Fotó: Facebook/Győr-Moson-Sopron Vármegyei Rendőrség Július 21-én a győri járőrök a Martin utcában ellenőriztek egy gépkocsit és a 24 éves sofőrt. A férfinak nem volt érvényes jogosítványa, és eltiltották a járművezetéstől is. Kiderült, az autót sem vezethette volna, a tulajdonos javítás céljából bízta rá, nem adott engedélyt a vezetésére. A rendőrök azt is megállapították, hogy a járműre egy másik gépkocsi rendszámát szerelték fel. Emellett nem volt kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása, lejárt a műszaki érvényessége, valamint kivonták a forgalomból. Előállították a férfit a Győri Rendőrkapitányságra, és kábítószergyorstesztet alkalmaztak vele szemben, ami pozitív lett amfetaminra és metamfetaminra. A nyomozók kihallgatták a 24 éves győri lakost, eljárás indult ellene.  

Stratégiai partnerségre lép a zöld és megújuló hidrogén előállításának egyik globális úttörője a Lhyfe (EURONEXT: LHYFE), valamint a világ legnagyobb magántulajdonban lévő ipari-, orvosi-, elektronikai- és különlegesgáz-vállalata, a Messer. A két cég átfogó kereskedelmi, ipari és pénzügyi megállapodást kötött. Fotó: Messer A tranzakció részeként a Messer 30 százalékos tulajdonrészt szerez a Lhyfe négy, Franciaországban és Németországban működő megújulóhidrogén-termelő létesítményében. A két vállalat emellett tízéves megállapodást köt a megújuló hidrogén szállítására. A Messer ezzel nemcsak a Lhyfe hosszú távú ügyfelévé, hanem stratégiai ipari partnerévé, és a létesítmények társbefektetőjévé is válik. Az ügylet támogatja a Lhyfe közvetett értékesítési csatornákon keresztüli növekedését, kiszámíthatóbbá teszi a bevételeit, és jelzi a vállalat projektportfóliójának piaci értékét. Egyúttal ez a Lhyfe első tőkerotációs tranzakciója. A partnerség két, egymást kiválóan kiegészítő vállalatot kapcsol össze. A Messer több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a hidrogéntechnológiák, a hidrogénalkalmazások, a logisztika és a gázellátási szolgáltatások területén, míg a Lhyfe a megújulóhidrogén-termelő létesítmények egyik vezető fejlesztője és üzemeltetője. Három pillérre épülő stratégiai partnerség A tízéves ellátási megállapodás a Lhyfe három franciaországi és egy németországi termelőegységére épül. A Messer 2026-tól egy meghatározott minimális mennyiség átvételét vállalja, amely várhatóan fokozatosan növekszik, és idővel eléri az évi több száz tonnát. Ezen felül a Messer célja, hogy a három érintett franciaországi telephely termelésének felét megvásárolja. A Messer 30 százalékos részesedése jelzi a létesítmények ipari színvonalát, piaci potenciálját, valamint a Lhyfe által fejlesztett projektek hosszú távú értékteremtő képességét. A Messer az ipari gázok területén felhalmozott szakértelmével is hozzájárul az együttműködéshez, különösen a biztonság, az üzemeltetés, a logisztika, a gázok kezelése, az ügyfélkapcsolatok és a széles gázportfoliót magában foglaló értékesítési megoldások terén. Az együttműködés elősegíti az érintett termelőegységek hatékonyabb működését, rugalmasságát, valamint értékesítésük felfutását. A megállapodás hosszú távú hozzáférést biztosít a Messer számára a Franciaországban és Németországban előállított megújuló hidrogénhez, beleértve az RFNBO-tanúsítvánnyal rendelkező hidrogént is. A Messer ezt beépíti gáztermékeinek kínálatába, így még hatékonyabban tudja támogatni meglévő és új ipari ügyfeleinek dekarbonizációs törekvéseit. A partnerség azt is jól mutatja, hogy a Lhyfe és a Messer hasonlóan ítéli meg a megújuló hidrogén piacának közép-, és hosszú távú növekedési lehetőségeit. A partnerség tovább erősíti a Lhyfe pénzügyi helyzetét A hosszú távú szerződés és a minimális átvételi kötelezettség rendszeres és jobban tervezhető bevételt biztosít. A négy termelőegység 30 százalékos részesedésének értékesítése tovább javítja a csoport pénzügyi helyzetét. A Lhyfe a jövőben is teljes körűen konszolidálja a vállalatot, miközben több erőforrást fordíthat a legelőrehaladottabb, kereskedelmileg már megalapozott és jelentős értékteremtő képességgel rendelkező projektekre. Az ügylet újabb mérföldkő a Lhyfe megújulóhidrogén-létesítményeinek fejlesztésére és üzemeltetésére épülő üzleti modelljében. Az engedélyezési, finanszírozási, építési és üzembe helyezési szakaszok sikeres lezárását követően a csoport első tőkerotációs tranzakciójával azt is bizonyítja, hogy képes eszközei értékének realizálására. Eközben megtartja többségi tulajdonrészét és részesedését a létesítmények jövőbeni növekedéséből, és továbbra is kizárólagos üzemeltetőjük marad. A Lhyfe ezért a továbbiakban is üzemeltetési és menedzsmentszolgáltatásokat nyújt az eszközöket tulajdonló vállalatok számára. Az ügylet lezárása a következő hónapokban várható, és a hatályos megállapodások értelmében a hitelezők jóváhagyásához kötött. Peter Mohnen, a Messer SE & Co. KGaA vezérigazgatója: „Ez a megállapodás jelentős mérföldkő a Messer és a Lhyfe együttműködésében, és jól mutatja hosszú távú elkötelezettségünket a hidrogénalapú gazdaság fejlesztése iránt. A jelentős mennyiségű megújuló hidrogénhez való hozzáférés révén számos iparágban még hatékonyabban segíthetjük meglévő és leendő ügyfeleink dekarbonizációs céljait. A megújuló hidrogén iránti kereslet folyamatosan nő. Az érintett létesítmények földrajzi elhelyezkedése lehetőséget ad számunkra az ellátási láncok optimalizálására, a szállítási távolságok csökkentésére és az ezekhez kapcsolódó kibocsátások mérséklésére. A Messernél felelősségünknek érezzük, hogy aktívan hozzájáruljunk korunk legfontosabb kihívásainak kezeléséhez. Ez a partnerség fontos lépés egy ellenállóbb, versenyképesebb és fenntarthatóbb ipari jövő megteremtése felé”. Matthieu Guesné, az Lhyfe alapítója és vezérigazgatója: „Erőteljes üzenet az egész ágazat számára, hogy a több mint 125 éves múltra visszatekintő Messer, a világ egyik vezető iparigáz-vállalata úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk. Ez egyszerre igazolja üzleti modellünk erejét és a megújuló hidrogén egyre gyorsabb térnyerését az iparban. A Messer több éve a Lhyfe ügyfele, és közös meggyőződésünk, hogy a megújuló hidrogén az ipar jövőbeli energiamixének egyik meghatározó pillére lesz. A megállapodás tovább erősíti a Lhyfe pénzügyi stabilitását, segíti stratégiai céljaink gyorsabb megvalósítását, és alapot teremt ahhoz, hogy egyre nagyobb léptékű, jelentős változást hozó projektek fejlesztéséhez. Mindezzel Európa dekarbonizációját is gyorsítjuk.” Magyarországon is napirenden vannak a hidrogénes fejlesztések Bár a megállapodás franciaországi és németországi termelőlétesítményeket érint, a hidrogén az ipari kibocsátások csökkentésében és a közlekedés zöldítésében Magyarországon is egyre nagyobb szerepet kaphat. A Messer Hungarogáz hidrogénnel lát el egy ljubljanai busztöltőállomást, emellett hidrogénüzemű taxik tesztelésében és belső égésű motorok hidrogénüzemre történő átalakításában is közreműködik. Magyarországon több fejlesztés is körvonalazódik, köztük hidrogénvölgy-projektek és hulladékszállító flották átállítása. Kisebb kezdeményezések már a közeljövőben elindulhatnak, a szlovén töltőállomás-ellátáshoz hasonló beruházás pedig reálisan 2028 körül valósulhat meg. A Messer hidrogéngyártóként és technológiai partnerként a hazai fejlesztésekben is részt vesz.

Fotó: Geely Annak ellenére, hogy a Geely márkaszinten a túraautó-sorozat újoncának számít, a vállalatcsoport számára korántsem ismeretlen a bajnokság. A Geely Holding ugyanis 2018 óta jelen van a TCR-ben a cégcsoporthoz tartozó Lynk & Co márkán keresztül. A Lynk & Co Cyan Racing az elmúlt nyolc év során tíz TCR-bajnoki címet szerzett. A Cyan Racing és a Geely Holding márkái közötti kapcsolat viszont még ennél is régebbre nyúlik vissza. A csapat eredetileg 1996-ban a Volvo gyári versenycsapataként alakult, csak később vált önálló versenyistállóvá. A Cyan Racing a Volvo nagy teljesítményű Polestar modelljeinek fejlesztésében is meghatározó szerepet játszott. A felek szoros együttműködése pedig azt követően is fennmaradt, hogy a Polestar önálló márkává alakult.

 A kínai gyárak sorra vezetik be az emberszabású robotokat, Európa lemarad, még mindig csak teszteli ezeket. Olyan nagyvállalaltok, mint a BMW, a Siemens, a Fill és a Semperit próbálgatják, hogy mire képesek ezek a gépek, mennyire pontosan dolgoznak, milyen költséggel járnak és hogyan illeszthetők be a műszakos munkavégzésbe.  Az emberszabású robotok dobozokat cipelnek, alkatrészeket vesznek fel, kiállításokon integetnek, és hangutasításokat hajtanak végre - néha nevetünk rajtuk az Instagramon, amikor összekad a lábuk vagy hatalmasat hibáznak. A humanoid robotok jelenleg azok közé a technológiák közé tartoznak, amelyeknél a képzelőerő előrébb jár, mint az ipari valóság. A trend és az ehhez kapcsolódó felhajtás mögött azonban egy komolyan veendő képesség alakul ki, ami nem más, mint a a fizikai mesterséges intelligencia (physical AI), vagyis az a mesterséges intelligencia, amely nem csupán adatokat dolgoz fel, hanem fizikai munkát is végez.   Közel az áttörés  A lipcsei BMW-gyárban az automatizáció következő lépése két lábbal kezdődik. Két fekete-fehér, Aeon típusú android, a zürichi Hexagon Robotics gyártmányai dolgoznak a gyártósoron. Alkatrészeket, alapanyagokat szállítanak a gyártósorra, nagyfeszültségű akkumulátorokat szerelnek be, önállóan mozognak a csarnokban, folyamatosan tanulnak, és hangutasításokra reagálnak. Németországban a BMW tesztel elsőként humanoid robotokat a gyártásban. Ezzel párhuzamosan a vállalat Münchenben létrehozott egy fizikai mesterséges intelligencia (FMI) kompetenciaközpontot. Ott azt vizsgálják, mely rendszerek alkalmalmazhatók ténylegesen a mindennapi gyártásba. Nincs messze tehát az idő, amikor Sándor és Anita mellett a debreceni sorokon, velük szorosan együttműködve androidok tevékenykednek.   A várakozások nagyok, mert Európa ipara strukturális problémával szembesül - olvasható az Industrie Magazin osztrák műszaki magazin július elején megjelent cikkében. Számos területen már ma is hiányozik a szakképzett munkaerő, különösen ott, ahol fizikailag megterhelő, monoton vagy ismétlődő feladatokat kell elvégezni. Emelés, hordozás, válogatás, összeszerelés: pontosan azok a munkák, amelyeket lehet automatizálni. Ha pedig sikeres az automatizáció, megvan a remény, hogy a nagyobb hozzáadott értékű termelés visszatérhet Közép-Európába. Az nyugat-európai ipar olyan gépeket, azaz robotokat keres, amelyek nemcsak gyorsabbak és pontosabbak, mint az ember, hanem elérhetőek, ellenállóak és elég rugalmasak ahhoz, hogy a meglévő gyártási környezetekben is bevethetők legyenek.   Agyagkatonák helyett robotok Miközben Európa még kísérletezik, Kína már fitogtatja erejét. Február végén a kelet-kínai Hangcsouban Friedrich Merz német kancellár a kínai Unitree gyártó humanoid robotjaival találkozott. A bemutatón a robotok bokszoltak, kung-fuztak és természetesen két lábon jártak. A geopolitikai üzenet egyértelmű: messze-messze vagyunk tőletek… https://youtu.be/2RheOxcKYTI?si=fDCdQvVkZcd31LOf A kínai gyárakban már mintegy kétmillió ipari robot dolgozik. Évente körülbelül 250 ezer új robot csatlakozik hozzájuk - olvasható az osztrák magazin cikkében. A hagyományos ipari robotok és a vezető nélküli szállítórendszerek után a humanoid robotoké a terep és ebben a kínai start-upok diktálják a tempót. Az olyan cégek, mint a Unitree, a sanghaji Agibot vagy a szencseni Ubtech, egy olyan dinamikát vetítenek, amely újrarendezheti az ipari- és logisztikai piacot. A kínaiak nemcsak hardverben jók, hanem tanulásban is. Pekingi, sencseni vagy csingtaói központokban a robotokat szisztematikusan adatokkal táplálják.   A németországi központú, autóiaprban is érdekelt, Cegléden is gyártó multinacionális Infineon is az emberszabású robotokban látja az új növekedési területet. Jochen Hanebeck vezérigazgató az idézett osztrák szaklapnak azt nyilatkozta, hogy „Európában most gyorsan kell cselekednünk, hogy mi is az élmezőnyben maradhassunk.” A központi kérdés tehát már nem csupán az, hogy munkába állnak-e a humanoid robotok. Hanem az, hogy ki ellenőrzi a piacot, ki birtokolja az adatokat, ki szabja meg a szabványokat, és ki profitál a következő automatizációs hullámból. Mi a baj a humaniodokkal?  A hannoveri ipari vásáron a müncheni Agile Robots cég Agile One nevű humanoid robotja -biztonsági sávval biztosítva, nehogy bajt okozzon - végigsétált a kifutón, oldalra pillantott, integetett és megfordult. A közönség tapsolt, a mérnökök megkönnyebbültek. A fejlesztés még bátortalan, ezek a rendszerek még nem érték el azt a szintet, ahol az ipari alkalmazhatóság megkezdődik, azaz ahol már biztonságos az emberekkel való együttműködés. Egy másik teszt a Siemens erlangeni telephelyén zajlott. Ott a londoni Humanoid nevű start-up Alpha modellű robotjai két héten át emelgettek műanyag dobozokat. Napi nyolc órában, óránként 60 dobozt emeltek egy halomból egy szállítószalagra. A sikerarány 90 százalék felett volt. Ez tiszteletre méltónak tűnik, de a tartós műszakos üzemeltetéshez még nem elegendő. Az iparban már a tíz százalékos hibaarány is nagy problémát jelent. Egyes esetekben a robotok elvétették a fogást, máskor érzékelőproblémák léptek fel. Tehát ezek a rendszerek még megbízhatatlanabbak, mint az emberek. Még. Alois Wiesinger, a felső-ausztriai Fill gépgyártó vállalat technológiai igazgatója nem tekinti a humanoid robotokat a meglévő automatizálás rövid távú helyettesítőjének. Számára ezek elsősorban technológiai hordozók. Érzékelőtechnikáról, optikai felismerésről, a látás, a hallás és a tapintás összehangolásáról, az imitációs tanulásról, valamint arról van szó, hogy a fizikai modellek hogyan kapcsolhatók össze a mesterséges intelligencia alapú megközelítésekkel. Eddig a mesterséges intelligencia többnyire a digitális automatizálás területén maradt, most az a feladat, hogy ezeket a képességeket átültessék a mechanikusan végrehajtott ipari feladatokra. Wiesinger szerint azonban pont itt van jelenleg a probléma. A humanoid robotok gyártói által bemutatott képességek nem illeszkedik bele egy gépgyártó világába. A ruhák összehajtogatása, a karate-mozdulatok vagy a közönségszórakoztató bemutatók nem oldanak meg ipari feladatokat. A klasszikus automatizálás során a folyamatokat programozzák, offline módon előkészítik, betanítják és üzembe helyezik. A jövőben a tanuló megközelítések felgyorsíthatják ezeket a lépéseket. Az Industrie Magazin által megszólaltatott Wiesinger szerint egy ilyen gépi tanulás nemcsak a humanoid robotok esetében lenne releváns, hanem a polckezelő berendezések vagy a klasszikus hattengelyes robotok esetében is. Ezekből van bőven, biztonságosak, kipróbáltak. Mégsem telepíthetők tömegesen. Mert a hagyományos gyárakban a gyártási területeket, a berendezésekhez való hozzáférést, a szerszámokat és a munkafolyamatokat emberek számára tervezték. Ezeken a helyeken csakis emberszabású robot vehetnék át a feladatokat anélkül, hogy az egész környezetet újra kellene tervezni. Európa lemaradt?  Wiesinger többször is utal a műszaki akadályokra. Egy humanoid robot rendkívül összetett rendszer. Akár több mint 48 képességet is szabályozni kell. Ehhez jön még a stabilitás, a teherbírás, a súlypont és a biztonság az ipari környezetben. Különösen kritikusnak tartja a jelenlegi rendszerek robusztusságát. A védtelen ízületek sérülékenysége, a por, a terhelések és a nem várt környezeti hatások a gyárakban mindennaposak. A teherbírás is korlátozó tényező. 15 kilónál nehezebb terhekkel nem nagyon birkóznak meg az emberszabásúak, miközben sok ipari alkalmazásban ennél nehezebb terheket kell mozgatni. Wiesinger szerint a humanoid robotok gazdasági szükségszerűsége két tényezőtől függ: a költségektől és a demográfiától. A humanoid robotok ott válhatnak relevánssá, ahol megterhelő, monoton vagy kevéssé vonzó feladatok merülnek fel. A gazdaságosság azonban továbbra is döntő fontosságú. Egy ipari felhasználásra alkalmas humanoid robot ára 14,5 millió és 21,5 millió forint között mozog. Ha ezt személyzeti költséghez viszonítjuk, akkor gyors a megtérülési idő. De ehhez biztonsággal és pontosan kell működnie. Amikor Wiesingertől azt kérdezték, hogy fennáll-e a veszélye, hogy egy Európa egy újabb technológiai területet veszíthet Kínával vagy az USA-val szemben a vállalatvezető szkeptikusan vállaszolt: Európa már lekéste a vonatot. Az USA és Kína osztotta fel egymás között a piacot, a világ többi részének pedig csak speciális modellek jutottak. Az igazi kérdés azonban nem az, hogy holnap már minden gyártócsarnokban humanoid robotok fogják-e járkálni. „A kérdés az, hogy ennek a fejlődésnek mely elemei fogják megváltoztatni az ipari automatizálást” – mondja Wiesinger: a tanulóképes programozás, a multimodális érzékelőtechnika, az új ember-gép interfészek, a gyorsabb üzembe helyezés vagy a természetes nyelven megfogalmazott rugalmas feladatleírás. A Semperit élen jár Andreas Raml, a Semperit csoport IT-igazgatója számára sem a táncoló, ugráló vagy a kiállítási színpadon felvonuló, technológiai erőfitogtatásként szolgáló gépek a vonzók. Őt az ipari gyártás során végzett, fizikailag megterhelő tevékenységek érdeklik, amelyek nehezen automatizálhatók, és amelyekhez a vállalatok egyre nehezebben találnak munkaerőt. A Semperitnél jelenleg egy ilyen projekt folyik - olvasható a vállalat honlapján -, amelyet még nem tekinthetünk széles körű bevezetésnek, de komoly kísérletnek igen.   „Konkrét alkalmazási esetekről van szó, ahol humanoid robotokat szeretnénk bevetni” – mondja a cég sajtoldalán olvasható cikkben Raml. Egy példa erre a hidraulikus tömlők gyártása. A szövőgépekben olyan orsókat kell használni, amelyek Raml szerint körülbelül 15–18 kilót nyomnak. A munka pontosságot igényel, szűk helyen zajlik és fizikailag megterhelő. Egy másik alkalmazási terület a keverőberendezéseké, ahol ipari gumit és vegyszereket adagolnak, mérnek és szállítanak. Ott meleg van, és a munka fizikailag megterhelő.  Raml szerint nem az a döntő, hogy egy gépnek feltétlenül két lába van-e. Sokkal fontosabb az a képesség, hogy egy nem teljesen szabványosított környezetben eligazodjon és döntéseket hozzon. Raml ezért kerüli a humanoid kifejezést, inkább többfunkciós robotokról beszél. A klasszikus automatizáláshoz képest szerinte a különbség az eltérések kezelésében rejlik. Egy orsó nem mindig ugyanazon a helyen áll meg a gépben. A robotnak fel kell ismernie, hová kell behelyezni a következő alkatrészt, meg kell fognia, fel kell vennie a huzalt, és be kell fűznie. A valódi erőfeszítés nem annyira a hardverben, mint inkább a mesterséges intelligencia betanításában rejlik. Raml az Nvidiát nevezi meg az ilyen rendszerek MI- és betanítási környezetének központi technológiai beszállítójának. „Maga az agy általában az Nvidiától származik” – mondja. Raml szerint a tanulási folyamat bemutatással és szimulációval kezdődik. Egy ember többször elvégzi a mozdulatot a robottal – például megfog egy orsót, és felhelyezi egy fémoszlopra. Raml 200–300 ismétlésről beszél alapként. Ezt követően a robot szimulációban folytathatja a tevékenység gyakorlását. A betanítás körülbelül félmillió eurós nagyságrendű költséget jelent a szükséges számítástechnikai infrastruktúra tekintetében. Hosszútávfutók A humanoid robotok nem jelentenek rövid távú megoldást. Ehhez ma még túl drágák, túl megbízhatatlanok és túl nehezen integrálhatók. Valódi értékük egyelőre abban rejlik, hogy olyan technológiákat egyesítenek, amelyek messze túlmutatnak magukon: a tanulóképes programozás, a multimodális érzékelőrendszerek, az új ember-gép interfészek, a gyorsabb üzembe helyezés és a természetes nyelven megfogalmazott rugalmas feladati leírás. Reinhard Nagler, a Dunaharasztiban is gyártó Kuka osztrák vezérigazgatója ennek megfelelően értékeli a technológiát a Industrie Magazin szerint. A humanoid robotika az  innováció és a tanulás terepe. Az itt nyert ismeretek beépülhetnek a mobil robotikába, a szoftverekbe, a mesterséges intelligencia vezérlésébe és a flottamenedzsmentbe. Az ipari alkalmazásokban azonban továbbra is a klasszikus ipari robotok, a kobotok és különösen az autonóm mobil robotok kapnak szerepet. „Az autonóm mobil robotok ma és a belátható jövőben is az ipar munkáslovai” – mondja Nagler. A Magyarországon szintén jelen lévő ABB a generatív mesterséges intelligenciát a robotika fejlődésének gyorsítójának tekinti, ugyanakkor óvatosan áll hozzá a humanoid rendszerek ipari alkalmazásához. Marc-Oliver Nandy, az ABB Robotics menedzsere szerint a robotok egyre inkább képesek megérteni környezetüket, önállóan tervezni és összetettebb feladatokat ellátni. A széles körű ipari alkalmazáshoz azonban a humanoid robotoknak jelenleg gyakran még hiányzik a megbízhatóság, a tartósság, a sebesség és a pontosság. Számos ipari forgatókönyvben a mobil, kerekes platformok jelentik a hatékonyabb és rugalmasabb megoldást.