A jövő zöld megoldása: kamion, plusz elektromos hajtású félpótkocsi II. rész
2026.04.04.
Írásunk első részében tudósítottunk a tesztutakról, bemutattuk kísérletben részvevő három vontatót, a sima turbó dízel, az LNG-s és a tisztán elektromos hajtású gépes kocsit. Mindhárom húzott sima félpótkocsit és hajtott tengellyel ellátott elektromos rásegítésűt is. És most jöjjön az eredményhirdetés!
Útvonalterv a dián
A vontatón elért energia-megtakarítás és károsanyag-kibocsátás csökkenés: hagyományos dízel vontatónál: 43, gázüzemű hajtásláncnál 51, elektromos gépes vontatónál 52 százalék lett az energiamegtakarítás ha elektromos rásegítésű volt a vontatott félpótkocsi. A mért értékek természetesen nemcsak statisztikai javulást jelentenek, hanem közvetlen, azonnal jelentkező költségelőnyt a fuvarozók számára – különösen a jelenlegi, magas energiaárak mellett.
„Vontatógyártóként számunkra alapvető kérdés, hogy a hatékonyságot ne kizárólag a vontató fejlesztésével próbáljuk növelni, hanem a teljes járműszerelvény szintjén vizsgáljuk. Ez a teszt pontosan erre adott választ: egyértelműen látszik, hogy a pótkocsi oldaláról érkező aktív rásegítés érdemben csökkenti a hajtáslánc terhelését, javítja az energiafelhasználást és közvetlen hatással van az üzemeltetési költségekre. Az ilyen típusú megoldások kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a különböző hajtásláncokból a lehető legtöbbet hozzuk ki valós üzemi körülmények között” – mondta el a teszt kapcsán Fáczán Gergely, a Volvo Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója.
Fáczán Gergely (balról) prezentációja
„Pótkocsigyártóként különösen fontos számunkra, hogy olyan innovációkat integráljunk, amelyek nemcsak technológiai szempontból előremutatók, hanem a mindennapi üzemeltetésben is valódi értéket teremtenek. A mostani teszt eredményei azt igazolják, hogy az elektromosan hajtott tengely új dimenziót nyithat a félpótkocsik szerepében. Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy az Európai Unió által 2030-ra előirányzott károsanyag-kibocsátási küszöbérték elérésében jelenleg az általunk kínált technológiai megoldás segítheti a fuvarozókat a törvényi megfelelésben ” – nyilatkozta tesztek eredményeit értékelve Somogyi Gábor, a Krone Trailer SE Kft. ügyvezető igazgatója.
Az európai közúti árufuvarozás szereplői ugyanis egyre erősebb szabályozási nyomás alatt működnek: az Európai Unió folyamatosan szigorítja a károsanyag-kibocsátásra vonatkozó előírásokat, amelyek teljesítése minden gyártó és üzemeltető számára stratégiai kérdéssé vált.
Elöl-hátul elektromos...
Ebben a környezetben a hajtott félpótkocsi technológia nem csupán egy innováció, hanem egy potenciális válasz a teljes iparág számára. A mostani teszt eredményei azt mutatják, hogy ez a megoldás valós, rövid távon is alkalmazható eszköz lehet a kibocsátás csökkentésére.
„A Trailer Dynamics eTrailer technológiájának középpontjában az áll, hogy intelligens rásegítéssel tegyük hatékonyabbá a teljes járműszerelvényt. A valós körülmények között mért eredmények megerősítik, hogy a rendszer nemcsak mérhető energia- és időmegtakarítást hoz, hanem a jármű viselkedését is érezhetően javítja. Ez a kombináció kulcsfontosságú a jövő fuvarozásában” – mondta el a kísérlet kapcsán Michael W. Nimtsch, a Trailer Dynamics GmbH ügyvezető igazgatója.
Volt jó néhány fépótkocsicsere...
Az eTrailer technológia nem csupán hatékonyabbá, hanem érezhetően dinamikusabbá is teszi a járműszerelvényeket. A járművezetők visszajelzései alapján a hajtott félpótkocsi használata olyan élményt nyújt, mintha a vontató mintegy 300 lóerővel erősebb lenne. Ez különösen emelkedőkön, nehéz rakománnyal és gyorsításkor jelent komoly előnyt, miközben csökkenti a vontató hajtásláncának terhelését és növeli az üzembiztonságot.
A Volvo Trucks teljes szállítási megoldásokat kínál professzionális ügyfelei számára közép- és nehézkategóriás tehergépjárművek teljes skáláját kínálva. Az ügyfelek támogatását mintegy 130 ország 2200 kereskedéséből és szervizéből álló globális hálózat biztosítja. A Volvo tehergépjárművek összeszerelését világszerte 12 országban végzik. 2025-ben körülbelül 120 ezer teherautót adtak át világszerte. A Volvo Trucks a Volvo Csoport része, amely a világ egyik vezető gyártója a tehergépjárművek, az autóbuszok, az építőipari gépek, valamint a hajózási és ipari alkalmazású meghajtórendszerek területén. A Volvo Csoport finanszírozási és szervizelési megoldásokat is kínál. A Volvo Trucks magyarországi leányvállalata a Volvo Hungária Kft.
Nagy teljesítményű töltő az Ecseri Volvónál
A Krone Európa egyik vezető pótkocsigyártó és -forgalmazó vállalatcsoportja. A német, 120 éve családi tulajdonban lévő cég szolgáltatásai más járműkategóriákra is kiterjednek. A Krone Trailer SE Kft. a cég magyarországi leányvállalata.
A Trailer Dynamics 2018-ban alapított, részben a Krone tulajdonában álló német vállalat, amely elsősorban pótkocsik hatékonyságnövelésén és dekarbonizációján dolgozik eTrailer projektjében. A 70 főt foglalkoztató, innovatív cég a tervek szerint 2027-ben kezdi meg a sorozatgyártást.
740-es Csepel tartályautó. Fotó forrása: TM/nyugat.hu
Kutyafej - személyes
Ecser előtt utoljára talán 1980-ban mondtam ki a kutyafej nevű autóalkatrész nevét, korábban 4 évig meg nagyon gyakran. A XI. AFIT-nál – fiatalabbak kedvéért: Autó Fenntartó Ipari Trösztnél – autószerelőként javítottuk az Áfor tartályautóit, nyergesvontatóit, 740-es Csepel gépes kocsival. A légfékes rendszernél a kutyafejjel csatlakoztattuk az utánfutóhoz. Lényegében a mai kamionoknál is így viszik át a sűrített levegőt, Ecseren is sokszor csatlakoztatták ezeket, amikor le és felakasztották a félpótkocsikat a gépesre.
Érdekes, hogy elsőre még a CHATGpt sem tudta és arra a kérdésre, hogy „Mire szolgál a kutyafej nevű autóalkatrész?” azt válaszolta, hogy nincs hivatalos „kutyafej” nevű autóalkatrész, legtöbbször a stabilizátor pálcát („kutyacsontot”) értik alatta, ritkábban más gömbcsuklós alkatrészt neveznek így. Amikor kibővítettem, pontosítottam a kérdés légfékes teherautókkal, azonnal „képbe került”. A légfékes teherautóknál a kutyafej már egy konkrét, jól meghatározott alkatrész – nem csak szleng. Ez a pótkocsi és a vontató közötti levegős csatlakozófej.
Fáczán Gergely besegít
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Itt a jövő zöld megoldása: kamion, plusz elektromos hajtású félpótkocsi
2026.04.04.
A Volvo Hungária Kft. kezdeményezésére, a Krone Trailer SE Kft-vel és a Trailer Dynamics GmbH-val közös tesztprogram egyértelmű eredményeket hozott: a pótkocsiba integrált, elektromosan hajtott tengely kézzelfogható előnyt jelent a mindennapi fuvarozásban. A három vállalat közösen, sajtó nyilvános program keretében valós forgalmi környezetben demonstrálta a rendszer működését dízel-, gázüzemű és elektromos hajtásláncokon, teljes terhelés mellett.
Rajtra készen az első körös szerelvények
A demonstráció során a rendszert normál közúti forgalomban, üzemszerű körülmények között vizsgálták, így a kapott eredmények közvetlenül relevánsak a fuvarozási gyakorlat számára. A félpótkocsi hajtott tengelye aktívan segíti a vontatást, javítja a tapadást és stabilitást, miközben optimalizálja az energiafelhasználást.
A tesztprogram egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy az elektromos rásegítéssel ellátott félpótkocsi 14,5 tonnával megrakva milyen mértékben képes csökkenteni az energiafelhasználást a hagyományos vontatmányhoz képest.
Fáczán Gergely (balról), a Volvo Hungária Kft. kereskedelmi igazgatója prezentál
A gurulós tesztet megelőző elméleti „alapképzésen”, diákkal bőségesen illusztrált prezentáción megtudtuk, az elektromos rásegítésű félpótkocsit 3,5 éve mutatták be Hannoverben és már ügyfelek is tesztelik a szerelvényeket. Elhangzott, nagyon fontos szerepe van a királycsapszegnek és az elektromos rásegítésű félpótkocsi soha nem tolja, hanem csak követi a vontatót.
Az első tesztkörben egymás után indult el a két Volvo, a dízelhajtású sima félpótkocsit húzott, míg a másik szerelvény „full villany” volt. A tisztán elektromos üzemű gépes az elektromos rásegítésű félpótkocsit húzta. E sorok írója a hagyományos szerelvény kamionfülkéjében kezdett, ennek sofőrje Szalai Szilárd driver trainer volt.
A "sima" gépes volánjánál Szalai Szilárd
A gépes Volvo FH, Turbo Comound motorral volt szerelve, ami a prezentációs dia szerint 10 százalékos fogyasztáscsökkenést és plusz 300 Nm forgatónyomatékot jelent. Alacsonyabb fordulatszámon dogozik és az AdBlue étvágy is 40 százalékkal szerényebb. Négy százalékkal kevesebb a CO2 kibocsátása, ami egy 2019-es modellhez képest ugyanakkor már 16 százalékos csökkenés.
A tesztúton jól elnézelődtem, kamerás visszapillantóval szerelték a legújabb fejlesztésű és legnagyobb méretű fülkét, széles, már-már franciaágyat idéző volt a fekvőhely. És szépen működtek a kényelmi és biztonsági extrák, többször is „becsippant” a holttérfigyelő és tanulmányozhattam a távolságtartó tempomat működését is. Utunk, a megtett körünk rendkívüli eseménytől mentes volt.
Felülnézetből az első kamionunk
Az lett volna a logikus, ha a második kört is ezzel a vontatóval teszem meg, de akkor már az elektromos rásegítésű félpótkocsit vontatva, de úgy alakult, hogy a teljesen elektromos üzemű kamionnal húztuk az első kör sima félpótkocsiját. Itt a sofőr Grasselli Balázs tréner volt, aki égett a kíváncsiságtól, hogy milyen lesz a villanykamion fogyasztása sima, nem rásegítéses félpótkocsival.
A Volvo Fm electric gépesnél 44 tonnás a szerelvény maximális össztömege és akár 300 kilométeres hatótávra is képes. Az akkumulátor kapacitása 450-540 kWh, töltési idő: 2,5 óra (DC) és 9,5 óra (AC). A motor teljesítménye akár 490 kW, vagyis 666 lóerő is lehet. Nyerges vontatóként 2022 szeptembere, önjáró alvázként 2023. február vége óta gyártják sorozatban.
Az elektromos Volvót Grasselli Balázs vezeti
Régi vágású autós újságíróként, végzett autószerelő szakmunkásként nem vagyok túl nagy híve az elektromos autózásnak, a villamos kamion pedig a legutoljára jutna eszembe az e-rollertől a csuklós elektromos autóbuszig tartó sorban. Rá is kérdeztem és kiderült, a kereskedelmi multik nagyvárosok környékén egyfajta terítőjáratként használják, ehhez a hatótáv is elégséges. És a Waberer’s is szolgálatba állított már jó néhányat. Lehet, hogy még nem bomba üzlet, de biztos, hogy egyfajta presztízs és környezetbarát is…
Az elektromos vontatási tesztet egyébként kis híján elrontotta az élet, történt ugyanis, hogy a visszafordítóhoz vezető úton, szemben az autópályán 4-5 kilométeres kocsisor torlódott fel. Izgultunk, hogy addigra kisimuljon a forgalom, mert lejtős és emelkedő szakaszon torlódásban araszolni annyit jelentett volna, hogy nem összehasonlítható a két menet a különböző vontatmánnyal. De szerencsénk volt, visszafelé is eseménymentes lett az utunk.
Felüljáróról a teljesen villamosított szerelvény
A harmadik körben már csak egy kamion ment, először a sima, majd az elektromos rásegítésű félpótkocsival, itt gépest speciális gázüzemű hajtáslánc mozgatta. Előzetesen rá is csodálkoztam, hogy milyen „kombó” az óriási gáztartály és az AdBlue adalék, de rövid úton kiderült, hogy némi gázolajat is eszik a döntően azért LNG gázt fogyasztó gépes kocsi. Minden befecskendezésnél jut a hengerekbe dízel üzemanyag is, de csak egészen kis mennyiségben.
A Volvo Fh Aerót LNG-vel működő dízel elvű motor mozgatja, gyártják 4x2, 6x2 és 6x4-es tengelyelrendezéssel is, járóképes alvázként vagy vontatóként. A gáztartályok a baloldalon (115/155/205 kg), a 170 literes gázolajtank a jobb oldalon kapott helyet. Motorja dízel körfolyamat szerint működik, 5-10% gázolaj, 90-95% LNG fogyasztással. Hatótávolsága 800-1000 kilométer is lehet. Az üzemanyagköltség a február végi LNG árazás szerint 10 százalékkal kedvezőbb.
A gázos gépes és az elektromos rásegítésű fépótkocsi
A teszek eredményéről, illetve szakemberek nyilatkozatairól írásunk következő részében olvashat, előrebocsátva, hogy a vontatókon elért energia-megtakarítás és károsanyag-kibocsátás csökkenés 43-52 százalék volt.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Fehér sivatagban felejtett milliárdos monstrum
2026.04.04.
A vér nem válik vízzé, igaz ez a legendás Antarktisz-kutató dédunokájára is: angol-ír származású brit felfedező és Antarktisz-kutató Sir Ernest Shackleton a Déli-sark meghódítása után a világon elsőként akart átkelni gyalogosan a jégvidéken. Az 1914-17-es Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció kudarcba fulladt, a csapat hajója jégtáblák közé szorult, majd elsüllyedt, a legénység megmenekült.
Dédunokája Patrick Bergel brit vállalkozó majd száz évvel később tette meg az 5800 kilométeres utat egy átalakított szabadidő-autóval a jeges kontinens két partja között. A 46 éves férfi elismerte, hogy dédapjának és társainak ezerszer nehezebb dolga lehetett 1916-17-ben, de neki sem volt könnyű. A dédunoka 30 nap alatt Hyundai Santa Fe típusú szabadidő-autóval tette meg az utat a Union-gleccsertől a McMurdo-kutatóállomásig. Az autót nagy méretű, extra-alacsony nyomású gumiabroncsokkal, módosított felfüggesztéssel és a szokásosnál nagyobb üzemanyagtartállyal szerelték, hogy felkészítsék a mínusz 28 fokos hidegre az egyébként széria 2,2 literes dízelmotorost. A rossz látási viszonyok miatt csak 15-20 km/órás átlagsebességgel tudott haladni, a lassú tempó és a táj egyhangúsága miatt olykor hallucinált a napi 20 óra vezetés közben.
A dél-koreai márka után egy japán autómárka is nekivágott a jeges túrának és négy hónap alatt hetvenezer kilométert tett meg azok a részben módosított Toyota Hilux terepjárókkal. 2011. novemberétől 2012 februárjáig tíz Toyota Hilux segítségével állítottak fel üzemanyag-lerakatot és időjárás-figyelő állomást, miközben tudományos kutatásoknál és síverseny megszervezésénél is segédkeztek. A sarki expedíció keretében a járművek kétszer szelték át a kontinenst: három Hilux, - köztük két 6x6 hajtású változat - világrekordot állított fel egyenkénti 9500 kilométeres teljesítményükkel.
Az autókat az izlandi Arctic Trucks készítette fel a mostoha időjárási körülményeire, a mínusz 50°C-os hidegre és 3400 méteres magasságra. A nehéz felszerelések mozgatására az autókat csörlővel és daruval látták el, üzemanyag-tartályukat 280 literesre (a hatkerekű modelleken 800 literesre) cserélték, amelyet a hideg miatt repülőgép-üzemanyaggal töltöttek fel. Módosították a felfüggesztést, extra nagy méretű, különösen alacsony nyomású abroncsokkal 17-szer nagyobb tapadási felületet értek el. A 3 literes D-4D dízelmotor és a sebességváltó teljesen változatlan formában is megfelelt az expedíció céljának.
A Déli-sark hódítóinak legújabb szereplője a brit INEOS Automotive, mely kirándulásokhoz biztosít járműveket a bolygó legeldugottabb helyein szervezett kalandokhoz. A négy Grenadierből és egy Quartermaster pick-upból álló flotta áprilisban már megérkezett az Antarktiszra a vendégek szállításának és az operatív logisztikai támogatására. A járművek a Wolf's Fang kifutópálya és az Echo bázis között közlekednek majd, extrém hideg területen, amit a változó időjárás mellett rejtett hasadékok jellemeznek.
A járműveket alaposan tesztelték Dél-Afrikában, aztán a Fokvárosból az SA Agulhas II fedélzetén hajóztak, majd az antarktiszi jégre daruzás után a szárazföldön a White Desert Wolf's Fang kifutópályájára mentek. A módosítás nélküli szériaautók a tábor és a kifutópálya közötti biztonságos és kényelmes vendégszállítást biztosítják majd.
Turista célpont és munkahely
Huszonegyedik antarktiszi szezonját kezdő White Desert céget a rekordokat döntő sarkkutató Patrick Woodhead alapította, hogy az Antarktisz belsejét a világ minden tájáról érkező vendégnek elérhetővé tegye. A vállalat ma több mint 150 alkalmazottat foglalkoztat 18 különböző nemzetiségű képviselővel, és továbbra is vezető szerepet tölt be az iparágban a repülés, a biztonság és a fenntarthatóság terén. Munkahelyük a 99 százalékban jéggel fedett Antarktisz a legzordabb kontinens, jelenlegi legnagyobb jégvastagsága 4775 méter. Ez a jégréteg tartalmazza a Föld jégkészletének 90 százalékát, azon belül az édesvízkészlet 70 százalékát.
Elveszett amerikai monstrum
Napjainkban már civil turista csoportok is viszonylag kényelmesen autókázhatnak a Déli-sarkon, aminek meghódítása nehezen indult. Több kudarcos kísérlet után sikerült létrehozni néhány kutatóállomást az Antarktiszon, ahová Thomas C. Poulter fizikus-felfedező tervezett nagyobb, több éves expedíciót. A megfelelő jármű tervezése 1937-ben indult a chicagói Armour Institute of Technology Research Foundation telepén indult.
A közlekedésre, szállításra és kutatóbázisnak is alkalmas 17 méter hosszú, 6 méter széles dízel-elektromos America's Snow Cruisernek (Amerikai HóCirkáló) magassága az emelhető- süllyeszthető-kormányozható négy kerék helyzetétől függően 3,7–4,9 méter volt.
A piros jármű 1938 végére készült el, a fejlesztési és építési költség 150 ezer dollárba került, ami napjainkban az inflációt figyelembe véve három millió dollár lenne, ez közel 1 milliárd forintot jelent.
A 34 tonnás járműben ötfős személyzetnek volt lakóhelye, konyhája, fürdője, műhelye és fotólaborja. A maradék helyet maximálisan kihasználták a 14 ezer liternyi üzemanyag tárolására, amivel a Snow Cruiser hatótávolsága 8 ezer kilométer volt, ennyivel egy évig működtetett a mobil kutatóbázis.
A jármű hajtáslánca 11 literes, soros-hathengeres, 150 lóerős teljesítményű H-6 típusú Cummins dízelmotorból, két General Electric generátorból és kerekenként egy-egy 75 lóerős villanymotorból állt. A hibridrendszerhez kapcsolt nagy teljesítményű akkumulátor álló helyzetben biztosította az áramot.
A Snow Cruiser hátára került egy kétfedelű Beechcraft Staggerwing Scout repülőgép.
Az élet nem igazolta a tervezők elképzeléseit, bár a kikötőbe jutás is igazi ünneplés volt, mível megfelelő szállítójármű híján a monstrum Chicagóból Bostonba saját kerekein tette meg az 1640 kilométeres utat. A 20-30 kilométeres tempóval haladó Snow Cruisert mindenütt hatalmas ovációval fogadták.
A North Star nevű hajó 1940 január 15-én érkezett a Byrd admirális által alapított Little America III. kutatóállomásra, de addig is több gond adódott. A hajóról való lejutáskor a farámpa összetört a monstrum alatt, a jármű elakadt a puha hóban. Két napi ásás után tudták kiszabadítani a Snow Cruisert, amiről kiderült, hogy az olajkutató járművekhez gyártott sima felületű GoodYear abroncsoknak nincs megfelelő tapadásuk a hóban. Azzal próbálkoztak, hogy az első tengelyre felcsavarozták a pótkerekeket, a hátsóra pedig láncokat tettek, de a Snow Cruiser így sem boldogult a hatalmas hóban.
Közben a vezetők rájöttek, hogy hátramenetben jobb a tapadása, mint előre haladva, ezért olykor száz kilométereket tolattak, de ez sem sokat segített, mer a hibrid hajtáslánc teljesítménye nem volt elég a hatalmas jármű mozgatásához.
A második világháború idején, 1941-ben már pénzhiánnyal is küzdött az expedíció, ezért a csapat feladta a kutatást. Az állagmegóvás érdekében a hajtáslánc folyadékait leengedték, a járművet leponyvázták.
Évekkel később kétszer is felismerték a piros Snow Cruiserre, 1946-ban az amerikai haditengerészet különleges alakulata fedezte fel egy hadgyakorlat során. 1958-ban egy Sir Edmund Hillary által vezetett expedíció is rátalált a járműre, melyet teljesen belepett a hó. A misszió tagjai körbeásták és több napig laktak benne, de nem indították be a Snow Cruisert.
Később is többször indítottak expedíciókat felkutatására, de már nem találták meg. Feltételezések szerint hatvanas évek közepén leszakadt Ross jéghegy repedésében a tengerbe merült a Snow Cruiser, de az is felmerült, hogy szovjetek szállították haza tanulmányozásra.
Fotók: LSB, Cummins, GoodYear, Hyundai, INEOS, Toyota, White Desert
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
60 éves a Lamborghini Miura, az első szupersportkocsi
2026.04.04.
Idén ünnepli 60. születésnapját a Lamborghini Miura, az olasz sportkocsigyártás egyik ikonikus képviselője.
Az 1960-as évek elején Modenában és környékén hemzsegtek sportkocsi-készítő manufaktúrák és az ahhoz kapcsolódó szakemberek: formatervezők, mérnökök, karosszérialakatosok és mások. Ezek közül sokan egyik vállalattól a másikhoz vándoroltak, mindenütt gyarapították tapasztalataikat és műszaki ismereteiket, és így létrehoztak egy közös ötletekből álló hálózatot, amely alapvető fontosságúnak bizonyult a modern szuperautó megszületésében.
Bár sokan úgy tartják, hogy Ferruccio Lamborghini, aki leginkább traktorjairól volt ismert szemtől szembe kritizálta Ferrari egyik sportkocsiját, amire a hirtelen haragú Enzo Ferrari becsmérlő megjegyzéssel vágott vissza, s ez sarkallta Lamborghinit arra, hogy saját autót készítsen az igazság ennél valószínűleg árnyaltabb: „Megvettem néhányat a leghíresebb gran turismo autók közül” – mesélte később –, „és mindegyikben találtam hibákat. Túl melegek, kényelmetlenek, nem elég gyorsak vagy nem tökéletesen kidolgozottak. Én egy hibátlan GT autót akartam gyártani… egy tökéletes autót.”
1963. májusában, tanácsadói figyelmeztetése ellenére Ferruccio megalapította az Automobili Lamborghini vállalatot, majd Sant’Agata Bolognese mezőin rekordidő alatt épített egy gyárat, és kifejlesztette a kifinomult 350 GTV modellt. A legfontosabb azonban az volt, hogy felvett két mérnököt, akik döntő szerepet játszottak a Miura fejlesztésében: Gianpaolo Dallara-t, majd nem sokkal később Paolo Stanzani-t.
Még egy személyt meg kell említeni: Giotto Bizzarrinit. Ő 1961-ig az Alfa Romeo és a Ferrari vállalatoknál szerzett tapasztalatokat, ahol az összes fontosabb motort ő tervezte, majd Livornóban tanácsadó céget alapított. Ferruccio Lamborghini megbízta őt egy V12-es motor tervezésével, szigorú feltételekkel: ha a motor nem felel meg a specifikációknak, nem kap pénzt! Az eredmény egy csodálatos 3.9 literes tizenkét hengeres motor lett, amelyet először a 350 GTV-be szereltek be, majd később keresztben a Miura farába.
A Lamborghini nyerő csapata: Ferruccio Lamborghini (jobb oldalt) saját üzemében; Bob Wallace; Paolo Stanzani; Gianpaolo Dallara, Giotto Bizzarini
A 350 GTV prototípust követően 1964-re elkészült az első sorozatgyártású Lamborghini, amelybe a Bizzarrini-féle V12-es motor Stanzani által átalakított 3.5-literes változata került. Ez lett a 350 GT, amelyből 152 darab készült.
Az első sorozatgyártású Lamborghini, a 350 GT
Sok kortársától eltérően Ferruccio távoltartotta magát a versenypályáktól, amely rendkívül frusztrálta a műszaki igazgatóként tevékenykedő Dallarát. Idegességében egy versenyképes autót tervezett meg egy olyan időszakban, amikor még minden közúti sportautó orrmotoros és hátsókerék-meghajtású volt annak – bár Ferrari híresen figyelmeztetett arra, hogy „ne tegyük a szekeret a ló elé”. Dallara mellett Stanzani és egy új-zélandi tesztpilóta, Bob Wallace vett részt az új típus fejlesztésében. Bizzarrini 3.9-literes V12-es motorja igazi mestermű volt négy vezérműtengellyel, hét csapágyas főtengellyel és négy Weber 40 IDL 3L porlasztóval.
A motort az újdonság hátsó tengelye elé keresztben építették be. A belső prezentáción Ferruccio Lamborghini azonnal felismerte az ötletben rejlő potenciált, és zöld utat adott fejlesztésnek.
1965. november 3-án, a torinói autókiállításon a Lamborghini bemutatta az első működőképes alvázat. Soha korábban és azóta sem keltett ilyen figyelmet egy csupasz alváz. A mindössze 0,8 milliméter falvastagságú, számos lyukkal ellátott váz súlya mindössze 120 kilogramm volt. A kitüremkedő négy fehér kipufogócső is azonnal felkeltette a látogatók figyelmét. Ez a Sant'Agata Bolognese-i fiatal sportautó-márka erejének demonstrációja és radikális gesztusa volt. Több tervezőiroda is felajánlotta segítségét az alváz burkolatának saját elképzeléseik szerinti kialakításában.
De a Lamborghini habozott. A legenda szerint Nuccio Bertone a kiállítás vége felé jelent meg a Lamborghini standján. Ő volt az utolsó karosszériaépítő, aki ott járt. Bertone megvizsgálta a kiállított karosszériát, és magabiztosan kijelentette Ferruccio Lamborghini számára, hogy stúdiója megtervezi „a tökéletes cipőt ehhez a csodálatos lábhoz”.
Ekkor lépett be a történetbe Marcello Gandini, a Miura-mítosz megalkotásának központi alakja. Rendkívüli műszaki ismeretekkel rendelkező tervezőként 1965-ben szabadúszóként csatlakozott a Bertone-hoz, majd Giugiaro távozása után 1965-ben állandó alkalmazottá lépett elő, és tizennégy évig maradt a cégnél. Gandini volt az aki szinte teljesen szabad kezet kapott, hogy alig három hónap leforgása alatt egy működőképes prototípust prezentáljon!
Az 1966-os Genfi Autószalon sztárja, az új Lamborghini Miura a Bertone standján debütált.
1966 márciusában, a Genfi Autószalonon, a Bertone stand központi látványossága a Miura névre keresztelt sportkocsi volt, amely új fejezetet nyitott a sportkocsik történetében. Egyik napról a másikra minden más sportautó elavultnak hatott. A középmotoros koncepció alapvetően megváltoztatta a súlyeloszlást, és olyan vezetési élményt nyújtott, amely akkoriban páratlan volt.
A Miura az autóipart egy új teljesítmény- és formatervezési dimenzióba emelte, és ezzel kiérdemelte a „szupersportkocsi” címet. Gandini szándékának megfelelően az autó lélegzetelállító hatást gyakorolt a közönségre.
Ez volt az első Lamborghini, amelynek neve bikákhoz kapcsolódott: a Miura egy spanyol tenyésztő, Don Eduardo Miura Fernández által tenyésztett erőteljes bikafajta volt. A Lamborghini évtizedeken át megtartotta ezt a szokását, például az Espada, az Islero, majd később a Murciélago esetében is.
Muszáj az autó külsejéről is lelkendezni kicsit, amely egyszerre volt lapos, széles, elegáns és agresszív. A versenyautók ihlette Miura úgy nézett ki, mint egy támadásra kész ragadozó. Az autó teljes magassága alig haladta meg az egy métert! A feltűnő, „szempillákkal” ellátott felnyíló fényszórók és a nagyméretű légbeömlők jellemezik a mai napig időtálló megjelenést.
A V12-es motor levegőellátását a ajtók mögötti és alatti légbeömlők biztosították. A fekete rácsokat burkolatként használták a további szellőzés biztosítására, amely egyben egy erőteljes designtrendet is megteremtett. Szintén sok követőre talált a króm díszítés helyett használt fekete eloxált díszítés és a motor-sebességváltó elrendezés is. A Miura nemcsak alacsony volt, hanem kompakt is: a középmotoros elrendezésnek köszönhetően 4,36 méter volt a teljes hossza.
Ahogy egy szupersportkocsihoz illik, a Lamborghini Miura vezetése kompromisszumok nélküli élmény volt. Szervokormány és elektronikus segédrendszerek nélkül, közvetlen mechanikus visszacsatolással még ma is teljes koncentrációt igényel a vezetőktől. Ugyanakkor a sofőrt hamisítatlan, érzelmekkel teli vezetési élménnyel jutalmazza. A V12 bőséges teljesítményt és félreérthetetlen hangot biztosít, amelyet ma is a mércének tekintenek. A futómű acél vázszerkezetből áll, amely szorosan összeköti a motort és a felfüggesztést. Ez a kompakt kialakítás teszi lehetővé az ikonikus dizájnt és a kivételes úttartást. Az első és hátsó kettős lengőkarok és tekercsrugók sportos, szilárd és precíz kezelhetőséget biztosítanak.
A hivatalos adatok szerint 1966 és 1973 között 763 darab Lamborghini Miura készült. Az első példányt 1966. december 29-én szállították ki Milánóba, majd az első évben további 107 autó állt kerekekre. 1968-ra a Lamborghini már 184 Miura modellt adott el, ami átlagosan heti négy autót jelentett. Ez kivételes eredmény volt a korabeli nagy teljesítményű szuperautók esetében.
Persze mivel olasz autóról van szó, ezért a gyártási darabszámmal érdemes óvatosan bánni. Például a kísérleti járművek, - beleértve a 0502 alvázszámú prototípust, amely elkápráztatta a világot Genfben - nem szerepelnek a hivatalos statisztikában. Ide sorolható az 1968-as Miura Roadster is, a Carrozzeria Bertone egyedi alkotása. Továbbá Amerikába és a Közel-Keletre is készültek speciális modellek, amelyeket a források néha külön számolnak.
Az egyedi Miura roadster
A Miura örökségének megünneplésére a Lamborghini 2006-ban, a modell 40. születésnapján mutatta be a Miura Concept nevű tanulmányautót. A Genfi Autószalonon bemutatott showjárművel tiszelgett a gyár az autótörténelem egyik legbefolyásosabb szupersportkocsija előtt. A Walter De Silva által tervezett Miura Concept a retro stílust szándékosan elkerülve, kortárs nyelven értelmezte újra az eredeti modell lapos sziluettjét és arányait. Pusztán formatervként született, így inkább koncepció maradt, mint gyártási javaslat.
Miért csomagolja egyre több sofőr a slusszkulcsot alufóliába?
2026.04.04.
Új trend az autósok körében: a slusszkulcsot alufóliába csomagolják. De vajon miért? És miért talál egyre több követőre ez az új módi? Szimpla hóbort vagy van logikus magyarázat erre az „újhullámra”?
Az olasz sajtót olvasgatván, úgy tűnik, nem divatőrületről van szó. Hanem biztonsági kérdésekről. Ugyanis a modern autótolvajok már nem csavarhúzókkal a zsebükben mászkálnak. Ma kifinomult elektronikus eszközöket használnak. Jelismétlők és jelblokkolók tartoznak a felszerelésükhöz. Ezeket a kulcs nélküli rendszerek ellen használják.
A kulcs nélküli hozzáférési rendszerek egy kis távirányítón keresztül működnek, amely rádióhullámokon keresztül kommunikál az autó vezérlőegységével. Amikor az autó "érzi" a kulcsot, lehetővé teszi az ajtók kinyitását és a motor indítását. Ezt használják ki az autótolvajok.
A leggyakoribb, hogy az egyik bűnöző felerősíti a kiszemelt zsákmány slusszkulcsának a jelét, a másik az autónál fogadja azt és könnyűszerrel kinyitja a kocsi ajtaját. A másik elterjedt verzió, hogy blokkolják a távirányító jelét, így a tulajdonos azt hiszi, hogy bezárta autóját, de az valójában nyitva marad.
Hát ezen trükkök ellen hatásos az alufólia, mely a Farady-kalitka elve alapján működik: blokkolja az intelligens kulcs által továbbított rádiójeleket, megvédi a belsejében lévő tárgyat a külső elektromos erőterektől és sugárzásoktól. A fémburkolat elnyeli vagy eltereli a töltéseket, így azok nem hatolnak be a védett területre.
Így kell használni:
Tekerje be teljesen a kulcsot alufóliába, ne hagyjon szabad területet.
Használjon legalább két vagy három réteget a maximális védelem érdekében.
Tesztelje, hogy az autót nem lehet kinyitni, amíg a kulcs be van csomagolva.
Rendszeresen cserélje a fóliát, mert az alumínium kopik a használat során.
Sokan úgy gondolják, hogy a kockázat csak a nyilvános parkolókat vagy az elszigetelt területeket érinti. Ám a legtöbb lopás a ház előtt történik. Az autó a felhajtón áll, a kulcsok a bejárat közelében a lakásban. A lehetőség tálcán kínálkozik a tolvajoknak.
A kulcsok otthoni, biztonságos tárolására olcsó és kiváló megoldás az alufólia, de ugyanezen elv alapján az is működik, ha egy fémdobozban tárolják az összes slusszkulcsot.
Forrás: okmugello.it, fantarhouse.it
A debreceni BMW iX3 elnyerte a „Világ év autója” és a „Világ elektromos járműve” díjat 2026-ban
2026.04.04.
A 33 ország 98 autós újságírójából álló nemzetközi zsűri nem egy, hanem két díjat is odaítélt a BMW iX3-nak. Az első Neue Klasse modell a 2026-os „Világ Év Autója” díjat nyerte el, minden hajtáslánc-kategóriában megelőzve a versenytársakat, melyek közül a Mercedes CLA és a Nissan Leaf III volt még dobogós. Ezenkívül a BMW iX3 elnyerte a 2026-os „Világ Elektromos Jármű” díjat is. A kiterjedt tesztvezetések során a modell lenyűgözte a zsűrit teljesítményével és menetdinamikájával, valamint technológiai megoldásaival. Korábban, február 26-án Oliver Zipse, a BMW AG igazgatótanácsának elnöke kapta a „Világ Év Autója” díjat 2026-ban.
A független zsűri tagjai a versenyben részt vevő járművek tesztvezetése után részletes értékeléseket adtak, a szavazást a KPMG hitelesítette. A World Car Awards szervezői összegyűjtötték és dokumentálták ezeket az adatokat, amelyek képezték a végső ítélet alapját. A BMW iX3-as 57 másik jelöltet győzött le az „Év Világautója” címért. Összesen 43 jármű versenyzett a „Világ Elektromos Járműve” címért.
A World Car Awards díjakat évente adják át New York-ban a nemzetközi zsűri döntése alapján. A díjat 2003-ban hozták létre, hogy elismerjék a világ minden tájáról származó kiemelkedő innovációkat és új termékeket. Több mint 20 év alatt szilárdan megalapozták helyüket a nemzeti és regionális díjak kiegészítőjeként. A zsűritagok teszteredményei világszerte több mint 413 millió olvasót segítenek vásárlási döntéseikben, így a díj a nemzetközi autóipar egyik legáhítottabb elismerése.
A „Világ év autója” díjra jogosult járműveknek legalább évi 10 ezer darabos mennyiségben kell készülniük. Áruknak is az elsődleges piacaikon a luxusautók árszintje alatt kell lenniük. Az „Elektromos Világjármű” díjra jogosult modelleknek legalább évi 5000 darabos mennyiségben kell készülniük. További követelmény, hogy egy járművet legalább két fő piacon – Kínában, Európában, Indiában, Japánban, Koreában, Latin-Amerikában, az USA-ban –, legalább két külön kontinensen forgalmazni kellett a 2025. január 1. és 2026. március 30. közötti időszakban. Az „Világ év autója” és a „Világ Elektromos Járműve” címek mellett az idei rendezvényen további négy kategóriában osztottak ki díjakat. A díjazottak:
BMW iX3 – 2026 Világ év autója
LUCID GRAVITY – 2026 Világ év luxusautója
HYUNDAI IONIQ 6N – 2026 Világ év sportautója
BMW iX3 – 2026 Világ elektromos járműve
FIREFLY – 2026 Világ év városi autója
MAZDA 6e / EZ-6 – 2026 Legjobb dizájn
A BMW tizedik és tizenegyedik World Car Award győzelme. Az idei évet megelőzően a gyártó már kilenc címet nyert a World Car Awards-on a rendezvény indulása óta. Különösen emlékezetes volt a BMW 3-as sorozat (E90) 2006-os „World Car of the Year” díjának elnyerése.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Alig egy hónap alatt ötezer villámtöltőt telepített a BYD Kínában
2026.04.04.
Ez még kínai viszonylatban is elképesztő tempónak számít. Az ötezredik töltőt egy gyorsforgalmi út mellett létesített Kanszu tartományban, mindössze 27 nappal a Flash Charging China program részeként indított hálózatépítési projekt kezdete után.
A BYD villámtöltő-hálózata így már 297 városban érhető el Kína-szerte, és kifejezetten a nagy teljesítményű, rendkívül gyors töltési technológiát alkalmazó járművek energiaellátását szolgálja. A második generációs, rövid töltési ciklusra optimalizált Blade Battery öt perc alatt képes tízről hetven százalékra feltölteni az akkumulátort normál hőmérséklete, míg a tízről 97 százalékra történő töltés körülbelül kilence percet vesz igénybe. Extrém hidegben, mínusz 30 °C-on a 20 és 97 százalék közötti töltési idő nagyjából 12 perc, vagyis mindössze három perccel hosszabb, mint normál körülmények között.
A új Blade Battery fejlesztése során a BYD komoly tartóssági teszteknek vetette alá az energiatároló rendszert: 500 villámtöltési ciklus után sem gyulladt ki az akkumulátor még tűszúrás esetén sem. A vállalat ennek megfelelően élettartam-garanciát vállal a cellákra.
A villámtöltő állomásokat praktikus kialakítással látták el: a körülbelül két kilogrammos, felfüggesztett töltőkábel megakadályozza, hogy a csatlakozó a földre kerüljön, így tisztább marad és könnyebben használható. A rendszer automatikus számlázást és plug-and-charge működést kínál.
A hálózat bővítése rendkívül gyors ütemben zajlott, különösen március végén, amikor a BYD kiemelt célként jelölte meg, hogy 2026 végére húszezer villámtöltő állomást létesít országszerte. A program a városi telepítések mellett jelentős hangsúlyt helyez az autópályákra telepített nagy teljesítményű töltőközpontokra is.
A villámtöltésre épülő infrastruktúra fejlesztése egybeesik a kínai elektromosjármű-ipar szélesebb trendjeivel, ahol egyre nagyobb a fókusz a nagy teljesítményű, közvetlen egyenáramú töltési megoldásokon. Elemzések szerint a BYD tervezett hálózata a közeljövőben jelentősen meghaladhatja a Nio és a CATL akkumulátorcsere-hálózatainak összesített kapacitását. Eközben más kínai gyártók megawattos töltőrendszereket fejlesztenek, ami tovább erősíti a versenyt a nagy teljesítményű gyorstöltés piacán.
Dühroham, baleset, aljasság – a március legdurvább esetei a magyar utakról - videó
2026.04.04.
Ezek azok az esetek, amelyek különösen nagy visszhangot váltottak ki felületeinken és a magyar médiában, és jól mutatják, mennyire gyorsan tudnak elfajulni hétköznapi közlekedési helyzetek.
Indulatok, figyelmetlenségek, szabályszegések és néhány egészen szürreális helyzet – olyan pillanatok, ahol tényleg csak egy hajszálon múlt a baj.
A cél továbbra sem a szenzáció, hanem az, hogy ezek a valós szituációk gondolkodásra késztessenek.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
AI-ujjlenyomat az útdíjcsalók ellen – a Kapsch megoldása mindent lát, amit a kamera nem
2026.04.04.
Az elektronikus útdíjszedés az elmúlt két évtizedben óriási fejlődésen ment keresztül. A kamerarendszerek, az automatikus rendszámfelismerés (ANPR) és a fedélzeti egységek (OBU-k) együttesen biztosítják, hogy a díjköteles útszakaszok használatáért mindenki fizessen. Csakhogy „mindenki” a gyakorlatban soha nem jelent százszázalékos lefedettséget. Piszkos, sérült vagy részben takart rendszámtáblák, nem szabványos kameraszögek, forgalmi takarások – a legjobban teljesítő rendszereknél is marad egy bevételrés, ami éves szinten milliárdos nagyságrendű összeget jelent az üzemeltetőknek. A Kapsch TrafficCom, az osztrák közlekedéstechnológiai óriás erre a problémára adott választ 2026 márciusában Amszterdamban, a világ egyik legjelentősebb közlekedéstechnológiai kiállításán.
Hogyan működik a jármű-ujjlenyomatozás?
A HoTCap – a Holistic Toll Capture, vagyis holisztikus útdíj-rögzítés rövidítése – nem egyszerűen egy újabb kamerafejlesztés. A rendszer lényege, hogy nem kizárólag a rendszámtáblára hagyatkozik az azonosítás során, hanem az egész járműről készít egy egyedi digitális lenyomatot. Az AI-algoritmus a jármű alakját, színét és átfogó vizuális jellemzőit elemzi, és ezekből épít fel egy összetett, megbízható azonosítási profilt. Ez azt jelenti, hogy akkor is képes felismerni és nyomon követni egy járművet, ha az egyes kamerák csak hiányos vagy rossz minőségű képet rögzítenek.
Markus Russold, a Kapsch TrafficCom útdíjfizetési ágazatának üzletfejlesztési alelnöke az Intertraffic előadásán egy életszerű helyzetet mutatott be a működés szemléltetésére. A bemutatott példában egy jármű négy kamera előtt haladt el egymás után: az első kamera leolvassa a rendszámot, de egy karaktert csak bizonytalanul tudta felismerni; a második részben takart képet rögzített; a harmadik elé egy másik jármű állt be teljesen; a negyedik viszont tisztább felvételt készített. A HoTCap mindezen adatpontokat egyetlen tranzakciós rekorddá fűzte össze. „Mindezek a rögzítések együtt alkotják az ujjlenyomatot” – fogalmazott Russold – „ez a kulcsfontosságú, működést lehetővé tevő technológia.”
Hátborzongatóan innovaív a Kapsch most bemutatott megoldása
Nem lecserélni, hanem ráépíteni
A HoTCap egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem a meglévő útdíjrendszerek kiváltására készült, hanem azok fölé épülő, mesterséges intelligenciával működő kiegészítő rétegként funkcionál. Russold hangsúlyozta, hogy a jelenlegi útdíjrendszerek megbízhatóan és pontosan működnek, de a tökéletesség soha nem érhető el teljesen, és éppen ezt a maradék bevételrést szeretnék csökkenteni. A rendszer hardverfüggetlen: működik a meglévő kamerainstallációkkal, legyen szó portálra vagy oszlopra szerelt egységekről, és ezeket szabadon kombinálni is lehet. Ez védi a korábbi infrastrukturális beruházásokat, miközben javítja az összteljesítményt.
Fontos kiemelni, hogy a HoTCap nem konkrét, egyedi azonosítókat keres a járműveken – például karcolásokat vagy sérüléseket –, hanem az általános vizuális karakterisztikát (forma, szín, típus) elemzi. Ez biztosítja, hogy az új és a régebbi járművek esetében egyaránt konzisztens teljesítményt nyújtson, és ne függjön az egyes járművek pillanatnyi fizikai állapotától. Samuel Kapsch, a cég operatív igazgatója az Intertraffic standján az új technológia bemutatásakor a vállalat stratégiai irányát is kijelölte: az infrastruktúra-könnyű megoldásokban gondolkodnak. Szerinte minden infrastrukturális elem, amit eltávolíthatnak, pozitív hatással van a karbantartási költségekre és a kockázatokra, és a hangsúlyt magára a technológiára, az algoritmusokba vetett bizalomra kell helyezni.
Miért fontos ez Magyarország számára?
Magyarországon a HU-GO elektronikus útdíjszedési rendszer 2013 óta működik, és a 3,5 tonna feletti járművek számára biztosít megtett úttal arányos díjfizetést a kijelölt autópályákon, autóutakon és főutakon. A rendszer az uniós technológiai előírásoknak és az EETS (Európai Elektronikus Útdíjszedési Szolgáltatás) irányelveinek megfelel, de – mint minden hasonló rendszer esetében – a gyakorlatban a díjfizetés elkerülése nem ismeretlen jelenség. A piszkos vagy szándékosan manipulált rendszámtáblák, a nem szabványos kameraszögekből adódó olvasási hibák, vagy éppen a nagy forgalomban előforduló takarások itthon is bevételkiesést okoznak.
Egy olyan kiegészítő AI-réteg, mint a HoTCap, a magyar útdíjrendszer számára is releváns fejlesztési irányt jelölhet ki. A meglévő infrastruktúra megtartása mellett a mesterséges intelligencia ráépítése jelentősen növelheti a rendszer hatékonyságát anélkül, hogy a teljes kamerarendszert le kellene cserélni. Ráadásul az Európai Unió egyre határozottabban tolja a tagállamokat a távolságalapú, kibocsátásfüggő útdíjszedés irányába, ahol a pontos járműazonosítás és -osztályozás kulcskérdés. Az AI-alapú jármű-ujjlenyomatozás ehhez a trendhez tökéletesen illeszkedik, és a magyar közlekedéspolitika számára is tanulságos, hogy a globális piacon milyen irányba fejlődnek az útdíjtechnológiák.
Az Intertraffic Amsterdam 2026 – ahol a Kapsch a HoTCap világpremierét tartotta – egyébként összességében is az AI közlekedési térnyerését demonstrálta. Ahogy az Autószektor korábbi tudósításaiban is bemutattuk, a mesterséges intelligencia az ITS-szektorban nemcsak kiegészítő funkcióként jelenik meg, hanem egyre inkább döntéshozó és rendszer-optimalizáló szerepet tölt be, legyen szó forgalomirányításról, sebességmérésről vagy éppen útdíjszedésről.
Fogalomtár
ANPR (Automatic Number Plate Recognition): Automatikus rendszámfelismerő technológia, amely kamerák segítségével olvassa le és értelmezi a járművek rendszámtábláit. Az útdíjszedés és a forgalomellenőrzés egyik alaptechnológiája.
MLFF (Multi-Lane Free Flow): Többsávos szabad áramlású útdíjszedés, ahol a járműveknek nem kell lassítaniuk vagy megállniuk a fizetéshez – a rendszer menet közben azonosítja őket.
ITS (Intelligent Transportation Systems): Intelligens közlekedési rendszerek, amelyek technológiai eszközökkel (szenzorok, AI, kommunikáció) javítják a közlekedés biztonságát, hatékonyságát és fenntarthatóságát.
EETS (European Electronic Toll Service): Európai Elektronikus Útdíj Szolgáltatás – az EU-s irányelv, amely egységes keretrendszert biztosít az elektronikus útdíjszedési szolgáltatásokhoz a tagállamok között.
Kapcsolódó Autószektor cikkek
Az AI közlekedési szerepvállalásáról és az Intertraffic 2026 újdonságairól részletesen írtunk a Az AI már nem csak figyel – dönt is: 15 innováció, amely átírja Európa közlekedését című cikkünkben, ahol a díjátírást az Intertraffic Awards döntőseinek kontextusában is megvizsgáltuk. A mesterséges intelligencia ITS-szektorbeli térnyerését átfogóan elemeztük a Nem csak figyel: az AI most tényleg átveszi a város irányítását? cikkben, ahol a rendszámfelismerés és az edge-AI forgalomirányítási alkalmazásait vizsgáltuk. A távolságalapú útdíjszedés jövőjéről és az elektromos autók díjfizetési kérdéseiről a Vége az ingyenes gurulásnak: kilométeradó jön a villanyautókra című cikkünkben írtunk, amely rávilágít, miért válik egyre fontosabbá a pontos járműazonosítás az útdíjfizetési rendszerekben.
Forrás: Traffic Technology Today – Kapsch’s HoTCap AI vehicle-fingerprinting to close toll enforcement gap
Képek: Traffic Technology Today, Kapsch
100 éve született a Forma-1 első ausztrál világbajnoka
2026.04.04.
John Arthur Brabham az új-dél-walesi Hurtsville-ben nőtt fel, tizenkét évesen már fűszerárus apja teherautóit és a családi kocsit vezette. A műszaki szakiskolában folytatott tanulmányait tizenöt évesen félbehagyta és egy autószerelő-műhelyben kezdett dolgozni. A második világháború alatt az Ausztrál Királyi Légierőnél szolgált repülőgépszerelőként, a háború után autószerelő műhelyt nyitott.
Az autóversenyzéssel egy barátja révén ismerkedett meg, aki elvitte a motorpályákon tartott Speedcar gyorsasági autóverseny egyik futamára. Elsőre nem fogta meg a versenyzés - a pilótákat őrültnek tartotta -, de abba beleegyezett, hogy versenyautót építsen barátjának. Miután az abbahagyta a versenyzést, Brabham vette át a helyét és harmadik versenyén már győzött, s hamarosan megnyerte az ausztrál bajnokságot. 1953-ban fordult figyelme a zárt aszfaltpályás versenyek felé, s ragadt rá a "Black Jack" becenév, utalva sötét hajára és "könyörtelen" vezetési stílusára.
Az európai sorozatokba 1955-ben a brit Királyi Autóklub versenyigazgatója csábította át, a Cooper gyári csapatába. Még abban az évben debütált a Forma-1-es Brit Nagydíjon, s miután a következő évben sikertelenül próbált érvényesülni egy saját versenyautóval, 1957-ben visszatért a Cooper istállóhoz. Akkoriban szinte minden versenyautó motorja elöl volt szerelve, a Cooper viszont a vezető mögött helyezte azt el, ami javította a kormányozhatóságot. A kocsi teljesítménye azonban így sem volt elegendő az áttöréshez, Brabham első pontjait csak az 1958-as szezonban tudta begyűjteni.
A versenykocsi 1959-ben az addig használt kétliteres motor helyett két és félliterest kapott, az extra teljesítmény pedig meghozta a sikert - a szezonnyitó Monacói Nagydíjat már Brabham nyerte meg, az év végén összesítésben is az élen végzett, ezzel első ausztrál pilótaként szerzett Forma-1-es világbajnoki címet. Az autó a következő évben is verhetetlennek bizonyult, Brabham zsinórban öt futamot nyert meg és fölényesen söpörte be újabb világbajnoki címét csapattársa, az új-zélandi Bruce McLaren előtt. Az 1961-es szezonban viszont, amikor mindenkinek másfél literes motorral kellett indulnia, a Cooper csak bukdácsolt, Brabham pedig a szezon végén elhagyta az istállót. A következő évben már saját csapatával, a Brabham Racinggel indult, de saját építésű autója nem volt megbízható, olykor a dobogón végzett, máskor viszont lekörözték vagy műszaki hiba miatt kellett feladnia a versenyt.
A Forma-1-es autók 1966-ra háromliteres motorokat kaptak. Míg a legtöbb gyártó tizenkét hengerrel próbálkozott, Brabham elérte motorszállítójánál, hogy nyolchengeres változatot fejlesszenek. Az ötlet bevált, az autó jól muzsikált, Brabham a Francia Nagydíjon hat év után először nyert futamot, és a következő három nagydíjon is diadalmaskodott. Az összetett versenyt jelentős pontelőnnyel nyerte meg, ezzel háromszoros világbajnokká vált, egyben ő lett az első pilóta, aki saját nevét viselő istállóval nyert futamot és világbajnokságot. A következő évben még második lett csapattársa, Denny Hulme - az egyetlen új-zélandi világbajnok - mögött, ezután azonban műszaki gondok és sérülések is hátráltatták. Utolsó futamgyőzelmét az 1970-es Dél-Afrikai Nagydíjon aratta, a szezon végén - amelyet ötödikként zárt - bejelentette visszavonulását.
Brabham Forma-1-es pályafutása során a három világbajnoki cím mellett 126 versenyén 14 futamgyőzelmet aratott, 31 dobogós helyezést és 13 pole-pozíciót szerzett.
Visszavonulása után hazaköltözött Ausztráliába, de továbbra is részt vett motorsport eseményeken, mindhárom fia autóversenyző lett. Sportolói teljesítményét számos kitüntetéssel ismerték el, 1978-ban lovaggá ütötték, ezután neve elé írhatta a Sir szócskát, 1990-ben felkerült a Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjainak listájára.
Sir Jack Brabham 2014. május 19-én Gold Coast-i otthonában hunyt el májelégtelenség következtében, ő távozott utolsóként az 1950-es évek Forma-1-es világbajnokai közül.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Oldalak
Az oldal fő támogatója
