – fogalmazott. Fejezetek - múlt, jelen, jövő 1990-ben 7 fővel indult a Porsche Hungaria. Ma több mint háromszázan dolgoznak itt. A Budaörsön létrehozott bázis folyamatosan fejlődik, a 2003-ban létrehozott Parts Center immár kilenc régiós ország számára biztosít alkatrészeket, nemrégiben indult el legújabb, 20 millió eurós bővítési projektje. Itt létesített kereskedést a Das WeltAuto használtautó-üzletág, megnyílt a MoonCity elektromos jármű tudás- és tesztközpont, valamint a Cupra Garage. A MoonCity töltőberendezés-eladása az idén eléri az 1700 darabot a 2024. évi 1241 darab után, a részesedése 17 százalék.                  

Az Európai Bizottság által kiszabott bírság összértéke mintegy 72 millió euró (mintegy 28 milliárd forint), ebből 20,2 millió euró (mintegy 8 milliárd forint) jut a Rombatra. A kartellnek tagja volt még három indító akkumulátorokat gyártó cég, a Clarios, az Exide és a FET, valamint az EUROBAT kereskedelmi egyesület. Mivel információkat szolgáltatott a kartell működéséről, a Clariost nem kötelezték bírság fizetésére. Az érintett cégeknek 51 hónap áll rendelkezésükre a bírság befizetésére. A 2017-ben indult vizsgálat megállapította, hogy a kartell 12 éven át működött. A cégek megállapodást kötöttek áraik összehangolására az autógyártókkal folytatott tárgyalásokban, ami a Bizottság szerint valószínűleg növelte az Európában gyártott személygépkocsik és haszongépjárművek árát. "Lehetséges, hogy a bírságnak komoly pénzügyi hatása lesz a Rombat kereskedelmi tevékenységére. A Metair és a Rombat igazgatótanácsa elemzi a Bizottság megállapításait, beleértve a jogi lehetőségeket" - közölte a Rombat tulajdonosa, a dél-afrikai Metair. Az 1980-ban alapított, besztercei székhelyű Rombat tavaly 700-nál több dolgozót foglalkoztatott, és 615,548 millió lej (mintegy 47 milliárd forint) árbevétel mellett 221 ezer lej (mintegy 17 millió forint) adózott eredményt ért el. A vállalat 45 országba exportál indító akkumulátorokat. A Rombat 2012 óta van a Metair tulajdonában. MTI