Egy friss felmérés szerint az elektromos roller elsősorban a déli tartományokban élő fiatal férfiak körében népszerű, noha a jármű elsőként Észak-Olaszországban vált közkedveltté. Jelenleg már 1 millió 400 ezer felhasználónak van elektromos rollere Itáliában, beleértve a tulajdonosokat és azokat, akik csak kölcsönzik a járművet. A La Repubblica által közreadott közvélemény-kutatás szerint az elmúlt hónapokban valóságos forradalom zajlott le a városi közlekedésben. A koronavírus-járvány arra ösztönözte az embereket, hogy alternatív közlekedési módokat találjanak, helyettesítve ezzel az olyan tömegközlekedési eszközöket, mint a metró, a villamos és az autóbusz. A következmény: jelenleg már körülbelül 800 ezer olasznak van saját elektromos rollere. Többségük a 35-44 éves korosztályhoz tartozik, és Olaszország középső, illetve észak-keleti tartományaiban él. Ehhez a számhoz hozzáadódnak azok, akik napi rendszerességgel, applikáció segítségével bérelnek elektromos rollert. Ők jellemzően a 25-34 éves korosztályba tartoznak.   A felmérésből az is kiderült, hogy a rolleresek több mint kétharmada főként járdán vagy a gyalogosok számára fenntartott területeken használja a közlekedési eszközt. Ennek elsősorban az az oka, hogy a nagyvárosok nincsenek felkészülve a könnyű utcai járművek robbanásszerű elterjedésére. Sok településen hiányzik még a kiépített kerékpárút.   Szabályozás szempontjából az elektromos rollerek egyenértékűek a kerékpárokkal, ezért nem kötelező számukra a biztosítás. Közlekedésbiztonsági szakemberek azonban nyomatékosan ajánlják a balesetbiztosítást a rollereseknek, különösen azoknak, akik naponta használják az eszközt. De térjünk vissza azokhoz, akiknek még nincs elektromos rollerük, de szívesen használnák. A felmérés szerint ők háromszor annyian vannak, mint a rollertulajdonosok. Számuk 2,5 millióra rúg. Többségül a 18-24 éves korosztályhoz tartozik.  A felmérésből az is kiderül, hogy a 45 évesnél idősebb korosztályt még nem fertőzte meg az elektromos rollerek új divatja.  

Lakásunk ablaka a budapesti XIII. kerület Hajdú és Gömb utca sarkára néz. A kereszteződés sima „jobbkezes”, ahol sajnos megszokottá vált, hogy hetente történik autó-autó ütközés. Balra (le) a Róbert Károly körút,  jobbra (fel) a Szegedi út Ennek oka egyszerű. Nem adnak elsőbbséget a Róbert Károly körút felől érkezők a Gömb utcából, nekik jobbról érkezőknek. A sarki ház – bár már bontják – miatt teljesen beláthatatlan a kereszteződés, és ez azt követelné meg, hogy a minimálisra csökkentsék az autósok sebességüket. Kisebb-nagyobb csattanások hetente Az utcasarkon történt balesetek nagy többségét csak úgy nyugtázzuk feleségemmel, hogy a csattanást hallva felsóhajtunk: már megint történt egy karambol. A nagyobb ütközéseknél a sofőrök néha szóváltásba keverednek, de aztán az egyértelmű szituáció miatt rendőr szinte sosem jön a helyszínre, minek is? A hosszú, egyenes és általában forgalommentes Hajdú utca arra sarkallja a vezetőket, hogy nagyobb sebességgel közlekedjenek. A másik irány Sokan a Szegedi út felől igyekeznek a Róbert Károly körút irányába, mert így a gyűrűre lámpás kereszteződés nélkül lehet kifordulni. (Nem úgy, mintha az autóbusz közlekedéssel is sújtott Szegedi út – Papp Károly utca – Róbert Károly körút útvonalat használnánk.) Sokan balra, kisívben fordulnak a Hajdú utcába Ahhoz, hogy a nyereség valóban nyereség legyen nagyon gyakori az, hogy a Szegedi útról már eleve nagy sebességgel és kis ívben fordulnak a Hajdú utcára, majd a Gömb utcai kereszteződésnél sem lassítanak, hiszen onnan jobbról az egyirányúság miatt nem jöhet autó. Nagyon téves magatartás és szabálytalan is, mert kerékpárosok számára engedélyezett mindkét irányban közlekedni, ezért bármikor jöhet biciklis jobbról, akit viszont kötelesek vagyunk elengedni. A múltkor már integettem egy BMW-snek Reggel 7-45-kor a járdán sétáltam hároméves kislányommal a bölcsőde felé. A Szegedi útról éppen befordult, mit befordult, becsúszott egy régi hármas BMW, és amint egyenesbe került a kocsi, már nyomta is a bőgázt. Két tenyeremet lefelé fordítva, és 2-3 lefelé irányuló mozdulatot téve a kezemmel, számról jól olvasható narráció kíséretében mondtam, hogy LASSABBAN! Nem törődik azzal, hogy mi van, ha nem adja ki a kanyar és egészen véletlenül a járdán landol, ahol belegondolni is rossz, mi történik, ha eltalál minket. Nem törődik azzal sem, hogy a rövid utcaszakaszon két garázskihajtó is van, az onnan érkezőknek ugyan elsőbbséget kell adni az utcán közlekedőknek, de ki számít arra, hogy bőven 50 km/h óra feletti sebességgel berobban valaki abba az utcába? Ebből az irányból érkezett ma reggel a kutyagázoló A garázskapuból kihajtva, először óvatosan „le kell tenni” a kocsi első kerekeit az úttestre, aztán csorogva lehajtani a hátsókkal is. Ez egy lassú folyamat, ha éppen ott áll valaki keresztbe – kérdem én – hogyan fogja meg az amúgy is csúszó autót? Nem sok mindent értem el, csak annyit, hogy a sofőr meg nekem mutogatott, hogy mi a frászt akarok, mit mutogatok… Így jöhetett ma reggel is egy autó Szintén a reggeli időpontban, háromnegyed nyolc körül tompa puffanást hallottunk a kereszteződésből. Közvetlenül utána egy kutya keserves, fájdalmas sírása hangzott fel. Nem az a fajta, amikor egy láncon próbálnak meg nyújtani, hanem az a lassú, hangos és éktelen hangszínen történő kétségbeesett, a fájdalomtól szenvedő hang volt ez. -Apa, mi történt? - kérdezte a kislányom, amikor odaszaladtam az ablakhoz. Nem tudtam meggyőződni arról, hogy pontosan mi történt, de a kutya sírásából egyértelmű volt: elgázolták Nem mondtam meg az igazat a háromévesnek. Azt mondtam, hogy ugat egy kutyus. De mire ezt kimondtam, már nem „ugatott”. Felhangzott még néhány emberi méltatlankodás, de a kutyát többször nem hallottuk. Csak remélni tudom, hogy az ütközés után nem szenvedett sokáig szerencsétlen kutya. Kié a felelősség? Sokszor elmondom, nem vagyok jogász. A kutya nem felelős önmagáért, érte mindig a gazdája felel – ha van. A mi környékünkön sok a kutyás ember, de kóbor állattal szerintem még soha nem találkoztam, vélhetően a pórul járt ebnek is volt gazdája. Kutyának nem kell elsőbbséget adni, a kutya nem jármű. Ha a gázolás következtében még az autó is megsérült – és egyéb szabálytalanságot nem lehet felróni a sofőrnek – akkor a kárt a kutya gazdájának kell megtérítenie. De ilyen értelmetlenül kínhalálba taszítani egy ebet, a gazdájának esetleg örökké tartó tragédiát égetni a szemébe teljesen értelmetlen és ha jogi értelemben nem is, erkölcsileg hadd ítéljem el a mellékutcákban is száguldozó sofőröket. Csak ennyit szerettem volna mondani.

A francia csapat - amely jövőre Alpine néven szerepel - kizárta annak lehetőségét, hogy Alonso a szezon hátralévő részében valamelyik futam szabadedzésén kap gyakorlási és ismerkedési lehetőséget, arra viszont szeretne engedélyt kapni a Nemzetközi Automobil Szövetségtől (FIA), hogy a 39 éves spanyol pilóta a csapatok számára biztosított hivatalos tesztnapon ott legyen a pályán. Cyril Abiteboul, a Renault csapatvezetője a motorsport.com-nak azt mondta: Alonsónak nem arra van szüksége, hogy az ő rutinjával szabadedzésen körözzön, hanem arra, hogy az autóján a szükséges beállításokat megtegyék. Hozzátette: tökéletes alkalom lenne erre a teszt Abu-Dzabiban, de ezzel kapcsolatban még egyeztetniük kell a FIA-val. A szervezet szabályzata kimondja: jóváhagyás nélkül csak olyan pilótákat választhatnak tesztelésre a csapatok, akik karrierjük során nem vettek részt kettőnél több Forma-1-es futamon. Alonso értelemszerűen az engedélyköteles kategóriába tartozik, mivel neki világbajnoki címből van kettő (2005, 2006), és 311 futamon rajtol el az F1-ben. MTI