Szóval az van, hogy a szomszédnak lett egy Renault Rafale-ja. Gyanútlanul tologattam a babakocsit a tavaszi naplementében, amikor villámként csapott belém, hogy a Renault-nak van egy vadászgépről elnevezett, váratlanul dögös flagship kupé SUV-ja, matt fehér fényezéssel, és kék padlókárpittal, mint a 80-as években. Mégsem hallunk róla eleget! Ez volt az a pont, amikor megfogadtam, hogy el kell kérnem tesztelésre. Tudjanak többen róla, hogy ez az autó újra magában hordoz mindent, amiért szerethetőek a francia autók. Ráadásul az Év Autója díjas Renault 5 óta tudjuk, hogy a francia gyártó újra rátalált a megfelelő útra, és ezt az eladási számok is igazolják, szóval kíváncsi voltam, hogy mit kínálnak most ekkora méretben, a kínálat másik felén.
Nos, magabiztos prémium színvonalat. Amikor én utoljára teszteltem nagy Renault-kat, akkor még az Initiale Paris jelentette a legmagasabb szintet náluk, de még az is csak alulról karcolgatta a prémium szintet. Erre most itt van egy esprit Alpine felszereltségű, tehát nem is a legdrágább változatú, konnektoros hibrid, összkerekes, összkerékkormányzásos Rafale, és mégis a prémium autókat megszégyenítő építési minőséggel találkoztam. Finoman kattanó szellőzőkkel, beton stabil középkonzollal; a Google alapú infotainment rendszer gyorsasága, átláthatósága, használhatósága és remek felbontása pedig rákontráz a kategória összes házi fejlesztésű szoftverére, amiket a versenytársaknál találunk. És említettem már, hogy francia sportkék a padlókárpit?
Hiteles francia autóhoz hűen ebben a kabinban semmi sem hagyományos. Vannak itt olyan élesen tört formák, hogy azt sem érted, végül hogyan találkoznak. Egy ajtón belül hideg fém, kellemesen puha műanyag, és a francia zászló színeit idéző varrások. Egy oldalon akár három kar a kormány mögött, hogy mást ne említsek. Annak ellenére, hogy mennyire összetett, mégis képes stílusos és ízléses maradni. Nem kell sok időt vele tölteni, hogy hamar belakd és máris otthonosan érezd magad, ezt az érzést pedig teljesen mellőzik a mostanában untig emlegetett, frissen belépő ázsiai versenytársak, akiknél a szoftveres optimalizálás és a biztonsági rendszerek összehangoltsága is messze-messze elmarad a Rafale-hoz képest. Arról nem is beszélve, hogy…kék a padlókárpit.
Egy trendet azért mégis jó, hogy átvettek a kínaiaktól. Náluk jellemző ugyanis, hogy gyorsan és könnyen kiiktatható az EU átka sebességkorlátozásra figyelmeztetés folyamatos csipogása. A legtöbb gyártó ezt nem képes értelmesen megugrani, a Rafale-ban viszont van egy My Safety Perso nevű fizikai gomb a műszerfal bal oldalán, amire egyszerre akár többféle vezetéstámogató kiiktatását is rá lehet konfigurálni. A legnagyobb showt egyébként egyértelműen a tagoltan tejüvegesíthető tetőablak jelenti, amin feltűnik egy repülőgép sziluettje is, ezzel utalva rá, hogy egy kiváló francia vadászgépről, a Dassault Rafale-ról lett elnevezve a típus – csak, hogy mindenkinek világos legyen a sportos kupé SUV helye a kínálatban. Nyilván az sem véletlen, hogy a rendkívül praktikus, tologatható középkonzol kartámasza is egy repülőgép tolóerő karjára emlékeztet. Írtó menő az egész, na! És még az ajtózsebek filcezése is kék.
Ugyanakkor az megint más kérdés, hogy a vadászgépes kötődésekhez felér-e a vezethetősége. Tartottam tőle, hogy nem így lesz, hiszen a hajtáslánc gerincét egy 1,2-literes, háromhengeres turbómotor adja. És talán épp egy többhengeres, finom járású benzinmotor hiánya az egyetlen tényező, ami elkülöníti a prémium szegmenstől a Rafale-t. No, meg a futómű, ami a budapesti utakon túl feszesnek érződik, de korántsem kényelmetlennek vagy egyszerűnek. Szimplán csak túl sportosra hangolt a magyar utakhoz. Cserébe kiválóan fogja az utat, minimális az orrtolás, a kormányzás pedig közvetlen és jól súlyozott. Igazi európai autós, összhangban lévő vezethetőség.
Szóval a háromhengeresség maximum csak adatok szintén fontos. Sokkal fontosabb azonban, hogy mennyire hatékonyan működik ez az összetett, tölthető hibrid hajtáslánc, ami a benzinmotor mellett két villanymotort is magával hordoz. Az első 68 lóerős és a váltóban kap helyet, míg a hátsó már 136 lóerős és a hátsó tengelyt hajtja. Az összteljesítmény 300 lóerő – és itt jön az igazi csavar: annyinak is érződik. Sikerült elérniük, hogy a benzinmotor 4, és a villanymotor 2 fokozata, és ez a komplex körmöskapcsolós váltó nem nyeli le a lóerőket, mint egy CVT. Tényleg erős, tényleg gyors. Nincs akadás, nincs késlekedés, a villany és benzin közötti váltás észrevétlen.
Mindig villanyról indul, a benzinmotor egyhangú búgásából egyértelmű, hogy leginkább generátorként próbál funkcionálni a 22 kWh-s lítium-ion akksi számára, ami mélyen csüng a padló alatt, ezzel a hasmagasságot csorbítva. Belül is kicsit magasabb a padló, de a pedáloknál süllyesztett, hogy ergonómikus maradjon, és van olyan hatalmas a hátsó lábtér, hogy az első ülés alatti lábfejtér hiánya ne okozzon egy percig se gondot. Én végül 80 km-t tettem meg vele tisztán elektromosan, ami némileg elmarad a gyárilag megadott 96-105 km-es hatótávtól, de ebben volt cseppnyi autópályázás és klímázás is. Tisztán elektromosan használva a 21 kWh/100 km-es átlag volt jellemző, míg csak benzinről 6,5 literes átlagokat produkált, ami egy ekkora autótól kiváló érték. Még autópályán sem ment fel érdemben 7,0 fölé a fogyasztás.
Jelenlegi árlistája szerint 23,2 millió forintról indít a plug-in hybrid Renault Rafale, de élből érdemes 3,7 millió forintos kedvezménnyel számolni, és ne feledkezzünk meg az akár 7 év vagy 150 000 km garanciáról sem. Friss élmény, hogy mennyire összeszedettnek és hatékonynak érződött a mostani Év Autója Mercedes-Benz CLA, és most a Renault Rafale-ban is azt éreztem, hogy végre sikerült felérnünk hatékonyságban és technikai felkészültségben a kínai gyártókhoz, miközben sikerült az európai autós vezethetőséget átültetni ebbe a modern, villanyosított korszakba. Végre! Az európai autógyártás visszatért! Stílusosabban, mint valaha!
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!