Parányi méret sokoldalú felhasználás Személy szerint szeretem a kisautókat, mert sokszor felesleges a nagyobb. Férjen el mindenhol, legyen kényelmes a vezetőnek, és az utasának, és ha kell, akkor bele lehessen ültetni még akár a hátsó sorba is két felnőttet. A hétköznapokra nem is kell több igény, a többi már csak flancolás. A Volkswagennél hagyománya van a kicsi autóknak, de igazi városi törpe az 1998-tól hét éven keresztül gyártott Lupo. Az autó arányai megmosolyogtatók, és egyben aranyosak. Elölről a Polora hajaz a "pápaszemes" negyedik generációra, hátsó nézetben egyértelműen a Golf arányai ugranak be, persze jócskán kicsinyítve. Belül is vidám színek, izgalmas csőműszerek, és puritánság mindenek felett. De persze ami nincs, az nem is romolhat el, itt tehát túlzott fedélzeti infotaitment rendszerekről kár is beszélni. Inkább beszédes az, hogy teljes értékű a sofőrülés, a nagy üvegfelületek miatt jól körbelátunk, így játszi könnyedséggel kereshetünk parkolóhelyet, még a szűk belvárosi sikátorokban is. Tehát a koncepció hibátlan, valamiért még sem lett nagy sikere a Luponak, pedig még a legendás 3L éhezőművész verzióval is előrukkoltak, ahol a parányi dízelmotorral szerelt kisautó képes volt a 3l/100 kilométeres fogyasztásra is. Kívül kicsi, belül mégsem szűk Külső méreteiből adódóan tényleg heringesdobozba képzeltem magam, szóval meglepődtem, hogy milyen jól elfértem, az ülés pedig a rövid utakra elég kényelmesnek tűnt, jól magamra tudtam állítani a számomra kedvező vezetési pozíciót. Jól néznek ki a csőműszerek, és engem nem zavart az sem, hogy az ajtó sem volt telibe kárpitozva valahogy a maga puritánságával jó érzést kelt. Igaz, hogy a klímát azért elviseltem volna, mert a betondzsungelben nyáron nagyon felmelegszik az utastér, de itt jelenleg csak a tekerős(!) ablakleengedés marad, ha friss levegőre vágynék. A műanyagbevonatú kormányon már látszik a kor, és a 200.000 kilométer, és sajnos a váltókulissza is erősen kopott, de a sebességeket veszi, szóval tökéletesen használható a mindennapokban. Sokan kritizálják a jelzésértékű csomagtartóját, de azt gondolom, hogy a hétköznapokra elegendő, a hátsó ülések pedig szempillantás alatt előre dönthetőek, így, ha nagyobb tárgyat kell szállítani az is megoldható a csöppnyi Lupoval. A motorja is kicsi A tesztelt autóban egyliteres, ötven lovas aggregát gondoskodik a mozgatásól, viszont könnyűek vagyunk, hiszen 800 kiló körül van az önsúly. Így aztán nem is hiányzik a lóerő belőle. A motor kicsi, de legalább négy hengeres, összehasonlítva más minik háromhengeres motorjaival, ez összeszedettebb, és kiegyensúlyozottabb. És persze a hangja sem egy porszívóéhoz hasonlít így. Városból kiérve persze azonnal érezni, hogy nem ide szánták, már országúti tempónál is kijönnek a futómű határai, a vékony gumik, és a könnyű súly hajlamos azt az érzetet kelteni, hogy lefúj a szél az útról. Ettől függetlenül tartható vele a tempó, és ingázásra is alkalmas lehet, de napi szintű hosszabb távú közlekedésre úgyis nagyobb autót választana mindenki. Városban viszont nem sok jobbat tudnék ajánlani, mert fogyasztása sem eget rengető, és fenntartási költségeivel is tervezhetők. Mert persze senki nem gondolja, hogy egy húsz éves, és kétszázezret futott autóra majd nem kell költenie ugye? Szerviztapasztalatok, értéktartás Nem kifejezetten szervizigényes az autó, hiszen egyszerű, szívó benzinmotor hajtja mindenféle környezetvédelmi, és károsanyagkibocsátási segédberendezés nélkül. A jó öreg víz, és olaj legyen benne mondás igaz tehát rá, nagyjából ennyi igénye van ahhoz, hogy stabilan üzemeljen. Gyújtásproblémák gyújtótrafó hiba miatt jelentkezhetnek, az EGR szelep hibájára is azonnal megjelenik a szervizlámpa, az utastérben pedig az ajtózsanérok, és ajtóbehúzók számítanak típushibának a Lupóknál. Illetve ezen kívül is még apró-cseprő hiányosságok, amikre gyorsan, és egyszerűen megvannak a megoldások, hiszen szögegyszerű technikáról van szó, elég jó az alkatrészellátás, illetve bontott alkatrészekből is nagy a választék, tehát az sincs kizárva, hogy akár színazonos karosszériaelemek is rendelkezésre állnak valahol, amivel olcsóbb lesz kijavítani egy kisebb koccanást. Sajnos korukból, és felhasználásukból adódóan jellemzően abba a korba értek, amikor eldobóssá válnak, azaz utolsó műszakijukig mennek, majd a rozsdásodási problémákat már nem javíttatják, mert mint minden ilyen korú, és értékű autó esetében, itt is fennáll ez a probléma, a javítás pedig sokszor nem rentábilis. Kinek jó? Fiataloknak, első autót keresőknek, pároknak tökéletes választás, főleg zsúfolt nagyvárosokba. Az olcsón közlekedés egyik igazi alternatívája lehet, hiszen a bekerülési költség sem nagy, és a fenntartási kiadások sem eget rengetőek. Persze mindez csak akkor érvényes, ha jó alapot választunk, amihez szükség van típusismeretre, és olyan szakértő segítségre, akire támaszkodhatunk vásárlás előtt. A cikk megírásának pillanatában mindössze 15 darab eladó Lupot hirdettek meg a legnagyobb online autópiacon, 200.000 és 800.000 ft. között. Benzinesek képezik a kínálat jelentős részét, de találhatunk a jó öreg szívódízelből is akár, amivel egy igazi éhezőművész. 3L kivitelből félmillió forint környékén is találni már képekről jónak tűnő ajánlatot, de nagyon veszélyes lehet egy ilyen koros dízelbe, és automataváltós kivitelbe beugrani. Jelentős összeget nem érdemes a megvételre, vagy fenntartásra költeni, de ha tényleg számít a méret lefelé, akkor félmillió forint környékén jó alternatíva lehet egy kicsi, városi szaladgálós autó szerepére a Volkswagen Lupo. További használttesztek itt.