A gyalogos szemszögéből
Jó tudni, hogy a tavalyi évben majdnem annyi balesetet okoztak a gyalogosok, mint azok az autósok, akik szabálytalanul előztek. Erre a hírre mindenképpen felkapjuk a fejünket, és felmerülhet a kérdés, hogy mégis mivel tudnak balesetet okozni az ártatlan járókelők? Talán, ha egy szóban kellene megfogalmazni, akkor a legpontosabb a figyelmetlenség lenne. Hiszen minden olyan megmozdulás hátterében, amivel veszélybe sodorják magukat, és a többi úton levőt a figyelmetlenség szerepel. Például szétnézés nélkül lépnek az úttestre, és nem a kijelölt gyalogátkelőhelyet választják az átkelésre. A telefonba merülés korunk egyik tipikus utcaképe, sajnos közlekedés közben is sokan elkalandoznak, így nem győződnek meg arról, hogy megadják-e majd nekik az elsőbbséget. Jöjjön néhány instrukció a biztonságos átkeléshez: -a zebrához közeledve felnézni a telefon kijelzőjéből, keresni a szemkontaktust az autóssal, figyelni a jármű mozgását, hogy megadja e majd az elsőbbséget. A ma felnővő generációnak már lételeme az okostelefon, mindig kézben van, így evidens, hogy séta közben is gyakran a kijelzőn marad a szemük. Nem meglepő tehát, hogy emiatt drasztikusan csökken a látótér mérete, és szinte teljesen megszűnhet a perifériás látás. Sokszor csak maguk elé néznek, és abban a stabil egy, másfél méteres térben látnak maguk körül. Pedig a gyalogátkelőhely megközelítésénél sem árt, ha előre látók vagyunk, és figyeljük a járművek mozgását. De persze nehéz ezt elmagyarázni egy teljesen új generációnak, aki teljesen másképp, és mást néz, illetve gondolkodik. Azt viszont csecsemőtől aggastyánig mindenkinek tudnia kell, hogy ha a lámpa piros, vagy a forgalmi szituáció nem engedi meg, akkor semmilyen esetben sem lépünk le az autók közé, még a zebrára sem. Az autósokat leginkább bosszantó másik szokás, amikor a gyalogosok egyesével kelnek át a zebrán, aminek a vége egy jól feltorlódott kocsisor a zebra előtt.
Sokszor egyszerűbb lenne körültekintőbben átkelni, és nem állandóan megakasztani a forgalmat. Én például inkább kilépek, ha azt látom, hogy már nagyon indulna az autósor, de véletlenül sem kacsaként totyogok át előttük. Azért teszem ezt, mert legközelebb én is autós leszek, és ha elsőbbséget adok, akkor jól esik visszakapni a gyalogostól valamit az elsőbbségadásért cserébe. Például azt, hogy nem evidenciakánt kezeli az elsőbbséget, és látszik a mozgásán, hogy legutolsó sorban sem akarja megakasztani a forgalmat. De persze sietünk, haladunk, és sokszor szinte szétnézés nélkül már lépünk is le a zebrára, hiszen nekünk elsőbbségünk van! Így nem is árt, ha a balesetekkel zárom ezt a topikot, hiszen a számok megmutatják, hogy a közlekedés legvédtelenebb szereplői bizony sok bajt okoznak. Tavaly több mint négyszáz baleset történt a gyalogosok hibájából, ami nem sokkal kevesebb mint a szabálytalan előzések száma. De, ami még ettől is meglepőbb, hogy szintén ugyanennyi személyi sérüléses közlekedési balesetet okozói is a gyalogosok voltak.
Nem csak a traffipax a megoldás a biztonságos(abb) közlekedésre
Sokszor hangoztatják az illetékesek, hogy a traffipaxok számát folyamatosan növelni kell, hiszen csak a szankciók képezhetnek valódi visszatartó erőt a gyorshajtással szemben, ami a legnagyobb baleseti faktor. Ugyanakkor, ha megvizsgáljuk azt, hogy mennyire egyértelműek hazánkban a közúti jelzések, máris rájövünk, hogy sokszor értelmetlen irányba mutatnak táblák, indokolatlan sebességkorlátozások vannak, és átgondolatlan, élhetetlen forgalomszervezés. Mire gondolok? Nos, például egy útfelújítás miatt megváltozott forgalmi rend megfelelő kitáblázására. Vagy egy gyalogátkelőhely megfelelő jelölésére (tehát festésére, és táblázására). Esetleg egy körforgalom, és gyalogátkelőhely esetén, úgy kialakítani a zebrát, hogy az elsőbbséget adó autósok ne akadályozzák a körforgalomba behajtók haladását. Tudom, hogy egyszerűbb a bírságolásra fókuszálni, viszont azzal is lehetne csökkenteni a balesetek számát, ha még a jelenleginél is egyértelműbben lennének jelezve a baleseti gócpontok közelében a KRESZ szabályok.
Sok autósból hiányzik az empátia
A legtöbb autós nem tud kikapcsolni a mókuskerékből amikor autóba ül. Viszi magával a stresszt, sőt akár le is vezeti azt a volán mögött. Nagyon hiányzik az alázat, felelősségtudat, és a KRESZ-hez idomulás. Mert ez nem az a közeg, amelyben büntetlenül nyüzsöghetünk, hiszen nem csak a saját, hanem mások testi épsége is veszélyben lehet minden egyes tévedésben, akár akarva, akár akaratlan történik. Ha máshol járnak a gondolatok, akkor nem tűnik majd fel a zebrához igyekvő gyalogos, így az elsőbbségadás is elmarad. Mi lenne, ha éppen annak a gyalogosnak a helyébe képzelné magát az autós, akit az imént nem engedett át? Hiszen ő is csak a napi mókuskereket tekeri, és pont keresztezték útjaik egymást. Vajon egy kedves gesztussal megadni neki az elsőbbséget nem sokkal emberibb? Még az is lehet, hogy az autóba behozott munkahelyi stressz emiatt egy kicsit kiventilálódik. Ne feledjük, hogy minden autós lehet gyalogos is, sőt a gyerekeinkre, hozzátartozóinkra is gondolnunk kell, mert nekünk is jól esik, ha a hozzánk legközelebb állókkal előzékenyek a forgalom résztvevői. Hiszen a cél, hogy mindenki biztonságban hazaérjen, mert mindenkit hazavárnak!