Beletörik a svájci bicska? Fotó: Victorinox A jelentős amerikai exportrészesedéssel rendelkező svájci kkv-k háttal állnak a falnak. A hivatalos Svájc továbbra is küzd a legrosszabb forgatókönyv elkerülése érdekében. Karin Keller-Sutter szövetségi elnök (61) és Guy Parmelin gazdasági miniszter (65) jelenleg Washingtonban tárgyalásokat folytatnak, hogy végül is megállapodást kössenek az USA-val. És hogy megakadályozzák a hatályba lépő 39 százalékos vámokat. Ha ez valóban megtörténik, fennáll a profitkiesés, a termelés Svájcból való áthelyezésének, és így a potenciális munkahelyek elbocsátásának a kockázata. A vámsokk némileg enyhítésére Svájcnak van egy jól bevált politikai eszköze: a rövidített munkaidő ( németük Kurzarbeit). Az SRF jelentése szerint több svájci vállalat, amely jelentős mennyiségben exportál az USA-ba, és amelyet súlyosan érintenek a vámok, már regisztrálta munkaerőjének egy részét rövidített munkaidőre. Több mint 900 munkahelyet jelentettek már a Gazdasági Ügyek Államtitkárságához (Seco). A rövidített munkaidő sokak számára ismerős kifejezéssé vált, különösen a koronavírus-járvány óta. A rendszer lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy válsághelyzetben megtartsák az alkalmazottakat, ahelyett, hogy azonnal elbocsátaniuk kellene őket. Ez idő alatt a munkanélküli segély a kieső bérek 80 százalékát fizeti. A rövidített munkaidő azonban csak akkor alkalmazható, ha kivételes körülmények állnak fenn, amelyekért a vállalat nem felelős. A Seco szerint Trump büntetővámjai egy ilyen forgatókönyvet képviselnek.  

A Bugatti két évtized után int búcsút a dr. Hanula Barna közreműködésével kifejlesztett, az először 2005-ben, a Veyronban megjelent W16-os motornak. Ez a különleges, négyturbós motorkonstrukció egy most bemutatott egyedi hiperautóval búcsúzik: a 99 darabban készült Mistral speedster alapjaira épülő, de a nyitott tető helyett fix üvegtetővel ellátott Brouillard – franciául „köd” – lesz az utolsó új, önálló Bugatti modell, amely a cég W16-os motorját használja. Persze 20 év alatt sokat fejlődött a motor, a teljesítménye például 1001-ről 1600 lóerőre emelkedett. Az összes jövőbeli Bugatti-modell már a Tourbillon alapjaira épül, ami azt jelenti, hogy egy 1800 lóerős plug-in hibrid hajtásláncot használnak majd, amely egy Cosworth által tervezett V16-os motor köré épül. Az új Brouillard 2027-ben kerül forgalomba, ez lesz az első a Bugatti új Solitaire karosszériaépítő részlegének „hiper-exkluzív” egyedi modelljei közül. Frank Heyl tervezési vezető szerint ezen a részlegen „teljesen egyedi, geometriailag egyedülálló autókat” hoznak létre. A Bugatti leggazdagabb ügyfelei ma már hatalmas igényt támasztanak a még nagyobb individualitás iránt. A Brouillard megmutatja, hogy a Bugatti új globális tervező központjában, Berlinben működő Solitaire részleg hogyan tud eleget tenni ennek az igénynek. „Nincs egyetlen panel sem, amely megegyezne a Mistraléval” – mondta Heyl az Autocarnak nyilatkozva, hozzátéve, hogy a Solitaire megrendelések tervezésénél alkalmazott „üres lap megközelítés” lehetővé teszi számukra, hogy nagyon precízen kielégítsék az ügyfelek kívánságait. A névtelen tulajdonos ihletet merített a cég alapítójától, a lelkes lovas Ettore Bugattitól, akinek kedvenc telivére Brouillard névre hallgatott. A névadó csődör alakja inspirálta a Brouillard sima, áramló sziluettjét, amely Heyl szerint „puha formákkal és kidudorodó izmokkal” jellemezhető. Megtartotta a kupé a Mistral jellegzetes, napellenzőszerű üvegházát és alapvető első lámpa kialakítását, de egyébként vizuálisan eltérő, minimalistább felületkezeléssel és áramvonalas hátsó résszel rendelkezik, amely egy új, venturi stílusú, rögzített kacsafarok szárnyban végződik. Szokatlan zöld színkombinációt kért a megrendelő, a szénszálas alsó karosszériaelemek színe a szaténfestéshez illeszkedik. A belső kárpitok színe is ehhez igazodik, beleértve a lovas ihletésű skót kockás mintát is az üléseken. Körülbelül 18 hónapig tartott a Brouillard elkészítése. A Solitaire részleg hat hónaponként képes egy új, egyedi modellt készíteni, ami arra utal, hogy a második és a harmadik autó már folyamatban van. A jövőbeli projekteket a vagyonos ügyfelek magánéletének védelme érdekében nem hozzák majd nyilvánosságra, de a Brouillard a jövő héten debütál a Pebble Beach Concours d’Elegance-on, hogy bemutassa a Solitaire tudását. A Brouillard jelentősen drágább lesz, mint az 5 millió fontba (2,3 milliárd forint) kerülő Mistral, amelynek alapjául szolgál, mert ugyanannyi tervezési és homologizációs munkát igényelt, mint egy sorozatgyártású autó. Ez azt jelenti, hogy a Brouillard valószínűleg megelőzi a 11,3 millió fontba (5,16 milliárd forint) kerülő La Voiture Noire-t, mint a legdrágább Bugatti. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

A felvételen látszik, hogy a fehér furgon sofőrje az utolsó pillanatban próbált átkelni a síneken, ám a félsorompók éppen lecsukódtak, így a jármű a pályán rekedt. Az eset a Krakkó külvárosában található Wola Filipowska vasúti átjárónál történt – írta a The Sun.   A vezető kétségbeesett manőverezésbe kezdett, hogy elkerülje az ütközést, de csak a jármű elejét tudta kimenekíteni a veszélyzónából. A vonat nagy erővel csapódott a furgon hátuljába, amely pillanatok alatt darabokra tört, a törmelék pedig messzire szóródott. A helyi rendőrség tájékoztatása szerint a furgon sofőrje sértetlenül megúszta, és a vonaton utazó utasok közül sem sérült meg senki. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Masao Watanabe neve mára teljesen feledésbe merült, pedig ő volt az egyik legelső egyedi autóépítő Japánban. Japán egy olyan ország, ahol nagyra tartják a hagyományos értékeket, ugyanakkor néha teljesen őrült dolgok is előfordulnak, ahol az üzleti öltönyös irodista a metróban egy feltűnő sminkkel, fodros szobalányruhában öltözött cosplay lány mellett ül, és senki sem pillant fel rá. Ezért ez egy olyan környezet, ahol még a normál esetben konzervatív gyártók sem félnek attól, hogy valami szokatlant alkossanak, ha kedvük tartja. Carrozzeria Watanabe Masao Watanabe, aki mérnöknek tanult, és először Formula 3 együléses versenyautókkal dolgozott, magasabb célokat tűzött ki maga elé. 1970-ben megalapította a Carrozzeria Watanabe céget, amelynek nevét a híres olasz karosszériaépítő cégek termékei iránti csodálata ihlette. A Flying Pegasus, Watanabe első egyedi járműve Első megbízását a Mobil Oil vállalattól kapta. Felkérték, hogy építsen egy show autót, amelyet televíziós reklámjaikban mutathatnak be. A Flying Pegasus nevű, üvegszálas karosszériájú kupé egy Honda S600 alapjaira épült, és először a 1970-es Tokiói Autóverseny-kiállításon mutatták be. Érdekessége a krómozott lökhárító volt – amely akkoriban ritkaságnak számított a japán autók között. A Mobil Oil posztereken, tévéreklámokban, sőt, egy verseny felvezető autójaként is használta a prototípust! A Flying Pegause mellett Pegasus R-1 néven Watanabe egy zárt karosszériás versenyautót is bemutatott. Ez ebben a formában nem volt túl sikeres. Éppen ezért gyorsan átépítette: immár nyitott lett a jármű Brabham vázzal és Mazda motorral szerelve. Ebben a konfigurációban Day & Night Mk V néven indult a 1971-es Fuji 500 km-es versenyen. Watanabe itt nem állt meg, Lycaon néven egy kisszériás közúti változatot is kifejlesztett. A név egy görög mitológiai személyre utalt. A jármű alakját a szarvasbogár ihlette, elülső részén “rágókkal”. Watanabe nagyon büszke volt arra, hogy minden alkatrész kézzel készült. A váz és a karosszéria mellett olyan kisebb alkatrészek is, mint a Prince G15 tengelykapcsoló ház, a vezérműtengely, a „Watanabe” felirattal ellátott hengerfejfedél stb. A karcsú sportkocsi meghajtásáról 140 lóerősre tuningolt Nissan Skyline 1500 motor gondoskodott. A Mobil Oil örömmel támogatta a projektet, és az autó megjelent a Shichinin no Keiji (Hét nyomozó) című japán tévésorozatban. A Lycaon végső változata   Ennyi publicitás elég volt arra, hogy néhány sportkocsi-rajongó megkeresse Watanabét, vajon hajlandó és képes lenne-e több példányt gyártani a Flying Pegasusból. Watanabe lehetőséget látott arra, hogy pénzt keressen, és egyben javítsa tervezőcége hírnevét. Kissé átdolgozta a Flying Pegasus karosszériáját, de az autó mechanikai alapját változatlanul hagyta. A „Griffon” névre keresztelt kis kupé aerodinamikailag jobb volt, mint az alapjául szolgáló Honda S600, így maximális sebessége 160 km/h volt, szemben az S600 140 km/h-val. A Flying Pegasus utolsó változata a Leopard volt, amelyet a Micro Seiki promóciós járműként használt. 1971-ben Watanabe frissítette a Flying Pegasus modellt. Az új modell, a Griffon, megjelent a Dengeki Strada 5 című tévés minisorozatban, és a producerek öt autó gyártását kérték. Két évvel később egy újabb frissítés eredményeként megszületett a Leopard egyedi modell, amelyet később a Micro Seiki promóciós járműként használt. 1976-ban Watanabe megépítette első nyitott tetős, közúton közlekedésre alkalmas autóját. Ez egy neoklasszikus roadster volt, amelyet Basillisk névre kereszteltek, és a Datsun 2000-en alapult. Bár kis sorozatgyártást terveztek, a szigorú japán szabályozás miatt csak három darabot építettek. DuoPower 1980-ban Watanabe úr megállapodást kötött egy japán céggel, hogy néhány autót gyártson az Egyesült Államokban. Átköltözött Kaliforniába, ahol 1980 és 1984 között több egyedi autót tervezett. Watanabe azonban jobban szerette az önállóságot, ezért 1984-ben megalapította saját stúdióját, a DuoPower-t. Első ügyfele az Isuzu volt, amely az Impulse nyitott tetejű változatát szerette volna látni. Az Impulse kabriót Amerikában és Japánban is bemutatták, de nem sikerült felkeltenie a közönség érdeklődését. Az Isuzu-projekt után a DuoPower felkérést kapott a Mazda North America-tól, hogy bizonyos autók és kisteherautók prototípus alkatrészeit szállítsa. Szabadidejében Watanabe úr egy újabb egyedi autón, egy nagy teljesítményű roadsteren dolgozott, amely a Gilamonster nevet kapta. Ez a projekt azonban hamarosan háttérbe szorult, egy másik projekt miatt. Koga Afghan Takashi Koga fiatal korában maga is készített egy-két egyedi járművet, majd az Isuzunál dolgozott. 1972-ben önállósította magát, és megalapította saját autóalkatrész-gyártó cégét, amely elsősorban a tuning-piacra koncentrált. Koga 1982-ben, több mint 10 évvel a cég alapítása után úgy döntött, hogy megvalósítja régóta dédelgetett álmát, és elkészíti saját sportkocsját. Koga még régről ismerte Watanabét, s követte őt Kaliforniába, ahova elvitte a saját maga által kifaragott 1:10 méretarányú modellt. Szemei előtt a Shelby Daytona Cobra Coupé lebegett. A csővázba 5,7 literes Chevrolet V8-as motort helyeztek el az első kerekek és a tűzfal között. A hátsó rész Camaro futóművet kapott. Koga tervei alapján Watanabe egy rendkívül merev, Kevlarból készült üvegszálas karosszériát gyártott. Az autó Koga kedvenc kutyafajtájáról, az afgánról kapta a nevét. Érdekessége a levehető tető, amellyel könnyedén kabrió varázsolható a kupéból. Az Afghan 2024- ben. Forrás: Auto Messe Web A prototípus elkészítése nyolc évbe tellett. Mire 1990-ben bemutatták a járművet, a japán gazdaság összeomlott. Koga sorozatgyártással kapcsolatos tervei így egycsapásra füstté váltak. Az egyetlen elkészült darabot megtartotta magának.   Pandora és Gilamonster Mercedes-alapú DuoPower Pandora 1992-ből Az Afghan után Watanabe úr felesége, Tamiko volt a következő „ügyfél”. Nem volt elégedett Mercedes-Benz 190-esével, ezért 1990-ben Watanabe nyitott tetős roadsterré alakította át az autót. Watanabe a „nőies” megjelenése miatt Pandora névre keresztelte az autót. Ismét kis sorozatgyártást terveztek, de a tetőmechanizmus tú bonyolult, az árcédula pedig túlságosan drága volt, így nem érkezett megrendelés. Watanabe úr ezután végre befejezre a Gilamonstert a 1993-as Los Angeles-i Autószalonra, ahol a Pandora és az Afghan mellett mutatták be. A Gilamonster az 1993-as Los Angelesi Autókiállításon Személyes érintettség 20 éves magyar autórajongóként rajongtam a brit Autocar hetilap híroldaláért. Ez az 1990-es évek eleje volt, amikor még nem volt internet, és Magyarországon csak kevés autós magazin követte az autóipar legújabb fejleményeit 1992-ben az Autocar röviden említette a DuoPower Pandorát, amelyet éppen akkor mutattak be a 1992-es detroiti autókiállításon. Levelet írtam a DuoPower, Inc. cégnek. Masao Watanabe személyesen válaszolt, és elküldte portfólióját diákkal, fotókkal és történeti áttekintéssel. Négy évvel később először utaztam Kaliforniába rokonlátogatásra, illetve a Pebble Beach Concours d’Elegance oldtimer szépségversenyre. Ez tökéletes alkalom volt arra is, hogy megálljak Santa Fe Springsben és meglátogassam Watanabe urat. Ami közel 30 évvel ezelőtti látogatásomból megmaradt bennem, az az, hogy a műhely kicsi volt, és Watanabe úr egyedül dolgozott, csak felesége, Tamiko segítette. A DuoPower szerény műhelye 1996-ban Amikor Watanabe úr 2003-ban elhunyt, nem jelentek meg hosszú nekrológok, amelyek dicsérték munkásságát. Takashi Koga Afghanját 2024-ben fedezte fel magának egy japán újságíró, s részletes cikket írt a járműről, amelytől Koga akkor éppen meg akart válni. A cikk eredetileg angol nyelven a Rare & Unique Vehicles magazinban jelent meg.