Magyarországon az új személygépjárművek értékesítésének jelentős részét hosszú évek óta a céges autók adják. A vállalati autóflották világában és általában a magyar néplélekben hosszú éveken keresztül a dízelmotor jelentette az egyetlen logikus választást. Alacsony fogyasztás, nagy hatótáv és kedvező üzemeltetési költségek jellemezték ezt a technológiát. Az autóipar azonban jelentős átalakuláson megy keresztül: a szigorodó környezetvédelmi előírások, a változó gyártói stratégiák és az elektrifikáció előretörése új alternatívákat hozott a magyar piacra is. A tölthető hibridek ma már szinte mindenben hozzák a dízelek szintjét Ebben a környezetben egyre nagyobb figyelem irányul a hálózatról tölthető hibridekre, vagyis a PHEV (Plug-in Hybrid Electric Vehicle) modellekre. Vajon ezek jelentik a tökéletes megoldást a dízelek kiváltására? A plug-in hibridek a belső égésű erőforrással szerelt és a tisztán elektromos autók előnyeit ötvözik. Akkumulátorukat külső forrásból is tölthetjük, miközben egy belsőégésű motor is kapcsolódik a hajtáslánchoz, amely így hosszabb távokon is képes mozgatni az autót. Mindezt úgy, hogy a lassításkor visszanyert energiát felhasználva kedvező fogyasztást biztosít hibridként is. A koncepció ideális átmenetet jelent. Egy ilyen autó rövidebb, napi használat során akár teljesen elektromosan közlekedhet, hosszabb utak esetén pedig nem kell a töltőhálózat elérhetősége miatt aggódni. A két teljes értékű hajtáslánc nem jelent dupla szervizköltséget A sorozatban gyártott hálózatról tölthető hibridek története 2008-ban kezdődött. Ekkor mutatta be a BYD az F3DM névre keresztelt modelljét. Ezt követte a Toyota Prius és a Volvo V60 hálózatról tölthető változata, amelyek 2012-ben jelentek meg és Európában is elterjedtek. Nem sokkal később a Volkswagen-csoport is bemutatta első PHEV hajtásláncát. 2014-ben érkezett a Golf GTE, majd a Passat GTE, és a Skoda Superb iV modellcsalád. A Volvo és az utóbb felsorolt modellek jónéhány Bosch alkatrészt tartalmaztak, sőt magyar vonatkozásai is voltak ezeknek az autóknak. A Volkswagen-csoporthoz tartozó márkák gyakorlatilag a kezdetektől a Bosch technológiákat használják. A korai plug-in hibridek egyik legnagyobb korlátja a viszonylag kis akkumulátor volt. Az első generációs rendszerek jellemzően 8–13 kWh kapacitással rendelkeztek, ami nagyjából 20–50 kilométer elektromos hatótávot biztosított számukra. Az első, nagy sorozatban gyártott tölthető hibridet a BYD dobta piacra 2008-ban A legújabb generáció azonban jelentős fejlődésen ment keresztül ezen a téren is. Az akkumulátorok kapacitása ma már 20–25 kWh között mozog, amely akár 100–120 kilométeres elektromos hatótávot is lehetővé tesz ezeknek az autóknak. Ez alapjaiban változtatta meg a használati filozófiát is. Míg korábban egy hibrid autóról beszélhettünk, amely időnként elektromosan is képes volt közlekedni, a modern plug-in hibridek inkább elektromos autóként működnek, amelyet szükség esetén egy belsőégésű erőforrás támogat hosszabb utakon. Termesztésen a hajtáshoz kapcsolódó komponensek fejlődése is segítette a hatótáv növekedését. A Bosch mérnökei, köztük budapesti kollégáink hatékonyabb energiamenedzsmenttel járultak hozzá a hatótáv gyarapodásához. Emellett sokat fejlődött az akkumulátorok töltésmenedzsmentje is. A korábbi modellek jellemzően legfeljebb egy fázisról, 16 A áramerősséggel voltak tölthetők, így a teljes töltés több órát vett igénybe. 100 kilométer fölé nőtt a tisztán elektromos hatótáv A legújabb modellek már három fázison 16 A áramerősséget, azaz 11 kW-os AC töltést támogatnak, vagy akár 50 kW-os DC gyorstöltést is képesek fogadni, így ideális körülmények között egy órán belül teljesen feltölthetők. Eddig sokan azért döntöttek mellettük, mert a zöld rendszámmal jónéhány kedvezmény járt melléjük. Akik azonban valóban céges autóként használták ezeket, az üzemeltetési költséget is számításba vették. Éppen ezért nem zuhant be az értékesítésük Magyarországon az említett kedvezmények megvonását követően. Na, meg azért sem, mert a kínálatból lassan kikopó dízelek helyett valódi alternatívát kínáltak. A DC töltés is elérhető már az újabb modelleknél Jogosan merül fel a kérdés, ha már így van, miért nem tisztán elektromos autók felé tolódott a piac. Ezek ugyan városi környezetben kiváló alternatívát jelentenek, de sok ember számára még mindig kérdéses a hosszabb utak kezelése vagy a töltőinfrastruktúra elérhetősége. A modern plug-in hibridek egyik legnagyobb erőssége a rendkívül hatékony energiafelhasználás. Ma már egy közel kéttonnás SUV személyautó esetében is reális lehet a 100 kilométer körüli elektromos hatótáv. Hibrid üzemben, normál körülmények között ezek a járművek sem fogyasztanak többet 7 liternél 100 kilométeres távolságon. Ez az érték ráadásul rendszeres töltés mellett jelentősen csökkenthető. A gyakorlatban ez sok esetben alacsonyabb kilométerköltséget eredményezhet, mint a korábban etalonnak számító dízel esetében. Az eddig felsoroltak mellett a modern hálózatról tölthető hibridek nem csupán a hajtáslánc területén fejlődtek. A legtöbb új modell már hálózatba kapcsolt, vagyis egy mobilalkalmazás segítségével ellenőrizhetjük a töltés állapotát, az utastér előfűtését vagy hűtését, az ajtók állapotát, vagy akár vezérelhetjük a parkolást is. A villanyautós kényelmi funkciók már itt is elérhetők A kérdés már nem az, hogy van-e létjogosultsága a plug-in hibrideknek, hanem az, hogy az adott felhasználási környezetben ki tudjuk-e használni a bennük rejlő lehetőségeket. Ha igen, akkor jelenleg nem létezik olyan technológia, amely hasonlóan sokoldalú és megnyugtató választ adna napjaink mobilitásának kihívásaira. Hálózatról tölthető hibridekről szóló podcast adás vendége volt nemrég Gergen Péter, a magyarországi Bosch csoport elektromobilitásért és járműdinamikáért felelős alelnöke. Az adás a képre kattintva érhető el. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Az autóipar folyamatosan valamilyen veszéllyel és kihívással néz szembe. Elég csak az utóbbi évek chip hiányára gondolni, vagy az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normákra, miközben a vásárlói szokások és igények is változnak (például egy ponton megállt a tisztán elektromos autók részesedése, pedig mindenki erre tett fel mindent). Most a legnagyobb zajt a kínai versenytársak jelentik, és ekkora veszéllyel még sosem nézett szembe az európai autóipar a szakértők szerint. Itt nem csak egy megoldandó kihívásról van szó, hanem teljes átalakulásról. Szóval sokan, sokféleképpen próbálnak helytállni a mostani turbulens időszakban. A Stellantis azt az utat választotta, hogy partnerséget köt az ellenféllel. Még 2023-ban, Carlos Tavares felügyele alatt született meg a döntés, hogy a Stellantis 20%-os részesedést vásárol a kínai startup cég Leapmotorban, egyben megalapítják a Leapmotor International joint-venture-t, amiben 51%-os részesedése lesz a mintegy 14 márkát magába foglaló Stellantisnak, és mostantól ők rendelkeznek minden Kínán kívüli értékesítési joggal. Elsőre rendkívül furcsának tűnt a partnerség egy olyan márkával, aminek még típusa sem volt sok akkoriban. Volt egy komolyan vehetetlen kétüléses sportautójuk S01 néven, és a ma is kapható T03 miniautójuk. Hogyan jutottunk innen oda, hogy a következő Opel Mokka már Leapmotor padlólemezen érkezhet? Minden onnan indult, hogy Jiangming Zhu, kínai üzletember meglátott egy Renault Twizyt egy valenciai nyaralásán 2015-ben, és ez adta neki az ihletet, hogy az elektromos okosautókban lehet a jövő. Zhu onnan szerezte vagyonát, hogy társalapítója a világ második legnagyobb megfigyelési eszközöket gyártó cégének, a Dahua Technologynak. (Így máris egy fokkal jobban érthető, hogy Lengyelországban miért nem szerelhetik kamerával a Leapmotor autóit.) A cégének befektetőivel közösen alapította a Leapmotor autógyártó céget 2015-ben, éppen a kínai startup boom közepén (ekkoriban született például a Nio is), amikor erős állami hátszelet kapott a villanyautó gyártás. Zhu hat évig párhuzamosan üzemeltette mindkét vállalkozását, mígnem úgy döntött, hogy kifejezetten a Leapmotorra koncentrál. Mondanom sem kell, ezeknek a startup cégeknek csak a töredéke maradt fent és a piac döntött, szóval ezek voltak az első autógyártó cégek, amik nem állami háttértámogatással, hanem piaci alapon bizonyítottak. A Leapmotor sikerének titka egyrészt a gyors fejlesztési ciklus, másrészt az, hogy a komponenseinek 65%-át házon belül állítják elő. Ezek között szerepelnek a legfontosabb egységek is, mint az elektromos motor vagy az akkumulátor. Tavaly már mintegy 600 000 autót értékesítettek világszerte, és idén már szeretnék átlépni az egymilliót is. Ezeknek az eladásoknak a nagy része továbbra is otthon, Kínában történik, de friss belépőként ugrásszerű növekedést mutatnak például Európában is. Nálunk a sikerük titka a megbízható háttér és a gyorsaság lehet. Zhu szerint azért mentek bele a Stellantisszal való együttműködésbe, mert most minden a tempóról szól. Évekbe telne saját értékesítési hálózatot és gyártási kapacitást kialakítani. Erre most nincs idő, úgyhogy a Stellantis marketing, financiális és értékesítési háttere erős előnyt jelent nekik a versenytársakkal szemben. Azt is remekül felismerték ráadásul, hogy míg Kínában ez kevésbé szempont, addig Európában még mindig az egyik legfontosabb az ügyfelek számára a hosszútávú megbízhatóság és márkahűség. Míg a legtöbb gyártó még csak most kezdi kiépíteni a bizalmat, hogy nem tűnnek el néhány év múlva és folyamatos lesz az alkatrész ellátás, addig a Leapmotornak bizonyított csatornák állnak a rendelkezésére a Stellantisnak köszönhetően. És, hogy miért állította memoárjában Carlos Tavares, hogy a Leapmotor csak azért ment bele az együttműködésbe, hogy egy ponton majd felfalja a Stellantist? Nos, ehhez az otthoni léptéküket kell megértenünk. Autóik nagyrészét az alapításuk helyszínen, Hangzhouban szerelik össze, ám ennél is fontosabb a Huzhou városában felhúzott hatalmas elektromos motor és akkumulátor gyáruk, a Leapenergy. Már most évi 383 000 akkucsomag gyártására van kapacitásuk, ahol EV-től, PHEV-en át a sima 12 voltos akksikig bármit képesek gyártani. Van még egy gyáruk Wuyiban, ami a világ első egymillió szintes, szuper integrált gigafactory-je. Röviden, itt az akkumulátorgyártás összes fázisát képesek lekezelni, a celláktól a hűtőkörökig és a vezérlőkig. Itt mintegy kétmilliós kapacitásuk van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy hamarosan már a Stellantis zaragozai gyártósorán gördülnek le a Leapmotor B10-esek, ezzel megkerülve minden vágom, ráadásul a gyár közvetlen szomszédságába tervez költözni a Leapenergy és hasonló gigafactory-vel, ráadásul nyitottak egy R&D, azaz kutatás-fejlesztési központot Münchenben, az európai autóipar szívében, akkor nem nehéz megérteni, hogy milyen léptékű aggresszív előrenyomulásról van szó a Leapmotor részéről. Ezért tartom fontosnak, hogy ebben hatalmas kínai zajban is különösen odafigyeljünk rájuk, hiszen a termékek kiválóak – bár még van mit csiszolni rajuk – és a technológiai háttér, mi több, előny, megkérdőjelezhetetlen. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Minden nyáron emberek milliói utaznak az autópályákon, hogy elérjék az áhított üdülési célpontokat. Ebben a forgatókönyvben nem ritka, hogy a belső sávban olyan autósok száguldanak, amelyek jóval meghaladják a KRESZ által előírt maximális sebességet. Az ilpost.it racionális elemzése azonban kimutatta, hogy a 150 km/óra sebességgel történő utazás a 130 km/óra helyett, a mielőbbi célba éréshez, gyakran logisztikai illúzió, ami súlyos biztonsági kockázatot jelent. Az agyunk hajlamos lineáris módon érzékelni a sebesség és az idő közötti kapcsolatot, ám a sebesség növekedésével az időnyereség arányaiban csökken. Sebesség Ennyi idő alatt teszünk meg 100 km-t 110 km/óra 54 perc 130 km/óra 46 perc 150 km/óra 40 perc Az autópályák dinamikus és kiszámíthatatlan rendszerek, ahol a lassúbb, illetve a nehéz járművekhez való alkalmazkodás, az útmunkák, a sávelterelések, a rossz látási viszonyok folyamatos fékezést és későbbi gyorsulást eredményeznek. Egy-egy ilyen helyzetbe futva, a kezdeti előny néhány pillanat alatt a nullára csökken. Ráadásul az erős fékezés elősegíti az úgynevezett fantomdugók kialakulását, amelyek csökkentik az egész autópálya átlagos sebességét. Ha egy autóval a jogi határokon túli sebességgel haladunk, annak nagyon konkrét fizikai és gazdasági következményei vannak. A 130 km/óra helyett 150 km/órával történő haladás 15%-os sebességnövekedésnek felel meg, de a légellenállás több mint 30%-kal erősödik. A motor sokkal nagyobb erőfeszítésnek van kitéve, ami magasabb üzemanyag-fogyasztást eredményez, tehát gyakrabban kell tankolni, a kezdeti időbeli előnyt így könnyű elveszíteni a benzinkutakon. Még drasztikusabb a féktávolságra gyakorolt hatás. 130 km/óránál, száraz aszfalton, körülbelül 120 méterre van szükség a jármű teljes leállításához. 150 km-nél ez meghaladhatja a 150 métert. Ez a 30 méteres különbség megegyezik hét, egymás után sorakozó autó hosszával. Az autópálya-korlátokról szóló vitában gyakran idézik a korlátlan szakaszairól ismert Németország modelljét. A statisztikák azonban sokkal józanabb képet festenek. A német hálózatnak csak 60%-án lehet sebességkorlátozás nélkül haladni. A német Gazdasági Intézet nemrégiben végzett felmérése, amely Észak-Rajna-Vesztfáliában 1,9 milliárd áthaladáson alapult, átlagosan csak 113,5 km/h sebességet mért, az autósok 83%-a 130 km/óra alatt maradt és kevesebb, mint 1% lépte át a 160 km/óra küszöböt. Számok, amelyek megerősítik, hogy a túlzottan nagy sebességgel történő vezetés még akkor is, ha megengedett, ellentétes az utazás fluiditásával és a pénztárcánkkal. Forrás: autoappassionati.it    

Ahogy enyhülnek az európai jogszabályok, úgy nyílik meg egyre inkább a kapu a kétirányú töltés lehetősége előtt, amivel akár többszáz ezer forintot is megspórolhatnak majd a felhasználók évente, miközben stabilizálják a villamos hálózat terhelését is. A kétirányú tölés, vagy, ahogy a legtöbbször találkozhatunk vele bidirectional charging vagy V2L, arra szolgál, hogy az elektromos autó akkumulátorában eltárolt energiát visszaforgathassuk és felhasználhassuk külső fogyasztók töltésére. Jelenleg többféle megoldással találkozhatunk. Ezek között ott szerepel a V2H, azaz vehicle-to-home funkció, amivel a háztartási eszközöket működtethetjük amolyan vészhelyzeti áramforrásként. Aztán ott van a V2G, azaz vehicle-to-grid funkció, ami a nagy terhelésű órákban (tehát például késő délután) az autóban eltárolt energiát használja fel arra, hogy energiát tápláljon vissza a közüzemi hálózatba, hogy aztán az autót az olcsóbb időszakokban, éjszakai áramról visszatöltse. Ezzel egyébként a hálózat stabilitását is támogatja. Találkozhatunk még azzal is, hogy V2L, azaz vehicle-to-load, amikor a járművet közvetlenül használják elektromos eszközök működtetésére. Ilyen volt például az F-150 Lightning platójára elhelyezett áramforrás, amivel azonnal működtethető volt egy fúró például. Végül pedig létezik V2V, azaz vehicle-to-vehicle megoldás is, ami két akkumulátoros autó energia megosztását jelenti egymás között. A legnagyobb autógyártók már kínálnak ilyen megoldásokat, elsősorban a tisztán elektromos modelljeikhez. V2G megoldást kínál például a BYD a Dolphinhoz, vagy a Renault az 5-öshöz, noha országonként eltérhet ezeknek az elérhetősége. A Renault egyébként nem rég jelentette be, hogy hamarosan milyen Renault Csoportos termékhez elérhetővé teszik a technológiát, amire otthoni aranybányaként hivatkoznak, ami a garázsban csücsül. A Volkswagen már 2023 óta kínálja a kétirányú töltés lehetőségét az ID típuscsaládhoz, így például hamarosan a Ford Explorerhez is elérhető lesz, ami MEB padlólemezes. Ha a prémium szegmenst nézzük, ott már elérhető a BMW Neue Klasse modellcsaládjához, így például az iX3-hoz is, de a Volvo is kínál ilyen hardware-t a legtöbb modelljéhez. Elemzők szerint 2035-re mintegy 13 millió kétirányú töltésre alkalmas jármű lehet Európa útjain, ami a tisztán elektromos eladások 85%-át tenné ki. 2035-ben ez körülbelül 440 eurós, azaz átszámítva kb. 150 000 forintos megtakarítást jelentene a háztartásoknak. A technológia széleskörű elterjedésében egyelőre az szab határt Európában, hogy sok európai országban még nem dolgozták ki a részleteket a kétirányú töltés kezelésére. Ezért sok országban még mindig dupla hálózati díj vonatkozik rájuk. Egyszer azért adózol, mert töltöd az autót, egyszer pedig azért, mert visszatöltöd a hálózatot. Németország 2025 novemberi jogszabálya és annak sikeres adaptálása segíthet előre lendíteni a technológia terjedését. Jelenleg egyébként épp ezért csak az új villanyos eladások 5%-a rendelkezik ezzel a technológiával, szóval van hova fejlődni. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!