Alfie Hewett kerekesszékes teniszező 2024-ben egy 150 km/óra sebességű szervával nyerte meg a wimbledoni bajnokságot. Most, egy évvel később megismétlődött ugyanez a szerva, ám a világklasszis játékos ezúttal kapta, nem adta a félelmetes labdát, méghozzá egy áramvonalas adogatógéptől, amely a Lexus támogatásával forradalmasíthatja a teniszoktatást. Az okos készülékek korában nem kell meglepődni azon, hogy már adogatógépből is létezik ilyen: a Lexus Signature Shot nem véletlenszerűen vagy átlagos programozással lövi át a háló felett a labdát, hanem úgy, ahogy a világ legkiválóbb játékosai tennék azt. A fejlesztők számtalan mérkőzésvideó kielemzésével, végtelen adathalmok feldolgozásával, online statisztikák alkalmazásával határozták meg az élvonalbeli játékosok jellegzetes ütéseinek és szerváinak a szögét és röppályáját, valamint a pörgetés mértékét és irányát, majd ezeket a paramétereket beprogramozták az adogatógépbe.  Sok más játékos mellett a Lexus nagy-britanniai teniszező nagykövetei ellen is megtanulhatunk játszani a géppel. A már említett Alfie Hewett egyéniben a második, párosban az első a kerekesszékes férfi játékosok világranglistáján, míg Katie Boulter egyéniben a huszonharmadik, párosban a 277. a WTA listáján. A különleges berendezés a 2026-os szezonban végiglátogatja a brit teniszversenyeket és -klubokat, így minden érdeklődő személyesen tapasztalhatja meg, milyen új módon állította az emberi csúcsteljesítmény szolgálatába a modern technológiát a Lexus. A Lexus Signature Shot adogatógép nem csak nevében vállal közösséget az autógyártóval: a márka színválasztékának egyik közkedvelt, jellegzetes árnyalatában tündököl, szemből pedig nem csak a Lexus logója, hanem két LED karakterfény is díszíti – utóbbiak ugyanúgy az LF-ZC tanulmányautót idézik, mint a szerkezet dinamikus vonalvezetése. Fontos megjegyezni, hogy a Lexus nem csak a nevét adta a technológiához, hanem a kifinomult vezérlő szoftver programozásában is közreműködött. A Lexus számára egyébként nem ismeretlen közeg a tenisz: hagyományosan az ATP Tour legmagasabb rangú támogatója és hivatalos autós partnere, valamint tucatnyi ATP-bajnokságot szponzorál Európa-szerte. Ehhez kapcsolódóan a közelmúltban egy különleges Guinness világrekord felállításában is közreműködött. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

A Toyota mindig is máshogy közelítette meg az elektromosítás kérdését, mint más autógyártók, és ez megtérülni látszik. A cég rendelkezik teljesen elektromos járművekkel bizonyos területeken, de ami talán még ennél is fontosabb, hogy a japánok rengeteg nagyszerű hibrid modellt is kínálnak. Ehhez ha hozzáadjuk a teherautó-kínálatukat is, akkor egyből nyilvánvalóvá válik, hogy hogyan múlták felül az eddigi 900.000 darabos - júliusi - globális eladási rekordjukat.  A japán gyártó júliusban összesen 963.796 autót adott el - beleértve a Lexus, a Daihatsu és a Hino modelljeit is. Észak-Amerika továbbra is a Toyota legnagyobb piacának számít - a múlt hónapban 254.298 darab járművet adtak el - az erős teljesítményű hibrid modelleknek és az olyan teherautóknak köszönhetően, mint az új Tacoma és a 4Runner. Az európai piacot tekintve, ahol rengeteg autógyártó küzd jelenleg nehézségekkel, a Toyota eladásai szintén emelkedtek éves szinten.  Még Kínában is - ami egy rendkívül nehéz terep a nem kínai autógyártóknak - erős teljesítményt produkált a Toyota, 151.669 eladással. Hazai terepén, Japánban pedig 135.249 autót sikerült eladnia a cégnek, és ott is stabilnak számít a kereslet. A Toyota júliusig összesen elképesztő mennyiségű, 6.058.731 autót adott el, amelyek közül több, mint 2,9 millió volt valamilyen szinten elektromos hajtású - bár a tisztán elektromosokból csak valamivel több, mint 100.000 darabot adtak el. Ennek ellenére viszont az akkumulátoros elektromos járművek száma globálisan 17.896 darabra rúgott.  Tehát kimondható, hogy a Toyota továbbra is nagymértékben támaszkodik a belső égésű motorral hajtott járművek eladásaira, kétségtelen, hogy a hibrid modelljeik nagy dolgokat hoznak az autógyártónak. Észak-Amerikában pedig az idén eladott 1,7 millió autóból több, mint 800 ezer valamilyen formában elektromosított volt.  Akio Toyodát, a Toyota elnökét és korábbi vezérigazgatóját erősen kritizálták amiatt, hogy a hibrideket részesítette előnyben a teljesen elektromos járművekkel szemben, de mivel az elektromos járművek iránti kereslet világszerte számos piacon csökken, a Toyota döntése jól kifizetődőnek látszik. Ennek ellenére továbbra is betörni kíván az elektromos járművek piacára, jobb és változatosabb modelleket gyárt, miközben olyan típusokat is teljesen hibrid hajtásúra cserél, mint a Camry és a RAV-4.  Képek forrása: Toyota

Ennél még alacsonyabb volt az arány az Egyesült Királyságban (15 százalék), Olaszországban (14 százalék) és Hollandiában (11 százalék). A kínai járművekkel szembeni legnagyobb szkepticizmus az Egyesült Államokban tapasztalható. A felmérés szerint itt a válaszadók csupán 7 százaléka mutatott nyitottságot az ötlet iránt. Az elmúlt néhány hónapban a BCG 9000 személyt kérdezett meg tíz országban: az Egyesült Államokban, Kínában, Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Hollandiában, Norvégiában és Brazíliában. A felmérés szerint a márkahűség a legtöbb országban általában nem túl hangsúlyos, Németországot kivéve, ott ugyanis a válaszadók akár fele is - az árszegmenstől függően - vásárolna egy másik autót ugyanattól a márkától, amelyet jelenleg is vezet. Más európai országokban ez az arány mindössze 35 százalék volt a BCG szerint. A márkahűség Kínában volt a legalacsonyabb, a tömegautók esetében mindössze 9 százalék, a prémium járműveknél pedig 14 százalék. A tanácsadó cég arra számít, hogy az elektromos járművek áttörést érnek el Európában az évtized végére - feltéve, hogy az EU nem enyhíti jelentősen szigorú környezetvédelmi célkitűzéseit és a szabályozásait. A BCG becslései szerint Németországban 2030-ra az összes eladott személygépkocsi negyven százaléka lehet teljesen elektromos, ami 2035-re már több mint kilencven százalékra emelkedhet. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Ezt Mr. Monaco, a kétszeres F1 világbajnok mondta. Ez Graham Hill ars poétikája, aki szolgált a brit haditengerészetnél, majd nyert 14 Nagydíjat, Le Mans futamot, Indianapolis 500-ast, így az autósport három kategóriájában is királlyá koronázták. Szóval, ha ő mondja, egy autóra, hogy jó, akkor az biztos igaz. Az pedig hogy tényleg Ferrari GTO a legdrágább, majd januárban derül ki a Macom árverésén. A drága autók jelenlegi rekordere az egyetlen Mercedes-Benz 300 SLR Uhlenhaut Coupe 143 millió dolláros leütési árral kelt el titkos árverésen, ezzel megelőzte a 2023-ban értékesített 51,7 millió dolláros 250 GTO-t, ért, ám a Ferrari visszaszerezheti a dominanciát, mert a jövő év elején árverésre kerül. Ritka mint a fehér...Ferrari, ez tényleg igaz erre a példányra, mert ez az egyetlen gyárilag Bianco Speciale fényezésű 250 GTO. Egyébkén is ritka, mert a típusból 1962-64 között csak 36 példányban készült 3 literes, 296 lóerős V12-es motorral, ötfokozatú kézi váltóval. Többnyire versenyeztek vele, méghozzá a legjobb pilóták, vagy a leggazdagabb amatőrök. 2014-től 2022-ig ez a típus tartotta az aukción legdrágábban eladott autók rekordját, évtizede 38,1 millió dollárért kelt el, majd 2018-ban egy másiknál 48,4 millió dollárig ment a licit, erre jött még az RM Sotheby’s jutaléka. Ahogy az előzőekben már kiderült, jelenleg egy Mercedes a rekorder, de jövőre ismét Ferrari kerülhet az aukciós trónra. Jól jelzi a Ferrarik értékét, hogy az RM Sotheby's augusztusi aukcióján 5,4 millió dollárról indult, majd 9,245 millió dollárért kelt el egy jóval fiatalabb - 1995-ben gyártott - Ferrari F50-es, a létező két sárga példány egyike. A januárban kalapács alá kerülő 3729 GT alvázszámú és Bianco Speciale fényezésű Ferrarit a kétszeres Forma-1-es világbajnok Graham Hill is vezette, ám ezzel egyetlen futamot sem nyert. A modell érdekessége, hogy a különleges fényezést kilobbizó kereskedő, John Coombs a GTO-t kölcsönadta a Jaguar gyárnak, hogy az E-type Lightweight változatát fejlesztő brit mérnökök. Miután visszakerült a dílerhez, a Bianco Specialet egyik pilótája, Jack Sears vásárolta meg, majd harminc év után 1999-től a Microsoft korábbi elnöke, John Shirley birtokolta. A kiválóan karbantartott és eredeti állapotú 2008-ban megkapta a Ferrari Classiche piros könyvecskéjét. Ezzel együtt látható Montereyben kiállított darab, melyre a januári Mecum aukción lehet licitálni. Az biztos, hogy tengernyi pénzt adnak majd érte, a kérdés csak az, hogy sikerül-e rekordot döntenie, ami 143 millió dollárnál nagyobb összeget jelent. Sokaknak biztosan megér majd ennyit a klasszikus és gyűjtői autók gazdag, mégis ellentmondásosan széles birodalmában, mert ez a szegmens kiemelkedik a gyűjthető darabok közül, mert a Bianco Speciale egyedülálló darab. Az 1962-es Ferrari 250 GTO - 3729GT jelzésű modell egyedi megrendelésre készült és a 36 darabos szériában is ez a Szent grál, melyet a márka jellegzetes sárvédői csillogó, tiszta, gyöngyház-fehér árnyalatot kaptak. A 250 GTO egyébként is márka által valaha alkotott legkívánatosabb és összességében csodálatraméltóbb járműve, mely a nyers erő, a fürge kezelhetőség, a művészi stílus és a rendkívüli szépség mesteri, sőt, művészi keveréke. Vérvonala kiváló, pilótáinak sora is legendás: Graham Hill, Mike Parkes és Jack Sears. A különleges autót a brit versenycsapat tulajdonosa, John Coombs vásárolta újonnan, és miután az első építés 1962. május 7-én befejeződött, elküldte Scagliettihez, hogy Bizzarrini tervezze meg a karosszériát. Sikeres Jaguar-kereskedőként és márkahűségesként Coombs azzal a céllal vásárolta meg a GTO-t, hogy rávegye a Jaguart, hogy szenzációs E-type-ja versenyképesebb legyen a Ferrarival szemben. Az iparágban betöltött kiemelkedő szerepével Coombsnak a Ferrari-környezetben is ismerte a többieket; ha nem tette volna, a Bianco Speciale valószínűleg soha nem jött volna létre. A Ferrari régóta tiszteli autóinak mélyen gyökerező vörös festését, így amikor Coombs kérte, hogy 250 GTO-ja fehér színben készüljön, az hatalmas eltérés volt a Ferrari szigorú színkonvencióitól – ami csendes belső jóváhagyást igényelt. Széles körben úgy tartják, hogy Alfredo Reali, a Ferrari diszkrét kapcsolattartója az egyedi és érzékeny ügyfélkérésekkel kapcsolatban, kulcsszerepet játszott ennek a példa nélküli kivételnek a biztosításában. Finom befolyásának és Coombs kivételes státuszának köszönhetően ez az autó lett az egyetlen Ferrari 250 GTO, amelyet valaha gyári fehér színben szállítottak, örökre Bianco Speciale néven megkülönböztetve. A Bianco Speciale Roy Salvadori pilótával debütált a Brit Verseny- és Sportautó Klub (BRSCC) Peco Trophy versenyén Brands Hatchben, 1962 augusztusának első hétfőjén. A viszonylag rövid verseny 4,26 kilométeres, dombos közúti pálya kiváló teszt volt az új Ferrari 250 GTO fékjeinek, futóművének, mert hat GTO nevezett be erre a versenyre. A Ferrari kereskedő Coombs a versenyre egy Jaguar E-Type-pal is nevezett, amit kedvenc pilótája, Graham Hill vezetett, ám a tehetséges fiatal britet végül is legyőzte a Bianco Speciale-val az olasz Salvatore, összesítésben második lett a 250 GTO-val versenyző Mike Parkes. Brands Hatch-i debütálás után a Bianco Speciale a Royal Automobile Club (RAC) Tourist Trophy versenyén is részt vett Goodwoodban. Coombs továbbra is abban reménykedve, hogy cselekvésre ösztönzi a Jaguart. A Bianco Speciale volánjánál csatázó Hill 3,6 másodperccel lemaradva második lett az ugyancsak 250 GTO-val versenyző Innes Ireland előtt. Érdekes csavar a Bianco Speciale történetében, hogy az 1962-es RAC-verseny után Coombs kölcsönadta Bianco Speciale-jét a Jaguar mérnökeinek tanulmányozásra, hogy esélyt adjon a brit márkának a 250 GTO legyőzésére, az ennek keretében gyűjtött információkkal finomították az E-Type-ot. Hiába tagadta Coombs a kölcsönadást, az dokumentumok alapján bizonyítható volt. Az 1963-as szezonban Coombs számos versenyen részt vett a Bianco Speciale és az egyik új könnyűsúlyú E-Type modellel, ahol különböző pilótákkal állította össze őket egy teszten, hogy megállapítsák, melyik autó a legjobb. Bár az E-Type modellek versenyképesek voltak a nemzeti versenyeken, és néhány figyelemre méltó győzelmet is szereztek, de különösen a hosszabb nemzetközi versenyeken. nehezen tudták felvenni a versenyt a GTO erejével, megbízhatóságával és kezelhetőségével. Augusztusban kategóriagyőzelmet aratott aratott Jack Sears a Guards Trophy-n Brands Hatch-ben. a Bianco Speciale, melyet pilóta 1970-ben megvásárolt és közel 30 évig birtokolt. Az 1963-as goodwoodi RAC Tourist Trophy versenyen a John Coombs Racing és a Maranello Concessionaires úgy döntött, hogy a győzelemre a legjobb esély az, ha Hill az új 1963-as Ferrari 250 GTO-val, Parkes pedig a Bianco Speciale-vel ül. Más GTO 250-esekkel és még Coombs egyik saját könnyűsúlyú E-Type-js ellen Hillnek és Parkesnek sikerült kettős dobogós helyezést elérnie. A Bianco Speciale mindössze 0,4 másodperccel lett második. Annak ellenére, hogy a Bianco Speciale a csúcsra ért, pályafutása korántsem ért véget, és olyanokkal versenyzett, mint Eddie Portman és Richard Ginther, mielőtt 30 évig a Sears tulajdonába került. Ezután 1999-ben az USA-ba került, az új tulajdonso Jon Shirley, akkori Microsoft korábbi operatív elnök-vezérigazgató. Ekkor kozmetikai felújításon esett át, visszaállítva eredeti állapotába. Eredetiségének és állapotának köszönhető, hogy a Bianco Speciale 2008-ban megkapta a Ferrari Classiche Vörös Könyvét. A beépített motor mellé az aukción az autóhoz jár még egy további, Ferrari 250 GTO specifikációjú motortis, amely felhasználható vintage versenyzésben. Mert ez a típus kettős célú túraautóként vívta ki helyét a történelemben: miközben egy műremek, képes uralni a versenypályákat és kellemes utazópartner. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!